010

Sziasztok. Szerintem ez most hosszabb rész lett xD De döntsétek el ti :P Ohh és a tegnapi oldalmegjelenítések száma pontosan 790 volt :D

Egy kissé kellemetlenül éreztem magam ebben a helyzetben. Nem értettem Niall kitörését. Számomra nem úgy tűnt mint aki szeretetből köpött be a nagynénéméknek. Persze én is kitalálnák valami hihető sztorit. De azért most egy kicsit túlzásba esett ezzel a monológjával. Utóbb még azt várta tőlem, hogy majd megköszönöm neki. Jesszus azért van bőr a pofáján. Lehet most meg Zaynel szétröhögik a fejüket, hogy korrepetálásra kell járnom. 

Egyikőjüknek sem hiszek már. Túl sokat szenvedtem már miattuk és attól még, hogy elmond egy szívbemarkoló beszédet, nem fogok a nyakába ugrani és szerelmet vallani. Ha annyira a bizalmamba akar férkőzni akkor inkább falaznia kellett volna nem pedig elmondani a titkaimat. 

Zavartan megigazítottam a hajamat és próbáltam nem figyelni Harry kérdő arcára és Louis semleges tekintetére. Nekem már pedig akkor is el kell mennem korrepetálásra és ahogy elnézem Loun kívül senki más nem beszámítható. Most megint könyöröghetek neki, hogy vigyen el. Ez nem igazság. Utálok neki könyörögni mivel akkor mindig a diadalittas arcát kell bámulnom. Fenn hordja az orrát csak azért mert Ő már egyetemre jár a szülei pedig teljese mértékben megbíznak benne. 

- Ez még mindig olyan hihetetlen számomra. - csóválta meg a fejét Harry miközben engem bámult. Most komolyan mit kell ezen ennyit gondolkozni? Jó tudom fura, hogy korrepetálásra kell járnom meg minden, de tegye már túl rajta. Ki tudja lehet, hogy egyszer neki is fog kellene járni. - Te meg a korrepetálás? Az két külön dolog.

- Muszáj ha ebben a suliban akarok maradni. Szóval akkor ki visz el? - csaptam össze a kezeimet és jelentőségteljesen Louisra pillantottam, de Ő csak azért se nézett rám. Pedig nagyon is jól tudja, hogy rá célzok. Hisz Harrynek még nincs jogsija, gyalog pedig nem fogok elmenni a város másik felébe. Meg amúgy is magam sehova nem mehetek ugyanis szobafogságon vagyok még hosszú ideig. Ha engem kérdeztek szerintem csak akkor leszek felfüggesztve ha leérettségizek.

- Mintha nem tudnád. - forgatta meg a szemeit Louis unottan. Mondtam én, hogy tudja. 

- Persze nem kell ha nem akarsz. - válaszoltam és sarkon akartam volna fordulni mikor hallottam, hogy megreccsen a szék amit azt jelentette, hogy felállt. Igazából ha nem vitt volna el akkor engem az sem zavarna. Kicsapnak és akkor mi van? Nem lesz érettségim nos kész. Ilyen engem nem sűrűn zavar. 

- Olyan szerencséd nincs,ugyanis anyáék direkt felhívták a figyelmemet Rád. Azt mondták, hogy tartsam rajtad a szemem így azt is tudom, hogy beszéltek a dirivel akit nagyon jól ismerek. És  álltalában ő betartja a szavait. Szóval ha nem akarod, hogy kicsapjon és apa még jobban berágjon rád akkor inkább elmész korrepetálásra. - nézett a szemem közé komoran. Komolyan mi ütött ma mindenkibe? Hirtelen mindenki nekem akar jót. Ez pedig félelmetes ugyanis én nem vagyok ahhoz szokva, hogy ennyire törődnek velem. A kedves beszédhez pedig még annyira sem. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor beszéltek velem utoljára normális hangnemben. Általában bunkó és lenéző stílust használnak. - Persze ha egy híd alatt akarsz lakni akkor most szólj. - tette még hozzá és itt Jackre célzott aki képes lenne engem elküldeni ha kicsapatnám magam. Jack számára fontos a jó hírnév, de sajnos nálam ez nem érvényes ugyanis én Payne vagyok. 

Sóhajtottam egyet ami annyit jelentett, hogy igazat adok neki. Louis arcára diadalittas mosoly terült szét majd az asztalról felkapta a kocsija kulcsát és intett a fejével, hogy kövessem. Azért milyen már, hogy Karenák a hátam mögött megkérték, hogy figyeljen rám mint egy kisgyerekre. 

Louis beült a volán mögé majd megvárta míg én is beülök az anyósüléshez, de mielőtt beindította volna a motort felém kérdően fordult felém.

- Hova kell menned? - húzta fel a szemöldökét.

- Lia Lopezékhez. - válaszoltam és gyorsan elhadartam az utca címét. Louis bólintott egyet, hogy megértette majd elindult. Mikor kikanyarodtunk az utcánkból ismét megszólalt.

- Ő Lucy húga? - kérdezte kíváncsian. Vállat vontam ugyanis fogalmam se volt róla. Liával már lassan négy éve vagyunk osztálytársak, de nem sok mindent tudok róla. Habár ki tud róla sokat? Hisz nincsenek neki barátai. Beszélni is csak akkor beszél mikor felel vagy ha valaki kérdez tőle valamit. Én pedig nem vagyok hajlandó kérdezősködni. Ő is ugyan olyan ember mint bárki más. Szóval nem én tehetek róla, hogy nem tudok róla semmit. Amúgy is Ő sem tud rólam semmit se. 

Egyébként ez különös, hogy Louis tudja ki Lia nővére.  Különös. 

- Honnan tudjam? Utálom azt a csajt ahogy van. Idegesítő az állandó okoskodása. - mondtam az orrom alatt, Louis pedig csak jót derült rajtam. Fura volt, hogy a közelemben nevet.  - Mit nevetsz? 

- Tudod a tini fiúk kilencven százaléka ezen a véleményen van egy lányról aztán pár hónapon belül azt veszi észre, hogy bele zúgott. - oktatott ki bölcsen. Először meghökkentem majd egyszerre tört fel belőlem a röhögés. 

Még, hogy én és Lia? Oké én nem azt mondom, hogy Lia csúnya. Sőt nagyon is aranyos lány az illatáról meg a szemeiről pedig inkább nem is beszélek. Sőt mikor igazán mosolyog akkor az arca felragyog. De akkor sem tudom vele elképzelni magam. Ő az a tipikus jókislány aki irtózik a cigitől a buliktól meg a többi rossz dolgoktól. Míg én meg pont ezeket csinálom. Ha egyszer összes is jönnék vele nem lenne hosszú idejű a kapcsolatunk. Pár hét alatt bele fáradna a hazudozásaimba és a titoktartásomba. Képtelen lenne hinni nekem ugyanis nem engedném a bizalmamba férkőzni. Én pedig senkit nem engedek közel magamhoz. Már megszoktam, hogy egyedül vagyok ugyanis mikor én valakit megszeretek azt elveszítem. Hisz ott voltak a szüleim akik meghaltak, aztán a húgom akitől elszakítottak. 

- Nem gondolod, hogy túl sok időt töltesz az egyetemen? - húztam fel a szemöldökömet kérdően. Elnevette magát és hanyagul vállat vont. Ez után feszült csend következett, de engem nem zavart. Csak szimplán örültem neki, hogy Louissal most nem szívatjuk egymást, hanem normálisan beszélgetünk mint két igazi unokatestvér. Ami nálunk nagy szó.

- Látod tudsz te normális is lenni ha akarsz. Akár mennyire is utálod a szüleimet szerintem a szíved mélyén beismered, hogy igazuk van. Fiatal vagy még, hogy tönkre tedd az életed. Pont ezért nem is szerettelek. De most, hogy nem cigizel és nem jársz kocsmázni tök jól elvagyok veled. - fél szemmel rám nézett, de én kibámultam az ablakon.

 Most komolyan az élet stílusom miatt utált? Akkor ha még mindig kilógnák esténkét meg cigiznék, ismét bunkó lenne velem? Komolyan ennyire engedi magát befolyásolni? 

- Képzeld el, hogy nem ismerem be, hogy igazuk van! Elszakítottak a húgomtól pedig megígérték, hogy meglátogathatom. És ha nem fogadsz el olyannak amilyen vagyok akkor sajnálom. Szerintem nem az szerint kell egy embert meghatározni, hogy cigizik-e vagy sem. - szerencsére pont akkor fordult be Liáék utcájába majd pár másodpercen belül megállt egy kisebb ház előtt. Gondolkodás nélkül ki akartam szállni, de Ő elkapta a pólómat és vissza rántott.

 - Pontosan egy és fél óra múlva itt vagyok! Ne próbálj meg átverni mert úgyis rájövök. Magadtól legyél a ház előtt és ne nekem kelljen bemennem érted mert akkor bepipulok.

- Igenis Apuci. - vicsorogtam rá majd kirántottam a pólómat a szorításából és mérgesen becsaptam magam után az ajtót és elindulta a vaskapu felé. Lassan lépkedtem fel a lépcsőn majd mikor az ajtóhoz értem hezitálva nyomtam meg a csengőt. Igazából az zavart, hogy Louis még mindig a ház előtt várt, gondolom meg akart győződni róla, hogy tényleg be-e megyek. Nem hisz nekem. 

Kezeim ökölbe szorultak és épp azon voltam, hogy vissza szólok neki valamit amikor hirtelen kinyílt az ajtó és szembe találtam magam Liával. Halványan elmosolyodott mikor meglátott és végig mért, de aztán elkomorult az arca.

- Itt fogunk tanulni vagy inkább beengedsz? - kérdeztem mikor már meguntam az ajtóban való ácsorgást. Megforgatta a szemeit és arrébb állt, hogy tudjak bemenni. 

Az Ő házuk jóval kisebb volt mint a miénk. Mondjuk lehet itt nem lakik öt gyerek így nincs szükség annyi külön gyerekszobára. 

- Hol vannak a tankönyveid? - mért végig mikor már a lépcsőn sétáltunk fel, gondolom a szobájába. Idétlenül felröhögtem mivel rosszállóan megcsóválta a fejét. Eszembe sem voltak a könyveim meg a füzeteim. 

- Nem mondtad, hogy azt is hoznom kell. - válaszoltam egyszerűen. Lia homlokon csapta magát reménytelenül. Nagyon szórakoztató lesz ez a korrepetálás ha így folytatja.

- Akkor most mondom. - mondta csípősen mikor megállt egy fehér ajtó előtt. Látszott rajta, hogy kissé ideges mivel remegő kézzel nyomta le a kilincset majd állt félre, hogy tudjak bemenni.

Igen az Ő szobáját pontosan így képzeltem el. A falak halvány rózsaszínek voltak a bútorok pedig fehérek amit tele voltak rakva könyvekkel. Ráadásul nem akár hogy. Ábécé sorrendben voltak és nagyság szerint. Ráadásul az egész szobában szokatlan rend volt, még Harrynél is tisztább volt. Az íróasztalán egy halom papír hevert ezzel betakarva a laptopját. Elhúztam a számat. Ez nem hozzám való. 

Mikor becsukta az ajtót felé fordultam és akkor ütötte ki a szemem az ágya mellett álló gitár. A szívem össze szorult mikor a sajátomra gondoltam amit Karen elvett tőlem mikor megtudta, hogy cigizek. Már több mint egy hete nem játszottam semmit ez pedig jobban idegesített mint az, hogy nem mehetek sehova. Imádok gitározni mivel akkor kiadhatom magamból a fájdalmat. Mikor Nina kisebb volt minden este úgy aludt el, hogy én játszottam neki valamit, meg énekeltem. Régi szép idők.

- Tudsz gitározni? - kérdeztem és a kezembe fogtam a gitárt majd megpengettem egy húrt. Lia közelebb jött hozzám és zavartan elkezdte a csuklóját simogatni. És már megint zavarban van tőlem. Komolyan azt hiszi, hogy megeszem vagy mi?

- Kicsit. - válaszolta csendesen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a kezébe nyomtam a gitárját majd lenyomtam az ágyára és leültem mellé.

- Játsz valamit. - kértem. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit tud.

- Kizárt dolog. - csóválta meg a fejét keményen. - Nincs kedvem hallgatni a gúnyolódásodat. 

- Miért gúnyolnálak ki? Ha nem játszol azért foglak gúnyolni mert félsz Tőlem. - mondtam flegmán. Elfehéredett és elkezdte pengetni a húrokat. Megijedt tőlem? Már ijesztő is vagyok?

Ha jól sejtettem Beatles dalt játszott, de eléggé hamiskás volt. De nem volt olyan reménytelenül rossz. Sőt ha többet foglalkozna vele egész jó lenne. Mikor letette gitárt érdeklődve pillantott rám.

- Van még mit fejlődnöd. - vigyorogtam mire Ő felhúzta az orrát és az iskola táskájához ment majd egyesével dobta nekem a könyveket. Komolyan hozzám vágta a biológia könyvet a matek könyvet végül pedig még a vastag angol irodalmat is ami hason talált és cseszettül fájt.

- Nem cikizni jöttél ide hanem tanulni. - válaszolta csípősen és leült mellém majd fellapozta az angol irodalom könyvet. - Gondoltam ma a kötelező olvasmányokkal kezdhetnénk. Mond el, hogy mit olvastál én pedig kérdezek belőle. - nézett rám én pedig ismét felnevettem. Életemben nem olvastam ki egy kötelezőt sem. Kinek van ahhoz kedve? Mind unalmas és értelmetlen ráadásul még hosszú is.

- Ha a Batmanes képregény is annak számít akkor egy csomót - mosolyodtam el, de Lia szúrósan rá nézett. Pont úgy mint egy tanár. Á szóval mikor tanulunk akkor nem lehet vele hülyéskedni. - De ha Te arra gondolsz amiket a nyári szünetben kell elolvasni, akkor egyet se.  - pupillái kitágultak és úgy bámult rám mint aki szellemet látott.

- Egyetlen egy kötelezőt sem olvastál el?

- Nem. - csóváltam meg a fejem mire Ő ismét hozzám vágta az angol könyvet, de most fejen talált amitől elterültem az ágyon. Most komolyan képes szétütni a fejem csak azért mert nem olvastam? - Ez fájt! 

- Majd az, hogy fog fájni ha meghúznak az érettségin. - vágta rá mérgesen. - Nos jelen esetben a könyveid és füzeteid nélkül úgysem megyünk semmire, és az csak még jobban megnehezíti a dolgunkat, hogy egy kötelezőt sem olvastál pedig a negyed éves dolgozat irodalomból abból lesz, szóval először el kell mennünk egy könyvtárból kikölcsönözni neked..- és csak mondta és mondta a magáét én pedig nem mertem közbe szólni mivel féltem, hogy megint hozzám vág valamilyen könyvet. Én és a könyvtár? Te jó ég! Mi lesz velem? Elbambulva figyeltem ahogy magyaráz és próbáltam olyan arcot vágni mint aki figyel. - ..és most mennyi mindent jegyeztél meg abból amit elmondtam? - húzta fel a szemöldökét.

- Annyit, hogy megyünk könyvtározni. - vigyorogtam rá és végre Ő is elmosolyodott.

- Kezdetnek ez is megteszi. - vont vállat mosolyogva. 

Az ajtó ismét kinyílt majd egy vörös hajú kislány rontott be a szobába. Mikor meglátott szemei kitágultak és nem kapott levegőt.

- Kiara nem meg mondtam, hogy kopogj mikor valaki van nálam? - förmedt rá Lia gondolom a húgára. Vagyis eléggé hasonlítanak. 

- Mit keres nálad Liam Payne? - húzta össze a szemöldökét. Aztán elindult felém majd közvetlen előttem állt meg. - Harryt hol hagytad? - kissé meghökkentem a kérdésén. Várjunk csak már tudom, hogy honnan ilyen ismerős. Biztos Harry osztálytársa. - Mit csinál, hogy nem jött el veled?

- Liam tanulni jött ide nem pedig szórakozni. - mondta rosszállóan Lia, de Kiara kedve még jobb lett.

- Akkor ezek szerint többször fogsz hozzánk jönni? - kérdezte csillogó tekintettel mire én bólintottam egyet. - És megoldható az, hogy Harryt is magaddal hozd?

- Mi a szar? Harry fanatikus vagy, vagy mi? - kérdeztem fejcsóválva. A kislány teljesen elvörösödött amiből azt szűrtem le, hogy totál bele van zúgva az unokaöcsémbe.

- A korrepetálásnak vége! - Lia felállt majd a karomnál fogva kihúzott a szobából és gyorsan végig húzott a fél házon, mikor a konyhából egy nő jött ki.

- Lia! Be sem mutatsz a kis barátodnak? - fordult lánya felé aki elfehéredett de még mindig a karomat szorította.

- Anya Ő itt Liam Payne az egyik osztálytársam akit én korrepetálok. - hadarta el egy szuszra. A nő összehúzott szemöldökkel méregetett. Elég furán éreztem magam, de mindegy. Nem mondott semmit mikor sarkon fordult, de volt valami a nézésében.

Lia szomorúan kifújta a levegőt mikor kinyitotta az ajtót pont akkor mikor Louis megérkezett.

- Hát akkor szia a suliban. - mondta és mielőtt bármit mondhattam volna becsukta utánam az ajtót.

És én még azt mertem mondani, hogy Tomlinsonék a furák...