/ Hatodik /

Mivel tegnapi részhez sok komit kaptam ezért ma fel is tettem a friss. Viszont van egy másik bejelenti valóm is. Ma nyitottam egy új blogot ahova fel is tettem az első részt. szóval örülnék neki ha elmondanátok a véleményeteket mivel kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá. szóval komizzatok oda is :D Az oldal:  http://whatsupliam.blogspot.sk/

LIAM PAYNE

Anya szerencsére ma úgy döntött, hogy szívesen elviszi Codyt vásárolgatni amíg mi a srácokkal egy interjút adunk a Hits Radioban ugyanis lassan indulunk Amerikába mivel jön ki az új dalunk.
Az interjúnak hamarabb vége lett és srácok úgy döntöttek, hogy ma szabadnapot csinálnak és haza mennek a családjaikhoz. Szóval így történt az, hogy most magam vagyok az egész házban. Most még jobban esik a magány mint eddig bármikor. Pedig én még azt hittem, hogy a banda fáraszt le. Hát mióta Cody bele került az életembe ez a véleményem megváltozott.
Örömmel csinál belőlem hülyét és ha kérdőre vonom még neki áll feljebb és remekül tudja tagadni az egészet. Reggelente már meg sem lepődök rajta, hogy arcon önt egy pohár vízzel. Komolyan mondom élvezi mikor szenvedni lát, csak hát én jól tudom tagadni a mérgem. Látom a szemeiben, hogy azt várja mikor fordulok ki önmagamból és kezdek ordibálni. Hát arra várhat mivel nem adom meg neki azt az örömöt. Tudom, hogy haza akar menni és azt hiszi, ha bajba keveri magát akkor anya vissza küldi Ausztráliába. Na igen, de azt nem tudja, hogy az én anyám soha nem gondolja meg magát és nem szegi meg az ígéretét.
Szétterülök az ágyamon és elkezdem a plafont bámulni mikor hirtelen megcsörren egy telefon. Rögtön tudom, hogy nem az enyém ugyanis nem nagyon szeretem a rap zenét ráadásul Cody ágyáról jön. Nagy nehezen feltápaszkodok majd elindulok az ágya felé ahol egy halom ruha hever szanaszét. Úgy látszik kicsit sem zavarja, hogy a bugyijai és melltartói az orrom előtt hevernek.
Bőszen keresem a telefont mikor a kezembe kerül egy zacskó. Elég apró viszont így is jól kivehető, hogy mi van benne. Fehér tabletták és tuti, hogy nem fejfájás csillapítók ugyanis a drogokon vannak mosolygós fejek.
Na várjunk csak Cody drogozik? Á, kizárt dolog, hisz nem látszik rajta, meg aztán az anyukája sem engedné meg. Habár én azt honnan tudnám, hogy mit enged meg az anyja ugyanis ahogy észre vettem nincs jó kapcsolatuk. És szerintem ha valaki megbukik nem küldik el otthonról a nyári szünetre. Én meg még azt hittem, hogy csak magányos. Te jó ég. Egy drogossal alszom egy szobába. Kitudja, hogy még milyen mocskos titkai vannak amikről én nem tudok.
Nyitódik az ajtó én pedig gyorsan a hátam mögé rakom a zacskót nehogy valaki meglássa. De nem kell sokáig titkolóznom ugyanis Cody lép be az ajtón.
- Végre ágy! Anyukád kikészített a vásárlásával. Szerencsére valaki hívta és most elment otthonról. - mesélte majd leült az ágyára és rám emelte a tekintetét.
- Gondolom most szívesen ellazulnál. - mondtam bunkón mire Ő értetlenül bámult rám, de végül vállat vont. Kíváncsi vagyok, hogy mi járhat most az eszében.
- Jó lenne. - mondja mosolyogva. Nem érti, hogy mire célzok vagy pedig ennyire jól titkolja. - Mire célzol?
- Ha jól sejtem be szeretnél venni ebből egyet. - és azzal durván az arcába nyomom a zacskót mire az Ő arca elsötétül és a zacskó után kap, de én eltartom előtte. Nyoma sincs a kedves arcnak hanem helyette komor a szemei pedig szikrákat szórnak. Úgy látszik nem számított rá, hogy pont én leszek az aki majd leleplezi a mocskos kis titkát.
- Add azt ide most rögtön. - nyúlt a zacskóéért, de én csak azért sem adtam oda neki. - Liam ez nem vicces. Oké bocsánatot kérek amiért az őrületbe kergetlek már napok óta, de könyörgöm add azt ide. - nocsak még bocsánatot is képes kérni. Vajon mikor lehet belőve? Talán már annyira hozzá van szokva a szervezete, hogy észre sem lehet venni rajta?
- Mióta? - kérdezem idegesen Ő pedig abba hagyja a kapálózást és megsemmisülten vissza ül az ágyára és tenyerébe temeti az arcát. - Én meg már kezdtem megbízni benned és azon gondolkoztam, hogy megbeszélem az anyámmal azt, hogy mehess vissza Melbourneba. Pedig neked nem oda kéne menned, inkább egy elvonóra. Nem gondoltál még arra, hogy csak 16 éves vagy és tönkre teszed az életed?
- Nem tudsz Te semmit. - néz rám szúrósan kezei pedig ökölbe szorulnak. - Ha olyan életed lenne mint nekem akkor Te sem így gondolkoznál.
- Őszintén megmondva Cody nem értelek. Teszed itt a vagány csajt aztán meg kiderül, hogy titokban drogozol...
- Nem drogozok és soha nem is drogoztam. Jó a füvezést azt nem tagadom le, de az nem olyan veszélyes. - szólt közbe és a fogait csikorgatta.
- Akkor ez minek? - kérdezem meg és az orra előtt lóbálom az apró zacskót. Szemeit lesüti és az ajkába harap. - Csak nem össze tévesztetted valamilyen más gyógyszerrel?
- Luke és Jai adták mivel szerintük még hasznos lesz. - válaszolta én pedig össze húztam a szemöldökömet. Ki a franc az a Luke és Jai? A pasijai vagy a drog társai. - Esküszöm meg sem fordult a fejemben, hogy bevegyek belőle. - nézett a szemeim közé úgy ahogy eddig még soha.
 Láttam a barna szemeiben a félelmet, és meggyötörséget. Van egy olyan érzésem, hogy rengeteg titka van amit nem mer elmondani senkinek. A világnak a hamis énjét mutatja, de a valódi Codylia Mitchellt senki nem ismeri. - Nem hiszel nekem. - sóhajtott fel végül.
- Ha nem is drogozol, de a kísértés megvan. És a füvezés is rossz dolog. - mondtam végül barátságosabb hangnemben.
- Anyám, hogy tudsz ilyen mosottszar lenni? Könyörgöm éld az életet mert az unalomtól fogsz meghalni. - csóválja meg a fejét. És tessék megint bunkó lett és flegma. A kedves tulajdonsága sokkal jobban illik neki.
- Tudod én még 80 éves koromba is élni fogok míg Te már 25 évesen alulról fogod szagolni az ibolyát ugyanis 80 éves drogost még senki nem látott. - vonom meg a vállamat egyszerűen, Cody pedig hangosan felnevet és feláll. Szemeimmel követem az alakját ahogy fölém tornyosul. Igaza van Harrynek tényleg hívogató teste van. Most állítsd le magad Liam!
- Akkor ideje ezen változtatni. - mondja egyszerűen majd a zacskó után nyúl, de én egy egyszerű mozdulattal zsebre dugom.
- Szerintem ez jobb kezekben lesz nálam. - nézek rá ő pedig unottan megforgassa a szemeit és kimegy a szobámból. Az eszem megáll, de komolyan. Jobban oda kell rá figyelni mint egy babára aki még járni sem tud.
Hallom ahogy nyitódik az ajtó és a ház megint tele lesz a srácok hangjával. Sóhajtok egyet és úgy döntök, hogy csatlakozok hozzájuk. Mikor leérek szokás szerint a konyhában ülnek és anyám frissen sütött sütijét majszolják. Hamar megunták a család látogatást. Azonban feltűnik, hogy Zayn hiányzik. Úgy ahogy Cody is.
- Nem találkoztatok Codyval? - kérdezem gyanakodva. Miért van olyan érzésem, hogy Zaynel van? Már meg sem lepődök rajta.
- Nem láttam. - vont vállat egyszerűen Louis.
- Már megint elveszítetted? Egy jó tanács: Soha ne engedd meg a jövőbeli feleségednek, hogy gyereket szüljön. Ha meg mégis véletlenül összejön a dolog ne engedd, hogy rád bízzák a kicsit. - ütögeti meg a vállam Harry és mind ehhez komoly képet vág.
Most mit kell mindig engem szívatni. Nem tehetek róla, hogy Cody csak úgy hirtelen felszívódik. Esküszöm nyomkövetőt kéne rá kötnöm és akkor mindig tudnám, hogy hol van.
- És Zayn? - terelem el a témát ugyanis nem vagyok kíváncsi a további gúnyolódásukra.
- Ebédlő. - mondja egyszerűen Niall és betöm egy jó nagy darab sütit a szájába ami miatt alig tudja becsukni a száját.

Úgy döntöttem, hogy köszönök Zaynek ugyanis nem tetszik ez nekem, hogy ennyire csöndben van. Mikor beléptem az ajtón a kanapén rögtön megláttam azt, hogy miért tüntek el mind ketten. Ugyanis Cody épp Zayn fölött tornyosult a srác pedig tűrte. Kegyetlen hülye érzés, hogy már másodszor látom meg az egyik barátommal.
- Ez most komoly? - kérdezem mire Cody vigyorogva leszállt az elképedt Zaynről aki csak a száját törölgette és próbálta felfogni a helyzetet. - Először Louis most meg Zayn...
- Nyugi apuci én csak élem az életemet. - néz rám vigyorogva Cody majd feláll közben pedig megigazítsa a ruháit. Pont akkor mikor a srácok is beérnek és kikerekedett szemmel nézik Zaynt.
- Ne nézzetek így rám. Én nem csináltam semmit. - emeli fel maga elé a kezeit védekezés képpen. - Csak TV-t néztem amikor Ő rám mászott és elkezdett csókolgatni. Nem vagyok pedofil!
- Nézd Cody én nem tudom, hogy mit élvezel rajta, hogy rámászol akár kire, de ha nem vennéd észre eddig senki nem élvezte. - fordulok felé rosszállóan Ő pedig csak össze kulcsolja a kezeit a melle alatt és látszik rajta, hogy nem érdekli a beszédem.
- Unlak már Payne. - szólal meg végül és egy nem várt mondat hagyja el a száját. - Mész az agymra ezzel az örökös komolyságoddal. Fogd fel nekem Te soha nem fogsz tudni parancsolni.
- Igen? Már pedig amíg itt vagy azt fogod csinálni az én mondok. - lépek felé és küldök felé egy gyilkos pillantást. Most telt be az a bizonyos pohár. A világon mindenkivel képes vagyok barátkozni kivéve Vele. Nekem ő nem fogja megmondani, hogy mit csinálhatok. Ha egyszer vigyáznom kell rá akkor vigyázni is fogok.
- Most ugye viccelsz. Hisz percenkén elveszítesz aztán kiabálva rohangálsz, hogy találj meg. - nevet fel gúnyosan és el akar menni, de én utána rohanok és a karja után kapok majd magam felé fordítom.
- Még beszélek...
- De engem nem érdekel a prédikálásod. Adok neked munkát, hogy megint találhass meg. - néz a szemem közé flegmán majd ismét el akar menni, de most Niall lép felénk a kezében pedig egy bilincs van.
Pont olyan mint a rendőröknek van amivel az embereket szokják letartóztatni. Egy ügyes mozdulattal a kezemre kapcsolja majd kattanik a zár és pár másodperc múlva ugyan ezt megcsinálta Codyval is. Majd vigyorogva félre állt és büszkén néz a művére.
- Nagyon vicces vagy, de engedj el. - nevetek fel és lenézek az össze bilincselt kezünkre majd végül Niallre.
- Nem. Így legalább nem fogod elveszíteni. Nyugi csak egy óra aztán elengedlek. - mondja Niall egyszerűen majd újra kiment a konyhába.
- Egy óra? Összebilincselve Liammel? - háborodott fel Cody majd el akart indulni Niall felé, de néhány lépés után megtorpant ugyanis én nem mozdultam így ő sem tudott menni. Belülről forrt bennem az ideg amiért ilyen hülye ötletet talált ki.
- Szépen leülünk és megvárjuk még letelik az egy óra. - ajánlom fel majd a kanapéra bökök Cody pedig duzzogva bólint és mind ketten letelepedünk majd elkezdjük az órát bámulni.
A percek csigalassúan telnek és egyikünk sem szól semmit. Mikor végre letelt az egy óra torkom szagadtából üvöltöttem el magam ugyanis már nagyok kellett pisilnem.
- Niall azonnal told ide a segged és vedd le rólunk ezt a szart. - kiabáltam majd néhány pillanat múlva megjelent a szőkeség és vigyorogva elkezdte a zsebeit fogdosni. Ám az arca egy csapásra elsötétül mikor a nadrágzsebéből csak a telefonja került elő.
- Gyerünk, hol a kulcs? - kérdezte Cody és rémülten ránézett Niallre aki kiöltött nyelvel nézte át újra a zsebeit majd félősen ránk nézett.
- Azt hiszem, hogy elveszítettem...- túrt bele a hajába és elhúzta a száját mire én megsemmisülten pottyantam vissza a kanapéra...