/ Tizenkettő /

Sziasztoook. Mivel tegnap elég sok komit kaptam ezért gondolkodás nélkül feltettem a kövi részt :D remélem elnyeri a tetszéseteket :))))

CODYLIA MITCHELL

Reggel a Nap sugarai ébresztettek amitől Mellbourne jutott eszembe. Azért elég kemény, hogy szinte már alig gondolok arra, hogy haza akarok menni. Valahogy most minden olyan tökéletes az életemben. De azért egy kicsit hiányzik az otthonom is, ugyanis már szívesen szörföznék egy jót Lukkal és Jaiel. Apropó az ikrek. Napok óta nem hívtak és én sem hívom őket. Szerintem megharagudtak rám mikor utoljára beszéltünk.
De nem érdekel. Ezerszer jobb fejek náluk a srácok. Ők legalább úgy szeretnek amilyen vagyok és nem akarnak olyanná átformálni amilyenek Ők.
Oldalra fordítottam a fejem és szembe találtam magam Liam alvó arcával. Békésen szuszogott közben pedig egy párnát szorított magához. Annyira édes volt, hogy legszívesebben hozzá bújtam volna és egy lágy puszival ébresztettem volna fel. De az tönkre vágná az egómat. Akár, hogy is szeretem, imádom még mindig csesztetni. Vajon Ő, hogy érezhet irántam? Szerintem utál és még mindig csak egy gyerekként tekint rám, még akkor is ha néhány napja a számra adott egy puszit.

A számra egy ördögi vigyor húzódott majd lassan kimásztam az ágyból és próbáltam nem nagyon mozogni nehogy felébresszem. Én még mindig nem felejtettem el, hogy pár napja nyakon öntött vízzel csak azért, hogy felébresszen. Szóval most rajtam a sor, hogy visszadjam neki.
Mikor kimásztam az ágyból nesztelen léptekkel indultam el a fürdőszoba felé és engedtem jég hideg vizet a fogmosópoharamba. Aztán mikor kész lettem ugyan olyan halkan mentem vissza a szobába mint ahogy kijöttem. Az ágy felé érve pedig egy határozott mozdulattal Liam arcára borítottam a pohár tartalmát.
Szemeit rögtön kinyitotta majd hirtelen felállt és letörölte az arcáról a vizet és gyilkos tekintettel végig mért.
- Én a helyedben most menekülnék! - mutogatott felém a mutatóújjával majd mielőtt elmenekülhettem volna hirtelen elkapta a derekamat és megint a hátán kötöttem ki. Őszintén megmondva most tényleg betojtam mert fogalmam sincs, hogy mi jár a fejébe.
- Liam tegyél le. Esküszöm többet nem öntelek nyakon vízzel csak tegyél le. - kiabáltam miközben ő elindult velem a szoba vége felé. - Oké, sajnálom!.
- Á, szóval már sajnálod? - kérdezte és benyitott a fürdőszobába majd a zuhanyzót vette célpontba és mikor oda ért belépett majd letett a hideg csempére. - Késő bánat. - vont vállat vigyorogva és megnyitotta a vizet.
Pár másodperc múlva hideg víz csurgott az egész testem ugyan úgy ahogy rajta is. Ez most tényleg szívás. Honnan vannak neki ilyen ötletei. Talán tényleg rossz hatással vagyok az emberekre, de legfőbb Rá. Amikor Londonba érkeztem, Liam egy csöndes srác volt aki állandóan parancsolgatott és Ő volt a főnök. Most meg a szöges ellentéte.
- Te nem vagy normális. - mondtam elképedve miközben egy vizes hajszálat kifésültem az arcomból. - De most Te is tiszta víz vagy. - mondtam elégedetten mikor végig néztem rajta. Nem úgy nézett ki mint aki nagyon megbánta ezt az akcióját.
- Még ígyis én jártam jól. - vigyorogta és a melleimre bökött mire én rögtön oda kaptam a fejem az arcom pedig lángba borult. Ugyanis pont egy fehér top volt rajtam, melltartó nélkül. Kezeimet rögtön a melleim elé raktam majd amilyen gyorsan csak tudtam egy törülközőért nyúltam. Életem legcikisebb helyzetet...

///

Mikor kellő képpen megszáradtam és átvetkőztem úgy döntöttem, hogy csatlakozok a srácokhoz a reggelire. A szálloda éttermében rögtön megpillantottam őket miközben bőszen reggeliznek. Gyorsan leültem Louis és Harry közé, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy Liamnek milyen jó kedve van. Hát persze, hisz tökéletes belátást nyert a melleimre.
- Oh Cody elfelejtettem szólni, hogy ma reggeli után ha van kedved körbe nézhetnénk a városban. - emelte rám a tekintetét Liam az én szemeim felragyogtak és gondolkodás nélkül bólintottam. Kettesben egész nap Liammel New Yorkban. Csábítóan hangzik.
- Ti most randizni mentek? - kérdezte csodálkozva a mellettem ülő Louis.
- MI? - kérdeztük egyszerre Liammel és megnyugodtam, hogy nem csak az én arcom paprika vörös.
- Most mondtad azt, hogy elmehetnétek a városba. És nem úgy hangzott mintha minket is meghívtál volna. - nyomta tovább a témát Louis. Nem is tudtam, hogy Louisnak ennyire vág az esze. - Azért ha esküvőtök lesz arra meghívtok ugye? - esküszöm én bele nyomom a fejét az előtte heverő tejszínes palacsintájába.
- Nézz ide Louis mi van a kezembe? - kérdezte Liam és felmutatott egy plüsst aminek répa formája volt. - Ugye nem akarod, hogy szegény pici répácska a Szabadság Szobor tetején kössön ki?
- Meg ne próbáld Payne. - emelte fel a mutatóújját fenyegetően a tulajdonos, kék szemei pedig szikrákat szórtak. - Már rég ki kellett volna herélnem Téged.
- Úgy látom éhes. - húzta tovább az agyát Liam és össze tejszínhabozta a plüsst mire Louis fájdalmasan felsikított. Ami pedig a legjobb, hogy Harry, Zayn és Niall pedig csak nézte az eseményeket.
- Nem szereti a tejszínhabot. - kiabálta idegesen Louis és mikor Liam ismét össze akarta volna tejeszínhabozni Louis répáját az ideges srác hirtelen Liam felé ugrott, de túl heves volt mivel magával rántotta az egész előtte heverő tányért és evőezközöket, majd a másik pillanatban Liam szörnyülködve nézett a nadrágjára és gyorsan szedte a levegőt. Fogalmam se volt róla, hogy mi üthetett belé.
- Azonnal. Vegye. Le. Róla. VALAKI!- odítozott én pedig felálltam a helyemről és jobbnak gondoltam ha magam győződök meg róla, hogy mi baja lett. De mikor a széke mellé értem semmi különöset, nem vettem észre. Csak egy kanál volt a lábán, semmi több.
- Mi bajod van? - néztem rá csodálkozva majd Zayn is mellém állt, majd a másik pillanatban levette Liam lábáról a kanalat és unottan felmutatta.
- Kanál. - mondta és egy ügyes mozdulattal az asztal közepére dobta. Oké elveszítettem a fonalat. Liamnek mi baja van egy kanállal?

- És akkor mi van? - néztem rá tanácstalanul és egy értelmes választ vártam. - Egy ártatlan kanál.
- ÁRTATLAN? - ordított a képembe Liam. - Most le kell fertőtlenítenem magam. Te Jó Ég mi van akkor ha fertőző? - kapta a szája elé a kezét komolyan én belőlem pedig egyszerre tört fel a röhögés. Ezt ha nem látom a saját szememmel esküszöm nem hinném el, hogy Liamet ennyire kiborítja egy kanál.
- Na jó, ez már nem vicces. - szóltam rá ugyanis minél jobban hátrált az ajtó felé. - Gyere vissza és egyél.
- Én oda vissza nem megyek. Még rám támadnak azok az ocsmány dolgok. - csóválta a fejét úgy mint egy kisgyerek.
- Könyörgöm mondja már el valaki, hogy ilyenkor mi baja van? - néztem rá tanácstalanul a maradék három srácra ugyanis Louis nem volt beszámítható állapotban mivel a plüss répáját magához szorította és simogatta közben pedig motyogott valamit az orra alatt.
- Liamnek kanálfóbiája van. - mondta egyszerűen Harry én pedig úgy néztem rá mint egy nem normálisra. Életemben nem hallottam még ekkora hülyeséget. - Soha nem eszik kanállal mivel szerinte tele vannak bacilusokkal.
- Én akkor ezt még miért nem vettem észre?
- Hm, jó kérdés. Pedig szerintem elég feltűnő jelenség ha valaki nem eszik kanállal. - válaszolta Zayn és kényelmesen hátra dőlt a székén.
- És még milyen idegesítő tud lenni, mikor elmegyünk egy cukrászdába és rendelük egy fagyi poharat amit Ő villával eszik. - meredt maga elé Niall én pedig magam elé képzeletem ahogyan egy fagyit villával eszi. Mikor ismét vissza tértem a jelenbe szemeim újra Liamre vándoroltak aki még mindig az ajtónál állt közben pedig a cipőjét kémlelte. Talán zavarban van? Mégis mitől, hisz semmi szégyen nincs benne ha valaki fél valamitől.
Gondoltam egyet és felálltam majd elindultam felé. Nem nézett rám hanem még mindig a cipőjét kémlelte lesütött szemmel.
- Minden rendben? - kérdeztem óvatosan és gyengéden megsimogattam a kezét. Annyira puha bőre volt. Tényleg elég szarul nézett ki.
- Gondolom most már így nem is akarsz eljönni velem a városba. - motyogta az orra alatt bánatosan.
- Miért nem?
- Biztos totál gyagyásnak nézel amiért félek a kanalaktól. - suttogta én pedig barátságosan az álla alá nyúltam és lassan felemeltem a fejét, hogy tudjak a szemébe nézni.
- Engem nem érdekel, hogy félsz a kanalaktól. Elfogadlak olynnak amilyen vagy és én tökre bírlak.  - mondtam vigyorogva és végre Ő is elmosolyodott. - Ha kell akkor ma a hajadnál fogva ráncigállak ki és úgy fogunk végig sétálni a városon.
- Komolyan bírsz? - kérdezte csillogó tekintettel mire én zavarba jöttem.
- Én mondtam ilyet? - csináltam úgy mintha nem tudnám, hogy miről beszél. Nem buktathatom le magamat.
- Aha, az előbb. - vágta rá rögtön közben pedig sejtelmesen mosolygott.
- Nem emlékszek. - hazudtam közben pedig mindenhova néztem, csak Rá nem. Valaki mentsen ki ebből a helyzetből.
Ám szerencsére pont akkor ment el mellettünk Louis, de megtorpant és felén fordult. Persze még mindig a répáját ölelgette mint egy kisgyerek.
- Már pedig akkor is randizni mentek. - öltötte ki a nyelvét. Liam megforgatta a szemeit és inkább nem szólt semmit.
- Ha nem fogod be akkor pár pillanat múlva már csak plüss répáid maradnak, mert az eredetiket szétrúgom. - fenyegettem meg, mire Louis nyikkant egyet majd amilyen gyorsan csak tudott lelépett. Liammel egyszerre tört fel belőlünk a nevetés és úgy mentünk vissza a szobába.