2013. július 17., szerda

016

Sziasztok. Nos gondoltam itt az ideje, hogy közöljem veletek, hogy már csak 4 rész lesz és vége a történetnek :/ Azért lett így mivel ezt nem lehet tovább írni és szerintem mindenki tudja, hogy nem lesz happy end a vége. Igen az első olyan törim aminek szomorú vége lesz...de hát ilyen is kell :)
A zajok tompák voltak körülöttem, hallottam őket, de egyszerűen képtelen voltam válaszolni. A fejem zúgott és egyszerűen képtelen voltam vissza emlékezni a történtekre.
Az utolsó emlékem az, hogy Jack vissza adta a telefonom és azt mondta, hogy akár hova elmehetek. Én éltem ezzel a lehetőséggel és rögtön fel is hívtam Georgot aki élt is a lehetőséggel majd beállított egy motorral és...semmi.
Gőzöm sincs, hogy utána mit csináltam. Vannak foszlányok amikben Lia is szerepel. De a motorozáshoz Liának mi köze van? Egyáltalán én felültem arra a motorra?
Gyerünk Liam emlékezz! Liával kibékültem ugyanis bocsánatot kértem, az unokatestvéreim tök rendesek velem az utóbbi időben, Karen és Jack megdicsértek amiért javult a magaviseletem, az iskolában javítottam. De akkor miért van az emlékezetemben egy hatalmas üresség amit nem tudok hova rakni?
Próbálok emlékezni, de semmi. Azt sem tudom, hogy miért érzem a testemet ólomsúlyúnak. Valami történt és nekem erre rá kell jönnöm.
Szemeimet résnyire kinyitom és rögtön megüti egy éles fény amitől hunyorogva látok. Az biztos, hogy nem a szobámba vagyok.
- Hogy érzed magad? - a hang irányába fordulok és egy orvossal találom szembe magam. Vagyis remélem, hogy orvos mivel fehér köppenyt visel és papírok vannak a kezei között. Arcán kedves mosoly terül szét azonban én teljesen megrémülten.
Miért van egy orvos a közelemben? Ugye én most nem egy kórházban fekszem? Gondolkodás nélkül próbáltam felülni, de a doki a mellkasomnál fogva nyomott vissza a párnákra. Akkor tűnt fel, hogy a jobb kezem gipszben van úgy ahogy a bal lábam is.
- Mi történt velem? - kérdeztem idegesen miközben végig néztem a testemen. Egy csomó zúzódás és karcolás. Némelyik még mindig vérzik amiből azt vonom le, hogy frissek a sebek. Alig bírok megmoccani! Sőt szerintem ha most valaki azt mondaná, hogy keljek fel innen, képtelen lennék rá.
- Mond csak mire emlékszel? - húzta fel a szemöldökét az orvos én pedig összeszűkítettem a szemeimet úgy próbáltam vissza emlékezni. De csak jelentéktelen dolgok jutottak az eszembe. Mint George, motor, Lia és semmi más.
- Fogalmam sincs. - válaszoltam fejcsóválva. A doki bólintott egyet komoran. - Miért vagyok kórházban?
- Motor baleseted volt. - nézett rám. Motorbalesetem nekem? Szóval akkor tényleg ráültem. És köze van a dologhoz Liának is? Remélem Ő nem jött velem. - Kicsúszott alólad és ez követően a bal lábadat operálni kellett. Egy hónapig nem fogsz tudni lábra állni és következő hónapokban gipszel fogsz csak tudni menni. A csuklód eltörött és lett egy elég csúnya zúzódás a hátadon és ezek szerint kaptál egy kisebb agyrázkódást is amiért nem emlékszel..de ennek lehet más oka is. - sorolta én pedig próbáltam nyugton maradni. Egy hónapig nem fogok tudni lábra állni? Mi lesz velem? Én nem bírok ki otthon addig.
- Milyen ok lehet még? - kérdeztem keményen. Látszik rajta, hogy valamit nem mond el. De én mindent tudni akarok.
- Sajnos ezt nem nekem kell elmondanom. - mondta csendesen. Hol vannak Tomlinsonék? Egyáltalán tudnak rólam? Vagy nem is érdeklem őket? Inkább most nem is akarok találkozni velük. Megígértem Jacknek, hogy nem fogok bajba keveredni. Bízott bennem és én meg elszúrtam. Gondolom most megint utál. De erről most tényleg nem én tehetek. Még ha emlékeznék is rá, hogy mi történt akkor. - Beengedem Őket. - állt fel a székről majd az ajtóhoz lépkedett kinyitotta majd pár másodperc múlva Louis, Harry, Niall és Zayn lépett az ágyamhoz.
Arcuk sötét volt és nem látszott rajtuk az aggodalom okai. Tekintetemet az ajtóhoz vezettem ugyanis reménykedtem benne, hogy Karen és Jack is jön. De Zayn után senki nem jött. Komolyan ennyire nem érdeklem a nagynénémet? És az unokatestvéreim miért néznek úgy rám mint egy gyilkosra?
- Hol van Karen és Jack? - kérdeztem rögtön mikor végig néztem rajtuk. Először nem szóltak semmit csak jelentőségteljes pillantást váltottak. - És miért néztek rám ilyen furán? Nem emlékszek semmire, szóval ne utáljatok ok nélkül.
- Nézd Liam mi nem fogunk hazudni neked, ezt úgyis megtudod - kezdett bele Louis. Ilyen komolyan már rég beszélt hozzám. Csak ne legyen semmi komoly baj. - Jogsi nélkül vezettél és megszegtél egy csomó szabályt. Anyáéknak egy rakás büntetést kellett fizetniük. De ez még mind semmi ahhoz képest ami az eredményeidből derült ki. - csóválta meg a fejét mire én megsemmisülten döntöttem a párnára a fejem.
- És én még kezdtem megbízni benned...- csóválta a fejét Zayn mire én értetlenül néztem rá.
- Liam megígérted, hogy jó útra térsz! - tette hozzá Harry komoran ami nála szokatlan volt. Fogalmam sincs, hogy miről beszélnek. Komolyan úgy néznek ki mint akik azt hiszik, hogy puszta jókedvemből ültem rá egy motorra. Nem emlékszek rá! Ha tudnám, hogy mi volt akkor este minden könnyebb lenne, de nem tudom!
- Miről beszéltek? - kérdeztem kissé hangosabban a kelleténél.
- Illegális drogot találtak a véredben! - ordított a képembe Niall mire én meghökkentem. Ez képtelenség. Valami nagyon nagy hiba történt. Én nem drogozok! De ezt ők is tudják. Sőt mindenki tudja. Akkor mégis hogyan lehetne drog a véremben? - Ezt mikor apáék megtudták átkutatták a szobádat és egy csomó füves cigit is találtak.
- De én nem drogozok! - csattantam fel és hevesen csóváltam a fejem. Ilyen nincs. - Azokat a cigiket pedig eszembe sem volt elszívni. Higgyjetek nekem! Most tényleg igazat beszélek. - legszívesebben bőgni tudtam volna ahogyan végig néztek rajta. Arcuk tele volt csalódással és látszott rajtuk, hogy nem hisznek nekem.
- Ezt már egy csomószor mondtad. - mondta halkan Louis. - Már senki nem tud neked hinni.
- Nem drogozok...
- Ühüm...ugyan ezt mondtad a cigiről is. Most meg kiderült, hogy még mindig cigizel. - bólogatott egyhangúan Zayn.
Nem, nem, nem ez nem velem történik. Mégis, hogy a francban volt a véremben drog. Ugye ez még nem az mikor elszívtam azt a cigit amit George adott? Vagy akkor este mikor a balesetem volt George ismét adott? Istenem miért nem bírok vissza emlékezni.
Képtelen voltam megszólalni. Mégis mit tudnék most mondani mikor úgysem hisznek nekem?
§§§
A kórházból egy hét után engedtek ki. Igaz Jack és Karen jött értem mivel a fiúk iskolában voltak, de nem szóltak hozzám. Mikor beléptünk a házba és felvittek a szobámba akkor szedtem össze a bátorságotam és szóltam utánuk.
- Tudom, hogy többé nem hisztek nekem, de ez most tényleg nem én voltam. Nem drogozok. - mondtam síri hangon. Összenéztek, de nem szólaltak meg. Utálom mikor ezt csinálják.
- Had döntsünk erről mi. - mondta Jack és kiment a szobámból. Ezt meg, hogy értette? Mit akarnak velem csinálni? Tenyerembe temettem az arcom közben pedig hevesen csóváltam. Utálom magamat, utálom az életemet. Bár meg se születtem volna. Sőt inkább bár meghaltam volna a szüleimmel együtt.
Végre normálisan beszéltek velem és befogadtak mint családtagot. Bíztak bennem én pedig elszúrtam. Most komolyan normális vagyok? Tönkre tettem a saját életemet.
- Ez neked jött. - Karen egy borítékot tett le az ágyamra majd kiment Ő is a szobából. Kíváncsian szegeztem a tekintetemet a fehér borítékra amin tényleg az én nevem virított. Remegő kezekkel nyúltam utána és kezdtem el kibontani. Ennél rosszabb már úgy sem lehet.
Lassan szétnyitottam és olvasni kezdtem.

Fájó szívvel értesítsük, hogy nevezett Antonina Payne öngyilkosságot követett el. Temetése 2011. 12.12. - én lesz a Wolverhamton-i temetőben...

20 megjegyzés:

  1. Szomorúúú... Rohadtul tetszik, de olyan szomorú. Amúgy gyönyörű történet. =(

    VálaszTörlés
  2. Szegény Liam :( Siess a kövivel

    VálaszTörlés
  3. ez super vold es szomoru mikor less kovi??? .StArTrEk.

    VálaszTörlés
  4. :O o.O
    Na nee ez most komoly? Leesett az állam,úgy kellett felszedni a földről. Nekem eddig ez a kedven részem ,bár mindegyiket imádom úgy ahogy van . Kár hogy nemsokára vége,de remélem írsz majd másik törit is.
    xoxo :)

    VálaszTörlés
  5. Uurriisszeeeen!!!!!!:( nembirok hnapig varniii!!!:'( :'DDD

    VálaszTörlés
  6. Neee! Úristen pedig én azt hittem, hogy majd boldog vége lesz... :O :((

    VálaszTörlés
  7. Neeee,istenem szegény Liam. Azt hittem hogy boldog vége lesz, de ezek szerint nem.. kár, de még így is fergeteget a történet. Már várom a folytatást :DD

    VálaszTörlés
  8. Micsoda?! NE-NE-NE-NE! Megszoktam, hogy a történeteid happy end-del végződnek, most teljesen sokkolódtam..

    VálaszTörlés
  9. Ezt ne:| Nem lesz happy end.. nem baj.. én bírom azt, ha valaki végre kitör a "juj happy end és nyál nyál nyál" sztorikból, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást. Szegény Liam, nagyon sajnálom. Ugye nem lesz öngyilkos Ő is? o.o Hú, na mindegy, kíváncsian várom a következő részt:)

    VálaszTörlés
  10. :'( szóhoz nem jutok a döbbenettől. Egy valamit viszont biztosra tudok,fantasztikusan írsz és ez a sztorid lett a kedvencem. Nagyon jól megfogalmazod a tini problémákat és még az is átérzi a helyzet súlyosságát,akinek nincs ilyen problémája. Bízom benne,hogy kezdesz egy új törit ez után,mert fantasztikus ahogyan írsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. eddig az egyik legszebb komment amit valaha írtak nekem :) rettentő jól estek a szavaid...totál meghatottál :))

      Törlés
  11. Neeee!!!!! Itt bőgök a gép előtt és még mindig nem hiszem el! Szegény Liam!!! Istenem de sajnálom! Kár, hogy nem lesz happy end a vége de egy ilyen blog kell! Remélem lesz ezután új törid! Én tuti olvasni fogom! Imádom a blogod! Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés