/ Hetedik /

Szisztok...gondoltam felteszem a kövi részt mivel lehet a napokban megint nem fogok tudni naponta friss részt hozni :/ szóval ne lepődjetek meg ha eltűnök...komizniiiiiii

LIAM PAYNE

- Hol van a kulcs Niall? - pattanok fel a kanapéról, de akkora erővel, hogy szerencsétlen Codyt is magam után rántottam. Annyira dühös lettem, hogy az leírhatatlan. Ez az egősz az Ő hibája. Ha nem támadt volna az-az ötlete, hogy összebilincsel minket egy órára akkor már rég kipisilhettem volna magam. És most a húgyhólyag durranás szélén állok ugyanis Codyval tuti, hogy nem megyek el pisilni.
- Megkeresem. - néz rám és küld egy nyugtató mosolyt, de én nem nyugszok meg. Össze vagyok bilincselve Codyval. Mégis, hogyan nyugodjak meg? Ráadásul még pisilnem is kell, de nagyon. - Lehet a konyhában hagytam! - csapja magát homlokon majd kirohan az ebédlőből és a konyhát veszi irányba.
- Ajánlom. - sziszegi mellettem Cody kezei pedig ökölbe vannak szorulva. Istenem mit vétettem, hogy ezt érdemlem? Józanul gondolkozok, kedves vagyok mindenkivel mégis én szívom meg.
Alig telik el egy perc Niall máris vissza jön és banbán mosolyog. Tudom mi lesz a válasza. Nem találta meg az a rohadt kulcsot.
- Talán magával sem hozta. - szól közbe gyorsan Harry és gyorsan Niall elé áll mert szerintem észre vette, hogy hogyan nézek rá. Én kinyírom. Sőt seggbe billentem és vissza repül Írországba és még repülőgépre sem lesz szüksége.
- Szépen vissza megyünk vele a villába és megkerresük. - csapja össze a kezét Zayn és a szőkeség vállára rakta az egyik kezét gondolom csak azért mert tudja, hogy így nem ugranék neki.
- Siessetek mert ha nem vettétek volna észre már este hét is elmúlt. - sziszegem a fogaim között és az ajtóra mutatok mire azok mint a villám úgy rohannak ki a házból.
- Most mi lesz? - néz rám tanácstalanul Cody mire én vállat vonok.
Nagyon béna helyzet mivel mindenhova követnünk kell egymást. Ráadásul este van, szóval akkor egy ágyban kell aludnunk és egymás előtt kell levetkőznünk meg fürdenünk. Talán nem is annyira rossz ez az egész. Hisz láthatom Őt meztelenül. Oké ezt inkább gyorsan kiverem a fejemből mivel én még mindig a bébiszittere vagyok.
- Az a gond, hogy nekem nagyon kell pisilnem. - túrok bele a hajamba és félősen ránézek mire ő elkezdi hevesen a fejét csóválni.
- Azt már nem. Nem fogok melletted állni mikor Te épp a farkaddal játszol. - csóválja a fejét.
- De össze huggyozom magam. - kezdek el hisztizni mint egy óvodás és kiskutyaszemekkel ránézek. Gyorsan elfordítja a fejét, hogy ne kelljen az arcomra nézni. Tudom, hogy ennek a nézésemnek senki nem tud ellenállni. - Ugye nem akarod azt szagolni?
- Jó legyen, de próbálod eltakarni. - figyelmeztet én pedig boldogan ugrok a nyakába mire Ő  elképedve bámulja a tevékenységemet.
Szó nélkül indulok el a mosdó felé és szinte már rohanok a véce felé ugyanis tényleg közel vagyok ahhoz, hogy összepisilem magam. Mikor megállok látom, hogy Cody zavartan álldogál és nem tudja hova nézzen. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer végig kell néznie egy ilyen helyzetet.
- Csak fordulj el vagy tedd oda a kezed a szemed elé. Gyors leszek. - mondom vigyorogva mire Ő elfordul és a kezeit is a szeme elé rakja a biztonság kedvéért. Ígéretemet teljesítem és gyorsan elvégzem a dolgom majd meggkönnyebülten fordulok újra felé.
- Remélem most már addig kibírod míg Niall megtalálja a kulcsot. - mondja duzzogva.
- Úgy csinálsz mintha még soha nem láttál volna ilyet...mármint úgysem veszem azt be, hogy szűz vagy még. - mondom miközben elindulunk a szobám felé.
Először nem mond semmit hanem megindul az ágya felé én nekem pedig muszáj követnem. Talán most egy kicsit bunkón fogalmaztam.
- Tudom, hogy a drog miatt lettél velem ilyen bunkó. - mondja halkan én pedig meglepődök. Történetesen most rá sem gondoltam arra, hogy drogozik.  Jó tényleg nem vagyok érte oda mivel szerintem nagyon aranyos lány tud lenni mikor normális.
- Én nem akartalak megbántani...csak szerintem Te ha akarsz nagyon aranyos és szerethetni való vagy. - húzom magamhoz egy gyors ölelésre és mikor elengedem, látom, hogy a szemei csillognak.
- Amióta apa elhagyott minket soha senki nem mondta azt rám, hogy aranyos meg szerethetni való vagyok. - nézett rám hálásan és láttam ahogy koncentrál nehogy elsírja magát. Tudtam most tényleg komolyan beszél és nem hazudik.
- Pedig ha jobban megismernek az vagy. - mondtam mosolyogva Cody pedig hálásan rám nézett. Percekig csak egymás szemébe néztünk majd megszólalt a telefonom a zsebemben. Ugrottam egyet és rögtön előhalásztam majd kapodva bele szóltam.
- Megette!- hallottam meg Louis vigyorgó hangját majd mielőtt bármint kérdezhettem volna tovább folytatta. - Niall megette a kulcsot és nincs másik kulcs amivel ki lehetne nyitni a bilincset.
Szinte kiesett a kezemből a telefon mikor ezek a szavak elhagyták a száját. Nincs kulcs. Egész éjjel így kell maradnunk és ki tudja, hogy meddig.
- Találjatok ki valamit, de gyorsan. Holnap délután dedikálás van, nem mehetek oda összebilincselve Codyval.
- Megoldjuk. - jött a válasz Loutól majd amilyen gyorsan csak tudta lerakta a telefont. Félősen fordultam Cody felé, de Ő neki ugyan olyan arca volt mint eddig.
- Hadd találjam ki. Niall úgy elvesztette a kulcsot, hogy nem találja és még pótkulcs sincs. - mondta úgy mintha az egész beszélgetést végig hallgatta volna.
Zavartan bólintottam egyet és elfordítottam a fejem. Csak ültünk egymás mellett szótlanul mikor egy ásítás hagyta el a száját. Tényleg elég késő volt már, de valahogy most nincs kedvem lefeküdni. Nem is az, hogy egy ágyban kell vele aludnom hanem az, hogy hogyan fogunk átvetkőzni pizsamába.
- Álmos vagy? - kérdeztem csendesen.
- Kicsit. - bólint egy aprót én pedig felállok és nyújtózkodok egyet.
- Akkor ideje lefeküdni. - mondom és a holnapra gondolok ahol az egyik bevásárló központban lesz a bandának egy két órás dedikálása. Már előre félek ettől az egésztől. A rajongók még el mennek, de mi lesz akkor ha észreveszik, hogy össze vagyok bilincselve egy csajjal. Tuti, hogy utána Codynak nem lesz magánélete.

- Ez mind szép és jó, de át kellene vetkőznöm. - túr bele a hajába megsemmisülten én pedig a megoldáson gondolkozok. Igaza van nem aludhatunk ruhában. Én simán le merek előtte vetkőzni, hisz srác vagyok, de Ő nála ez húzósabb. Mondjuk szívesen megnézném ruha nélkül...oké ez perverz volt.
- Öhm....én elfordulok, Te pedig gyorsan átvetkőzöl. - ez a legértelmesebb gondolatom a jelen pillanatban. Pedig állítólag mindig nekem vannak a legjobb tanácsaim. De most valahogy nem tudok épeszűen gondolkozni.
- És honnan tudjam, hogy nem fogsz kukkolni? - húzza fel a szemöldökét ravaszul én pedig elhúzom a számát mire ő halványan elmosolyodik.
- Megígérem, hogy nem fogok. - válaszolom és a fürdőszoba felé fordulok, hogy bízzon bennem. Hallom ahogy sóhajt én pedig felemelem a fejem és akkor tudatosul bennem, hogy nyitva van az ajtó én pedig pontosan a tükörrel szemben állok. Kicsit elfordítom a fejem és tökéletes látom azt ahogyan Cody leveszi magáról a pólóját és csak melltartó van rajta. És így tökéletesen látom csupasz hófehér hátát. Érzem ahogy fejem lángba borul és még pislogni is elfelejtek, pedig a java még csak ez után jön. Ugyanis mikor a felsőjét átvette a nadrágja következett. Próbáltam nem a tükörre nézni, de túl hívogató volt ez az egész jelenet. Álmomban se hittem volna, hogy ilyen tökéletes alakja van. Talán még örülök is neki, hogy össze vagyunk bilincselve.
- Kész is vagyok. - mondja néhány pillanat múlva amikor már csak egy hosszú póló van rajta és egy rövidnadrág. Nem kerüli el a figyelmemet, a hosszú tökéletes lábai ezért gyorsan nyelek egyet és próbálom kiverni a fejemből az előbb látottakat. - Mit bámulsz rajtam ilyen feltűnően? - kérdezi mire én az ajka alá nyúlok és gyengéden a tükör felé fordítom a fejét. - Szóval leskelődtél.
- Én nem tehetek róla, Te mondtad, hogy forduljak el és én teljesítettem a kérésedet. - emeltem fel magam előtt a kezeimet közben pedig úgy vigyorogtam mintha előre hozták volna a Karácsonyt.
- Pervez állat. - sziszegte a fogai között Cody, de azért észre vettem, hogy a szája sarkában megjelenik egy bujkáló mosoly. Tudtam én, hogy nem fogja zavarni, hogy láttam.
Feszengve bele fekszik az ágyamba én pedig követem a példáját majd azt veszem észre, hogy csak bámulom az arcát. Soha nem volt még ilyen közel hozzám. Mellesleg csoki illata van és mindannyian tudjuk, hogy imádom a csokit. Na jó ezt most kell kivernem a fejemből. Nekem nem tetszhet meg. Végül pedig elnyom az álom.
Egy nagy bökést érzek a vállamon én pedig átfordulok a másik felemre, de alig telik egy egy perc valaki elkezdi rázogatni a kezem.
- Liam ébren vagy? - hallom meg Cody hangját ezért újra vissza fordulok felé és nagy nehezen kigyitom a szemem.
- Most már igen. - válaszolom és megdörzsölöm a szemeimet. - Mi történt?
- Pisilnem kell. - válaszolja idegesen mire én a telefonom után nyúlok, hogy megnézzem hány óra van.
- Cody éjjel három óra van. Nem bírod ki reggelig? - kérdezem ugyanis semmi kedvem nincs most kiszállni az ágyból. Álmos vagyok és nincs kedvem azon gondolkozni, hogy hogyan pisiljen előttem.
- Képzeld el, hogy amióta össze vagyunk bilincselve nem pisiltem. És már nagyon kell. - kezd el mellettem hisztizni mire végül kiszállok a meleg ágyból és elindulok az ajóhoz a sötét szobába. Szemeim minél jobban csukódnak össze én pedig lassan keresem az ajtót. Talán jobb lett volna ha először villanyt nyitok. Hirtelen egy kemény dolognak megyek neki majd érzem ahogy hátra dőlök a padlón.
- Áucs. - szisszenek fel, Cody pedig sikít egy nagyot majd valahogy felkapcsolja a villanyt és leguggol mellém. Érzem gyengéd kezeit a homlokomon mire én fájdalmasan felszisszenek. - Na most már fel keltem.
- Jól vagy? - kérdezi aggodalmasan mire én felülök és megrázom magam. - Egy kicsit piros, de nem veszélyes.
- Legközelebb ha pisilned kell először rendesen kelt fel. - vigyorgok rá és hagyom, hogy felhúzzon a padlóról. Ezt a cikit így eltaknyolni egy lány előtt.
Mikor a mosdóba érünk nem kell azon aggódnia, hogy meglesem ugyanis állva képes lennék elaludni. Csak követem mint egy zombi majd mikor ismét az ágyban vogyunk rögtön mélyen elalszok...