2013. július 15., hétfő

014

Sziasztook ! Ebben a részben már kezdnek alakulni a dolgok xD remélem jól megírtam :P
Az életkedvem valahol a föld alatt. Komolyan mondom még soha nem éreztem magam ennyire szarul. Ráadásul nem egy lány miatt. Egyszerűen képtelen vagyok bele törődni, hogy levegőnek néz minden egyes áldott nap. Simán elmegy mellettem és még csak rám se néz.
Pedig mostanában álltalában a figyelem központjábban vagyok. És nem a rossz magaviseletem miatt. Igen elkezdtem tanuli...magam.
Annyira szarul éreztem magam a szobámba egyedül, telefon és internet nélkül, hogy a szemeim megakadtak az iskola táskámon ami tele volt rakva a könyveimmel, és úgy döntöttem, hogy beléjük nézek. Eleinte fura volt Lia nélkül tanulni, de megbirkóztam vele. Végül teljesen bele merültem az olvasásba meg a lecke írásba, hogy aztán ezt minden nap elismételtem.
A suliban pedig önként jelentkeztem az órákon és tiszta jó jegyeket néztem. Sőt nem egy tanár megdicsért. Sőt az osztályfőnök még a nagynénéméket is felhívta csak azért, hogy elmondja nekik, hogy mennyit fejlődtem. Persze Liát sem hagyhatta szó nélkül. Szerinte belőle kitűnő tanár lehetne ha egy ilyen reménytelen esetet mint én rá bírt szedni, hogy tanuljon. Szegény lány teljesen zavarba jött és csak az orra alatt motyogott valami olyat, hogy nem az Ő érdeme. Ha az eszemre hallgattam volna akkor beköptem volna, hogy Lia már hetek óta nem korrepetál és ez az egész az én érdemem. De nem szóltam semmit, ugyanis nem szerettem volna, hogy az ofő berágjon rá. Így kussoltam. Mondjuk azért a szívem mélyén egy köszönömöt vártam volna Tőle. Esze ágában sem volt megköszönni, hogy nem szóltam.
§§§
A kedvem napról napra rosszabb lett és erre csak még jobban rátett az, hogy Lia milyen sok időt tölt együtt Miával és még néhány emberkével. Én nem vagyok féltékeny, de Mia csak kihasználja az okosságát. Lia meg amilyen hiszékeny elhiszi, hogy Mia tényleg barátkozni akar vele. Pedig nem, csak szimplán jól akar leérettségizni. Azonban Liának ez nem tűnik fel, velem pedig szóba sem áll. Már egy csomószor próbáltam beszélni vele, de valahogy mindig megszökik előlem. Idegesít!
Akár mennyire nem akarom beismerni, de hiányzik a közelsége és a külön órák. Mikor mellette voltam nem kellett megjátszanom magam. Sőt még a sértegetéseit is elhallgattam, pedig senkinek nem szokom megengedni, hogy bele beszéljen az életembe. Kérdem én, kivel mentem volna el könyvtárba? Senkivel. Vele mégis elmentem és még élveztem is. Azonban igazat kell adnom neki ugyanis a tanuláson kívül tényleg nem beszéltünk másról. Pedig engem érdekelne az, hogy mióta gitározik. Igazából egy csomó más dolog is érdekelne. Igen kíváncsi vagyok az életére. Minden kis apró dolgot tudni akarok róla. Meg akarom ismerni a valódi Lia Lopezt akit megkedveltem.
- Liam neked nem kell menned korrepetálásra? - legyezte előttem a kezét Zayn mire én riadtan pislogtam rá. Az ebédlőben ültem az unokatesóimmal miközben épp DVD-t néztek. Mondjuk én semmit nem fogtam fel a filmből, ugyanis szokás szerint Lián járt az eszem.
- Ő...- a hajamba túrtam majd a kanapénak támasztottam a fejem és felsóhajtottam. Igen csak kéne mennem. Ők nem tudják, hogy összevesztünk. Senki nem tudja. - Az a helyzet, hogy többet nem megyek.
- Miért? Pont most amikor végre kezdesz helyre jönni. - nézett rám Niall értetlenül. Mennék én ha mehetnék. De egyszerűen félek. Mi lesz akkor ha be sem enged? Hisz megmondta, hogy a számára megszűntem létezni. És komolyan gondolta. Mert ha csak hirtelen fellángolásból csinálta volna akkor már rég beszélnénk. De nem.
- Elcsesztem. - sütöttem le a szemeimet szomorúan. Szerintem ezzel az egy szóval mindent elmondtam. Éreztem, hogy közelebb másznak hozzám közben pedig az arcomat fürkészik. Nem gondoltam, hogy majd pont velük fogom megbeszélni a bánatom.
- Nézzenek már oda. Liam ' elbaszom az életem ugyanis senki nem érdekel és senki nem parancsolhat ' Payne szerelmes! - röhögött fel Louis mire én riadtan rá kaptam a tekintetemet közben pedig hevesen csóváltam a fejem.
Én nem vagyok szerelmes! Fúj még csak a szót is utálom.  Utálom a szerelmes párokat akik a suli folyosóján smárolnak és nyálas üzeneteket hagynak egymásnak. Most komolyan el tudtak engem így képzelni? Ráadásul pont Liával? Borzalmas. Oké szép lány meg minden, de nem hiszem, hogy szerelmet érzek iránta. Őszintén megmondva gőzöm sincs, hogy mit érzek iránta.
Zavar, hogy levegőnek néz és nem szól hozzám.
Zavar, hogy nem csesztethetem a hülyeségeimmel.
Zavar, hogy nem járhatok hozzá korrepetálásra.
Zavar, hogy nem láthatom a csillogó szemeit mikor mosolyog.
És legutolsó sorban zavar, hogy állandóan Ő jár az eszembe.
- Mi? Én szerelmes? Pff az se tudom, hogy mi az. - tiltakoztam hevesen mire a négy srác egyszerre nevetett fel. Remek kinevetik a szenvedésemet. Így is szarul érzem magam erre még Ők is rátesznek egy lapáttal. Amúgy komolyan nem tudom, hogy milyen érzés az mikor szerelmes az ember. Volt már barátnőm, de soha nem éreztem iránta sehogy. Csak volt mert kellett. De Lia az más.
- Mit csináltál? - húzta fel a szemöldökét kérdően Harry. Szomorúan elhúztam a számat.
- Durva dolgokat mondtam róla. Mentségemre legyen, hogy nem tudtam azt, hogy hallgatózik. Ő meg végig hallgatta az egészet és totál berágott rám. Annyira, hogy levegőnek néz és soha többet nem akar velem szóba állni. Pedig én már próbáltam beszélni vele. - öntöttem ki a szívem és jól esett, hogy valakiknek elmondhatom a gondjaimat. Az pedig még jobb volt, hogy figyeltek rám és nem csak megjátszották.
- És bocsánatot is kértél Tőle, vagy csak össze-vissza beszéltél hülyeségeket? - kérdezte Louis és mikor észre vette a tekintetemet elmosolyodott. A francba én nem kértem tőle bocsánatot. Csak beszéltem és nem vettem figyelembe, hogy Ő csak arra vár, hogy kinyögjek egy bocsit. De én soha nem kértem még senkitől sem bocsánatot!
- Ez segítene?
- Hidd el sokat. Egy lánynak sokat érnek ilyen apró szavak. Ilyenkor tudják, hogy törődsz velük. - veregette meg a vállam Zayn vigyorogva. És még logikus is. Vigyorogva felpattantam a kanapéról majd boldogan össze csaptam a kezem.
- Ki visz el Liához? - kérdeztem mire Niall is felállt és nevetve nézte az arcomat. Azért jó, hogy kezd rendbe jönni a kapcsolatunk. Napról napra jobban bírom őket. Nem azt mondom, hogy bízok bennük, de már közel vannak hozzá.
- Korrepetálásra vagy szerelmet akarsz vallani neki? - nézett rám Louis vigyorogva. Megfogtam egy párnát és hozzá vágtam mire Ő elterült a földön mint egy palacsinta.
- Csak barátok vagyunk! - mondtam kissé idegesen.
- Persze "csak barátok". - a levegőbe két idézőjelet rajzolt. Remélem, hogy mostantól ezzel fog csesztetni. Mert ha igen akkor én komolyan neki futok. Néha annyira hülye tud lenni.
Végül mind a négyen elkísértek. Mondjuk elég feltűnő volt ráadásul fura mód Harry is jött velem és mikor becsöngettem rögtön Kiara nyitott ajtót majd vigyorogva húzta be a Fürtöskét én pedig kicsit kínosan lépkedtem utánunk.
- Hol van Lia? - kérdeztem a kislánytól aki valami értelmetlen dologról csacsogott Harrynek aki szinte ette minden szavát. Jesszus.
- A szobájában láttam utoljára. - válaszolta Kiara mire én bólintottam egyet és elindultam a megadott helység felé.
Mikor az ismert fehér ajtó elé értem kissé remegő kézzel kopogtam be. Először nem történt semmi majd pár másodperc múlva lépteket lehetett hallani, végül pedig megjelent az ajtóban Lia teljes életnagyságban. Ahogy végig nézett rajtam szemei szikrákat szórtak.
- Mond csak mit nem fogtál fel abból, hogy nem korrepetállak többé? - húzta fel a szemöldökét rosszállóan és be akartam volna csukni az ajtót, de én a lábammal nem engedtem. Farkasszemet néztünk. - Mit akarsz? Jöttél megint leszégyeníteni?
- Bocsánatot akarok kérni. - kiabáltam az arcába mire Ő meghökkent és már nem erőlködött azon, hogy becsukja rám az ajtót. Szemeit összeszűkítette és úgy nézett. Semmit nem tudtam kivenni az arckifejezéséből. Pedig most szívesen olvastam volna a gondolataiban. - Nézd Lia tudom bunkó voltam és meg is érdemelem ezt a viselkedést. De akár hiszed akár nem hiányzol. Tessék kimondtam! Hiányzik az okoskodásod és a letolásaid. Hiányzik, hogy nem nézhetlek miközben komolyan magyarázol közben pedig a hajaddal játszol. Nem ismerjük egymást, de szerintem ezen tudnánk változtatni ugyanis én teljes szívemből meg szeretnélek ismerni és azt akarom, hogy újra barátok legyünk. - néztem a szemei közé. Láttam rajta, hogy nagyokat nyel nehogy elsírja magát.
- Nem is vagyunk barátok. - mondta.
- Pedig én úgy tekintek rád. - válaszoltam mosolyogva mire Ő is felnevetett. - Mit szólsz kezdhetnénk előről? Soha többet nem fogok cigihez nyúlni. Csak könyörgök beszélj velem. Te vagy az egyetlen akit ennyire közel engedtem magamhoz. - mondtam megsemmisülten mire olyan dolog történt amire nem gondoltam volna.
Megölelt! Szó szerint a nyakamba ugrott és elsírta magát. Zavartan fogtam meg a derekát és próbáltam nem figyelni a bizsergésre ami szétáradt a testemben.
- Elfelejtve. - vigyorogta mikor elhúzódott tőle.

Megkönnyebbültem sóhajtottam fel és levakarhatatlan mosoly terült szét az arcomon...

19 megjegyzés:

  1. Hát ez irtó cuki lett c: Nagyon várom már a következőt:)

    VálaszTörlés
  2. Jáj!!! Imádom ezt a részt!!! Olyan de olyan cuki lett hogy el se tudom mondani vagy is írni! Nem lehetne hogy ma hozol még egy részt? De ha nem akkor ki bírom valahogy holnapig de Siess!!!! :D :)

    VálaszTörlés
  3. Olyan cuki. Hozd ma a részt, PLS!!!

    VálaszTörlés
  4. Istenem de édesek.! :3 Imádtam.! NAgyon várom a kövit.:)

    VálaszTörlés
  5. Ez nagyon jó lett ez lett a kedvenc részem! :DD <3

    VálaszTörlés
  6. Ahww, de édesek. imádom ahogy írsz, imádom amit írsz :D Már nagyon nagyon várom a kövit.. :))) xx

    VálaszTörlés
  7. Istenem ez baromi aranyos volt, ajj én is ilyet akarok!!!!!!!! *-* Gyorsan hozd a kövit :) <3

    VálaszTörlés
  8. Szia :) Annyira tetszik. :P
    Már nagyon várom a következő részt. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
  9. nagyon édik együtt hamar hozd a kövit mert nagyon kíváncsi vagyok

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó rész lett! Annyira édesre sikerült a vége! Imádom a blogod! Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés