/ Harmadik /

Te jó ég, tagnapi részhez 15 komi jött össze. Nem tudom levakarni az arcomról a mosolyt ! Nagyon jól esnek a szavak amiket írtok. És apropó ha valakinek gondja van az új írás stílusommal akkor ne olvassa el. Egy komizó végett nem fogom megváltoztatni a töri stílusát mivel a többieknek megfelel. Komizniiiii érr.....

CODYLIA MITCHELL

Egy elég kényelmetlen kanapén foglalok helyet közben pedig azt nézem ahogyan az előttem ülő öt srác megbabonázva néznek. Elég béna helyzet alakult ki ugyanis úgy érzem magam mintha egy vallató székben ülnék. Legalább ne bámulnának ennyire feltűnően. Mi rajtam olyan érdekes? Talán van valami a fogam között vagy esetleg taknyos az orrom?
Egyébként szinte éreztem, hogy a drága Karen néninek van egy fia. Csak arra nem gondoltam, hogy egy világsztár és dögös. Vagyis na, jó az utóbbit nem kell komolyan venni, mivel én minden pasira azt mondom, hogy dögös csak aztán megismerem, hogy milyen az igazi énjük és rögtön felfordul tőlük a gyomrom.
- Mit bámultok ennyire? - keltem ki magamból és széttártam a kezeimet, mire azok végre pislogtak egyet és megnyugodtam, hogy élnek. Az arcom bámulásáról most áttértek a melleimre. Még jobb. Megszoktam már, hogy fiúk vesznek körbe, de azt, hogy egyszerre öt még nekem is sokk. Fúj ráadásul az egyikőjüknek csurog a nyála. Undorító. És még ők világsztárok.
- Szóval Codylia...- kezdi Liam, de én rögtön közbe szólok.
- Cody, Lia, Cod vagy akár még Cody Simpsonnak is szólíthattok csak könyörgöm a Codyliat felejtsétek el. - mondom idegesen mire azok bólintanak egyet mintha valami fontos dolgot mondtam volna. Na jó innen minél előbb menekülnöm kell. Megőrülök ha még egyszer el kell tűrnöm azt, hogy így bámuljanak. Egyébként a Cody Simpsont nem gondoltam komolyan ugyanis tudom, hogy ő egy srác. Csak azért mondtam mert hirtelen az jutott az eszembe ugyanis a gépen a mellettem ülő kiscsaj pont Őt hallgatta.
- Mi bajod van a Codyliavál? - kérdezi Niall értetlenül én pedig ökölbe szorítom a kezem. Mindig is utáltam a nevemet és nem egyszer könyörögtem már az anyámnak, hogy kereszteljen át. Akár milyen nevet szívesen viselnék csak ezt nem.
- Te is utálnád ha a neved félig fiús félig lányos lenne. Totál úgy hangzik mint egy transzfesztita. - fakadok ki és morogva a kanapénak dőlök. Istenem azok a bamba fejek. Tuti, hogy semmit nem fogtak fel a monológomból. Hisz kit érdekelne az én elméletem. Nekik vagány neveik vannak ráadásul világsztárok.
- Érdekes megközelítés. - bólogat Harry közben pedig az állát vakargassa. Mondom én, hogy gőzük sincs miről beszélek. 
És újból csend következik. Alig vagyok itt egy órája, de máris unatkozok. Igaza volt Lukenak a londoniak sznobok. Én nem vagyok ide való.
- Pfff...mondjátok csak, még soha nem untátok halálba magatokat? - húztam fel a szemöldökömet és izgatottan rájuk néztem.
- Örülünk mikor nyugi van körülöttünk. - vonta meg a vállát Zayn és felállt a földről majd leült az egyik fotelba és onnan folytatta tovább. - Ha Te is világsztár lennél könyörögnél azért, hogy legyen egy unalmas perced.
- Kizárt dolog. Én utálok unatkozni. Fel sem tudom fogni, hogy hogyan bírjátok. Puhány pöcsök vagytok akik nem mernek elmenni anyuci szoknyája mellől. - válaszoltam tök normálisan és eszem ágában sem volt megsérteni őket. De egyszerűen ezt gondolom róluk. Tőlem még királyok is lehetnek akkor is szar életük van. És engem nem fognak tudni ilyenné tenni. Hamarább le kell innen lépnem mint amit hittem.  - Hol a szobám? - kérdezem meg végül majd felállok és Liam is követi a példámat. Zavartan a hajába túr és elhúzza a száját.
- Hát a vendégszoba most tele van ugyanis ez a négy bűzbomba ott alszik...vagyis csak három mivel Louis az én szobámban van szóval nekem kell éjjelente szagolnom a büdös lábát...
- Hééé, az én lábaimnak rózsa illatuk  van. - húzta fel az orrát Louis én pedig undorodva a fejemet csóváltam. Most komolyan arról vitatkoznak, hogy milyen büdös a lábuk?
- Na persze! Szagoltad már? - vág vissza Liam. - A szobámon már azt sem segítene ha egész álló nap ki lenne nyitva az ablak. Ha betennénk egy bűzös borzot a szobámba sírva szaladna vissza az anyjához...- Niall hangosan felnevet haverja beszólásán, ám az érintett nem szórakozott ilyen jól.
- Még mindig áll a kiherélési ötletem Leeyum. - sziszegte a fogai közt Louis majd gonoszul összedörzsölte a kezeit.
- Ha megvitattátok a lábszagaitokat, akkor végre valaki elmondaná, hogy hova pakolhatok le? - fakadtam ki mire mindenki rám nézett.
- Louis nyugodtan átjöhet hozzánk. Majd alszik Harryvel egyágyban. - ajánlja fel Zayn, Louis pedig rögtön bólint. Ráadásul örül neki. Könyörgöm csak ne legyenek buzik mert elhányom magam.
- Gyere édesem, segítek átcuccolni az ágyamba. - karol belé Harry, de Louis letellinti és elindul felém majd mielőtt szólna valamit szorosan elindulok Liam után, hogy végre tudjak lerakodni. Tiszta őrültek háza. Én nem fogok itt kibírni két hónapot.
Benyit az első szobába majd farkasszemet nézek egy Batmanes poszterral és mikor észhez térek akkor veszem észre, hogy az egész szoba abból áll. Most ez komoly? És még ők a felnőttek. Könyörgöm egy óvodásnak nincs így tele ragaszgatva a fala pónikkal meg autókkal.
- Pakolj le nyugodtan és érezd magad otthon. - mondja barátságosan és küld felém egy mosolyt ami miatt én közel vagyok ahhoz, hogy lehányjam.
Megsemmisülten dobom le a bőröndjeimet az ágyra majd újra a négy srácra pillantok akik bámulna.
- Ugye egyikőtök sem buzi? - kérdezem aggódva, de mielőtt akár melyikőjük válaszolhatna Louis közel jön hozzám és szexin mosolyog.
- Szereted a répákat? Mert ha igen én szívesen osztozom veled. - kacsint egyet én pedig értetlenül össze húzom a szemöldökömet. Szóval nem buzik, csak szexéhesek. És ez rám nézve nem jó.
- Ha meg akarsz dugni akkor légy szíves csak egyszerűen nyögd ki és ne foglald versbe. - válaszolom bunkón az Ő kék szemei pedig felcsillannak.
- Hogy mi? - néz az ajtóból Liam. - Oké eleget bámultátok már Codyt. Hagyjátok már egy kicsit békén. - és azzal egyesével kiterelte a szobából a haverjait majd végre valahára becsukta az ajtót.
Leültem az ágyra majd a fejemet fogtam. Istenem hova kerültem? Olyan mintha egy diliházban lennék egy csupa idegbeteg között. Most le kellene nyomnom azt a dumát, hogy megbántam azt, hogy megbuktam angolból. De ahhoz nagyon szarul kellene éreznem magam és én még nem vagyok mélyponton.
Gondolkodásomból a telefonom csörgése szakított ki. Rögtön a táskám után kaptam és elkezdtem a telefonomat kutatni. Majd mikor meglett egy vigyor ült az arcomra ugyanis a kijelzőn Luke neve virított.

- Már azt hittem, hogy elfeledkeztél rólam. - szóltam bele rögtön és most konkértan szemrehányásnak szántam.
- Rólad? Soha. Ahhoz túlságosan szeretlek. - hallom édes hangját én pedig elpirulok. Talán kár tagadnom, hogy vele csattant el az első csókom és mindig is volt valami kettőnk között. Igaz soha nem vállaltuk fel az érzéseinket, de kötődtünk egymáshoz.
- Cody baszhatod, hogy nem vagy itt. Kegyetlen jók a hullámok. - most Jai hangja csendült fel a telefonba. Akkor szörföznek. Milyen szemetek már. Én meg itt unatkozok és a halál szélén állok.
- Srácok segítsetek rajtam! - kezdtem el hisztizni a telefonban. - Könyörgöm valahogy mentsetek ki. Csupa anyuci pici fiai vesz körül és állandóan csak bámulnak, ha meg nem akkor meg unatkoznak. Imádnak unatkozni. - kétségbeesetten könyörgök pedig tudom, hogy úgysem tudnak segíteni. Nem tudnak Melbourneba teleportálni. Tudtommal nem varázslók.
- Te átcsaptál plázapicsába? Mi ez a rinyálás? Csak nem kiszívták az agyadat? - szólalt meg ismét Luke és ha most itt lenne mellettem már rég lecsaptam volna. Még hogy én plázapicsa. Előbb borotválnám le a hajamat. Utálom a rózsaszínt és a lányos holmikat.
- Ha itt lennél, te is így viselkednél. - sziszegtem a fogaim között. - Tudtátok, hogy Karen néni fia a híres Liam Payne?
- A One Directiönös Liam Payne? - kérdezte Jai és gondolom a szája is nyitva van.
- Nem a Green Dayes...bazd meg Jai hány Liam Payne él a Földön?
- Jó nem kell leharapni a fejem. - menti magát én pedig mosolygok egyet.
- Bocsi, csak tudod utálok itt és ha tovább itt kell maradnom megőrülök. - kérek bocsánatot és hülyén érzem magam. Képes vagyok a barátaimmal össze veszni anyám hülyesége miatt. Tudtam én, hogy tönkre teszi az életemet. Sikerült neki.
- Ez esetben akkor legyél újra Cody Mitchell a vérbeli melbourni csaj. - ismét Luke szól a telefonba én pedig nem értem, hogy konkrétan mire akar kilyukadni.
- Nem értelek.
- Pedig tök egyszerű. Csinálj balhét...akkorát, hogy Ők küldjenek haza. Az anyád akkor már úgysem fog tudni csinálni semmit. - mondja Luke.
Hogy ez nekem eddig miért nem jutott eszembe? Hát persze, ki kell készitenem őket idegileg Ők pedig boldogan fognak haza küldeni. Anya pedig nem tehet ellene semmit. Megint szégyenkezni fog miattam. Ez az. Azt hitte, hogy betojok majd ha ide kült. Hát téved.
- Ti vagytok a legjobbak. Imádlak benneteket. - szólok bele ismét a kagylóba vigyorogva.
- Tudjuk. - mondja egyszerre Luke és Jai. Azok az iker ösztönök. - Siess vissza! - mondják majd leteszik.
Szóval balhé. Itt a legjobban Liamre kell koncentrálonom mivel ő a legkomolyabb és fegyelmezetebb. Szóval az őrületbe kergetem majd sírva fog anyucihoz futni.
Melbourne megyek!