/ Negyedik /

Köszönöm a komikat. Őszintén megmondva ennyi komit még egyik törimhez sem kaptam...szóval most nagyon örülök :D

LIAM PAYNE

- Ez nagyon hülye húzás volt még tőletek is. - vettem elő barátaimat mikor újra lementünk a konyhába és izzó szemekkel fordultam feléjük. Fogalmam sincs miért viselkednek ilyen gyerekesen. Hisz megkértem őket, hogy maradjanak távol Codytól. Erre fő az első adandó alkalommal rámozdulnak. Még ha nem mondtam volna el. Esküszöm olyan mintha süketeknek beszélnék.
- De most mit csináltunk volna? Hisz nézz rá milyen hívogató teste van. - Harry nem is nekem beszélt ugyanis maga elé nézett mintha előtte lenne valami képzeletbeli alak.
Jó ezzel egyet kert értenem, mivel tényleg jól néz ki még szerintem is. Pedig az nagy szó mikor én azt mondom egy lányra, hogy helyes. Inkább ezt hagyjuk. Nekem vigyáznom kell rá nem flörtölnöm.
- Ezt én meg is értem, csak nem tudnátok a farkatokat a nadrágotokban tartani? - néztem rájuk kérdően majd hirtelen feltűnt, hogy Louis hiányzik közülük. Jaj ne, már megint hol van vagyis inkább mit csinált. Utoljára a szobámba láttam Cody társaságában.  - Hol van Lou?
Niall, Zayn és Harry tanácstalanul vállat vont nekem pedig rossz előérzetem támadt. Ugyanis alig negyed órája pont azt kérdezte Codytól, hogy szereti-e a répákat. És Louisnál ez a kérdés bármit jelenthet. És igen én most a durvább változatra gondolok.
- Lazíts már Liam. Cody egy normális és aranyos lány aki csak élvezni akarja az életet. - próbált megynugtatni Zayn, de valahogy nem hatott meg.
Van valami fura Cody aranyoságában és normálisságában. Túl szókimondó és durva. Nem hiszem, hogy csak az életnek örül és úgy élvezi az életet.  Fura a magam módján és szerintem jobb ha vigyázok vele. Valaminek történnie kelett, hogy az anyja képes volt elküldeni ide két hónapra Ausztráliából.
- Én ezt megértem, csak tudjátok én vagyok a bébicsősze ha nem emlékeznétek. - sziszegtem a fogaim között és mérgesen felálltam a székemről majd jobbnak láttam ha körül nézek a szobámba, hogy minden rendben van-e.
- Te inkább egy féltékeny apuci vagy. - vigyorogta Niall mire én grimaszoltam egyet és elindultam fel az emeletre. Méghogy én féltékeny. Na persze? Mégis mire? Hisz még csak nem is ismerem.
Szó nélkül benyitottam a szobámba, de ott nem találtam senkit. Csak Cody cuccait amivel tele volt pakolva az ágya. Azt hiszem Ő sem rajong a rendért. Szóval mostmár a szobámba dupla kupi lesz.  Remek. Megszabadultam Louis büdös lábától, de helyette kaptam egy csajt aki olyan bordelt csinál mintha atombomba söpört volna végig a szobán.
Fejcsóválva becsuktam magam után az ajtót és mikor a folyosó közepére értem meghallottam, hogy a fürdőszobából hangos nevetés tör fel. Méghozzá egy lány nevetése. Gondolkodás nélkül elindultam a helység felé majd benyitottam a szemeim pedig majdnem kipotyogtak.
- Ti meg mi a francot csináltok? - kérdeztem mérgesen ugyanis Cody és Louis épp csókolóztak. Lou haja tiszta kócos volt és teljesen a falhoz volt préselve míg Cody szája fülig ért. Az eszem megáll. Két órája sincs még itt, de máris megrontja a barátomat. Bele sem gondolok hogy mi történt volna ha nem érek ide időben. Hisz még nem is ismerik egymást. Ha ezt anya megtudja engem tényleg kiherél. Vigyáznom kellene Codyra erre fő én megengedem, hogy a legjobb barátommal smároljon. - Cody mars vissza a szobámba, Louis Te pedig tartsd tőle távol magad. Gondolkozz ember, már huszonegy éves leszel. - csóváltam meg a fejem és magam előtt toltam Louis, de közben még hallottam ahogyan Cody az orra alatt motyog valamit.
- Rosszabb vagy mint egy diktátor. - sziszegte a fogai között Cody, de én csak küldtem felé egy bájos mosolyt majd mikor beért a szobámba becsuktam rá az ajtót.
Már pedig én akkor is vissza fogok menni lakni a villába és nem fogja ezt a tervemet egy kiscsaj tönkre tenni. Louis szó nélkül lépkedett előttem majd mikor leértünk a konyhába leült Harry és Niall közé és lángba borult az arca.
- Haver Te aztán nem késlekedsz. - veregette hátba Niall mire én rosszállóan ránéztem. - Most mi van? Két óra után rögtön lesmárolta.
- Nem én, hanem Ő engem. - szólalt fel Louis én pedig kérdően ránéztem és vártam a magyarázatát. Érdekes.
- Ez érdekes. - húztam el a számat. Louis a legjobb barátom szóval hiszek neki és bízok benne úgy ahogy Ő is bennem. És a többiekkel is ugyan ez a szitu. Barátok vagyunk és bármiben segítünk egymásnak. És ebben egy magafajta Cody féle lány sem állhat az utunkban. Az X-factor óta a barátaim.
- Igazat mondok. - bólogatott komolyan Louis és megigazította a kócos haját ami még mindig a csók miatt állt bénán. - Azt kérdezte, hogy hol van a fürdő én meg mondtam neki, hogy szívesen megmutatom. Erre mikor oda értünk behúzott maga után a falhoz nyomott és elkezdett csókolgatni. Én pedig...jó oké bevallom élveztem, de nem akarok tőle semmit. Tudtátok, hogy még 17 éves sincs? - az utolsó mondatára a szám is tátva marad. Én simán azt hittem, hogy már elmúlt 18 éves.
- Azta rohadt. Hiszen Ő még akkor gyerek. Iskolába jár meg minden...- mondta elképedve Harry.
 A számból vette ki  a szót. Erre azért nem számítottam. Akkor most még jobban oda kell rá figyelnem. Értem, hogy anya miért akarta annyira, hogy vigyázzok rá.
- Aham. Van eszem. - mondta Louis én pedig megnyugodtam. - Tényleg aranyos meg helyes, de gyerek. Szóval Liam nem kell paráznod.
- Én nem is...csak tudod az anyám...- dadogtam és a hajamba túrtam.
- Louishoz lehet túl fiatal, de hozzám nem. - csillant fel Harry szeme én pedig felé kaptam a fejem és a szemeim villámokat szórtak.
- Meg ne próbáld Hazza. - emeltem fel a mutatóújamat fenyegetés képpen. - Túl fiatal hozzánk ráadásul mint azt észrevettük szívesen mászik rá akár kire. Vigyázni kell vele.
- De unatkozik. - szólalt meg Zayn. - Nem tarthatod Őt a szobádban két hónapon keresztül. - sajnos igazat kell, hogy adjak neki, pedig szerintem jó ötlet. Így legalább senkire nem mászik rá.
- Más csaj örülne neki ha a szobámban lehetne. - mondtam vigyorogva és kissé egózva. Pedig ez az igazság. Hisz nap mint nap megállítanak az utcán és sírva könyörögnek, hogy vegyem őket feleségül. Persze én mindegyikőjüket fájó szívvel utasítom vissza mivel csak a sztárt lássák bennem. De vannak köztük olyan édesek.
- Más csaj már rég az alsó gatyádat szagolgatná. - mondta vigyorogva Niall én pedig rögtön abba hagytam a nevetést. Ez gusztustalan. És szörnyű rágondolni. De szerintem Cody most nem azt csinálja...vagyis remélem.
- Szerintem az lesz a legjobb ha elbeszélgetek vele. - köszörültem meg a torkom és elindultam fel vissza a szobámba. Eddig még minden problémát meg tudtam oldani. Hisz nem hiába vagyok én Daddy Direction. Meg kell értenie, hogy a barátaimra nem mászhat csak úgy rá. Mi nem olyanok vagyunk.

Mikor beléptem a szobámba kis híján felsikoltottam a sokk hatásától. Ugyanis a Batmanes poszteremre rá volt ragasztva egy Harry Potteres és a többi pedig a földön hevert. Jó ebbe még bele tudok törődni mert nem lett komolyabb bajuk.
De abba már nem tudok bele törődni, hogy a méregdrága gitárommal ugrál az ágyam tetején és közben totál hamisan játszik rajta a húrok pedig már a szakadás szélén állnak. Na azt már nem. Nem fogom engedni, hogy elszakítsa.
- Cody hagyd abba és tedd azt le. - kiáltok rá torkom szakadtából, de Ő csak azért is durvábban játszik rajta és gonoszul vigyorog. Direkt csinálja. Kezdek kételkedni benne, hogy Ő 17 éves lesz.
Majd a másik pillanatban egy szakadást hallok Ő pedig tátott szájjal nézi ahogyan egy húr lóg le a gitáromról. Mérgesen kapom ki a kezei közül majd kezdem el vizsgálni a kárt. Szerencsére nincs minden veszve ugyanis meg lehet csinálni. Szerencséje van.
- Öt perced van, hogy vissza ragd a plakátjaimat. - sziszegtem a fogaim között, de Cody nem mozdult hanem kényelmesen leült az ágyamra.
Nyugi Liam. Te nem vagy gonosz. Mindenki szeret téged és akár kivel barátokozni tudsz. Akkor Cody miért lenne más? Talán mert levettem a Batmanes plakátjaimat és elszakította a húromat a kedvenc gitáromról?
- Mert ha nem mi lesz? A sarokba állítasz és ráhúzol a seggemre? - kérdezi gúnyosan én pedig mélyen kifújom a levegőt és leülök mellé majd barátságos arcot vágok.
- Nézd tudom idegesítő vagyok néha...-erre horkant egyet, de én figyelembe sem veszem. - De anyukád megkérte az anyukámat, hogy vigyázzon rád. És mivel az én anyukám nem tud rád vigyázni, megkért engem, hogy figyeljek oda rád. - na ezt most értelmesen elmagyaráztam.
- Nekem nem kell bébicsősz. Novemberben 17 éves leszek. - vágta rá mérgesen és összekulcsolta a kezeit a melle alatt. Még hogy nem kell neki bébicsősz. Negyed órára ha hagytam magára máris tönkre tette a szobámat.
- Én pedig most augusztusban 20. - húztam fel az egyik szemöldökömet diadalittasan. Erre már persze nem tudott mit szólni. - És én nem is akarok a bébicsőszöd lenni...hanem csak azt akarom, hogy normális legyél és ne olyan mint akinek hiányzik egy kereke.
- Ha most arra célzol, hogy ütődött vagyok...
- Mi? Én ilyet egy szóval nem mondtam. - mondom mentegetőzve. - Csak azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy nem csókolózhatsz csak úgy mindenkivel és nem teheted tönkre mások dolgait. - ismertetem a szabályokkal mire Ő csak megforgassa barna szemeit. Ez a lány olyan mint egy lexikon. Állandóan valami újat csinál.
- Tudod, csak egyszer élünk, de akkor igazán. Én élni akarok és szórakozni. De úgy látszik itt ezt nem ismerik. - húzta el a száját és kibámult az ablakon. - Kíváncsi lennék, hogy Te mit csinálnál ha most elküldenélek Melbourneba az én barátaimhoz. - nézett ismét rám én pedig elgondolkoztam. Talán azért lázad mert magányos és utálja ezt az érzést. Én hülye, hisz csak barátokat akar.
- Ugyan ezt amit Te. - vallottam végül be és rámosolyogtam. - Hidd el ha jobban megismersz bennünket szeretni fogsz itt.
- Azt kétlem. Ti csak unatkoztok, meg gusztustalan dolgokról beszélgettek.
- Oké akkor holnap megmutassuk a város és rá fogsz jönni arra, hogy nem vagyunk unalmasak. - ajánlottam fel neki mire Cody szemei felcsillantak és keményen bólintott egyet. Ha ezt akarja akkor megmutatom neki, hogy nem vagyunk unalmasak. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz szólni majd ha a rajongók elől kell menekülni...