2014. szeptember 28., vasárnap

9. - A fiú akit végre emberszámba vesznek

Meg is érkeztem a friss résszel sokak örömére :D eléggé nyugodt rész lett, szóval úgy olvassátok :P komizni még mindig érrrrr

~ Liam Payne ~

És én még azt hittem, hogy az apám nem tudja nálam még jobban kiverni a biztosítékot. Azt hittem, hogy a gyerekes viselkedésétől nem tud még mélyebbre süllyedni. Hisz szerintem már az is ciki, hogy egy húsz éves suhancnak képzeli magát. Ezek szerint Ő nem veszi észre magát.
Állíthatom, hogy a mai viselkedésével nálam végleg leírta magát. Soha nem hittem volna, hogy egyszer képes lesz kezet emelni rám. Ráadásul egy vadidegen lány előtt.
Sírni lett volna kedvem mikor keze az arcomon csattant. Nem is az ütés fájt, hanem inkább az a nézés amivel jutalmazott. Szemei meg sem rebbentek, de mégis fel tudtam vélni benne egy apró tényezőt. Még pedig azt, hogy kicsit sem bántja az, hogy bántalmaz. A tekintete üres volt és szinte merem azt gondolni, hogy élvezte azt amit csinál. Mintha mindig is erre a pillanatra várt volna. Sejtettem, hogy a gondolatai közt cikázik az a dolog, hogy egyszer megüssön, de soha nem gondoltam volna rá, hogy képes is lesz megtenni, ráadásul bocsánat nélkül. Élvezte és nem bánta meg. Sőt merem azt mondani, hogy ezzel a mi viszonyunk végleg megváltozott. Számára egy löket volt és most már tudja, hogy mekkora hatalma is van felettem. Tudja, hogy soha nem lennék képes ellene szegülni hisz a tulajdon apám. Ezért ha úgy dönt, hogy kezet emel rám akkor én el fogom tűrni. Pedig istenemre mondom, hogy annyira szívesen vissza ütöttem volna. Pláne még az után ahogy az újdonsült barátnőjével bánt.
Restellem, de miután elráncigálta mellőlem, - mert az kedvesen mert suttogni a fülembe, - utánuk indultam és a csukott ajtón keresztül hallgatóztam, hogy mi is folyik a hálószobában.
Borzalmas volt állni és csak hallgatni azt ahogy a szerencsétlennel beszélt. Még egy kutyával is szebben beszéltek mint apa Connieval. Azzal a lánnyal aki életemben először kiállt és megvédett az apámtól pedig az égadta világon semmit nem tud rólam. De ő mégis mellém állt és kedvesen bánt velem. Úgy mint eddig még soha. Emberszámba vett!
Ostobán érzem magam amiért mikor először megláttam luvnyának szólítottam. Mégis mit gondoltam volna? Ott állt az apám ingében miközben szinte majdnem előttem szexeltek. Ráadásul az egész megjelenése is olyan kurvás.
De aztán egy másodperc alatt minden világossá vált a számomra. A lány meg lett fenyegetve, még hozzá az apám az aki a karjai közt tartja. Ennyire észvesztően dögös lány mint Ő épp ésszel nem kezdene ki egy több mint negyven éves férfival. Hisz Connie, - milyen furcsa, egzotikus neve van már, - huszonkét éves, és nem úgy néz ki mint aki nem találna a korban hozzá illő pasit.
Miközben álltam az ajtó mögött világossá vált a számomra, hogy valami történt közte és az apám között. Apa valamivel a markában tarja, Ő pedig nem tud menekülni. Merem azt mondani, hogy rá is pontosan úgy kezet emelt mint rám.
Sajnálom Conniet. Még akkor is, hogy semmit nem tudok róla és, hogy úgy néz ki mint egy ribanc. A külső valamit rejt, és szerintem belülről egy összetört lelkű lány akinek segítségre van szüksége, de senkiben nem bízhat meg.

                         

- Liamnek hívnak ugye? - hallom meg a nevem. Összerezzenek a lábaimat pedig rögtön leveszem az üvegasztalról a tévét pedig a kapcsolóval kikapcsolom, majd oldalra fordítom a fejem és szembe találom magam apám újdonsült barátnőjével. Haja csapzott, arca kipirult ami azt jelenti, hogy megint az apámmal kefélt az emeleten. És erre az elméletemre az is rá tesz egy lapáttal, hogy apa lelépett otthonról. Mindig ezt csinálja egy kiadós szex után. Elmegy és estig haza sem jön. De Connie ezt még nem tudja. Nem is értem, hogy miért fog egy tányér forró levest a kezében. Ha az apámnak szánta akkor cseszheti mert az mikorra haza jön a leves javában ki fog hűlni. Végre egy olyan nő apa életében aki tud főzni.
- Ja. - bólintok egyhangúan és meglepődök mikor elindul a kanapé felé, hogy végül tudjon leülni mellém a tányért pedig leteszi az asztalra és felém böki. Értetlenül nézek rá mivel gőzöm sincs, hogy mit is akar valójában. Apa eddig barátnői mind bunkók voltak velem. Sőt még csak a nevemet sem tudták és rabszolgaként tekintettek rám. Azonban Connie úgy tekint rám mint egy srácra akivel akár még barátok is lehetnek. Érdekes ez a lány. - Hiába főztél a pasidnak, ugyanis a drága jó apám arról híres, hogy miután teljes mértékben kielégítették az elvárásait lelép egész napra. - szembesítem a fájó ténnyel. De Connie arca rezzenéstelen marad. Mintha nem is érdekelné, hogy mit beszélek a férfiról akivel ágyba bújik.
- Éppenséggel ezt a levest neked csináltam - mondja kedvesen és nyomja elém a tányért, majd a rövid farmernadrágjának a hátsó zsebéből előhúz egy kanalat és gondosan az asztalra helyezi.
Nem tudom, hogy mitől rémüljek meg jobban. A kanáltól ami fél méterre van tőlem, ami azt jelenti, hogy eddigre a testemre már millió bacilus ugrott rá, vagy pedig attól, hogy az apám új barátnője nekem főzött. Szerintem az utolsó dolog rémisztőbb mint az első. Pedig nálam nagy dolog ha valami rémisztőbb mint a kanál ugyanis kanálfóbiám van, - ha nem hiszed el, hogy van ilyen fóbia keress utána, ugyanis szerintem én piros betűkkel vagyok kiemelve a kanál szónál, mivel szó szerint rettegek tőlük.
Most pedig szépen vágjunk olyan formát mintha tök normális dolog lenne, hogy egy lány akit alig ismerek pár órája, leült mellém a kanapéra, főzött nekem, emberszámba vesz, és úgy beszél velem mintha ezer éve barátok lennénk. És ha ez még mind nem lenne elég, ez a lány rettentően csinos is. Rettentően? Állatira dögös! Persze Bethany nyomába sem érhet, ugyanis nála szebb lány nem él a Földön.
- Nekem? - kérdezem kiszáradt torokkal. És most jön az, mikor képen röhög és a szemembe mondja, hogy mekkora lúzer vagyok amiért elhittem, hogy gondoskodik rólam. Amióta anya itt hagyott a nagyin kívül senki nem főz ránk. Napi szinten rendelt kaján élünk apával. Mondjuk ő nem sűrűn van otthon, de ha otthon van akkor csakis gyors kaját eszünk.
Akkor miért pont Connie készített volna nekem levest? Erre épp magyarázat nincs! Tuti, hogy csak megint én reagáltam túl a dolgokat, mint mindig. Vagy meg lehet, hogy így próbál a közelembe férkőzni. Biztos mondta neki apa, hogy legyen velem kedves és, hogy én akkor majd megkedvelem és nyugodtan élhetik a mézes heteiket ebben a házban.
A házban amit még anyával közösen építettek mikor én megszülettem. A bútorok a falak színe...minden anya érdeme. Mindig azt szokta mondani, hogy így olyan mintha benne laknánk. Tényleg jó ízlése volt, ugyanis sikeresen megalkotott egy igazi családhoz való házat. Apa pedig erre most tojik rá. Ide hoz egy huszonkét éves csajt aki még meg sem tapasztalta azt, hogy mi az az igazi élet.
- Mondtad az apukádnak, hogy összeszedtél valami vírust és, hogy nem mehetsz ez miatt iskolába. Nos az én anyám mikor észre vette, hogy beteg vagyok, belém lapátolt több liter húslevest és a másik napra semmi bajom nem volt ugyanis makk egészséges lettem, nagy bánatomra - ahogy mesél a tekintete úgy szomorodik el miközben az anyukájára gondol. Pont mint az enyém mikor anyáról kérdeznek. Lehet, hogy az ő anyukája is elment? Vagy meghalt? Legszívesebben megölelném, de én ahhoz túl beszari vagyok. Persze úgy nézek én ki mint aki csinos lányokat ölelget csak úgy. - Persze ha örülsz neki, hogy beteg vagy és boldogan röhögsz a dokin, hogy kiírt mivel Te is pont úgy utáltál suliba járni mint én, akkor eszedbe se jusson megenni a levest, mert holnapra olyan egészséges leszel mint soha. - a szomorúság rögtön tova száll az arca pedig ragyog.
Van benne valami különleges. Az ember csak nézi és nézi az aranyos arcát és hiába próbál elfordulni egyszerűen képtelen. Mintha magához láncolna. De én nekem Bethany a mindenem és megfogadtam, hogy én más lányra rá sem nézek. Ő az én életem szerelme, vele terveztem el a jövőmet.
Meg amúgy is mit törődöm én Connie érzéseivel? Hisz az apám barátnője. Nincs miről gondolkodni. De akkor is annyira kedves. Mi van akkor ha csak álca és tényleg az apám parancsolt rá? Lehet, hogy nem is szívéből ül mellettem és beszélget velem. Te jó ég.
Liam gondolkozz már normálisan! - dorgál meg a belső hangom. - Connie egy csinos lány akinek az összes ujjára naponta jutna pasi. Te pedig egy nyomi vagy, aki még Batmanes pizsiben alszik. Ráadásul szemüveges és minden nap csúfolnak a suliban. Örülj neki ha Beth az életben egyszer igent mond neked. Connie soha a büdös életben nem jönne össze veled. Lúzer! Nem csoda, hogy az apáddal jött össze. Ő még negyven évesen is úgy néz ki mint egy igazi férfi, Te pedig tizennyolc évesen még szűz vagy. Soha nem csókolóztál, azt sem tudod, hogy hogyan kell 
- Gyűlölöm az iskolát - motyogom az orrom alatt miközben a csukott tévét bámulom. Addigra a mellettem ülő Connie már törökülésbe helyezkedett.
- Hát a jelen pillanatban én is. Pedig mindenki azt állította, hogy az egyetem jó buli. Ja persze. Ha van eszed soha nem jelentkezel ruhatervezőnek, mert ott csak a pénz a lényeg, mást le sem szarnak. - kezeit a combjára teszi majd fejét az öklével támasztja meg. Ahogy beszél süt róla a gyűlölet amit az egyeteme váltott ki belőle. Annyira rossz lehet ruhatervezőnek tanulni? Félre értés ne essék, soha nem gondolkoztam még rajta.
- Ruhatervezőnek tanulsz? Mióta? - kérdezem kíváncsian. Az egyetemi élet mostanában eléggé izgat, ugyanis jövő ilyenkor már én is egynek a tanulója leszek. És fel szeretnék mindenre készülni.
- Egy hónapja - válaszolja közömbösen, én pedig kissé csodálkozva pislogok. Egy hónap alatt ilyen véleménnyel van álmai iskolájáról? Ez kemény. - De ha most azt mondaná megint az apám, hogy nem mehetek, esküszöm szót fogadnék neki. Inkább üldögélnék a kassza mellett a virágboltunkban, mint hogy ebben a Poklok városában küzdjek a pénzért. - nem nekem mondja hanem a combjának.
Nem tudom miért, de tudni akarok róla mindent. Azt akarom, hogy az élete része lehessek. Tudni akarom, honnan jött, kik a szülei, mi a kedvenc kajája, itala, mit csinál a szabad idejében, hányas a lábmérete, ruhamérete...
Bethany, tudod a lány akiben négy éve már bele vagy zúgva! - emlékeztet a belső hangom. Francba, ez igaz. Bethany életének kellene érdekelnie nem pedig Connié. De Bethel még életemben nem beszéltem és lehet soha nem is fogok. De Connie itt ül mellettem és kedvesen bánik velem. És négy évvel idősebb tőled, pluszban az apád barátnője.
- Tudom bunkónak fogok tűnni a következő kérdésem után, de amióta megláttalak csak ez az egy kérdés van az agyamban - köszörülöm meg a torkom mire a barna szemeit kíváncsian rám mereszti. Ajkaira apró mosoly kúszik gondolom azzal próbál jelezni, hogy nyugodtan kérdezhetek. - Miért pont az én apám?
Arca megfeszül, mosoly az arcára fagy. Megbántottam. Fejét az ablak felé emeli és másodpercekig nem szól semmit. Hülyeség volt megkérdeznem. Nem az én életemről van szó hanem az övéről. És ha neki megfelel apa mellett akkor nekem nincs bele szólásom.
- Mert szeretem. - válaszolja hosszú másodpercekkel később. Hangja nem valami meggyőző. Inkább olyan mintha saját magát próbálná meggyőzni. Pont ezért is nevetek fel a kijelentésén. Ép eszű ember nem tud szerelembe esni az apámmal. Arra csak anya volt képes fiatal korában, de utána rájött, hogy mekkora egy állat a férje. Lelépett engem meg itt hagyott szenvedni.
- A harapásnyom arról árulkodik, hogy Ő is szívből szeret téged - bökök a nyakára ahol egy csúnya lila folt éktelenkedik. Tudtommal valaki csak akkor harapja meg a másikat ha a másik fél ellenkezni próbál. És a foltot elnézve Connie nagyon ellenkezni próbált. - Te jó lány vagy. Pont ezért nem értem, hogy mit keresel apa mellett. Neked eszed van, aranyos vagy, nem pedig egy luvnya vagy mint az apám előző barátnői. - keserűen felnevet.
- Bradley...vagyis az apukád, a ribanc vagy a kurva jelzőt jobban szereti rám használni. - kacsint rám. Megrettenek a szavak hallatán. Én soha nem lennék képes ilyet mondani egy lányra. Persze én nem apa vagyok aki mindent megengedhet.
- Szerintem azok a szavak amik az imént elhagyták a szádat, azokra a nőkre vall akik pénzért árulják a testüket. - magyarázom az elméletemet. Connie eltekint, de nem szól semmit.
- Biztos, hogy Brad tulajdon vére vagy? Már megbocsájts, de Te intelligens vagy és tudsz bánni a lányok érzéseivel. Az apádat pedig csak a szex érdekli - elkezdek fészkelődni a helyemen. Persze nagyon tudok bánni a lányok érzéseivel. Pont ezért nem volt még barátnőm.
- Én is szégyenlem, hogy Ő az apám - sóhajtok fel szomorúan majd a kanapénak dőlök. Connie is követi a példám, de mikor szólásra nyitná a száját, a kertbe vezető ajtó magától kinyílik majd Louis és Harry jelenik meg előttünk...


10 megjegyzés:

  1. Már megint egy zseniális részt hoztál össze <3

    VálaszTörlés
  2. most kezdjek el hisztizni hogy itt hagytad abba?? mert szerintem azt te sem szeretnéd.. de komolyan miért itt kellett abba hagyni?? he? miért?
    kikészít, miért?
    olyan cuki Liam, kell egy ilyen pasi xD
    siess a kövivel!

    VálaszTörlés
  3. istenem imádom a részeidet és persze téged is ;) kezdem egyre jobban megkedvelni Conniet , Liam apját meg egyre jobban megutálni xd Gyooorsan kövit :3

    Chu~ Hime-sama♥

    VálaszTörlés
  4. Istenem ez de aranyos rész lett :33
    Bárcsak tényleg lennének olyan pasik a világon mint Liam xD
    Jajj nagyon ügyes vagy:33 Nagyon nagyon várom a kövit :333

    VálaszTörlés
  5. Ui.:Bocsi,hogy az előzőhöz nem írtam,de nem voltam net közelbe :/

    VálaszTörlés