2015. január 1., csütörtök

| Chapter Four |

Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak, plusz azoknak is akik csak véletlenül kerültek ide!!!!! Meg is hoztam az év első bejegyzését, ami remélem majd elnyeri a tetszéseteket :) komiznniiiiii




Körülöttem mindenhol boldogan szórakozó párok, barátok, haverok és még tanárok is. A zene hangosan dübörög és mindenki élvezi a pillanatot. Jól szórakoznak és mással nem is törődnek. Miért is törődnének mással? Hisz az ilyen bulik lényege pont a szórakozás. Senki nem törődik azzal, hogy esetleg a tornateremben van egy személy aki kicsit sem szórakozik jól. De hát miért is törődne valaki egy olyan személlyel akit szinte észre sem vesznek?
Ez a személy én vagyok. Igen, senki még csak figyelembe sem vette mikor megjelentem. Az osztályfőnökömtől kaptam egy fancsal mosolyt, majd tovább állt. Én pedig ott álltam a táncparkett mellett, miközben a vidám társaságot néztem. Egyszerűen csak álltam és fájó szívvel néztem azt ahogy mindenki milyen jól szórakozik. Nem lehet egy szavam sem, ugyanis Jessie kérdezte, hogy esetleg nem e akarnék hozzá és Ronaldhoz csatlakozni táncolni. A fiú is aranyos volt, ugyanis nem mondott semmi megjegyzést. Sőt szerintem nem zavarta volna ha igent mondtam volna a táncolásra. Azonban képtelen voltam rábólintani. Jessie már annyira rég tervezte ezt a bált, hogy nem akartam neki tönkre tenni. Szeptembertől arra várt, hogy Ronald végre randizni hívja. És ma végre ez a pillanat megtörtént. Együtt lehetnek egész este és megismerhetik egymást. Én már most tudom, hogy egy hullámhosszon vannak. Mind ketten imádják a sportot így egy csomó közös témájuk van. Ráadásul a közeljövőben egy főiskolára is készülnek. Nem fogok rajta meglepődni ha a ma este után összejönnek. És őszintén reménykedem is benne, hogy így lesz. A nővéremre már ráférne egy kis kikapcsolódás. Túl sokat edz és ez miatt a megfeledkezik más fontos dolgokról.
Így szépen közöltem velük, hogy inkább megkeresem az osztálytársaimat. Jessie először gyanakodva méregetett mivel tudta nagyon jól, hogy én nem vagyok nagyon jó viszonyban az említettekkel. Azonban Ronald előtt nem állt le veszekedni velem és hagyta, hogy elmenjek mellőle. De eszbe sem volt megkeresni az osztálytársaimat. Sőt örültem neki, hogy senki nem vette észre mikor megérkeztem. Jó jelnek vettem és közben anya szavai jártak az eszmbe. Lehet, hogy tényleg élvezni fogom az estét. Hát ha senki olyannal nem találkozom akkor talán tényleg élvezni fogom ezt az egészet.
Kissé remegő lábakkal vetettem bele magam a táncoló tömegbe, majd próbáltam úgy elmenni a diákok között, hogy véletlenül senkinek ne menjek neki. Sikerrel jártam, majd pár perc múlva a tornaterem legtávolabbi sarkában álltam meg a fal mellett és kulcsoltam össze a kezeimet a mellem alatt, majd onnan figyeltem a történéseket. Hazudnék ha azt mondanám, hogy jó volt egyedül állni. Akár hányosz valaki feltűnt a közelembe szinte már megörültem, hogy talán velem akar beszélni, vagy akar felkérni táncolni. Sajnos azonban úgy tűnt, hogy ebben a bálban mindenkinek meg van a saját kis társasága, és senkit nem akarnak közéjük venni.
Ismét egyedül voltam és magányos. Mellette pedig még  ostobán is éreztem magam.
- Meg kellene lepődnöm, hogy itt vagy és, hogy egyedül vagy - egy szívroham szélén állok, mikor meghallom Tobias kicsit sem kedves hangját. A táncoló tömegből lép ki mögötte pedig még pár osztálytársam lépked. Különös mód Juliának hűlt helye van. Ritka esetek az ilyenek, ugyanis ha lehet úgy mondani, akkor Julia az osztály királynője. Mindenki azt csinálja amit Ő diktál. Viszont ezek szerint mostantól ha Ő nincs jelen, akkor az újdonsült pasija Tobias veszi át a helyét. Nem értem, hogy hogyan mondhattam rá erre a fiúra, hogy helyes. Úgy néz ki mint Justin Bieber szörnyen béna hasonmása. - Azon meg is lepődtem, hogy itt vagy. Viszont azon nem lepődtem meg, hogy egyedül vagy. Szokás szerint nem hívott el senki? - kezdődik. Az ilyen gúnyolódások lényege, hogy nem szabad elsírnom magam. Ugyanis ha véletlenül képtelen vagyok türtőztetni magam, és sírásban töröm ki, akkor az nekik erőt ad és még butábban viselkednek velem. - És Te szánalmas módon mégis itt vagy. Talán abban reménykedsz, hogy valaki majd itt fog elhívni randizni, csak azért mert felvettél magadra egy rongyhoz hasonlító valamit? - nem szólok semmit. Csak a cipőmet bámulom, magamban pedig az egyik kedvenc dalomat dúdolgatom. Állítólag ez módszer azért jó mert leblokkol az agy és nem halljuk a sértő szavakat. - Undorítóan nézel ki! - hát a módszerem most nem vállt be, ugyanis tisztán hallottam Tobias összes sértő megjegyzését. És még mindig nem fejezte be.
- Nem viselhet mindenki olyan kurvás ruhákat mint Julia. - motyogom a cipőmnek, de van olyan szerencsém, hogy Tobias meghallja, majd pár pillanat múlva megjelenik szörnyen közel hozzám. Nem vagyok normális, hogy ezt ki mertem hangosan mondani. Tobias első útja Juliahoz fog vezetni és kicsit sem kedvesen fogja közölni vele, hogy én lekurváztam a lány stílusát. Pedig nem szabadna neki ilyen besértődnie, hisz most is úgy néz ki a vörös ruhájában mint egy ribanc. Vagy esetleg van valamilyen szó azokra a ruhákra amikből a lányok segge kilátszik. Mert Julia ruhájából szinte már tényleg kilátszik a feneke.
- Néztél Te már valaha tükörbe, hogy ilyeneket mersz mondani a csajomról, aki mellesleg szuper szexi? - két kezét a vállamra helyezi majd markolja meg az anyagot és úgy húz felfele. Lábujjhegyen állok már, de eszében sincs elengedni a felsőmet. És senki nem veszi észre. Lehet véletlenül nem, mivel túl sötét a sarok ahol állunk. Vagy pedig direkt nem veszik észre. Hisz ki akarna már vétkezni az igazgató unokaöccsének. Tobias akár mit csinálhat, őt úgysem bünteti meg senki sem. - Úgy nézel ki mint egy gebe! Még egy deszkán is több mindent lehet fogni, mint rajtad. Olyan vagy mint egy vámpír. - a mögöttünk álló tömeg hangos nevetésben tör ki, Tobias pedig élvezi, hogy a talpnyalóinak tetszik az amit csinál. Ezért még erőssebben szorítja a felsőm. Egész testem remeg és hatalmasokat nyelek, hogy tudjam vissza tartani a feltörekvő sírásomat. - Mondj már valamit zombi! - és ráz rajtam egy erőteljeset, de olyan erővel, hogy az egész vállam megfajdul. Egy apró könnycsepp hagyja el a szemem, és ezt mikor észre veszi kicsit sem kedvesen engedi el a felsőm, én pedig zuhanok le a hideg padlóra. Összegörnyedek, miközben Ő fölém áll pár másid gyerekkel együtt. - Bőg a kurvája! Talán kérsz egy zsepit? Vagy esetleg megvigasztaljalak? - kérdezi röhögve, de mikor eljut az agyáig, hogy miket is kérdett tőlem, gyorsan tovább folytatja. - A lófaszt! Soha a büdös életben nem érnék hozzád. Még akkor sem ha egy pisztolyt tartanának a fejemhez és kényszerítenének. - hogy még hihetőbb legyen a sztori és mindenki elhigyje, hogy már pedig én nem kellek neki és undorodik Tőlem, ezért a hatás kedvéért jól meglendíti a lábát, majd gyomorszájon rúg. Felnyögök és még jobban kifli alakba formálódok, de addigra már zokogok. - Úgy, ordíts csak. Legalább végre oda jutottál ahová való vagy! - és leköp. Ez a végszó, ugyanis tovább állnak.
Nem törődik senki vele, hogy én a padlón fekszem, zokogva és megalázva. A diákok többsége inkább lekamerázta az egész jelenetet. Eszükben sincs senkinek segíteni. Hisz annyira menő az ha egy fiú elver egy lányt. Ebben az iskolában normális.
Hol van Jessie? Olyankor soha sincs közelben mikor szükségem lenne rá. Na és a tanárok? A tornaterem öltözőjében vedelik magukba a piát. Le sem szarják, hogy mi is történik a tornateremben. Legalább megint lesz miről beszélniük a diákseregnek.
Nem tudom megmondani, hogy hány percig, esetleg óráig feküdtem a hideg padlón és csak zokogtam. Fájt mindenem, viszont rettegtam attól, hogy estleg Tobias vissza jön, de most már Juliaval együtt. Mégis úgy gondoltam, hogy ideje lenne rendbe szednem magam, hogy aztán tudjak távozni. De mindezek mellett reménykedtem benne, hogy észrevétlenül le tudok lépni. Nagyon nem akarnék még Juliaval is találkozni. A nyakamat teszem rá, hogy Tobias hazudni fog neki, amitől a lány nagyon be fog durvulni. És nem akarok ma éjszaka még egyszer a padlón kikötni. Már pedig köztudott tény, hogy Julia oda juttatna.
Így hát felállok és próbálok úgy csinálni mintha semmi nem történt volna. Az arcoba lógó barna tincseimet a fülem mögé tűröm, majd ismét elindulok a táncoló tömeg felé. Mert a mosdóknak a tornaterem túloldalán kell lenniük. Arcal leszegett fejjel megyek a diákok között, de még így is érzem, hogy mindenki végig még, nevet rajtam, mutogat rám. Szerintem még borzalmasabban nézek ki mint mikor megérkeztem.
- Mira! - valaki a nevemen szólít, de eszemben sincs megállni. Nem fogom engedni, hogy valaki az arcomba röhögjön. Azért van egy kis méltóságom nekem is. - Mira állj már meg! - hirtelen elkapja valaki a karom, majd vissza húz, hogy tudjon megállítani. Kelletlenül fordulok meg, azonban megkönnyebülök mikor Jessievel találom szembe magam. Viszont az ő arca megdöbben. - Te sírtál? - kérdezi. Sejtettem, hogy semmit nem látott az előbbi jelenetekből. Biztos túlságosan el volt foglalva Ronalddal.
- Dehogy - vágom rá vállat vonva. Nem úgy néz ki mint akik meggyőztem. - Nem vagyok én hozzá szokva a sminkhez, így véletlenül elkentem. - hazudom szemrebbenés nélkül. Az arca megkönnyebül, majd elmosolyodik. Rég láttam már Őt ilyen boldogan mosolyogni. Talán akkor volt ennyire boldog mikor tavaly az egyik meccset az Ő zsákolása miatt nyert meg a csapata, és hivatalosan is Ő lett a legjobb játékos.
- Figyelj, nagy baj lenne ha egyedül kellene haza menned? - kérdezi meg egy szuszra. Úgy mondja mintha valami rossz dolgot kérdene.
- Megszoktam már, hogy egyedül vagyok. - válaszolom egyszerűen. Szomorúan elhúzza a száját és kedvesen végig simít a kezemen. Az Ő kedvességével semmit nem érek el. Amúgy is ez az igazság. Mindig, mindenhol egyedül vagyok. Ez már normális állapot a számomra.
- Nem kérnélek erre, de az van, hogy Ronald megkért, hogy menjek fel hozzá a szobájába mivel van a számomra egy meglepetése - újságolja boldogan Jessie. Meglepetés egy fiútól akivel még nem is jár? Tuti, hogy meg akarja fektetni. Másért nem hívná fel a szobájába. - Ha engem kérdezel, biztos azt akarja megkérdezni, hogy leszek e a barátnője. - nem hittem volna, hogy a nővérem is ennyire naiv csitri. Mi történik a lányokkal mikor szerelmesek lesznek? Elveszítik az eszüket, vagy mi?
- Menj csak. Miattam pedig ne aggódj! - mondom, Jessie hálásan rám néz és el is tűnik mellőlem.
Én pedig ismét folytatom az utam a mosdókhoz. Amint kilépek a tornateremből a zaj megszűnik. Viszont a diákok nem. Sőt a szűk kis folyosón szinte még több turbékoló párba ütközök mint a tornateremben. A jó hír azonban az, hogy egyikőjük sem foglalkozik velem mivel mind a párjával való nyálcserével van elfoglalva. Mégis fellélegzek mikor betérek egy másik kis folyosóra ami a mosdókhoz vezet és ahol végre nincs rajtam kívül senki.
Megkönnyebülük mikor a lány mosdóhoz érek és ahova gondolkodás nélkül nyitok be, azzal a tervel, hogy jól kibőgöm magam mielőtt haza mennék. De ez a tervem hamar kudarcba fullad ugyanis a mosdóban már van valaki. Méghozzá Julia, a csempén szétterülve, vérbe fagyva...

16 megjegyzés:

  1. Na neeeee!!! Fuhh legszívesebben ugyanazt tettem volna Tobias-szal amit ő Mirával és Te Jó Ég!!!!! A végére nem tudom semmit mondani csak azt h megérdemelte Julia!!!! U.I.: Tényleg én vagyok az első komizó??? Wow!!!! :) Gyorsan hozd a kövit!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, tényleg Te voltál az első komizó :D gyorsan hozom :P

      Törlés
  2. Hogy lehet valaki ennyire bunkó.. Dogolj meg Tobias! Egyebkent minden torteneted olvastam, es azt kell mondjam ez az egyik legjobb amellett, amiben a foszereplolany ongyilkos lett. Elnezest, nem jut eszembe..����:-( ❗��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hű akkor ezek szerint te szereted az ilyen morbid történeteket xD hát ennek örülök, ugyanis valakinek nagyon nem tetszik ez a történetem....

      Törlés
  3. Okéé...WUT?? Tobias olyan mint a barátnője, gondolhattam volna, sőt rosszabb! De mivan Juliaval? Vérbefagyva?? WTF?? Hamar hozd lécci akövit nagyon felcsigáztál!! :D
    u.i: Imádom ahogy írsz!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jujjj köszönööööööööööööm ♥ én meg téged imádlak amiért állandóan komizol és mellettem állsz ♥♥

      Törlés
  4. Úristen. Én erre nem tudok mit mondani. Csak azt, hogy... Úristen.
    Meg azt, hogy gyorsan hozd a kövit, mert nagyon kíváncsi vagyok!:)

    xoxo Daisy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon nagyooooooooon gyorsan hozom a kövit :D

      Törlés
  5. Oh my good :O Egyszer lerágom teljesen az izgatottság miatt a körmöm :D Nagyon Boldog Új évet Drága <33 Úgy sajnálom szegény Mirát :( Annyian bántják.Nagyon siess és remélem fantasztikus éved lesz :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem szabad rágni a körmöt xD hát én is remélem h az lesz, és remélem h neked is az lesz ;) ♥

      Törlés
  6. Úristen o.O hát ez nagyon meglepett, kicsit sem vártam ezt, és van egy olyan érzésem hogy rá fogják kenni az egészet...
    Egyébként szuper lett, várom a következő részt :D *-*

    VálaszTörlés
  7. Úúúúr isten!! Vérbe fagyvaaa!? Biztos valahogy Mirára fogják kenni... Búú. Hogy volt képe Tobiasnak hasbarúgni?? Ez...nagyon...izéség...mindegy... Én a többi diák hejében felképeltem volna. Am én is olvastam az eddigi összes irományodat, és nekem a kedvencem most(!) a "My sthepbrother is my love". Am nagyon jó sztori, sajnálom, hogy még nem csatlakoznak a srácok, de azért nagyon felcsigáztál ezzel az utolsó mondattal. Vajon ki ölte meg?
    Várom már naon a Kövi részt. Rajongod vagyk

    Chüsi Tami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. óhh My Stepbrother is my love az első törim volt, és totál béna xD akkor még nagyon kezdő voltam ilyen téren, mostanra meg már asszem a 17. történetemet írom itt....mégis ettől a törimtől féltem a legjobban mivel nem tudtam, hogy fogjátok fogadni...ezek szerint jól :P
      a srácok fognak csatlakozni, csak még nem most...de nagy hangja lesz majd nekik xD
      én meg a te rajongód vagyok xD

      Törlés
  8. Na most tuti, őt fogják hibáztatni, és tuti most fogják bezárni.
    Amúgy szervusz drága.~
    EL se hiszem, hogy már csak ma meg holnap vagyok itthon utoljára, után meg suli. Brühühhü.
    Oké, igazából szeretem a sulit, csak a korán keléssel vannak gondjaim.
    Na mindegy. Igazából, én már várom a Liam szemszögét is. De a legjobban azt amikor már mind a ketten bent vannak.
    Amúgy nyugodj meg, soha többet nem akarok semmi butaságot csinálni magammal, mert tuti nem csak te, hanem barátnőm is felpofozna, de előtte jól kioktatna. xD
    Éés, szavadon foglak! Emlékszem ám még, mikor mondtad, hogy amit mondtam, még vissza olvashatok a történetedben rész, szóval én azt várom a legjobban. (Ha bele teszed. Lécci lécci lécccii(igen "c"-vel kell írni.xD))
    AHj, nem tudom mit mondjak még.
    Ja de. Képzeld, tök tegnap korizni voltunk, és ma is megyünk és úú, anniyra jól megy.~ Olyankor tök felszabadulok, mert a sebesség, meg szabadság, és szállok, juhuhu. De komolyan.xD Nem szeretek nagyzolni, mert általában semmiben sem vagyok jó, de ez kivételesen baromi jól megy.xD
    Amúgy, lassan én is elkezdem majd folytatni a történetemet, mert valahogy nem igazán megyeget.
    És neked hogy telnek az utolsó napjaid a téli szünetből?~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kövi rész után már Liam szemszöge lesz ;) utána pedig már mind ketten benne lesznek :D
      én nem meg pofoználak, hanem egyenesen kitekerném a nyakad ♥
      oh basszus tudom, h mit írtál, de nem tudom h mikor fogod visszaolvasni :c könyörgöm ne felejtsd el, mert ha majd szükségem lesz rá akkor téged foglak kérdeni ;) tudod az én memóriám rövid és mindent nagyooooon hamar elfelejtek xD
      ha elkezded a töridet küldjél ám majd nekem linket :P
      nekem még egész héten szünetem van, csak 12.-én kezdek :D

      Törlés