04

Sziasztok. Ahogy lássátok a blognak új kinézete lett. Még egyszer szeretném megköszönni L.T.P-nek :) Nekem nagyon tetszik. A résszel kapcsolatban pedig ne lepődjetek meg Liam és Louis személyiségén...

A vacsora közben csendben meghúztam magam Harry és Zayn között akik a többi testvérükkel együtt a napjukról számoltak be szüleiknek. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam mivel szinte senkinek még csak fel sem tűnt, hogy én is ott vagyok. Pedig ott voltam mint testileg és mint lelkileg is és szerintem még csak láthatatlan sem vagyok.
Tegnap akár mint képes lettem volna megadni érte, hogy családi körülmények között tölthessek el egy vacsorát. Most azonban legszívesebben jó messzire menekülnék innen és hagynám, hogy nélkülem beszéljék meg az ügyeiket. De nem tehetem mivel akár hányszor szökést próbálok kísérelni Karen gyilkos pillantást intéz felém. Azt hiszem kezdem sejteni, hogy legidősebb fia kitől örökölte az a nézést. Alig vagyok itt két órája, de Louis a puszta nézésével képes lenne felfalni. Eddig még nem jöttem rá, hogy mit vétettem ugyanis ha jól tudom, egész itt tartózkodásom óta összes bő három mondat hagyta el a számat. Ha nem csal a sejtésem akkor legidősebb unokatestvéremnek én vagyok a gond és az, hogy mostantól velem együtt kell élnie. Nekem sem tetszene ha egyik napról a másikra beállítani egy vadidegen srác aki ráadásul az unokatestvérem. Pont ugyan így viselkednék. Azonban én erről az egészről nem tehetek. Nem én akartam eljönni az árvaházból és magára hagyni a kishúgomat csak azért, hogy egy olyan családban élhessek akik szinte figyelembe sem vesznek.
- Kezdődik a Pokemon! - Niall olyan hirtelen pattant fel, hogy azt hittem magával viszi az egész asztalt. Jack rossz állóan csóválta a fejét és a többi fiú is követte a példáját majd elsiettek a konyhából egyenesen az ebédlőbe ahol a televízió volt.
Alig telt el pár másodperc és az eddigi ricsajnak nyoma veszett, helyette felváltotta számomra ismeretlen főcímdal. Tehetetlenül az egyik szalvétával játszottam mikor Karen szólal meg.
- Menj Te is menj, mindját viszek sütit is. - bökött egyet a hátamon én pedig kelletlenül felálltam a székről majd az unokatestvéreim után indultam. Semmi kedvem nem volt valami érthetetlen sorozatot nézni úgy, hogy nem látnak szívesen. De minek ellenkezzek, Karen úgysem engedne, így kénytelen vagyok azt csinálni amit Ő mond. Percről percre jobban utálom ezt az egész családot. Nekem senki nem mondhatja meg, hogy mit csináljak.
Az ebédlő ajtajában megtorpantam ugyanis az összes fiúnak megvolt a saját maga kényelmes ülőhelye. A hajamba túrtam és épp azon voltam, hogy megforduljak mikor Harry intett egyet a kezével és a kanapéra mutatott pontosan a mellette lévő üres helyre. Felsóhajtottam és elindultam, Harry pedig meglökte Louist, hogy menjen arrébb. A srác unottan megforgatta tengerkék szemeit és nagy nehezen arrébb tolta a seggét. Ökölbe szorított kezekkel ültem le Harry mellé és próbáltam türtőztetni magam mivel közel voltam ahhoz, hogy rávessem magam Louisra. Velem nem fog így viselkedni!
Hogy lenyugtassam magam a képernyőre szegeztem a tekintetemet ahol egy rajzfilm ment. Niall szinte nyálcsorgadozva nézte. Szóval ez az a híres-neves Pokemon. Hú nagyon izgi. Fejemet a könyökömmel támasztottam meg és összpontosítottam nehogy elaludjak.
Bő húsz perc után Karen és Jack lépett be a helységbe miközben az asztalra raktak két tál süteményt, végül pedig Ők is leültek közénk.
- Egyétek meg gyorsan, aztán menjeket aludni ugyanis holnap suli - a suli szó hallatán a szívem egy ütemet kihagyott. Ez tök ciki mivel nekem totál kiment a fejemből. Az általános sulit elvileg elvégeztem ha azt leszámítjuk, hogy a ballagás előtti napon kicsaptak mert direkt fejbe rúgtam focilabdával az igazgatót.
- Nekem nincs sulim...mármint az általánosból kicsaptak. - mondtam és kicsit sem érdekelt, hogy a négy srác tátott szájjal bámul rám. Nem bántam meg a tettemet.
- Nos ezt már el is intéztem. Ma beszéltem azzal az iskolával ahova Louis jár és ahova Zayn és Niall is jelentkeztek. London egyik legszínvonalasabb intézménye és örömmel engedték meg, hogy Te is ott kezd el a gimnáziumi éveidet. Ráadásul Zaynel és Niallel kerültél egy osztályba is. - Jack felvillanyozva mesélte a számra jó hírt. Hát számomra nem volt ennyire öröm hír. Én egy színvonalas gimiben? Még csak el sem tudom képzelni magam egy csapat milliárdos kölyök között akik előkelőek meg udvariasak. Áh az nem az én stílusom. De ezek szerint mégis muszáj lesz oda járnom. Mondjuk nem tudom, hogy meddig fogom bírni.
- Csodás. - horkantottam fel gúnyosan és hátra dőltem a kanapén.
- Nézd Liam nálunk ez a viselkedés nem megengedett. - kezdte Karen és már valahogy nem csengett olyan kedvesen a hangja. Szemöldököm az egekbe szökkent és úgy figyeltem. - Nálunk a visszabeszélés, lógás a suliból, hazudozás, drogozás, cigizés és eszeveszett bulizás tiltott tárgy. Tudom Te már az összesen túl vagy, de pont azért kerültél hozzánk, hogy ennek véget vessünk. - ismét horkantottam egyet. Azt akarja nekem mondani, hogy akkor itt semmit nem lehet csinálni mivel a kedves gyerekeknek példás életük van ahol a focizáson meg a tanuláson kívül semmi mást nem csinálhatnak. Ahogy rájuk nézek szerintem így van. Azonban engem nem fognak tudni átcsinálni. Aki árvaházban nő fel egy csomó utcagyerek mellett abból, jó gyereket már nem fog tudni csinálni.
- És ha megszegem akkor mi lesz? Az utcára küldötök? - kérdeztem bunkón. - Nem akarom senki kedvét elvenni, de belőlem cirkuszi majmot soha nem fogtok tudni csinálni. Élvezkedjetek a gyerekeiteken és azoknak parancsolgassatok meg szabjatok szabályokat. Köszönöm szépen én jól meg vagyok magamnak és nincs semmi bajom az életemmel. - a helységben feszült csend következett. Karen elfehéredett és a szája elé kapta a kezét, míg Jack a méregetől paprikapirosra változott az arca. A többi négy srác pedig csak a fejüket kapkodták.
- Legjobb lesz ha most elmész és lefekszel. - köszörülte meg a torkát Karen.
- Örömmel, csak először jó lenne ha elmondanátok, hogy hol fogok aludni. - két kezemet széttártam majd végig néztem a társaságon.
- Harry mutasd meg a közös szobátokat Louissal, Liamnek. - parancsolta Jack.
- Apa ugye ezt Te sem gondoltad komolyan? - pattant fel a kanapéról Louis majd apjához sietett. - Az előbb soroltátok fel, hogy mit próbált már ki. Nem engedhetitek meg, hogy egy félkegyelművel legyünk összezárva Harryvel! - az a bizonyos cérna most szakadt el. Gondolkodás nélkül megindultam Louis felé és elkapta a vállát majd kicsit sem kedvesen fordítottam magamhoz. Mikor szembe állt velem elkapta a pólóját és úgy húztam magamhoz.
- Tudod nagyon az agyamra mész. Azt hiszed, hogy nagy csávó vagy? Hát tévedsz. Ajánlom, hogy válogasd meg a szavaidat velem szemben, mert egyszer még megtalállak úgy ütni, hogy a drága anyuci sem fog megismerni. És nem érdekel, hogy rangidős vagy meg az unokatestvérem. Számomra ugyan olyan tetű vagy mint a többi barom akik ebben a szobában vannak. - néztem bele kék szemei közé. Szájából egy halk nyikkanás tört fel én pedig elengedtem.
- Ebből elég! Senki nem verekszik senkivel. - kiáltotta el magát Karen majd kettőnk közénk állt ugyanis Louissal még mindig farkasszemet néztünk. - Louis csak pár napot bírj ki vele egy szobában aztán úgyis átköltözünk az új házba amit nemrég vettünk és ahol mindannyiótoknak lesz külön szobája. - simogatta meg fia arcát mire én felhorkantottam. - Liam...- fordult felém és látszott rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat. Ha azt várja, hogy bocsánatot kérjek mert lebarmoztam Őket hát akkor Téved. Örülnék neki ha elküldene innen. - Ha így folytatod nagyon nem leszünk jóban.
Na most aztán tényleg összecsináltam magam. Én nem is akarok velük jóban lenni. csak el akarok innen jó messzire húzni.
Vállamat megvontam. Harry felállt majd intett a fejével, hogy kövessem. Meg sem lepődtem rajta, hogy Louis tisztes távolságban követ minket.
Az emeletre felérve a göndörke rögtön benyitott az első szobában ahol két ágy és egy széthúzhatós kanapé volt. A falakon különféle poszterek virítottak a szekrény ajtaja pedig tárva nyitva állt ami miatt ruhák hevertek szanaszét.
- Utálom ha valaki a cuccaimhoz nyúl. - fordult felém Louis.
- Ki akar a szaros cuccaidhoz nyúlni? - forgattam meg a szemeimet és ledobtam a kanapéra a hátizsákom majd előkotortam belőle a pizsimet. Zayn tátott szájjal nézte a holmiaimat.
- Ez az összes cuccod? - kérdezte elképedve.
- Nem lehet mindenki egy milliárdos család kölyke. - válaszoltam egyszerűen. Zayn összehúzta magát majd tisztes távolságba ment tőlem. Niall nem szólt semmit csak megcsóválta a fejét majd kiment a szobából és Zayn is követte. Így csak hárman maradtunk a szobában. Harry boldogan mutogatta a cuccait mintha engem annyira érdekelne, Louis pedig az ágyán ült és onnan nézett. Nem szóltam rá a göndörkére ugyanis tudom, hogy Ő még kicsi. Meg amúgy is elég normális velem.
Mikor megunta a mutogatást felállt és közölte, hogy elmegy fürdeni mert reggel suli. Épp, hogy csak becsukta maga után az ajtót, Louis rögtön felállt és elindult felém.
- Csak, hogy tudd nem félek Tőled. Nálam fenyegetéssel semmit nem érsz el!

- Majd kiderül. - mondtam egyszerűen és rá vigyorogtam ördögien...