013

Új rész :D nincs hozzá semmi hozzá fűzni valóm.

Még percekkel később is csak a fejemet csóváltam és próbáltam felfogni az előbb történteket. De egyszerűen képtelen voltam épp eszűen gondolkodni ugyanis rettentően szédültem. Gondolom a drog miatt amit a drága barátaim csempésztek bele a cigimbe.
Kezeim ökölbe szorultak mikor megfordultam és a kisebb társaságra néztem akik még mindig a padon ültek és valamin nagyon jól szórakoztak. Hogy oda ne rohanjak.
Ő nekik az vicces, hogy tönkre tettem egy lány lelkét? Mert nekem nem annyira. Ráadásul tudom, hogy hibás vagyok és nem foghatom a drogra. Mégis hova tettem az eszem? Én soha nem szoktam ilyen durván beszélni egy lányról. Ráadásul Liát még bírom is. Persze játszom előtte a nagy macsót, de igazából nem utálom. És a különórákat is bírom mivel elég jól szórakozok vele. És előtte nem kell megjátszanom magam. Ő elfogad olyannak amilyen vagyok és szerintem ha tudna a valódi életemről akkor sem ítélne el. Megérdemeltem amiket a fejemhez vágott. Nem is csodálom, hogy többet még csak látni sem akar. Mondjuk az egy kicsit nehéz lesz, ugyanis egy osztályba járunk.
- Mégis mi a francot tettek a cigimbe? - indultam el a kisebb csapat felé majd mikor tisztes közelségbe értem, hirtelen elkaptam George pólóját és felhúztam a padról. Szemeiben félelem tükröződött aminek jelen esetben rettentően örültem. Ő miattuk történt ez az egész. Ha nem jöttem volna el velük, akkor Lia még mindig a barátjának tekintene. - Szerintetek vicces az, hogy a megkérdezésem nélkül bedrogoztok? - üvöltöttem a képébe Ő pedig csak nyöszörgött.
- Haver nyugi már. Csak azt akartuk, hogy egy kicsit ellazulj. - mentegetőzött George. A pólóját elengedtem majd egy erős lökéssel a földre taszítottam és sarkon fordultam.
- Tönkre tettétek az életem! - ordítottam majd megsemmisülten a hajamba túrtam és amilyen gyorsan csak tudtam elmentem Tőlük. Nekem nincs szükségem ilyen barátokra. Ezért simán még börtönbe is kerülhetnének mert illegálisan tettek drogot a cigimbe. Tényleg ideje lenne már végleg leállnom a cigiről. Eddig még mindig csak bajom volt tőle.
Lépteimen gyorsítottam és abban reménykedtem, hogy esetleg még utol tudom érni Liát. De mégis minek? Egyáltalán mit mondhatnék neki? Ezt nem lehet megmagyarázni és nem is várom el Tőle, hogy megértse.
Remélem még lesz olyan balszerencsém, hogy a nagynénémék rájönnek arra, hogy ma ellógtam és drogoztam. Tuti, hogy totál szétesett képem van. Megint találhatok ki valami nagy hazugságot amit, hogyha szerencsém van be is vesznek.
Épp mikor Liáék háza elé értem az unokatesóim akkor érkeztem meg. Gondolkodás nélkül kinyitottam az hátsó ajtót majd bemásztam Harry mellé.
- Pontos voltál. - nézett bele a visszapillantó tükörbe Zayn majd elismerően bólintott egyet. Horkantottam egyet majd kibámultam az ablakon így pontos rálátást nyertem Liáék házára. Legszívesebben bementem volna és bocsánatot kértem volna, de a büszkeségem erősebb volt. Ugyanis arra még mindig nem jöttem rá, hogy mégis hogyan a francba hallgatta végig az egész beszédemet. Úgy tűnik, hogy követett ami azért eléggé durva. Szóval nem csak én vagyok hibás.
- Mitől vagy ilyen fehér? - pillantott rám aggódva Harry és az arcomon éreztem a nézését. Remek! Most mégis mi a francot mondjak? Ó már tudom...az igazat. Igen, Harry attól vagyok ilyen fehér mert a haverjaim drogos cigit adtak én pedig pontosan kétszer szívtam belőle, és most ötig nem tudnék elszámolni, sőt közel vagyok ahhoz, hogy elhányjam magam. De amúgy remekül érzem magam. Mindezek mellett még lelkiismeret furdalásom is van, mert megbántottam egy ártatlan lányt aki csak segíteni akart. Életem legboldogabb napja. A drog nem azért van, hogy elfelejtsük a fájdalmat? Hát ez nálam nagyon nem jött be. Sőt még szarabbul érzem magam mint mikor józan vagyok.
- Nem érzem magam valami jól. Biztos beteg leszek. - válaszoltam szűkszavúan és lesütöttem a szemeimet. Harryt szerintem nem hatottam meg ugyanis gyanakodva méregetett amitől tisztára kivert a víz és éreztem, hogy homlokom tiszta verejték.
- De ennyire? - fordult hátra az anyósülésben Niall és összeszűkített szemekkel vizslatott. - Tiszta verejték a homlokod. Nagyon szarul nézel ki. - csóválta a fejét. Basszus ha Ő lenne besszíva, hogy nézne ki? Szerintem ugyan így mint én, vagy egyenesen már nem is élne.
- Csak.Haza.Akarok.Menni. - mondtam minden egyes szót jól kivehetően. Komolyan nem volt más vágyam, csak végre lefeküdni és soha többé ki sem kelni az ágyamból. Legalább addig sem kell szenvednem.
Bő negyed óra múlva érkeztünk meg haza. Én rögtön kiszálltam az autóból és muszáj volt valamiben megkapaszkodnom, hogy nehogy össze essek. Szerencsémre Harry a segítségemre sietett és Ő vezetett be a házba. Úgy látszik, hogy Louis megérezte, hogy történt valami mivel mikor Zayn ki akarta volna nyitni az ajtót az magától kinyílt előttünk és Lou állt előttünk.
- Mi történt Liammel? - nézett végig a testvérein majd tekintete megállapodott rajtam és gyanakodva méregetett.
- Mikor felvettük Liáéknál már így nézett ki. - magyarázta Zayn komoran. Szívesen közbe szóltam volna, csak az volt a gond, hogy mikor ki akartam nyitni a számat abból nem szó jött ki, hanem az ebédem a reggelim és szerintem még a vacsorám is. Ráadásul ez az egész gusztusos menü, Louis cipőjén virított. Régóta nagy álmom volt, hogy egyszer rókázhassam le az egyik unokatestvéremet. Hát ez az álmom most teljesült.
- Fúj. Ez undorító. - röhögte el magát Niall és Harry is horkantott egyet mivel szerintem így próbálta nem elröhögni magát.
- Na húzz lefeküdni. - parancsolta Louis keményen majd Harryvel együtt felvezettek a szobámba és bele nyomtak az ágyamba. - Meg se próbálj kikelni innen. Biztos tele zabáltad magad hülyeségekkel. - aha persze biztos. Ez csak a drog miatt van. Vagyis remélem és nem leszek tényleg beteg.
§§§
- De Karen nincs semmi bajom. Simán el tudok menni suliba. - erőszakoskodtam másnap reggel mikor is a nagynéném minden áron el akart vinni orvoshoz. Ugyanis az éjjel még egy csomószor hánytam ráadásul álmomba levert a verejték és állítólag fél éjjel ordibáltam álmomban.
- Várj ezt mond el még egyszer. Te iskolába akarsz menni önként? - pillantott rám csodálkozva. Tudom furán hangzik a számból, de beszélni akarok Liával és ez az egyetlen esélyem. Ha ma elmegyek orvoshoz akkor egész héten otthon kell maradnom. Abba bele bele őrülök ha nem tudok bocsánatot kérni Liától. - Betegebb vagy mint amit én gondoltam.
- Kutya bajom. Tegnap csak elrontottam a gyomrom. - húztam magamra a pólómat és vettem fel a földről a táskámat.
- Mi lesz akkor ha megint rosszul leszel? - indult el utánam aggódva. Legalább ilyenkor tényleg foglalkozik velem és nem csak megjátsza magát.
- Akkor haza jövök és megengedem, hogy elvihess dokihoz. - ígértem meg mosolyogva. Arca megkönnyebbült és mikor leértünk a konyhába a számba nyomott valamilyen rossz orvosságot. Minden erőmre szükségem volt nehogy elhányjam magam. De nem a rosszulléttől hanem az orvosság ízétől.
- Azt hittem, hogy nem jössz suliba. - nézett rám Niall mikor Zaynel együtt leértek. Válaszadás képen csak vállat vontam. Tényleg hülye vagyok, hogy elmegyek pedig nem kéne.
- Jobban vagy? - fordult felém Zayn. Bólintottam egyet. Húha tök félelmetes, hogy mindenki így aggódik értem. Őszintén megmondva nagyon jól esik.
- Rettentően megijesztettél az éjjel mikor ordibáltál az álmodban. Tisztára úgy néztél ki mint egy elmebajos. - szállt be a beszélgetésbe Louis is. Kényelmetlenül éreztem magam ezért elkezdtem a pólómmal játszani, csak azért, hogy ne kelljen rájuk néznem.
Szerencsémre több szó aztán nem nagyon esett mivel indulnunk kellett a suliba. Oda érve kicsit ideges lettem ugyanis még mindig nem tudom, hogy mit kéne mondanom Liának. Soha nem kértem még senkitől bocsánatot.
Az osztályterembe érve rögtön megpillantottam a padjánál miközben olvasott. Elindultam felé, de Josh az utamat állta.
- Bocs a tegnapiért. Igazad volt tényleg durva húzás volt az a cigi. - sütötte le a szemeit bűnbánóan. Látszott rajta, hogy tényleg nagyon sajnálja. Barátságosan megveregettem a vállát.
- Rendesen kiütöttek az biztos. De most van ennél fontosabb dolgom. - vontam vállat majd a táskámat ledobtam a székemre és elindultam Liához.
- Lia...- szólítottam meg majd belém fagyott a szó ugyanis még csak felém se pillantott. Nyugodtan fordított egyet a könyvében és úgy nézett ki mint akinek fel sem tűnt, hogy valaki áll felette. - Figyelj, beszéljük már meg ezt az egészet. - mondtam, de még mindig semmi. Elkapott a méreg és kikaptam kezéből a könyvet majd levágtam az asztalra. Barna szemeit az arcomra vezette amiből gyűlölet sugárzott. Soha nem nézett még így rám. - Én csak...
- Ja, hogy Te most hozzám beszélsz? - állt fel majd a táskájából elő vett egy új könyvet. - Bocsi, de sajnos be vagyok programozva az elkövetkező húsz évre. Szóval nem tudom milyen témátok lesz a haverjaiddal. Mert, hogy én nem leszek téma az már biztos.
- Mondtam már, hogy be voltam drogozva. Komolyan úgy ismertél meg mint aki csak a szexre hajt? - húztam fel a szemöldökömet kérdően.

- Liam mégis miről beszélsz? A korrepetáláson kívül más közös témánk nem volt. Én téged nem ismerlek úgy ahogy Te se engem. - csóválta meg a fejét síri hangon majd amilyen gyorsan csak tudott elment mellőlem. Utána akartam szólni, de a torkomba fagyott a szó. Erre most mégis mit válaszoljak? Igaza van, de mégis miért fáj nekem ez ennyire?...