011

Itt is az új friss rész :D Tegnap a nap nézettség 970 volt o.O eszméletlen. Nagyon hálás vagyok érte :P Óh és ez a rész picit perverz lett..vagyis csak egy mondat xD

Lia

- Mikor jön megint Liam? - legszívesebben kifutottam volna már a világból, ugyanis mióta Kiara megtudta, hogy én korrepetálom Liamet azóta állandóan ez a témája. Tudom, hogy Harry miatt csinálja. De mit nem tud azon felfogni, hogy Harry soha nem fog Liammel jönni? Jó persze ha magától akarna jönni vele akkor jöjjön, de szerintem Liam nem fogja soha magával hozni. Hisz örül, hogy Ő túl éli valahogy.
Én még mindig nem tudtam felfogni, hogy én korrepetálom. Igaz eddig még csak egyszer volt nálam, de akkor is annyira aranyos volt. Ráadásul meg akarta hallgatni, hogy hogyan gitározok. Még most is libabőrös lesz a vállam ahol megérintett mikor lenyomott az ágyra és olyan közel ült hozzám, hogy a lába súrolta az enyémet. Mondanom sem kell, hogy mennyországban éreztem magam. Tudom Ő utálja ezeket a különórákat, de én teljes szívemből azt kívánom, hogy soha ne legyen vége. Hisz kettesben vagyunk és akár mennyit csodálhatom az arcát feltűnés nélkül. Nekem pedig megér ennyit ez az egy óra szenvedés vele.
Mert szenvedek vele ugyanis rettentő lusta és nem törődöm stílusa van.
- Igazából ma is jön, de könyvtárba viszem. - válaszoltam tömören és reméltem, hogy leszáll végre a témáról. Lopva anyára néztem aki igaz háttal állt nekünk, de még így is észre vettem, hogy a fülét hegyezni. Nem nagyon nyerte el a tetszését Liam. Sőt láttam rajta, hogy legszívesebben elküldené melegebb éghajlatra.
- Miért nem tud maga elmenni? - mondtam én, hogy figyel. Hangja tele volt gyűlölettel és lenézéssel. Nem tudom miért baj az, hogy elmegyek vele. Őszintén megmondva szerintem Liam az sem tudja, hogy hogyan néz ki egy könyvtár.  Majd ma végre megtudja. Amúgy normális az, hogy ennyire örülök, hogy könyvtárba megyek? Szerintem nem. De igazából nem is könyvtározásnak örülök hanem annak akivel megyek.
- Ugye ezt Te sem gondoltad komolyan? - nevettem el magam anya kérdésén, de aztán rögtön abba is hagytam mivel Ő nem nevetett velem. Sőt inkább félelmetes volt a nézése. - Egyezzünk meg abban, hogy Liam nem nagyon rajong a könyvekért.
- Azt rögtön gondoltam. Elég volt csak ránéznem. - mondta rosszállóan. Anya utálja a lusta diákokat. Számára az a menő ha egy gyerek kitűnő tanuló mindenből. Utálom, hogy a szüleim tanárok.
Kissé kényelmetlen lett hirtelen a helyzet. Kiara csak csendben csinálta a házit, de láttam rajta, hogy nehezére esik befogni a száját. Szerintem még mindig a kérdéseivel bombázna ha anya nem lenne itt. Még csak az kéne, hogy megtudja azt, hogy legkisebb lánya már szerelmes. Ráadásul Liam unokaöccsébe.
- Én akkor megyek is. - álltam fel a székről majd amilyen gyorsan csak tudtam kimentem a konyhából, nehogy anya még mondjon valamit.
Gyorsan felhúztam a cipőmet majd kinyitottam a bejárati ajtót és Liambe ütköztem aki pont akkor készült volna megnyomni a csengőt. Hirtelen megint elvesztem azokban a barna szemeiben amik oly csodásan csillogtak. Nyeltem egy nagyot és elfordítottam a fejem. Hogy a francba tud Ő mindig ilyen jól kinézni? Fekete térdig érő nadrágot viselt, hozzá illő fehér converse cipővel és fekete felsővel, fején pedig a sapkája hátra felé volt fordítva. Lélegzetelállítóan dögösen nézett ki. Habár Ő mikor nem?
- Indulhatunk? - kérdeztem meg végül és becsuktam magam után az ajtót és egymás mellett haladva indultunk el a járdán. - Remélem nincs problémád a sétálással. - pillantottam rá fél szemmel. Láttam rajta, hogy az orra alatt elmosolyodik miközben kezeit a nadrágja zsebébe dugta és úgy sétált mellettem. Most milyen menőn nézhetünk már ki. Az lenne az idill pillanat ha megfogná a kezem. Szép is lenne. - Igazából csak negyed óra gyalog. Addig is lesz időd gondolkozni azon, hogy melyik könyvel szeretnéd kezdeni.
- Most őszintén, Te tudsz másról beszélni mint az iskola vagy a tanulás? - fordította felém a fejét rossz állóan. Tekintetemet a cipőmre szegeztem ugyanis kissé rosszul esett ez a kérdése. Nincs is igaza. Vagy igen? Komolyan mindig a suliról meg a tanulásról beszélek? Gőzöm sincs, ugyanis nekem nem tűnik fel. Sóhajtottam egyet és a hajamba túrtam. Ennek utána kell járnom, Liam pedig úgyis megmondja az igazat.
- Komolyan mindig a suliról meg a tanulásról beszélek? - kérdeztem csendesen mire Ő hangosan felnevetett. Eddig így még soha nem láttam Őt így nevetni. Ugyanis miközben mosolygott az arca is vele nevetett. - Mi olyan vicces?
- Velem eddig még csak arról beszéltél. - válaszolta mire én elhúztam a számat.
 Akkor nem is csodálom, hogy nem szeret. Remek Lia ezt jól megcsináltad. És még csodálkozol rajta, hogy miért nincsenek barátaid. - Nem ezért nem szeretlek és szerintem nem is ezért nincsenek barátaid. - kezemet a szám elé kaptam. A francba komolyan kimondtam hangosan?
- Kimondtam hangosan? - néztem rá riadtan mire Ő bólintott egy hatalmasat. Képzeletben felpofoztam magam. - De nem értelek. Ha téged ez nem zavar akkor miért vagy velem mindig olyan bunkó? - húztam fel a szemöldökömet kérdően. Először csak vállat vont és nem úgy nézett ki mint aki válaszolni akar.
- Utálom ha valaki parancsolgat és megszabja, hogy mit csináljak. - válaszolta végül arca pedig ismét komor lett, pont olyan mint általában.  Ez nem egészen értem. Én nem is parancsolgatok neki, sőt nem is mondom meg neki, hogy mit csináljon. Arról pedig már nem én tehetek, hogy korrepetálnom kell. Ha tanult volna rendszeresen akkor most nem kellene ennek lennie.
- Nem az én ötletem volt, hogy korrepetáljalak. - mondtam egy kissé fagyosan. - Szóval ez miatt ne engem utálj. - tettem még hozzá. Szája sarkában ismét megjelent egy bujkáló mosoly amit nem tudtam, hogy hova tegyek. Utálom, hogy nem igazodok ki rajta. Legszívesebben megmondtam volna neki a magamét, de szerencséjére pont akkor érkeztünk meg a könyvtárhoz. - Megérkeztünk. - mondtam miközben a lépcsőn mentünk felfele.
Mikor beértünk a hatalmas épületbe és egy csomó polc tárult a szemünk elé, amin egy rakat könyv pihent, Liam arca elfehéredett és látszott rajta, hogy legszívesebben elfutna innen. Az egy tény, hogy nem neki való hely, de most ki kell bírnia egy picit ebben a környezetben.
Megfogtam a csuklóját és a polcok felé húztam. Miközben én a könyvek között válogattam Ő feszülten ácsorgott és tevékenységemet pihentem. Egy csomó könyvet nyomtam a kezébe mire Liam riadtan pislogott rám. Tiltakozni akart volna, de én lepisszegtem ugyanis ezen a helyen nem tanácsos beszélgetni, mivel a könyvtáros nő egy agybeteg vénasszony.
Intettem a fejével, hogy kövessen majd az egyik asztalhoz érve lettem a könyveket és Liam is ugyan ezt csinálta majd mind ketten leültünk egy székre. Én kezembe vettem az első kezem ügyébe kerülő könyvet és fellapoztam, hogy tudjak bele olvasni. Igazából én már az összes kötelező olvasmányt kiolvastam, és most csak azért olvasok bele mivel Liamnek a rövidített változtázat tökéletes meg teszi.
- Szóval melyikkel akarod kezdeni? Nyomorultak vagy Fösvény? - kérdeztem halkan és felmutattam a két könyvet. Undorodva elvette Tőlem a könyveket majd úgy nyitotta ki mindta bármelyik pillanatban felrobbana.
- Nem csodálom, hogy ennek a könyvnek ez a címe, ugyanis tényleg nyomorultul szarul van megírva ráadásul hosszú is. - dobta le hanyagul az asztalra ami elég nagy zajt csapott. Ráadásul a könyvtárosnő is felénk pillantott. Kész végem van. Még, hogy szar a Nyomorultak? És hosszú? Akkor még nem találkozott az eredi verzióval.
- Nehezdre esne halkan beszélni? - kérdeztem mérgesen majd elhúztam előle a könyvet. - És mi ez a duma, hogy hosszú? Ha nem látnád ez a rövidített változat. - felhorkantt majd hátra dőlt a széken.
- Nincs olyan könyv ami egy oldalból áll? Sokkal könnyebb dolgunk lenne ha lehúznánk wikipédiáról. - mondta unottan, de mikor észre vette, hogy felé emelem a könyvet az arca elé kapta a kezeit. Legalább tudja, hogy képes vagyok hozzá vágni egy könyvet.
- Akár tetszik akár nem a hétvégén kiolvasod az egészet, hétfőn pedig önként fogsz jelentkezni, hogy felelni akarsz. - válaszoltam komoran majd ismét elé nyomtam a könyvet. Szemei kitágultak és csak hápogni tudott. Viccesen nézett ki. - Úgyhogy jobb lesz ha már most elkezded. - tanácsoltam és pimaszul rávigyorogtam miközben én a többi könyvet olvasgattam.
Percekig nem szólt semmit, de még csak a könyv közelébe sem nézett. Engem nem érdekel a tiltakozása. Úgyis el kell olvasnia ha a suliban akar maradni. Hirtelen kihúzta a széket majd felállt.
- Nem Lia, nem fogom lehúzni a nadrágomat, hogy leszophass. - kiabálta mire akik a könyvtárba voltak mindenki felénk fordult. Arcom paprikapiros lett és amilyen mélyre csak tudtam lecsúsztam a székemen szégyenemben. Ilyen nincs. Ezt nem Ő mondta.  Küldtem felé egy gyilkos pillantást és akkor vettem észre, hogy hasát fogja a röhögéstől. Direkt csinálta ezt az egészet. Ezért még egyszer kinyírom.  Amúgy is, hogy jutott már ilyen hülyeség az eszébe? Undorító.
- Egy percetek van, hogy eltűnjetek innen. - ordította a könyvtárosnő mire én összerezzentem ezért Liam megfogta a karom és úgy húzott ki az épületből. Persze még mindig röhögött én pedig próbáltam túltenni magam rajta.
Mikor kiértünk a könyvtár elé Liam annyira nevetett már, hogy nem bírt megszólalni.
- Ezt most miért kellett? - kérdeztem rossz állóan és bevágtam a durcit. Soha nem fogom neki megbocsájtani.
- Látnod kellett volna az arcodat - prüszkölte nevetve. Milyen jó, hogy Ő ennyire viccesnek találta. - Nagyon vicces volt.
- Szerintem nem. - mondtam csípősen és elfordultam Tőle.
- Jaj már, veled még hülyéskedni sem lehet? Lazulj már el egy kicsit és élvezd az életet. - sétált mellém jókedvűen. Kedvem lett volna neki egyet behúzni, de aztán rá néztem és a haragom elszállt. Kevésszer lehet Őt ilyen boldognak látni. A szívem hasadna meg ha miattam lenne megint rosszkedvű. Végül aztán én is elmosolyodtam és úgy indultunk haza.
De alig mentünk pár lépést mikor George ugrott elénk. Rögtön elkomorultam ugyanis Ő is Liammel szokott cigizni a sulinál. Nagyon nem bírtam ezt a gyereket.
- Liam Te meg mit keresel egy könyvtárnál? - kérdezte Liam pedig rögtön távolabb állt tőlem és megvakarta a tarkóját. - És ki ez a csaj?
- Lia Lopez. Egy suliba járunk és Liam osztálytársa vagyok.  - válaszoltam bunkón. George szemöldöke az egekbe szökkent.
- Komolyan? Életemben nem láttalak még. - csóválta meg a fejét.
- Tudod Lia a suli legjobb tanulója. A szüneteket végig olvassa és nincsenek barátai. - felelte Liam mindent lenéző stílusban. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, ráadásul rettentő rosszul estek a szavai. Én meg még azt hittem, hogy talán még barátok lehetünk. Tévedtem. Csak azért beszél velem mert muszáj. Majdnem bedőltem neki.

Szólás nélkül elindultam és meg sem vártam Liamet. Minél messzebb akartam Tőle kerülni...