/ Nyolcadik /

Sziasztok! Igen újra itt vagyok és itt a friss rész is...sajnálom h mostanában nincsenek naponta friss részek, de elég keményen elkezdtem mostanában tanulni :D de holnap és holnap után is hozok frisst, ráadásul megint tele vagyok ihlettel és a cseréket is kirakom :P komizniiii

CODYLIA MITCHELL

Mégis mi ütött belém, hogy képes voltam Liamnek az életemről beszélni? Hülye húzás volt ugyanis még csak nem is a barátom. Feleslegesen hízeleg nekem meg azt mondja rám, hogy szerethető vagyok. Tudom jól, hogy csak a bizalmamba akar férkőzni. Vagy ami még rosszabb el akarja csavarni a fejemet és azt akartja, hogy szeressek bele. Na persze aztán meg majd szépen lapátra tesz mivel rájön arra, hogy én nem vagyok jó neki mivel Ő világsztár.
Csak egy gond van. Még pedig az, hogy napról-napra jobban kedvelem meg. Annyira el tudja hitetni velem, hogy normális és, hogy nem akar rosszat. Egyébként most hálásnak kellene lennem neki mivel nem szólt senkinek a drogról. Pedig azt hittem, hogy szól Karennak és rögtön haza küldenek majd és anyám szépen betesz egy javítóintézetbe. De tévedtem mivel senkinek nem szólt hanem inkább segíteni próbált.

///

Reggel a telefonom csörgése keltett fel. Rögtön nyúltam volna érte, de valami megakadályozott. Mégpedig Liam keze. Teljesen kiment a fejemből, hogy még mindig össze vagyunk bilincselve. De most nem is a bilincsel volt a gond ugyanis a másik keze pont a derekamon pihent és úgy szorított magához.
Egy gonosz vigyor terült szét az arcomon majd minden erőmet össze szedtem és egy erős mozdulattal leböktem Őt az ágyról. Majd vigyorogva az ágy szélére másztam és kiöltöttem rá a nyelvem Ő pedig bosszúsan felmutatta a középső újját.
Nem nagyon foglalkoztam vele ugyanis a telefonom még mindig csörgött ezért úgy gondoltam, hogy ideje felvenni.
- A frászt hoztad rám. Már azt hittem, hogy kicsináltak. - szólt bele Luke mérgesen én pedig vissza másztam az ágyra és lefeküdtem és éreztem ahogy Liam is vissza mászik és gonoszul méreget.
- Nyugi még élek. - mosolyodtam el.
- Azt vettem észre. És, hogy állsz a terveddel? Kicsináltad már őket idegileg?- kérdezte én pedig lopva Liamre néztem. Barna szemeivel az arcomat fürkészte és egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában. Őszintén megmondva amit eddig kitaláltam még egyik sem vált be. Túl ravasz és nem olyan könnyű kikészíteni. De én akkor sem adom fel.
- Nehezebb mint hittem. Figyelj ezt nem lehetne máskor megbeszélni? - kérdeztem ugyanis nagyon zavart, hogy Liam az arcomat bámulja.
- Cody már majdnem egy hónapja ott vagy, ha így folytatod a két hónap is meglesz. - mondja Luke szemrehányóan.
- Luke tudom, és rajta vagyok, de egyszerűen nem megy és kész. - és azzal mérgesen kinyomtam őt majd a falat kezdtem el bámulni. Annyira érthetetlen tud lenni. Próbáljon meg Ő a helyemben lenni.
- Mond csak ki ez a Luke? - kérdezi halkan Liam én pedig sóhajtok egyet.
- Luke és Jai ikrek és az egyetlen barátaim. Mellesleg anya utálja őket mivel szerinte miattuk lettem ilyen. - meséltem szűkszavúan. Nem nagyon szeretek a magánéletemről beszélni és, hogy őszinte legyek nem sok mindenkit érdekel, hogy mi van velem.
- Miért? - kérdezősködik távább.
- 12 éves voltam mikor anyáék elváltak apa pedig Spanyolországba költözött és le se szarta, hogy mi van velem. Anya a munkájába temetkezett és agresszív lett. Akár mi történt miden rajtam csattant. Eltiltott mindentől. Kegyetlen szar érzés mikor az egész osztály megy Amerikába csak te nem. Aztán elegem lett. Éjjelente kiszöktem a szobámból úgy, hogy anya nem tudott róla. Így ismerkedtem meg Lukkal és Jaiel. Elkezdtem cigizni meg bulizni majd jött a fű és a lógás...a többiről pedig már tudsz. - fejeztem be és kerültem a pillantását. Fura, hogy ezt mind pont Liamnek mondtam el akivel még csak barátok sem vagyunk.
- Sajnálom. - mondta végül és elhúzza a száját. - De a válás szerintem nem ok arra, hogy elcsezd az életedet. Az én apám is meghalt mégsem lettem egy drogos. Legbelül még mindig fáj és legszívesebben bőgnék, hogy nincs már velem, de tudom, hogy azt akarja boldog legyek.- néz a szemeim közé én szám pedig tátva marad. Én nem is tudtam, hogy meghalt az apukája. Fura volt, hogy eddig még soha nem találkoztam vele, de azt hittem, hogy biztos elválltak vagy dolgozik.
- Én nem tudtam....-kellemetlenül éreztem magam. Ő még jobban szenved mint én. Hisz az én apám él míg az övé nem.
- Honnan tudhattad volna, hisz akár hányszor normálisan akarok veled beszélni, Te ellköksz magatól pedig én semmi rosszat nem akarok. - von vállat egyszerűen majd felül és undorodva ránéz a bilincsre. Tényleg bunkó voltam vele...

///

- Sietnünk kell már így is késésben vagyunk és több száz rajongó van az áruházban. - állít nekünk Zayn mikor mind ketten lemegyünk a konyhába ahol a négy srác idegesen ácsorog. Rémülten torpanok meg és nézek Liamre idegesen.
- Most mi lesz? Nem mehetünk csak úgy oda összebilincselve. - kezdek el aggodalmaskodni. Utálom a sikítozó lányokat akik elájulnak ha meglátják kedvenceiket.
- Pedig úgy néz ki. - von egyszerűen vállat Liam majd elindul a srácok után én pedig kellemetlenül megyek utána és szállok be a hatalmas fekete autóba.
- Niall még mindig nincs meg a kulcs? - fordulok a szőkeség felé aki csak a fejét csóválja. Ezt nem hiszem el. Valamilyen módja csak van, hogy levegyük magunkról ezt a szart.
- Tegnap éjjel még a vécét is megnéztük hátha kijött...-kezdi el mondani Louis mire Liam gyorsban közbe szól...
- Köszi de nem vagyok kíváncsi arra, hogy mit csináltatok a vécében. - mondta undorodva pont akkor mikor megálltunk egy hatalmas áruház előtt ahol egy csomó rendőr volt és próbálták féken tartani a tömeget.
- Nincsenek is sokan. - néz körül Harry miközben kiszállt az autóból és azt vettem észre, hogy Liam tiszta közel jön hozzám és úgy néz ki mintha fogná a kezem.
- Nem akarom, hogy tele legyen veled az újság mint az új barátnőm. - néz rám sajnálkozva nekem pedig egy kicsit rosszul esnek a szavai. Legszívesebben letagadna ha a barátnője lennék. Jó tudni, hogy nem vagyok az esete. Nyíltan a szemembe megmondja, igazi úriember.
Követem őket miközben elindulnak a székek felé és látom ahogy a rajongók megbámulnak amiért olyan szorosan követem Liamet. Gondolom most jól elszidnak amiért elvettem kedvencüket.
Liam leül az utolsó előtti székre és bök, hogy én is üljek le. Feszengve de leülök és próbálom úgy tartani a kezünket, hogy senki ne vegyen észre semmit. Sorra jönnek a rajongók a srácok pedig barátságosan beszélnek mindenkivel én pedig csak csodálattal nézem őket. Nagyon szeretik a rajongóikat és kedvesek velük. Az órák telnek és ők még mindig mosolyogva osztogassák az aláírásokat. Én tuti nem lennék képes.
- Te ki vagy? - áll az asztal elé egy fiatal lány és rosszállóan néz rám. Liam idegesen pillant rám és látom, hogy azt akarja ne szólaljak meg. - Tudod betegesen közel ülsz Liamhez. - teszi hozzá.
- Nos tudod csak azért mert...mert én vagyok az új dobos. - vágom rá hirtelen mire a többiek is rám néznek. HOgy honnan jött ez az ötlet. Elvileg tudok dobolni és mindig is játszani akartam egy bandában és most csak hirtelen az eszembe jutott. - És muszáj volt őket elkísérnem, hogy szokjam a tömeget meg a hisztit.
- MI?- kérdezte egyszerre az öt srác csodálkozva én pedig sajnálkozva rájuk néztem. De a lány szerintem még ígysem győztem meg.
- És mi van Joshal? - kérdezte összeszűkült szemekkel. Gőzöm sincs, hogy ki az a Josh.
- Öhm...Josh...um..eltörte a....a lábát. - bólintottam keményen.
- Tessék? Mikor?- kérdezte csodálkozva Louis én pedig fejbe csaptam magam. Ezt a hülyét még csak az sem tűnik fel neki, hogy hazudok. - Én erről miért nem tudok? Szegénykémnek majd küldök répát.
- Különös ugyanis pont az előbb írta Twitterre, hogy alig várja, hogy elkezdődjenek a próbák. - ezt nem hiszem el. Ez a csaj rosszabb mint az FBI.
- Mekkora egy köcsögök élnek a Földön. Valaki biztos feltörte neki ugyanis már reggel hívott, hogy mi történt...és...
- A dedikálásnak vége. - szakított félbe Liam és feláll, de rögtön vissza is ült mert rájött, hogy én még mindig ülök. Gyilkos pillantás küldött felém. Azt hiszem most félnem kell.
///

- Tudod Te, hogy mekkora hülyeséget csináltál? - kérdezte mérgesen Liam miközben az autóban ültünk és mentünk haza. A másik négy srác nem szólt semmit. - Még, hogy Te vagy az új dobos. Honnan pattantak ki ekkora debilségeg a fejedből?
- Te mondtad azt, hogy nem akarod azt, hogy azzal legyen tele az újság, hogy én vagyok az új barátnőd. - vágtam vissza mérgesen. - Arról meg már nem tehetek, hogy az a csaj elkezdett kérdezősködni. Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy Joshan hívják a dobosotokat.
- Cody azt mindenki tudja. - szólt közbe vigyorogva Harry. - Mindenhova Ő jön velünk. A rajongók ugyan úgy szeretik mint minket.
- Legközelebb majd világosítsatok fel, hogy ki tartozik az ostoba bandátokba. - kulcsoltam össze mérgesen a kezeimet és dőltem hátra az ülésnek.
- Állj! - kiáltotta el magát Niall közben pedig kibámult az esős ablakon. MIndenki értetlenül bámult rá. - Itt vettem a bilincset. - fordult felénk vigyorogva majd rögtön kiszállt az autóból és elkezdett rohanni a játékbolt felé. Legalább valami jó is történik.
Mindenki kiugrott az autóból és követtük a példáját majd bementünk a hatalmas üzletbe. Én még ekkora játékboltam életemben nem jártam. És egészben az volt a legjobb, hogy akár mit ki lehetett próbálni.
Alig telt el pár perc máris rekeült rólunk a bilincs. Felszabadító érzés volt újra szabadon járkálni Liam nélkül.
Míg ők az eladónak magyarázkodtak addig én felmértem a terepet végül pedig megakadt a szemem egy játékpisztolyon. Igaz paintballhoz volt való, de legalább meg volt töltve festékkel. Gondolkodás nélkül elvettem közülük egyet majd szememmel megkerestem Liamet. Ravasz mosoly húzódott a számra és olyan közel mentem hozzá, hogy tökéletesen tudjam eltalálni persze úgy , hogy ne vegyen észre.
Szerencsémre jól elszórakozott az eladónővel szóval feltűnés nélkül tudtam célozni majd néhány másodperc múlva egy piros folt virított a nadrágján. Aztán a hátán majd elkapta a pillantásomat és megindult felém. Én elrohantam és hallottam ahogy közelít felém.
- Hát jó. Ha harc hát legyen harc. - kiáltotta majd pár perc múlva az ő kezében is egy pisztoly virított.
- Úgysem mersz egy lányra lőni. - húztam fel az orrom, de rögtön megbántam ugyanis a fehér toppomon egy kék folt virított. - Ezt vissza kapod Payne. - mondtam és megcéloztam. Mind a ketten elkezdtünk rohangászni és lövöldözni mindenre.
- Ne legyetek már gyerekek. - csóválta a fejét Zayn mire én célba vettem és pont a hajába lőttem. Lányosan felsikított és a hajához kapott. Fekete hajában egy piros csík virított amitől úgy nézett ki mintha egy melírcsíkja lenne. Szerintem illik neki. - A hajam. Ezt minde ketten vissza kapjátok. Tönkre vágtátok a sérom ezért végetek van...
Végül pedig mindegyikőjük kezépen volt egy és egymásra lövöldöztünk. Személy szerint én nagyon élveztem...