/ Ötödik /

Sziasztok. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt friss rész csak elég sok dolog közbe jött mostanában és lelkileg is elég szarul voltam egész héten szóval semmi erőm nem volt friss részt hozni :/ de ígérem mindent bepótolok és köszönöm a 18 komit :) remélem ehhez is sokat kapok, hogy holnap tudjam hozni a frisst :D

CODYLIA MITCHELL

Nézzük a konkrét tényeket és a helyzeteket. Van ugye Liam aki mindenáron apáskodni akar felettem, de ő ezt tagadja mivel csak a barátom akar lenni, hogy ne legyek magányos. Na persze engem ilyen átlátszó dumával nem ver át. A nyakamat teszem rá, hogy Karen ígért neki valamit és azért játsza most ennyire az eszét. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mivel fenyegette meg. Egyébként  kezd nagyon az agyamra menni. Ezzel a bájos és kedves mosolyával csak azt fogja elérni, hogy időnap előtt rámászok és akkor cseszheti.
Aztán itt van Louis akivel smároltam a fürdőszobában. Nos hát talán egy kicsit túllőttem a célon. Ugyanis azt hittem, hogy Liam féltékeny lesz és majd szépen elküldi a barátait. De tévedtem mivel kiderült, hogy a kis répaimádó barátom elmondta az igazat, Apuci pedig hisz neki mivel barátok. Hánynom kell tőlük, de komolyan. Még, hogy megbíznak egymásban. Hát oké, ha Ők így gondolják legyen. Legalább most már tudom, hogy kár rájuk másznom mivel Liam úgysem fog nekem hinni. De honnan tudhattam volna, hogy Louis mikor elkezdett a répákról beszélni nem a szexre gondolt? Fogalmam sem volt róla, hogy Ő imádja a répát enni mint zöldséget. Félre értelmeztem a dolgokat, de nagyon.
Karent úgy nem érdekli, hogy itt vagyok, hogy még csak említésre sem méltatom. Este mikor haza jött belém tömött egy csomó sütit majd elküldött lefeküdni. Niall, Zayn és Harry pedig még mindig csak a bámulásnál tartanak. Szóval velük még nincs nagy gondom. És talán nem is lesz.

///

Reggel elsőként ébredtem föl ami nálam nagy szó. Utálok korán kelni ráadásul most még suli sincs. De nem tehetek más. Időnap előtt haza kell innen jutnom és ez csak úgy fog sikerülni ha az őrültbe kergetem a kedves barátaimat.
Nesztelen léptekkel keltem ki az ágyból és megbizonyosodtam róla, hogy Liam alszik-e még. Olyan mélyen aludt mint a bunda amin jót mosolyogtam. Beléptem a fürdőszobába majd találtam egy poharat és megtöltöttem hideg vízzel. Majd halk léptekkel vissza mentem a szobába és meg sem álltam az ágyáig. Mikor kellő közelségben voltam a pohár tartalmát az arcára öntöttem.
Ordított egyet majd szitkolózva kereste a tettest, mikor meglátott, hogy ahasamat fogom a nevetéstől villámló tekintettel kiszállt az ágyából. Haja csuron víz volt és a fehér felsője is.
- Végre felkeltél. - néztem rá, de Ő nem élvezte annyire a helyzetet mint én.
- Ezt meg miért csináltad? - kérdezte és megtörölte a vizes arcát a felsőjével.
- Te ígérted meg tegnap, hogy ma megmutassátok a várost. - válaszoltam egyszerűen majd össze szedtem a ruháimat és újból bementem a fürdőbe, hogy felöltözködjek. Az első kitörése már meg is volt. Sajnos még mindig elég jól viselte, szóval ennél durvább dolgokat kell kitalálnom.
- Csak szólok, ezt még csúnyán vissza kapod. - mondta és kacsintott egyet mikor felöltözködve újra beléptem a szobába.
- Juj már félek. - tettem a szám elé a kezem mintha nagyon megijedtem volna. Szegénykém ha tudná, hogy mit találtam ki még.

///

- És mit akarsz megnézni? - kérdezte Niall miközben London utcáin sétáltunk. Soha nem voltam oda a látványosságokért. Akár hányszor kirándulni mentünk én mindig elmaradtam és rám kellett várni a legtöbbet. - Láttad már a One Thing klippünket?
- Nem. Miért kellett volna? - kérdeztem bosszúsan. Biztos, hogy az ő videójukat nézem mikor unatkozok.
- Csak azért mert azt a városban forgattuk és ha gondolod megmutassuk azokat a helyeket. - válaszolta vidáman majd irányt változtattunk. Úgy látszik valakik szeretnek egózni.
Elmentünk a Big Ben mellett majd egy hatalmas tér terült szét a szemem előtt ahol egy múzeum állt. Őszintén megmondva sokkal jobban érezném magam, ha teszem azt egy tenger mellett lennénk és mehetnék szörfözni. Erről a csomó emberről most a part jutott eszembe ahol állandóan turisták vannak.
- Ez itt a Trafalgar Square mögötte pedig a Nemzeti múzeum van. - mutatott a térre Zayn én pedig csak unottan a szemem forgattam. Aztán már kit érdekel? Semmi izgis nincs itt csak egy csomó ember. Bléé.
- Ne mardj le mert nem akarlak elveszíteni. - szólalt meg Liam az én szemeim pedig felcsillantak. Én hülye, hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe. Hagytam, hogy egy kicsit lemaradjak majd megpillantottam egy csomó lányt akik a korom beliek lehettek. Szuper!
- Mekkora büszkeséggel tölt el, hogy ott lehetek ahol a One Direction forgatta a klippjét ráadásul még pont itt is vannak. - szólaltam meg a lányok pedig rögtön felpillantottak és meglátták a srácokat majd a következő pillanatban megrohamozták őket.
Láttam ahogy Liam felém bámul és szúrós pillantásokat küld. Nem tudta, hogy szabaduljon el a lányok mellől. Küldtem felé egy gonosz mosoly majd hirtelen kiabálni kezdtem.
- VALAKI SEGÍTSEN EL AKARNAK RABOLNI!- ordítoztam az emberek között és mindenki engem kezdett el bámulni. Majd hirtelen elkezdtem futni. Ha szerencsém van simán el tudok lógni, majd Karen jól lecseszi Liamot amiért hagyott, hogy megszökjek.
De a tervem nem vállt be.
- Állj meg Cody. - rohant utánam Liam és kiabált.
- Ajaj. - húztam el a számat és gyorsabbra vettem a tempót. Arra nem számítottam, hogy utánam fog jönni.  Muszáj ennek az ostoba térnek ilyen nagynak lennie? Sehol egy épület, bokor vagy valami ahová el tudnák bújni. Könyörgöm én csak haza akarok menni. Ez olyan nagy kérés? Tanácstalanul megálltam közben pedig a fejemet törtem, hogy hova mehetnék.
- Megvagy Törpe. - kapta el Liam a csuklómat és jó erősen szorította. Most komolyan törpének hívott. A kis mocsok. - Szép húzás volt, de többet nem lógsz meg. - és elkezdett maga után húzni, de esze ágában sem volt elengedni a kezem.

- EMBERRABLÁS!  - ordítottam el magam ismét, mire Liam megtorpant és a számra tette a kezét, hogy ne tudjak kiabálni. Nekem senki nem foghassa be a számat. Oké Te akartad. Összenyálaztam a kezét mire Ő gusztustalanul elvette a szám elől.
- Fúj ez undorító. - csóválta meg a fejét majd megjelent előttünk a többiek is. Úgy látszik, hogy rohantak mivel jól ki voltak fulladva.
- Ez még egyszer meg nem próbáld csinálni. - fulladozott Louis és előre hajolt. - A fél tért körbe rohantuk.
Ha most azt akarják, hogy lelkiismeret furdalásom legyen hát akkor tévednek. Kicsit sem sajnálom őket. És haza felé vettük az irányt, de Liam még mindig a csuklómat szorította.
- Mond csak Liam nem zsibbadnak még az újjaid, hogy ennyire szorítod a csuklóm? - kérdeztem meg  végül Ő pedig elgondolkozott.
- Igaza van. Mégegyszer úgysem meri megcsinálni. Engedd el. - bólogatott Harry, és úgy látszik hatott a kérése mert barátja hezitálva de elengedte végül a csuklóm. Ideje volt ugyanis tényleg kezdett már fájni a szorítása.
- Még egy ilyen húzás és szólok anyának, hogy hívja fel az anyukádat és mehetsz Alaszkába bentlakásos iskolába. - fenyegetett meg Liam mire én rémülten ránéztem. Honnan a francból tud Alaszkáról? Remélem nem beszélt az anyámmal.
Az út további részében meg sem szólaltam. Talán nem is olyan hülye mint amit én hittem. Sőt nagyon is van esze.
Észre sem vettem és megint lemaradtam a nagy elkalandozásomban. Viszont a szemem előtt megjelent a Temze partja. Gondoltam közelebb megyek hisz mégis csak víz. Nincs más vágyam csak haza akarok menni. Ez olyan nagy kérés.
- Mond Cody Te ezt direkt csinálod?- hallottam meg Liam kiabálást ahogy felém rohant. Nem válaszoltam semmit csak leültem a fűre és a vizet kezdtem el bámulni.
- Ma már másodszor veszíted el. - mondta szemrehányóan Zayn Liamnek, de Ő nem válaszolt semmi hanem helyette leült mellém mire én arréb csússzantam. - Haver a világon szerintem Te vagy a legrosszabb bébiszitter!
- Nem tudom mit akarsz ezzel az egésszel elérni, de ha megszöknél szerintem anyukád még jobban megharagudna. - mondta csendesen én pedig csak gúnyosan felhorkantottam. Mit tud Ő az én életemről? Hisz még csak nem is ismer.
- Nincs szükségem pótapára. - mondtam bunkón miközben a szeme közé néztem. Éreztem ahogy az arcomat fürkészi közben pedig gondolkozik. Tiszta olyan mintha belém látna. - És nincs szükségem rád sem. Én csak haza akarok menni a barátaimhoz ahol azt csinálhatok amit én akarok.
- Tudom, hogy utálsz és az agyadra megyek amiért állandóan melletted loholok, de megígértem az anyukádnak, hogy vigyázok rád. Sajnálom. - vallotta be, de én nekem fogalmam se volt róla, hogy mit mondjak.
- Tudod, hogy egy pocsék bébiszitter vagy? Ha gyerek lennék és ennyiszer elveszítenél már rég börtönben ülnél. - terelem el a témát Ő pedig hangosan felnevet.
- Még bele kell jönnöm. - mondja vigyorogva majd felállunk és újból a csuklóm után nyúl, de én elhúzom. - Csak a biztonság kedvéért. - mondja de én akkor sem engedem. Nem fog csak úgy tapizni nyilvánosan...