/ Tizenegy/

Sziasztok. Itt a friss rész és nagyon szépen köszönöm a komikat :D elég sok üzenetet kaptam az utóbbi időben mivel sokan nem tudják vissza olvasni az előző törijeimet. Nos a megoldás könnyű ugyanis a blogarchívumba vissza tudjátok olvasni sorba :) remélem tudtam segíteni :P

CODYLIA MITCHELL

Először is valaki világosítson fel, hogy mi van velem. Komolyan mondom nem ismerek önmagamra. Én soha az életben nem szoktam csak úgy fiúkat puszilgatni még akkor sem ha hálás voltam nekik valamiért. És ha véletlenül mégis megpusziltam valakit az olyan személy volt aki iránt nem fűzött semmiféle érzelem.
Igen és itt jön a gond. Megpusziltam Liamet és azt bántam, hogy nem a száját vettem célpontba. Olyan érzések kerítettek hatalmukba amiket eddig én még soha nem éreztem. Talán azért mert eddig még soha nem voltam igazán szerelmes. Tudom azt mondtam, hogy Luke és én köztem mindig volt valami fura dolog, de én azt nem mondanám szerelemnek. Attól még, hogy csókolóztam vele nem azt jelenti, hogy éreztem is iránta valamit. De Liam az teljesen más. Nagyon bírom és még tetszik is már az első naptól. Csak eddig nem mertem bevallani magamnak mivel minden áron haza akartam menni.

///

- Tudom utálod a stúdiókat, de ma tényleg muszáj velünk jönnöd. - jött be Liam a szobámba mikor én reggel felkeltem és épp azon voltam, hogy megnézzem őket. Ugyanis kaptam saját szobát...vagyis inkább lakosztályt. Komolyan mondom irigylem az életüket. Minden kívánságomat teljesítik pedig nem is vagyok híres sztár mint Ők.
- Semmi gond. Legalább valamit láthatok a városból. - vontam vállat vigyorogva. Régebben tuti összevesztem volna vele és kicsaptam volna egy jó nagy hisztit, hogy én nem akarok velük menni, de ez most megváltozott. Ennyivel tartozok neki, hisz mégis csak elhozott magukkal New Yorkba. Meg aztán már semmi kedvem, keresztbe tenni neki. Ahhoz már túlságosan megkedveltem.

///

Én meg még azt hittem, hogy a londoni stadionnál nincs nagyobb. Tévedtem ugyanis ez kétszer akkora ráadásul tele van egy csomó hírességgel. Ugyanis a New Yorkba utazás célja igazából a Kid's Choice Award's volt ahol fellépők voltak. Eléggé fontos volt számukra szóval most biztos, hogy nem fogok bajt csinálni. Ráadásul a gála ma este van szóval ez az utolsó próbájuk előtte.
- Remélem most nem akarsz edzést tartani a számunkra. - állt mellém Louis miközben én a színpadot bámultam. Tudom mire célzott. Alig párj napja mikor épp próbáltak én nem akartam végig nézni és minden áron el akartam szökni, de Ők mindig elkaptak.
- Most, hogy így mondod...-kezdtem el húzni az agyát, mire Ő nyelt egy hatalmasat, de mikor észre vette, hogy vigyorgok kiöltötte rám a nyelvét.
Válasz helyett gondoltam körül nézek egy kicsit, hisz lehet többet soha nem fogok járni egy ekkora stadionba. Ám néhány lépés után megtorpantam mikor észre vettem egy dobot. Gondolkodás nélkül irányt változtattam majd néhány másodperc múlva máris kezemben volt az ütő és ami az eszembe jutott dobolni kezdtem. Őszintén megmondva mindig titkos vágyam volt, hogy egyszer én leszek egy vagány banda dobosa. Csak eddig soha nem volt bátorságom, hogy elmenjek valamilyen meghallgatásra.

- Ügyes. - valaki a hátam mögött elkezdett tapsolni én pedig ilyedten dobtam el az ütőket a kezemből majd álltam fel és fordultam a jövevény felé. Barna tüsis haja volt hozzá illő barna szemekkel.  Valahol már tuti láttam az arcát. De hol? - Nagyon klasszul játszol.
- Öhm köszönöm.- túrtam bele zavartan a hajamba és elkezdtem a cipőmet kémlelni. Amilyen szerencsétlen vagyok még el is vörösödtem. Basszus ezt a cikit.
- Nem láttalak még erre fele...Fellépő vagy, vagy jelölt is? - most komolyan azt hiszi, hogy én sztár vagyok? Jó lenne.
- Egyik sem. - csóváltam meg a fejem vigyorogva mire az Ő szemei kitágultak. - A One Direction barátja vagyok és megengedték, hogy eljöjjek velük.
- Hogy hívnak? - kérdezte mosolyogva.
- Cody Mitchell. - válaszoltam. - És téged?
- Logan Henderson a Big Time Rushból. - mondta mire én fejbe csaptam magam. Hát persze aztért volt olyan ismerős az arca mivel láttam már Őt a TV-ben. - Dobolsz valahol, vagy csak magadnak otthon?
- Csak magamnak.
- Tehetséges vagy, de komolyan. Én a helyedben tuti belépnék valamilyen bandába. - mért végig én pedig alig akartam hinni a fülemnek. Engem eddig még senki nem dícsért meg. Jó senki nem is tudja, hogy dobolok, de akkor is jól esik amit mond.
- Az nem olyan egyszerű...
- Logan idő van. - jött egy szőkésbarna hajú srác majd Logan szomorúan intett egyet és elment. Érdekes beszélgetés volt nem mondom. Az biztos mostantól először körülnézek mikor dobolni kezdek. Persze ennek az egésznek úgysem lesz semmi jelentősége. Nekik biztos nincs szükségük egy magamfajta amatőr dobosra. Lehet most jót nevet rajtam, hogy milyen béna vagyok.

///

Az ágyamon ültem és laptoppoztam ugyanis a srácok a gálára készülődtek. Sajnos oda most nem vihetnek magukkal mivel utána még egy zárt körű bulin is részt vesznek. Szóval egész este az ablakból fogom bámulni a Szabadság Szobrot. Élvezetes időtöltés lesz, de megígértem magamnak, hogy nem keveredek bajba. És ezt csak úgy tudom betartani ha lefoglalom magam. Ami elég nehéz ugyanis nem tudok sokáig egyhelyben maradni.
A telefonom pittyegése zökkentett ki a gondolkodásból. Utána nyúltam és észre vettem, hogy egy üzenetem jött még pedig Louistól, hogy rögtön menjek átt hozzájuk. Vajon mit akarhatnak már megint?
Nagy nehezen feltápászkodtam majd elindultam a szobájuk felé. Még szerencse, hogy közel volt hozzám. Mikor beléptem az össze srác ott volt és már indulásra készen.
- Mi van? - kérdeztem majd majd néhány másodperc múlva Louis kezembe nyomta Luxot. Elég érdekes fejet vághattam mikor a kezembe nyomta ugyanis fogalmam sincs, hogy mit akar a kislánnyal.
- Probléma megoldva. -csapta össze a kezét Louis majd örömmel leült a kanapéra és feltette a lábait az asztalra. Semmit nem értettem abból amit mond. Mégis milyen probléma van azzal megoldva, hogy a kezembe adta Luxot?
- Neked az volt a nagy ötleted, hogy Luxot Codyra bízod? - kérdezte Harry Louistól aki bólintott egyet.
- Hogy mi? Lemaradtam. - kapkodtam a fejem.
- Lou is jön velünk ma este és nincs kire bíznia Luxot ezért megkért minket, hogy találjunk ki valamit. - magyarázta Zayn. Ez mind szép és jó, de én még soha nem vigyáztam egy kislányra. Hiszen még rámis úgy vigyáznak könyörgöm.
- De én még soha senkire nem vigyáztam... - csóváltam meg a fejem és ránéztem a kezemben ülő szőke hajú kislányra. - Mi lesz ha történik valami?
- Én bízok benned. - állt elém Liam és barátságosan rám mosolygott. Éreztem, hogy fülig elvörösödök ezért elfordítottam a fejem. Ez nem lesz így jó, hogy mostantól mindig elvörösödök mikor hozzám szól. Így hamar rá fog jönni, hogy mit érzek iránta. - Ha most segítesz holnap egész nap körbe járjuk a várost.
- Benne vagyok. - vágtam rá rögtön gondolkodás nélkül. Egy egész nap kettesben Liammel New Yorkba...csábító ajánlat.
- Imádlak. - vigyorodott el majd hirtelen egy puszit nyomott az arcomra amitől én megszédültem. Másodpercekig fel sem tudtam fogni, hogy mi történt. Azt hiszem mostantól többet fogok vigyázni Luxra.

- Valamiről esetleg tudnunk kéne? - kérdezte kíváncsian Niall és gyanakodva végig mért minket. Gondolom a puszira célzott.
- Gyerek vagy Te még ehhez. - mondta vigyorogva Liam, majd szerencsére pont akkor jött Paul és közölte velük, hogy indulnak.
Végül pedig kettesben maradtam Luxal. Még szerencs, hogy csöndes kislány és sokáig egy helyben tud maradni. Szóval nem volt sok gondom. Csak elé ültöttem a TV-nek majd mind a ketten a gálát néztük. Igaz így nem volt ugyan az mint élőben, de legalább láthattuk a srácokat. Szuperek voltak pont úgy mint a próbán is. Kár, hogy nem lehetek velük ott. Mikor észre vettem, hogy Lux elaludt mellettem gondoltam lefektetem az egyik srác szobájába. A legelső ajtóba rögtön benyitottam és letettem az ágyra. Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy ki szobája volt ugyanis még csak néhány napja vagyunk itt és én általában az én szobámba vagyok.
Éjfél is elmúlhatott már mikor a srácok és Lou megérkezett. Csak Lou és Liam marad mellettem a többiek rögtön a szobájukat vették irányba.
- Lux? - kérdezte Lou én pedig intettem a fejjemmel mire mind a ketten követtek és benyitottam a szobába ahol a kislány békésen aludt. Annyira aranyos volt. - Ez mind szép és jó, de most , hogy viszem át hozzánk. Hisz mégsem maradhat Liam ágyában. - a szemeim kipattantak és ránéztem a mellettem álló srácra aki mosolyogva nézte az alvó lányt. Persze ezt megint jól megcsináltam.
- Miattam nem kell felkelteni. Nyugodtan aludj itt vele. Majd én elalszok a kanapén. - mondta csendesen, Lou pedig hálásan ránézett Liam pedig mosolyogva kiment a szobájából. Én is követtem majd mikor becsuktam az ajtót elkaptam a karját, hogy álljon meg.
- Az én hibám, hogy most nincs hol aludnod, szóval nyugodtan alhatsz nálam. - hadartam el egy szuszra. Miért vagyok ennyire zavarban Tőle?
- Komoly? - csillantak fel a szemei mire én határozottan bólintottam egyet.
- Igen. - bólinottam mosolyogva majd mind a ketten elindultunk a szobámba. Liam zavartan megállt a szoba közepén és látszott rajta, hogy fogalma sincs, hogy mit csináljon. - Mi az? Aludtál már velem egy ágyban.
- Igen, de akkor össze voltunk bilincselve.
- Vedd úgy, hogy most is. - vontam vállat egyszerűen. - Hisztit csapok ha nem fekszel bele az ágyba. - vettem komolyra a hangomat.
- Hát jó. - egyezett végül bele én pedig boldogan másztam be mellé az ágyba...