019

Sziasztok. Szóval ez az utolsó előtti rész ugyanis holnap már csak egy epilógust teszek fel :) Nos ezt a részt próbáltam úgy megírni, hogy mindenre fény derüljön. Remélem sikerült :D

Ahogy ott álltam kővé dermedve és azt néztem ahogyan Lia és Louis szenvedélyesen csókolóznak, még a sírást is abba hagytam. Először azzal nyugtattam magam, hogy csak puszta félre értés történt és Lou mászott rá Liára, de mikor megláttam, hogy a lány élvezettel túr bele a hajába és mosolyodik bele a csókjukba, rájöttem arra, hogy mind ketten akarták.
Ordítani lett volna kedvem, de a számat képtelen voltam még csak kinyitni is. Hogy tehették ezt velem? Louison nem is lepődök meg annyira, na de Lia.
Beavattam minden apró titkomba, kiöntöttem neki a szívem és teljes mértékben megbíztam benne. Soha nem hittem volna, hogy képes lesz így hátba szúrni. Éreztem iránta valamit ami nem csak puszta barátság volt. Nem azt annál sokkal több volt. Állandóan a közelségét kerestem és hiányzott ha nem volt mellettem. Ő volt az egyetlen akitől bocsánatot kértem mikor megbántottam. Soha nem lettem volna képes fájdalmat okozni neki, mivel fontos volt a számomra. Még akkor is ha semmi jelét nem mutattam.
Mit várt tőlem? Soha senki nem szeretett ezért én nem tudom, hogy milyen érzés az. Azt azonban már tudom, hogy milyen csalódni valakiben akiben megbízol. Lia csak játszott velem és a szemembe hazudott.
De miért csókolt akkor vissza? Nyugodtan elküldhetett volna a francba, de ő még Wolverhamtonba is elkísért. Habár ha azt vesszük az utóbbi időben megváltozott. Vajon Louis volt az oka? Kitudja, hogy mióta folyik közöttük egy a kapcsolat. Lehet csak előttem titkolták. De most lebuktak és egyikük sem fogja megúszni egy könnyen azt, hogy átvertek és hülyének néztek.
Rajtam senki nem nevethet a hátam mögött! Utálom ha hülyének néznek. Ezért nem engedtem soha senkit a közelembe mert tudtam, hogy úgyis csak megbántanak majd.
Elegem van mindenből! A húgom öngyilkos lett miattam és erre fő az a lány aki iránt éreztem valamit hazudott.
- Remélem jól szórakoztok. - köszörültem meg a torkom és léptem egyet előre. Lia és Louis rögtön szétrebbentek majd rémülten össze néztek. Minden pénzt megért az arcuk. Igen érezzék csak rosszul magukat. Éreztem, hogy Harry erősebben szorítsa a vállam, gondolom azért nehogy valami őrültséget csináljak. Pedig ha én eltökélem magam akkor senki nem tud megállítani.
- Liam...- Lia hangja tele volt rémülettel miközben a hajába túrt és segítőkérő pillantást vetett Louisra. Ám a fiú épp olyan tanácstalan volt mint saját maga.
- Csak egyet mondj meg nekem - emeltem fel a kezem, hogy fogja be a száját. - Mióta? Remélem jót nevettetek rajtam a hátam mögött. És én még meg mertem bízni benned és elmondtam az összes titkom. - csóváltam meg a fejem.
- Sajnálom. - nyöszörögte Lia és lesütötte a szemeit. Egy gonosz nevetés tört fel belőlem. A kedves és aranyos Lia Lopez megtanult hazudni. Ezt a napot is meg kellett élnem. Csak az a gond, hogy én rájövök ha valaki hazudik.
- Na ne röhögtess. Ha sajnálnád akkor elmondtad volna. Egy kétszínű ribanc vagy! - ordítottam el magam mire Louis átkarolta barátnőjét és küldött felém egy gyilkos pillantást.
- Ésszel beszélj róla! Lia nem tehet róla, hogy Te évekig szartál a fejére. - szállt be a beszélgetésbe Louis mire én értetlenül összeszűkítettem a szemeimet. Gőzöm sincs, hogy miről beszél.
- Szóval szerinted nem ribanc? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel majd ravasz vigyor terült szét az arcomon. Akkor itt most mindenki igazat beszél? Hát jó, tőlem játszhatunk ilyet. - Nos akkor gondolom tudsz arról is, hogy pár napja velem csókolózott...
- Igen mivel én kértem meg rá, hogy beszéljen veled és vidítson fel valahogy. - fojtotta belém a szót Lou mire az én ereimben még a vér is megfagyott. Micsoda? Szóval ez az egész előre ki volt tervelve? Vissza sem csókolt volna, hogyha Louis nem kéri meg rá? És én még azt hittem, hogy érez irántam valamit. - Ahogy azt is tudtam, hogy évek óta szerelmes volt beléd. - tette még hozzá mire én Liára néztem aki  csak egy aprót bólintott. Összezavarodtam. Tetszettem neki én pedig nem vettem észre? Itt valami nagyon nem stimmel. Tanácskérően ránéztem a lányra aki sápadtabb volt mint én.
- Ez az igazság. - bólintott egy aprót majd komoran a szemembe nézett. - Amikor veled csókolóztam akkor már pár hete Louis-val jártam. Igazad van egy ribanc vagyok amiért érzelmek nélkül csókoltalak meg, de nem akartalak annyira össze törve látni. És sikerült is a tervünk mivel jobb kedved lett.
- Ez nektek segítség? Inkább még jobban tönkre tettetek! És akkor mi van azzal a szöveggel, hogy oda voltál értem? - kérdeztem idegesen. Minél idegesebb lettem. Megalázva éreztem magam. Átvertek és kihasználtak.
- Jól mondod, oda voltam érted, de aztán rájöttem arra, hogy felesleges utánad futkosnom mivel Te soha nem viszonyoznád az érzéseimet. Túltettem magam rajtad és végre más pasira is rá tudtam nézni - mesélte és egy apró mosolyt küldött Louis felé aki vissza mosolygott rá és megfogta a kezét. - Louval akkor találkoztam először mikor Harryt hozta a húgomhoz és bekísérte. Elkezdtünk beszélgetni és randira hívott. Akkor volt az első randink mikor megláttalak téged a haverjaiddal drogozni a parkban. - a fejem lüktett ahogy a friss információk bejutottak a tudatomban. Hirtelen minden világossá vált. Rájöttem arra, hogy Karen és Jack honnan tud a drogról. Lia volt az aki beköpött és kitudja, hogy még mit hazudott.
- Te mondtad a nagynénéméknek, hogy drogozok. - mutogattam felé ordítozva. - Miattad hiszik azt, hogy drogozok!!!
- Mert úgy is van. Akkor is totál be voltál állva mikor baleseted volt. - válaszolta.
- Ez nem igaz! Hazugságokat terjesztesz rólam Lia. Felfogod Te, hogy mit csináltál velem? - néztem rá, de Ő csak hanyagul vállat vont. Olyan volt mint aki élvezi azt, hogy szenvedni lát. Ki ez a lány? Mert, hogy én nem ismerem az biztos. Ez egy utolsó kurva aki tönkre tette az életemet.
- És Te felfogtad, hogy mennyit szenvedtem miattad az évek során? Nem egy éjjel álomba sírtam magam csak azért mert még csak figyelembe sem vettél. - emelte fel Ő is a hangját. Ennek semmi jelentősége nincs. Annyi ember él a Földön akiknek ugyan ez a problémájuk mégsem hazudoznak össze-vissza.
- Neked súlyos problémáid vannak agyilag. - csóváltam meg a fejem. - Utállak! - mondtam mag Louisra pillantott. - Jobbat érdemelsz nála. - fura, hogy segíteni akarok az unokatestvéremnek.
- Nem vagyok kíváncsi a tanácsaidra. Szenvedést okoztál neki. - az eszem megáll és még Őt védi helyettem. A saját unokatestvérem!
- Louis térj már észhez. Hazugságokkal tömi tele az eszed...
- Miért Te nem ezt csinálod állandóan? Képzeld el, hogy örülnénk neki ha végleg eltűnnél az életünkből...- nézett rám komoran az én agyam pedig teljesen elborult.
Leráztam magamról Harry kezeit majd egyenesen rávetettem magam Louisra és ott ütöttem ahogy csak tudtam. Öklöm egyenes az arcába csapódott miközben fájdalmasan ordítozott. A mellettünk álló Lia sikítozott majd a következő pillanatban valaki elkapta a hajamat és lehúzott Louisról. Később megtudtam, hogy Jack volt az. Szemei szikrákat szúrtak.
- Jack engedd el! Az orvos mondta, hogy elvonási tünetei lesznek. - lépett mellé Karen.
- Nem drogozok. Lia találta ki az egészet...
- Ebből elég. Végleg döntöttünk a nagynénéddel. Holnap reggel elviszünk egy drog elvonó intézetbe. - meghökennten  mikor ezt mondta. Feszült csend lett én pedig végig néztem az állítólagos családomon. Louis még mindig a padlón ült vérző orral. Harry megszeppenve állt mellette pedig Niall és Zayn állt.
- Ezt nem tehetitek meg velem. - mondtam fejcsóválva és egy könnycsepp hagyta el a szemem. Elvisznek innen és nem tudok ellene csinálni semmit. - Igazat beszélek!
- Döntöttünk! Mész és kész. Hidd el jobb lesz ez így...
- Persze mert végleg meg tudtok Tőlem szabadulni! - kiabáltam mint egy őrült. Ez nem velem történik meg.
§§§
Jack és Karen a szavukat betartották. Korán reggel felkeltettek majd egyenes benyomtak az autóba és meg sem álltak egészen az elvonóig. Szó nélkül szálltam ki és engedtem, hogy bevezessenek. Egy nővér lépkedett felén és rögtön megmutatta a szobámat. Karen letette az ágyamra a hátizsákom mag Jackel együtt kilépett a szobából mivel valamit még el kell intézniük.
Tudtam, hogy nem jönnek vissza. És nem is akartam őket látni. Ahogy végig néztem a fehér szobán libabőrös lettem. Elérték azt amit akartak... végleg megszabadultak Tőlem. Többé nem leszek az útjuknak azt én garantálom. Boldogok lehetnek nélkülem. Nem hiszem, hogy hiányozni fogok nekik. Az lett volna a legjobb ha el sem hoznak az árvaházból. Mindenkinek jobb lett volna így.
Közelebb húztam magamhoz a hátizsákom majd az egyik eldugott zseből elő vettem két fehér gyógyszer amin két mosolygós fej virított. Emlékszek mikor ezt George oda adta azt mondta, hogy már egy darab belőle teljesen kiüt, de úgy hogy napokba telik még teljesen kijózanodok.
Egyszerre tettem be a számba a két gyógyszert és ittam rá vizet közben pedig csak egy dolog járt az eszembe: Hamarosan újra találkozok a szüleimmel és Ninával !