2013. július 10., szerda

09

Sziasztok :D Örülök, hogy tetszett a rész amúgy eszméletlenek vagytok. A tegnapi oldalmegjelenítés 450 volt :P Kis híján lefordultam a székről örömömben. Szuperek vagytok imádlak titeket :)))
Liam
Azzal tisztában voltam, hogy korrepetálásra kell járnom ugyanis Karen és Jack nagyon berágott rám. És amik akkor este elhagyták a szájukat azt be is tartották. Minden reggel és délután Harryvel, Zaynel és Niallel kell mennem iskolába. Például ha be akarok menni a városba akkor mindig el kell valakinek kísérnie. A telefonomat még mindig nem adták vissza úgy ahogy a laptopomat sem. Viszont a távirányítót igen ugyanis bele fáradtak abba, hogy  állandóan veszekedtem az unokatestvéreimmel.
De ami ennél is cikibb volt az-az volt, hogy az eset után rögtön bejöttek az igazgatóhoz és elmondták azt, hogy a diákok a tornaterem mellett cigiznek. Gondolhatjátok, hogy hogyan meghökkentünk a többiekkel mikor ebédszünetben el akartunk lógni cigizni és szembe találtuk magunkat a tesi tanárral. Kiabálva vissza parancsolt az épületbe. Ráadásul még csak el sem tudunk lógni mivel mostantól csak tanári kimenővel hagyhatjuk el az iskolát.
Karenék pedig minden este végig szaglásszák a ruháimat és átvizsgálják a zsebeimet. Tudom, hogy cigit keresnek nálam ami annyit tesz, hogy még jobban nem bíznak bennem. És az az egészben a legszörnyűbb, hogy most szerencsével is járnak. Már egy hete nem cigiztem és még csak nem is fogyasztottam alkoholt. Szerintem mikorra vége lesz a fogságomnak addigra a kocsmában már meg sem fognak ismerni.
Meg kéne nekik köszönnöm, hogy ezt csinálják. Hisz csak értem teszik, hogy ne tegyem tönkre az életemet ilyen fiatalon. A szívem mélyén igazat is adok nekik. De ezt az egészet csak miattuk kezdtem el. Amikor még az árvaházban éltem nem cigiztem olyan rendszeresen. Talán hetente egyszer mikor kiszöktem a szobámból. Élveztem ugyanis ki tudtam magamból adni a feszültséget. Beelégedtem vele. Csak hát aztán ugye a nagynénémékhez kerültem az életem pedig még szarabb lett. Cigibe és az alkoholba folytattam a bánatom aztán még jobban lettem Joshékkal és képbe jött a füves cigi is. Majd hirtelen azt vettem észre, hogy naponta szinte elszívok egy egész csomaggal. És még csak tizenhét éves múltam. Szégyenlem is magam rendesen, de mégsem csinálok ellene semmit.
Elszakítottak a húgomtól és most korrepetálásra kényszerítenek ráadásul Liához! Mi lesz velem?
- Akkor ezt meg is beszéltük. - csapta össze a kezét az igazgató én pedig megráztam a fejemet. Egy kicsit elkalandoztam. A mellettem ülő Lia már fel is pattant és látszott rajta, hogy minél messzebb akar tőlem kerülni. - A tanulás időpontját már nektek kell egyeztetnetek. - csapta össze a kezét és végleg lezártnak tekintette a témát.
Ezt én még mindig nem fogtam fel. Komolyan Lia fog korrepetálni? Ez annyira gáz már. A nagynénéméknek megint sikerült tönkre tenniük az életemet. Mi lesz velem?
- Ide figyelj! - Lia dühösen fordult felém a kihalt folyosón ugyanis már rég becsengettek. Elég félelmetesen nézett ki. - Van jobb dolgom is mint téged tanítani, csak azért mert Te lusta vagy kezedbe fogni a könyveket. De sajnos nincs más választásom. - legalább nem hazudik hanem megmondja a frankót. Kényszerből csinálja csak. - Szóval arra gondoltam, hogy már ma elkezdhetnénk, ha neked nincs jobb dolgod.
- Éppenséggel lenne jobb dolgom amiben Te és a könyveid nem szerepelnek. - mondtam bunkón.
Most mi van? Még ha nem is mehetek sehova még az is élvezetesebb mint, hogy tanuljak. Inkább bámulom egész nap a televíziót mint olvassak meg leckét írjak. Ráadásul mindezt Lia Lopezzel. Azzal a lánnyal aki az egész világon a legunalmasabb ember. Akár mikor szünet van Ő csak olvas, vagy pedig leckét ír. Szerintetek normális az, hogy egész évben egyetlen egy napot nem hiányzik? Soha nem beteg vagy ha az is akkor is eljön suliba. Még elsőben egyszer úgy eljött suliba, hogy nem volt hangja csak azért mert nem akart lemaradni a matek témazáróról. Amennyire aranyos lány annyira idegesítő is egyben. És még csodálkoznak azon, hogy miért nincsenek barátai. Habár mostanában elég sokat lehet Őt együtt látni Miával. De ahogy Miát ismerem csak kihasználja Őt.
- Pedig mostantól Te is könyvekkel fogsz még WC-re is járni ha le akarsz érettségizni. - kezeit a derekára tette arcán pedig diadalittas mosoly terült szét. Még csak el sem tudom magam képzelni egy könyvel a kezemben. Arra számíthat, hogy én olvasni fogok. - Szóval akkor ma délután nálam. - hangja keményen csengett és már sarkon is fordult volna ha én nem kapom el a csuklóját és húzom vissza. Az orrom alatt elmosolyodtam ugyanis arcán megjelent kép piros folt. Mindig ezt váltom ki minden lányból mikor hozzájuk érek.
- Ha már ennyire benne vagy a magyarázásban akkor azt is elmondhatnád, hogy hol laksz ugyanis London világváros és ne várd el Tőlem, hogy az összes lakosnak tudjam fejből a lakcímét. - mondtam miközben neki észhez kellett térnie. Nagy nehezen mökögve lediktálta az utcájuk címét meg a házszámukat majd gyorsan megigazította a ruháját és sebes léptekkel elviharzott mellőlem.
Utálom ha nekem parancsolgatnak. És Lia most pontosan azt teszi. Nagyon nem fogunk mi jól kijönni ha nem változtat a viselkedésén.
§§§
Mikor a többiekkel haza értünk a suliból Louison kívül senki nem volt otthon. Épp az asztalnál ült és szendvicseket gyártott. Persze testvérei rögtön csatlakoztak hozzá. Csak én maradtam állva és azon gondolkoztam, hogy vajon melyikőjük fog elvinni Liáékhoz. Karenék biztos, hogy csak este jönnek haza azonban nekem muszáj elmennem korrepetálásra ha ebben a gimiben akarok maradni. A diri világosan megmondta, hogy kicsap ha megszegem az utasítását. Jack így sem beszél már velem normálisan. Ha kicsapatnám magam akkor szerintem még javítóintézetbe is képes lenne becsukatni.
Hisz élő példa Josh. Karen miután felhívta a szüleit és elmondta nekik, hogy mit csinál egy szem fiuk, elvitték agyturkászhoz. Nyugtatókon él és a bébicsősze egy szabad percet nem ad neki. Egy hét alatt tíz könyvet kiolvasott és magától jelentkezett angolon felelni. Félelmetes. És én nem akarom így végezni.
- Ki tud délután elvinni korrepetálásra? - kérdeztem majd leültem Harry mellé a székre.  Erre a kérdésemre mindenki felém fordult és elég értelmetlen arcot vágtak.
- Korrepetálásra Te? - húzta fel a szemöldökét Zayn. - Jó vicc, de ezt nem hiszem el. Biztos megint ki akarsz lógni kocsmázni meg cigizni. - az utóbbi időben Zayn okoskodása az agyamra megy. Azt hiszi, hogy mindenkitől okosabb. Állandóan pofázik jelentéktelen dolgokról. Nagy csávónak érzi magát mivel idén végzős és parancsolgathat a kisebbeknek.
- Szerinted viccelnék én ilyennel? - kérdeztem komoran.
- De most viccen kívül - fordult felém Harry érdeklődve. Megint kérdésekkel fog bombázni. - Miért kell neked korrepetálásra járnod? Oké én tudom, hogy pocsékok a jegyeid, de szerintem ehhez már mindenki hozzá szokott.  - van benne valami. Szerintem is hihetetlen, hogy el kell járnom. Ilyen ötleteim nekem nincsenek.
- Kérdezd a drága bátyádtól, hogy miért kell korrepetálásra járnom. - válaszoltam egyszerűen és Niall felé néztem aki épp azon fáradozott, hogy a szájába tömje a fél szendvicsét. Harry összehúzott szemöldökkel gondolkozott. Hát persze Ő akkor éjjel mélyen aludt mikor Niall beköpött a nagynénéméknek. Csak Niall, Zayn és Louis hallgatta végig az egész cirkuszt.
- Ezt nem egészen értem. - mondta csendesen Harry és egy göndör tincsét húzogatta. - Niall kérésére jársz korrepetálásra? - homlokon csaptam magam az értetlensége miatt.
- Persze biztos az Ő kérésére. - fújtattam mint egy macska. - Élőbb ugornák le a Big Ben tetejéről mint, hogy az Ő kérését teljesítsem. - kulcsoltam össze a kezeimet.
- Egyszer még megköszönöd, hogy elárultam anyáéknak. Akár mennyire is utálsz, el kell ismerned, hogy nekem volt igazam. Már túl messzire mentél. - mondta kék szemei pedig komorak voltak. Csak megforgattam a szemeimet és horkantottam egyet. Szóval nekem akart segíteni. Hát szerintem nem segített, inkább még jobban tönkre tette az életemet.
- Most azt várod, hogy köszönjem meg? - húztam fel az egyik szemöldökömet rosszállóan. - Miattad nem mehetek sehova, elvették az összes zsebpénzem, nincs se telefonom se laptopom és mindezek mellett korrepetálásra kell járnom Lia Lopezhez. Igen Niall köszönöm, hogy segítettél. Rendes volt Tőled. - csattantam fel mérgesen Ő pedig csak hatalmasokat pislogott.
- Tudod mit? Bazd meg a rohadt életedet. - csattant fel majd hevesen felállt és farkasszemet néztünk. - Azt hittem, hogy végre észhez térsz és megjavulsz. Reménykedtem benne, hogy még nincs sok minden veszve. Azonban most végre felnyitottad a szemem. Tőlem ne várj segítséget többé. Drogozd szét az eszed ha azt akarod. De ezt egyszer még úgyis nagyon megbánod. - meghökkentem a szavain. Niallt még soha nem hallottam ilyen komolyan beszélni. Csak pislogva figyeltem mikor elmegy mellettem, de úgy hogy direkt a vállamnak ütközik. Zayn is felpattant majd testvére után ment.
Harry kikerekedett szemekkel nézett, Louis pedig csak egyszerűen ült és bámult maga elé.

Lehet, hogy Niall tényleg csak segíteni akart? De akkor miért örült a szenvedésemnek? Komolyan mondom már semmit nem értek...

12 megjegyzés:

  1. Csókolom!
    Jó lett.:D Várom a következőt. :D:D Siess vele:D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó. El nem tudom képzelni, hogy hogy tudsz ilyen jól irni. Siess a kövivel.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett egyszerűen imádoom köviiit :)

    VálaszTörlés
  4. úúú te jó ég imaddooom_:$ Dee fhuu Liam...:( térjen észheeez<3 Lia segitseen ijj:DD Liaa elpirult ráadásul Liam előtt:$ kész imadom gyorsan részt majd:$ <3

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett!!! Remélem Liam belátja hogy csak segíteni akartak neki. Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés
  6. Gyorsan hozdd a következő részt mert nem tudom kivárni!! :D

    VálaszTörlés