/ Tizedik /

Mivel ma nagyon jó kedvem van ezért úgy gondoltam h rakok fel frisst :D Egyébként totál túl vagyok pörögve talán azért mert kijött a srácok új klippje és nekem egész nap az jár a fejembe xD nagyoon nagy. Szóóóval remélem komiztok, hogy minél hamarabb tudjam feltenni a frisst...

CODYLIA MITCHELL

Őszintén megmondva soha nem hittem volna el azt, hogy egyszer még Liamet emberszámba fogom venni valaha is. Több mint egy hónapja itt vagyok Londonba és most, hogy így vissza gondolok nem is annyira rossz itt. Sőt itt végre önmagam tudok lenni és nem kell bunkónak és felgmának lennem ahhoz, hogy valaki észre vegyen. Mindenki úgy fogad el amilyen vagyok és ha valami hülyeséget akarnék csinálni megállítanak.
Talán ha lehet azt mondani már évek óta nem voltam ilyen boldog mint most. Még mindig nem tudom felfogni, hogy megyek Amerikába egy egész hétre. Örök életemben a terveim között volt, hogy egyszer eljussak New Yorkba, de eddig soha nem sikerült.
Amikor gyerek voltam apa megígérte, hogyha betöltöm a tizenhatot elmegyünk ketten és felfedezzük az egész várost. Ugyanis mind ketten nagyon imádtuk Amerikát és élvezettel néztük a filmeket amik ott játszódtak. De aztán a szüleim elváltak és apát elveszítettem úgy ahogy a normális életemet is. Aztán mikor betöltöttem a tizenhatot apa még csak fel sem hívott sőt szerintem azt is elfelejtette, hogy szülinapom van. Ilyen az élete...nekem ez jutott és bele törődtem.
De most ez mind megváltozott. Nincs Luke és Jai akik azt hiszik, hogy mindent el lehet intézni ha jól beszívunk mert akkor elfeledkezünk mindenről. Ebben igazat adok nekik, de a problémák nem oldódnak meg. A fájdalmom ugyan úgy megmarad.
És ehhez, hogy rájöjjek elég volt megismernem Liamet és a többieket. De legfőbb Liam volt az aki felnyitotta a szemem. Neki nem fogom soha bevallani, de igaza van mindenben. Fiatal vagyok még a drogokhoz és a többi mocskos dologhoz. Akár, hogy is nem akarom bevallani önmagamnak, de kezd nagyon a szívemhez nőni. Tudom fura ezt pont az én számból hallani, de nagyon különösen érzek iránta.

///

Reggel arra keltem fel, hogy valaki nyakon önt egy pohár hideg vízzel. Mint akit megcsíptek úgy ugortam fel és töröltem le az arcomról a vizet majd villogó tekintettel kerestem a tettest. Meg sem lepődtem rajta, hogy Liam vigyorogva áll az ágyam mellett a kezében pedig egy poharat tartott.
- Ezt meg...- képtelen voltam felfogni, hogy a csöndes és kedves srác ilyen dologhoz folyamodott. Talán túl sokat volt velem.
- Mondtam, hogy egyszer csúnyán vissza kapod. - vont vállat egyszerűen vigyorogva majd a hatalmas utazótáskájához sétált és bele helyezte a fogmosópoharát. Szemeim rögtön kipattantak és már el is feledkeztem a bosszúról. Hisz ma indulunk New Yorkba! - Egyébként siess mert már mindenki kész van és az autó fél óra múlva itt van.
- Miért nem keltettél fel előbb? - vontam kérdőre rosszállóan mikor az összes kezem ügyébe kerülő ruhár a bőröndömbe hánytam. Talán legközelebb ha kirándulni megyek jobb lesz ha egy nappal előbb össze pakolok. Jó, de mentségemre legyen, hogy elég sok minden történt velem az elmúlt napokban. Először is ott van az, hogy megtudtam azt, hogy mehetek velük New Yorkba egy hétre és, hogy őszinte legyek azt hittem, hogy átverés az egész. Tévedtem.
Aztán állandóan ott motoszkált a fejembe a stúdióban történt incidens amikor Liam utánam futott és megcsókolt. Vagyis őszintén megmondva nem tudom minek lehet azt nevezni ha pár másodpercre a szádra tapassza a száját aztán pedig nem mond semmit. Egyezünk meg abban, hogy csak szájrapuszi volt. Amit én nagyon élveztem.
- Mert nem volt szívem. - válaszolta és kerülte a pillantásomat majd bőröndjei kíséretében kiment a szobából. Megcsóváltam a fejem és mosollyal az arcomon indultam be a fürdőbe felöltözködni.
Mikor kész lettem nagy erőfeszítések közepette lecipeltem a földszinte a bőröndjeimet és rögtön megpillantottam a konyhában a srácokat. Eszükben sem volt segíteni nekem pedig látták, hogy szenvedek.
- Még szerencse, hogy ennyi úriember vesz körül. - mondtam rosszállóan mikor mérgesen levágtam a földre a cuccaimat. De egyiküket sem érdekelt a mondanivalóm ugyanis közel voltak ahhoz, hogy elaludjanak. Ránéztem az órára ami pontosan hat órát mutatott. Akkor már értem, hogy miért van ilyen másnapos formájuk. Gyűlölnek korán kelni és ilyenkor jobb tőlük távol maradni. Ötük közül Liam volt a legjobb formában.
Leültem közéjük és csak bámultam azt ahogy majdnem elalszanak. Vicces fejük volt és minden erőmre szükségem volt, hogy ne röhögjem őket pofán. Niall a zabpelyhét kevergette közben pedig csukódtak a szemei. És mikor a szájába akarta tenni a kanalat az orrába nyomta, de még arra sem eszmélt fel. Egy hangos puffanás, Harry feje pedig az asztalon kötött ki és rá pár másodpercre Louis a vállán pihentette a fejét közben halkan hortyogott.
- Lusta banda. - csóválta a fejét Liam ahogy végi mérte Harry és Louis párost akik a jelek szerint tényleg mélyen elaludtak.
Kintről hangos dudaszó hallatszott mire Zayn lefordult a székről a többieknek pedig egyesével pattantak ki a szemeik.
- Indulunk! - kiáltotta el magát vidáman Liam és mindenki a bőröndje után nyúlt. Csak Zayn ült még mindig a földön és próbálta felfogni a helyzetet. Megsajnáltam és oda nyújtottam neki a kezem, hogy felhúzzam. Hálásan fogadta el majd mikor felegyenesedett rögtön elkezdte a haját igazgatni.
- Nekem szükségem van a szépítő alvásra. - mondta felháborodva mikor elindultunk a többiek felé az autóhoz. - Ráadásul ma még arra sem volt időm, hogy megnézzem magam egy tükörben.
- Úristen most mi lesz? - kapta szája elé a kezét Louis. - Akkor ezek szerint Te nem hallottál arról, hogy ma senkit nem engednek be az országba akinek bénán áll a sérója. - Zayn lányosan felsikított és kis híján kiugrott a menő autóból.
- Komolyan ilyen bénán áll a hajam? Azonnal álljunk meg. Látnom kell magam egy tükörben. - pánikolt be, Louis pedig nem tudta hogyan tartsa vissza a röhögését. Most komolyan honnan jut neki ilyen hülyeséget mondani neki? Hisz tudja nagyon jól, hogy Zayn imádja ha tökéletes néz ki.
- Igen, ugyan olyan béna mint minden egyes nap. - mondta Louis és kényelmesen hátra dőlt az ülésen, mire Zayn felől egy morgást lehetett hallani. Viszont látszott rajta, hogy megnyugodott. Rosszabb mint egy piperkőc lány.
- Csak szálljunk ki ebből az autóból. - fenyegette meg Zayn, Louis pedig ásított egyet unottan. - Esküszöm a répáidnak annyi!
- Ne! Csak a répácskáimat ne. - pánikolt be Louis és a hátizsákját a mellkasához szorította mint amit soha nem akar elengedni. Már cseppet sem volt álmos sőt nagyon is ébren volt és le sem vette a szemeit Zaynről.
- Éhes vagyok. - szólalt meg Niall is mire én a szemeit forgattam. Ezt nem hiszem el, még csak a reptérre sem érkeztünk meg.
- Esetleg még valakinek valami problámája? - kérdezte Liam felhúzott szemöldökkel.
- Álmos vagyok és büdös Louis lába. - mondta egyszerűen Harry, Liam pedig megsemmisülten homlon csapta magát.
- Mi bajod van a lábszagommal? - kérdezte felháborodva Louis és pont azon volt, hogy megszagolja a lábát. Ezt mikor Harry észre vette rögtön lehúzta az ablakot és a fél fejét kirakta rajta.
- Azonnal tedd vissza a cipődbe mert kisül a szemem. - legyeztem a kezem az orrom előtt, de Louist nem nagyon érdekelte a sértegetésem. Sőt büszkén kihúzta magát és elkezdte simogatni a lábfejét.
Őszintén megmondva boldogan szálltam ki a reptér előtt. És ha még bele gondolok, hogy az igazi út még csak most kezdődik. Bőröndjeinekt magunk után húzva indultunk el a csarnokba, de így is percenként meg kellett állnunk mert szinte mindenki felismerte őket és fényképetek akartak velük. Persze ők mosolyogva álltak meg a rajongóikkal és boldogan kezdtek el beszélgetni velük. Szinte már azt hittem, hogy el fogjuk késni a gépet mikor befutott Paul, de nem maga volt.
- Ahogy látom épségben ide értetek. - nézett végig az öt srácon akik csak kihúzták magukat. Szóval akkor náluk ez az egész már megszokás. Én bele őrülnék ha mindig a hisztijeiket kéne hallgatnom.
- Niall már megint leetted magad? - lépett elő egy szőke hajú nő Paul mögül a kezében pedig aranyos pöttöm kislányt tartott aki mikor meglátta Harryt rögtön nyújtózkodott, hogy a göndöke vegye el az anyjától.
- Korán van még. - mondta felháborodva Niall és sértődötten felhúzta az orrát.
- Cody Te még nem ismered. - nézett Liam majd a nő mosolyogva felém fordult. Kedves és barátságos arca volt. - Ő a stylistunk és ha hosszab időre megyünk koncertezni akkor velünk jön.
- Szia Lou Teasdale vagyok. - nyújtotta mosolyogva a kezét. - Ő pedig a lányom Lux. - mutatott a kislányra aki már Harry karján ült. - Ó és nyugi tudom, hogy Te kivagy. A srácok már beszéltek rólad és tudom, hogy Liam a bébiszittered viszont elég rosszul csinálja.
- Nem annyira. Még bele kell jönnie. - kuncogtam fel és ránéztem Liamre aki sértődött arcot vágott. Mondjuk nem tudom miért, hisz csak az igazat mondtam. Pocskék bébiszitter és ezt még Ő is tudja. Soha nem bíznám rá a gyerekemet.
///

Miközben vártuk a gépet a srácok elvoltak Luxal. Tényleg nagyon szerethetni való kislány.
- Még mindig nem tudom felfogni, hogy megyek New Yorkba. - mondtam vigyorogva miközben azt néztem ahogy Liam Luxot tanítja járni. - Köszi srácok, rettentő hálás vagyok. -fordultam a négy srác felé.
- Ne nekünk köszönd. Nekünk ehhez az egészhez semmi közünk. - emelte fel a fejét Harry a telefonjáról én pedig meghökkentem. Nem értettem, hogy mit akar ebből az egészből kihozni.
- Mi van? Hisz ti mondtátok azt, hogy veletek jöhetek.
- Tévedésben élsz, ugyanis Liam volt az aki mindenáron azt akarta, hogy velünk gyere. - vette át a szót Niall és egy jó nagyot harapott a szendvicséből.
Csodálkozva dőltem a szék támlájának és csak néztem Liamet miközben boldogan sétáltassa Luxot. Soha nem hittem volna, hogy pont Ő lesz az aki majd azt fogja akarni, hogy velük jöhessek. Azt hittem, hogy utálja azt, hogy vigyáznia kell rám. Hisz normális ember örülne neki, hogy egy hétre leléphet tőlem. De akkor Ő miért csinálta ezt? Hisz még csak jóban sem vagyunk.
- Nehogy azt hidd, hogy mi nem örülünk neki, hogy velünk jöttél. - nézett rám gyorsan Louis. - Sőt jó, hogy itt vagy mert legalább nem fogunk unatkozni.
Hallottam amit mond, de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, hogy Liamnek köszönhetem azt, hogy most velünk mehetek. Miért nem mondta el vagy kérdezte meg? Napról napra furábban viselkedik amit nem tudok hova tenni. Először ott volt az a szájrapuszi most meg...
- Indulunk. - szólt ránk Paul és egyesével követtük a példáját. Mikor felszálltunk a gépre én gondolkodás nélkül levetettem magam Liam mellé aki meglepődve nézte, hogy ki ül mellé.
- Hát Te? - kérdezte és végig mért.
- Szerintem ideje elbeszélgetnünk. - tértem rögtön a lényegre ugyanis nem szeretem ha valaki titkolózik előttem. Ideje tisztáznunk a helyzetet.
- Jó akkor beszélgessünk. - vont vállat egyszerűen és kényelmesen hátra dőlt az ülésén majd barna szemeit rám meresztette. Én pont bele néztem aminek az lett a következménye, hogy néhány másodpercre azt is elfelejtettem, hogy hogyan hívnak. Neki mindig ilyen szép szemei voltak? Te jó ég min jár az én eszem. Hiszen Ő még csak mindig Liam aki még mindig dögös és aranyos meg kedves...- Hallgatlak.
- Komolyan a Te ötleted volt az, hogy jöhessek veletek?- vettem kérdőre mire Ő még pislantani is elfelejtett majd hatalmasat nyelt és halványan elpirult. - Ne tagadd le mert a srácok mindent elmondtak.
- Árulók. - sziszegte a fogai között és még mindig kerülte a pillantásoamt.
- Liam miért akartad, hogy jöjjek veletek?
- Nem tudom. - végre rám nézett és éreztem, hogy az arcomat fürkészi. - Tudtam, hogy egyszer nem mehettél el az osztályoddal Amerikába ezért gondoltam, hogy biztos örülnél neki. Meg aztán azt mondtad, hogy nem bízok benned, pedig igen csak nem akarom azt, hogy tönkre tedd az életedet. - sütötte le ismét a szemeit én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve egy puszit nyomtam az arcára, mire Ő csodálkozva tette oda a kezét ahol a szám az arcához ért.
- Köszönöm. - suttogtam majd én is kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen, de éreztem, hogy még mindig csodálkozva néz...