06

Nos megérkezett az új rész. Pedig azt hittem, hogy ma nem fogok tudni hozni új részt. De sikerült :D Ó és ez megint Liam szemszöge :D

Liam

Hangos dudaszó törte meg a békés álmomat. Hangosan felmordultam majd a másik felemre fordultam. Különösebb képen nem foglalkoztam vele ugyanis tudtam, hogy Karen és Jack indult el dolgozni. Mondjuk az már eléggé fura, hogy dudáltak. Ki tudja lehet ez egy újabb családi szokás. Tomlinsonkon már semmitől nem lepődök meg.
Három év telt el azóta, hogy örökbe fogadtak. És, hogy őszinte legyek nem vagyok megelégedve az életemmel. Amikor ide jöttem a nagynéném kedves és aranyos volt. Mostanra átváltozott egy üvöltöző sárkánnyá. Akár mit csinálok semmi nem felel meg nekik. Próbál olyanná változtatni mint az unokatestvéreim. Eddig nem sikerült nekik. Éjjelente titokban kiszökök és Joshékkal bandázok. Ő vele a gimi első évében ismerkedtem össze és hamar megtaláltuk a hangot. Cigizik és imád bulizni ráadásul minden hülyeségben benne van.
Ahhoz képest, hogy Jack szerint a mi iskolánk London legszínvonalasabb intézménye eléggé együgyűek a tanárok. Eddig még egy tanárnak sem tűnt fel, hogy egy csomó diák a tornaterem mellett cigizik. Persze erre nem fordítanak nagy jelentőséget, inkább a tanulmányi eredményekkel vannak elfoglalva. Vicces ugyanis Jack mióta az első év végén majdnem megbuktattak és kicsaptak, alig beszél velem. Szerinte megszégyenítettem a család jó hírnevét. Mondjuk ezt nem értem ugyanis én nem vagyok Tomlinson sőt a suliban senki nem akarja elhinni, hogy valami közöm van hozzájuk.
Jobb is ugyanis nem akarok olyan lenni mint Ők. Átvertek én naiv pedig hittem nekik. Karen és Jack megígérték, hogy minden héten meglátogathatom Ninát az árvaházban. Tudjátok mikor láttam a húgomat utoljára? Két éve! Azóta esélyem sem volt eljutni Wolverhamtonba. Nyomkövetőt szereltek a telefonomba és sehova nem mehetek az engedélyük nélkül. Azt hiszik, hogyha szabályokat írnak elő nekem akkor meg fogok tudni változtatni. Tévedtek ugyanis a dolgok még súlyosabbá váltak.
Senkiben nem bízok meg és azt sem tudom megmondani, hogy mikor mosolyogtam utoljára igazán. Egy tömegroncs vagyok. Legszívesebben most azonnal elhúznék innen. De nem tehetem ugyanis még kiskorú vagyok. Legalább most kezdem az utolsó évemet és amint betöltöm a tizennyolcat elhúzok innen. Úgysem fogok nekik hiányozni.
Hisz mikor új házba költöztünk, gondolkodás nélkül én kaptam meg a padlásszobát csak azért, hogy jó messze legyek a drága unokatestvéreimtől. Louis felettébb jól szórakozik azon, hogy a szülei nincsenek oda értem. Niall és Zayn semlegesek. Harry pedig a családból a legnormálisabb. Esküszöm Ő még egyszer hiányozni is fog ha elmegyek innen.
A fölszintről hangos ajtócsapódás hallatszott én pedig mérgesen ültem fel. Szemeimet rögtön megütötte az éjjeliszekrényemen álló óra ami pontosan 7:10-et mutatott. A francba akkor előbb nem is Karenék mentek el hanem a többiek.
Mintha rakétából lőttek volna ki olyan gyorsan szálltam ki az ágyamból és a földről rögtön felvettem az első kezembe kerülő ruhát. Befutottam a fürdőszobába és a fogkefémért nyúltam majd a számba tettem és újra vissza mentem a szobámba. Miközben a fogamat mostam úgy pakoltam bele a könyveimet a hátizsákomba. Mikor kész lettem újra vissza mentem a fürdőszobába és kiöblítettem a számat végül pedig a tükörben gyorsan megigazítottam a rövidre nyírt hajamat.
Amikor ezekkel kész lettem rohantam le a földszintre. Igazából nem is azzal volt a bajom, hogy elkések hanem azzal, hogy most azt várják Tőlem, hogy bő fél órát gyalogoljak. Szemetek! Bele haltak volna ha felébresztenek?
A konyhába érve Louis pillantottam meg aki nyugodtan kevergette a kávéját. El is feledkeztem róla, hogy Ő már főiskolás. A helyét Harry váltotta fel ugyanis Ő meg ma kezdi a gimit.
- Többiek? - kérdeztem fagyosan.
- Szerinted hol lehetnek negyed nyolckor? Nagyokos már rég elmentek ugyanis nem lenne tanácsos Harrynek ha rögtön az első napon elkésne. - válaszolta kicsit sem kedvesen. - Talán ha most elindulsz gyalog, olyan nyolc órára beérsz. - kuncogott fel.
- Haha nagyon vicces. - vicsorogtam rá. Louis és az Ő kedves énje. Imádom. Komolyan nélküle üresnek érezném magam. - Akár hiszed akár nem, de ma Te fogsz elfurikázni a suliba. És a válaszod csak igen lehet.
- Miért lenne az nekem jó ha segítenék neked? - húzta fel a szemöldökét kérdően.
- Mert épp útba esik neked a suli. Szóval pattanj és induljunk! - parancsoltam keményen. Elgondolkozott majd megforgatta a szemeit és felállt a székből. Tudtam, hogy nekem van igazam mivel tényleg útba esik a suli.
- Örülj, hogy ma csak nyolcra kell bemennem az egyetemre. - fogta meg a kocsija kulcsait majd elindultunk.
§§§
Mindig is az ebédszünetet szerettem a legjobban az egész tanításban. Titokban cigizni a haverokkal a legjobb ráadásul most muszáj volt lenyugtatnom magam Zayn viselkedésén. De nem is a bunkó beszólása idegesített fel hanem az, ahogyan Liával beszélt. Tudom ocsmány dolog a hallgatózás, de hát én ilyen vagyok. Liát mindig is cikiztem és eddig még soha nem védte meg senki sem. Erre fő pont az unokatestvérem!
Lia az a lány aki nálam mindig kiveri a biztosítékot. Okos, aranyos és ha úgy van keményen vissza tud szólni. Ő nem tudja, de mindig is csodáltam a kitartását. Más lány már rég messzire rohant volna a közelemből, de Ő még mindig tűri a szívatásomat.
Az elszívott csikket eldobtam majd kezemet a farmerom zsebébe dugtam és vissza indultam az ebédlőbe. Még egy csomó diák ebédezett az én szememet mégis a terem legsarkában foglaló lány ütötte ki. Lia szokás szerint egyedül volt miközben egy könyvet olvasott. Arcomra gúnyos mosoly ült ki és úgy indultam el felé. Kérdés nélkül leültem a vele szembe való székre majd rá néztem, de Ő még csak figyelembe sem vett.
- Ezt a könyvet még nem olvastam. - csóváltam meg a fejem.
- Miért nem lepődök meg ezen? - kérdezte, de fel sem pillantotta könyvéből. - A Te számodra ez túl nehéz. Számodra valamilyen képregényt tudok ajánlani, ugyanis talán azt értelmezni tudod. - felnevettem és egy hirtelen mozdulattal kikaptam kezéből a könyvet. Küldött felém egy gyilkos pillantást mikor meglátta, hogy becsukom. Mondtam én, hogy a sértései mindig kemények.
- Azt reméltem, hogy idén végre megváltozol és úgy fogsz viselkedni mint a többi normális tini lány. Tévedtem ugyanis úgy látszik Te örökké Miss.Stréberke maradsz. - helyezkedtem el kényelmesen a széken. Látszott rajta, hogy legszívesebben hozzám vágná az ebédjét. De fél méghozzá Tőlem. Pedig nem kéne ugyanis imádom a kéretős csajokat. És valljuk be őszintén lehet egy stréber, de eszméletlenül dögösen néz ki.
- Ha nem tetszik az életem akkor minek jöttél ide? Nem kértem és csak, hogy tudd elegem van belőled. Lehet stréber vagyok, de én le fogok érettségizni és bekerülök egy híres egyetemre, míg Te megbuksz és valahol koldulni fogsz mivel senkinek nem fogsz kelleni! - csattant fel a szavai pedig olyanok voltak mintha pofon vágott volna.
- Nem lesz újdonság számomra, hogy senkinek nem fogok kelleni. Eddig se kellettem senkinek sem...- válaszoltam majd felálltam. Ez most durva volt. Mit tud ő rólam és az életemről? Az ég világon semmit úgy ahogy senki sem. Koldus pedig nem leszek ugyanis egy jól fizető munkát akarok és közben el szeretnék végezni egy főiskolát is. Ninának jó életet akarok biztosítani.
De honnan is tudhatná Lia mindezt? Hisz nem ismeri az igazi életem és nem is fogja.
- Liam hova mész? Már rég becsengettek! - szólt utánam Josh mikor elmentem az osztálytermünk előtt. Válaszadás képen megvontam a vállamat majd lassan kisétáltam a suli épületéből. Mikor kapun kívülre értem rögtön cigi után nyúltam és úgy indultam el valamerre...