/ Tizenhárom /

Sziasztok. Mivel ágyat fogtam ugyanis beteg lettem úgy döntöttem h ma felteszem a friss részt:) remélem kapok pár komit és akkor már holnap hozom a friss részt. És elkezdtem gondolkozni egy új törin amit persze csak akkor rakok fel ha ennek a végére érek. Ezzel kapcsolatban pedig rakok ki egy szavazást és örülnék neki ha sokan szavaznátok :D addig is komizniiii

LIAM PAYNE

Mikor kellő képpen megnyugodtam vissza mentem a lakosztályunkra és amilyen gyorsan csak tudtam átvetkőztem. Utálom a kanalakat és szó szerint irrtózok tőlük. Annyira ocsmány dolgok, ráadásul alig pár perce rá esett a farmeromra és hozzá ért a bőrömhöz. Ez nálam felér egy kínzással. Most megint fürödhetek le és égethetem el a nadrágomat, mert én azt még egyszer fel nem veszem, az biztos. Sőt még hozzá sem érek. Majd szólok valakinek, hogy tüntesse el.
Viszont ha úgy vesszük talán mégsem volt annyira rossz, hogy rám esett. Hisz így legalább megtudtam, hogy Cody titkon nagyon is bír. Amióta ismerem még soha nem láttam ennyire zavarba. Szegénykém teljesen elszólta magát, mivel még a vaknak is feltűnne, hogy titkon kedvel. Tudom gonosz dolog, de nagyon élvezem ahogyan próbálja magába folytani az érzéseit. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja. Egyszer úgyis kifakad és bevallja, hogy nagyon is érez irántam valamit.
Átvetkőztem és jó erősen lesíkáltam magam, gondoltam a hallban megvárom Codyt és indulunk a városba gyalog. Egy kis séta nem árt és így legalább kellő képpen meg tudunk nézni mindent. Paul eleinte nem akart bele menni, hogy csak így ketten elmegyünk, de sikerült rászednem. Hát igen a kiskutya szemeimnek senki nem tud ellenálni-na jó, talán Cody.
A helységbe érve rögtön megpillantottam Codyt miközben Harryvel és Zaynel beszélgetett, Niall pedig a TV-t bámulta közben pedig chipset tömött a szájába.

- Na, megnyugodtál végre? - fordult felém barátságosan Cody én meg szégyenlősen bólintottam egy aprót. Annyira ciki, hogy megtudta azt, hogy kanálfóbiám van. Nem tudom eldönteni, hogy azért ilyen kedves mert tényleg együttérez velem. Vagy pedig csak tetteti közben pedig kinevet. Codynál semmit nem lehet biztosra tudni.
Nyitódott az ajtó és megjelent az ajtóban Louis és még mindig magához szorította azt az ostoba répáját. Csak azért sem nézett rám. Persze most tetteti, hogy haragszik rám mert végig sértettem. Könyörgöm csak egy picit lett tejszínhabos az a vacak répája.
- Látom megfürdetted a répádat. - nézett rá vigyorogva Cody, ám Louis csak sértődötten megállt a szoba közepén és felhúzta az orrát.
- Nem beszélek veled. - mondta hetykén és megsimogatta a plüss répa tetejét. Tessék mindjárt kezd cirkuszolni. - És többet nem vagy a barátom. Beszélj csak Liammel úgyis neki adsz mindig igazat.
- Te jó ég Louis. - csapta homlokon magát Cody és megsemmisülten a fejét csóválta. - Mit is mondtatok hány éves? - fordult Harryék felé.
- Hát állítása szerint 22 lesz Decemberben, de én nem akarom elhinni. - válaszolta Zayn majd próbált kivenni Niall chipses zacskójából, de az ír srác erősen a kezére vágott ezért gyorsan vissza húzta a kezét durcásan.
- Én sem. Szerintem megállt a fejlődésben 10 éves korában. - vigyorogta fejcsóválva Cody. Van benne valami. A bandából Louis a legidősebb, de agyilag a legfiatalabb. Annyira gyerek felfogása van, hogy sokszor már nekem fáj.
- Persze még Ti is neki adtok igaza. Kérdem én mi lenne akkor, ha agyon dobáltam volna Liamet kanalakkal. Tuti, hogy akkor is én lennék a rossz és így is én vagyok a fekete bárány. Pedig Liam kezdte az egészet. Ő tejszínhabozta össze szegény Répapát. - mondta felháborodva Louis. Most komolyan veszekedni akar egy ilyen hülyeség miatt? Semmi jelentősége nincs. De azt ne várja el tőlem, hogy kérjek bocsánatot, mert nem fogok. Tejszínhabos lett a répája, Ő meg rám borított egy kanalat.
- Rám borítottál egy kanalat! Nekem kanálfóbiám van! A Te hülye répádnak pedig semmi baja nem lett, de én sokkos állapotba kerültem. - álltam fel a kanapéról és farkasszemet néztünk.
- Kérj bocsánatot! - sziszegte a fogai között Louis és az arcom elé nyomta a répáját.
- Nem fogok bocsánatot kérni egy répától. - vágtam vissza mérgesen és összekulcsoltam a kezeimet a mellem alatt. Nem fogok bolondot csinálni magamból. Persze majd egy élettelen tárgyhoz fogok beszélni.
- Már pedig fogsz! Megbántottad!
- Én hozzám pedig hozzám ért egy kanál.
- ELÉG! - kiáltotta el magát Cody mi pedig mind a ketten rá kaptuk a tekintetünket. - Béküljetek ki és kész.
- Nem. - mondtam egyszerre Louissal.
- Kérjen bocsánatot. - válaszolta Louis és rám bökött.
- Kérj bocsánatot Te. - mondtam.
- Inkább beszéljétek meg és döntsétek el, hogy kinek van igaza. - ajánlotta fel Cody majd kényelmesen leült a kanapéra és várta a végeredményt. Soha nem veszekedtem még Louissal, szóval tiszta fura ez az egész. Testvéremként szeretem az összes srácot.
- Elég érdekes helyzet ugyanis mindig Liam szokta megoldani a problémákat ha veszekedni szoktunk. - túrt a hajába Harry. - De most Daddy Direction a veszekedés egyik kirobbantója szóval...
- Le szarom. Egyikőtöknek sincs igaza és olyanok vagytok mint az ovisok. - pattant fel hirtelen Cody majd elkapta a karomat és elkezdett kifelé húzni az ajtón. Meglepetésként ért az érintése, de szó nélkül követtem.
- Tiltakozom! - hallottam még utoljára Louis kiabálását, de mielőtt szólhattam volna, Cody mérgesen becsukta utánunk az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtuk elhagytuk a szállodát. Mikor az épület elé értünk éreztem, hogy az emberek megbámulnak ezért gyorsan a fejemre húztam a kapucnimot. Ma úgy akarom végig járni New Yorkot, hogy senki nem állít meg aláírásért meg fotóért.  Egy nyugis napot akarok azzal a lánnyal akibe titkon szerelmes vagyok és jól akarok szórakozni Vele.
- Indulhatunk? - fordultam felé mosolyogva és csodák csodájára Ő is a fejére húzta a kapucniját. Nem értettem a műveletét mivel semmi logikusat nem láttam benne. - Öhm Cody neked nem kell kapucnit viselned. Téged senki nem ismer meg, míg engem igen.
- Tudom, csak szerintem hülyén néznénk ki, hogy rajtad van, rajtam pedig nincs. Így pedig mind a ketten hülyén nézünk ki. - válaszolta mosolyogva majd sétálni kezdtünk.
Sorra haladtunk el New York nevezettességei mellett közben pedig csomó képeket készítettünk és beszélgettünk. Apró, jelentéktelen témákról beszéltünk, de számomra kincset érők voltak. Ugyanis minél jobban megismertem Cody személyiségét. Olyan lány sétált mellettem akire mindig is vágytam. Ha kellett meg tudott nevetettni, de ha valami komoly dologról van szó el tud komorodni. Észrevettem, hogy mikor teljes szívéből mosolyog csillognak a szemei. És akár hányszor észreveszi, hogy nézem halvány piros foltocskák jelennek meg az arcán.
Délután folyamán a Central Park felé vettük az irányt, Cody kérésére mivel mindig is el akart ide jönni korizni. Kérését gondolkodás nélkül teljesítettem majd pár pillanat múlva mind kettőnk lábán görkori volt.
- Tudod soha nem hittem volna, hogy Te ennyire el tudsz lazulni. - mondta miközben lassan gurultunk a járdán közben pedig a tájban gyönyörködtünk. Érdeklődve fordultam felé mivel nem értettem amit mond.
- Merthogy? - kérdeztem kíváncsian és lassítottam a tempón, hogy értsem meg. Miért nem tudok én ellazulni? Hisz minden hülyeségben benne vagyok. Attól pedig, hogy nem iszok szerintem még én is ugyan úgy el tudok lazulni.
- Hát ott volt az mikor az ágyadon ugráltam és gitároztam, vagy az mikor Londonban elszöktem Te pedig tökre kibuktál. Pedig szerintem jó móka volt. - válaszolta, de nem nézett rám hanem az utat kémlelte. Először nem válaszoltam hanem csak magamban gondolkoztam. Őszintén megmondva akkor még úgy gondoltam rá mint egy gyerekre akire vigyáznom kell. - De ez mind megváltozott. Rájöttem, hogy veled sokkal jobban szeretek lógni mint a régi barátaimmal. Te olyannak szeretsz amilyen vagyok és ehhez még csak drogoznom sem kell. - felé fordultam és láttam ahogyan őszintén mosolyog. Jól estek a szavai. Nagyon is jól. Ezek szerint arra akart kilyukadni, hogy nekem köszönheti azt, hogy megváltozott.
- Szóval szerinted én szeretlek? - kérdeztem egy ravasz mosoly kíséretében aminek az lett a következménye, hogy elveszítette az egyensúlyát és szétterült az úton. Ezzel az egésszel nem is lenne gond, ha engem nem húzott volna magával.

Pár pillanat múlva röhögve fetrengtünk a földön és egyikünk sem tudott feltápászkodni az útról. Mikor felültem a kezemet nyújtottam Codynak, de mikor felálltunk volna valaki a torka szakadtából a nevemet üvöltötte. A francba lecsúszott a fejemről a kapucni.
- Tudtam, tudtam. - ugrándozott előttünk egy fekete hosszú hajú lány közben pedig torka szakadtából üvöltözött. Remek. Egy újabb rajongó. De most nem fogom engedni, hogy tönkre tegyék életem legjobb napját.  - Úgy tudtam, ha maradok találozni fogok veled. Mondtam anyámnak, hogy lehetetlen az, hogy egész héten a szállodában fogsz ülni. És igazam lett. - kiabálta majd a nyakamba ugrott, de én amilyen gyorsan csak tudtam elhúzódtam tőle és sajnálkozva Codyra néztem aki csak mellettem állt zavartan. Kellemetlenül érezte magát miattam. Én is így érezném magam ha valaki csak úgy a nyakába ugorna.
- Öhm örülök a találkozásnak, de mi megyünk is. - próbáltam lerázni a lányt és Cody keze után nyúltam, de a csaj az utunkat állt és gyilkosan végig mérte Codyt.
- Te hazudtál. Azt hiszed, hogy nem ismerlek meg? Én vagyok az a lány akinek a dedikáláson azt mondtad, hogy Te vagy a banda új dobosa mivel Josh eltörte a lábát. És ez nem igaz, mivel Josh most is itt volt a koncerten. - böködte Cody mellkasát idegesen közben pedig vicsorgott a foga alatt. Elég félelmetesen nézett ki. Viszont így ha jobban megnézem, tényleg Ő az a lány akivel Londonban is találkoztunk. Már akkor sem volt szinpatikus. Senki nem beszélhet ilyen hangnemben Codyval.
- És akkor mi van? - kérdezte unottan Cody, de a lány teljesen kifordult önmagából.
- Szállj le Liamről ugyanis Ő az enyém! - sziszegte gyilkos hangnemben és olyan volt mintha én ott sem lennék. Milyen jó, hogy úgy viselkedik velem mintha egy báb lennék. - Remélem érthetően fogalmaztam. És most kérhetek egy fotót. - fordult ismét felém.
- Sajnálom, de ma szabadnapom van és szeretnék pihenni. - kosaraztam ki kicsit sem kedvesen mire az Ő szája legörbült. Nem szeretem ha egy rajongóm szomorú, de most nem tud zavarni.
- Akkor csak kövess Twitteren. A nevem Liam's Angel. - hadarta tovább, de én ismét karon ragadtam Codyt és gyorsan magára hagytuk az őrült, dilis lányt.
- Sajnálom. - fordultam Cody felé mikor már visszafelé mentünk a szállodába. Nem hittem volna, hogy egy rajongó így el tudja cseszni a hangulatomat. Ráadásul azóta Cody is annyira szótlan lett. - Esküszöm többet ilyen nem fordul elő. Remélem azért még eljössz velem valahová. - nem válaszolt hanem csak megnyomta a lift hívó gombját. Szóval megharagudott és többet nem kér belőlem amit meg is értek. Kinek kellene már egy szupersztár pasi akinek az életét a rajongók határozzák meg. Akár hogy is nézzük ez a lány most szó szerint megfenyegette Őt.
- Egy feltétellel. - fordult felém egy bújkáló mosoly kíséretében pont akkor mikor a lift ajta kinyílt mi pedig ketten beléptünk. - Ha én lehetek Liam's Angel. - mondta vigyorogva én pedig megkönnyebülten sóhajtottam.
- Nem haragudtál meg?
- Engem egy kiscsaj nem tud elrémíteni. Jól szórakoztam veled és szívesen elmennék még máshová is. - mondta kedvesen nekem pedig egy remek ötletem támadt.
- Ez úgy érted, hogy szívesen eljönnél velem rand...- nyögtem ki nagy nehezen mikor a lift váratlanul megállt és nem mozdult többet...