2013. július 18., csütörtök

017

Itt is a friss fejezet :D És mint minden törim végénél most is lehet ötleteket írni, hogy miről szóljon az új töri :P Ha van egy jó ötleted amiben én nagy fantáziát látok akkor akár meg is írom :) szóval hajrá!
Egymás után olvastam el a levelet közben pedig azzal nyugtattam magam, hogy biztos csak valaki hülyét akar csinálni belőlem. De mikor a lap alján megláttam az árvaház hivatalos pecsétjét és az igazgató eredeti aláírást bele kellett törődnöm.
De mégis, hogy a francba törődjek abba bele, hogy a húgom meghalt?! Mégis miért lett öngyilkos? Egészben pedig az a legszörnyűbb, hogy nem tudtam még csak elköszönni sem tőle. Azt sem tudom, hogy hogyan nézett ki hiszen kislány volt mikor utoljára láttam. Azóta pedig eltelt három hosszú év. Semmi hírt nem hallottam felőle. Az én hibám. Ha akkor nem szökök ki akkor még mindig mellette lehetnék és nem tudott volna öngyilkos lenni. Biztos, hogy oka volt rá.
Bárcsak vissza tudnám fordítani az időt. Mindent másképp csinálnák. Először is soha nem hagynám magára Ninát és akkor még mindig élne. Könyörgöm még csak tizennégy éves volt! Ennek nem kellett volna így törődnie. Megígértem neki, hogy minden héten meglátogatom. És nem tartottam be. Hazudtam a saját húgomnak. Annak a személynek aki a világon mindentől és mindenkitől fontosabb volt a számomra. Én csak miatta éltem, ugyanis mikor elráncigáltak az árvaházból megfogadtam azt, hogyha betöltöm a tizennyolcat magamhoz veszem és akkor többet nem fog kelleni szenvedni.
Erre már nem kerül sor. Már csak a temetésén láthatom. Az én hibámból. Megakadályozhattam volna, hogyha nem hallgatok a drága nagynénémékre. Nekik akartam megfelelni és egyszerűen elfeledkeztem a húgomról. Minden fontosabb volt számomra mint Nina. Pedig ezek szerint szüksége volt rám. Én pedig cserben hagytam. Megérdemlem azt, hogy szenvedjek.
A szüleimet elveszítettem és most már a húgomat is. Mégis miért élek még mindig? Bár haltam volna meg abba a rohadt motor balesetemben. Hisz itt úgyis mindenki utál. Ráadásul olyan dolgot fognak rám amihez most semmi közöm. Nem hisznek nekem.
§§§
A napjaim sírással teltek miközben a levelet szorítottam magamhoz. Annyit ordítottam a húgomért mint egy hisztis csaj aki nem kap meg valamit. Az ágyból kikelni nem tudtam, és nem is beszéltem senkivel sem. Harry volt az egyetlen aki bejött hozzám és váltott velem pár kedves szót. De mikor zokogásban törtem ki Ő sem tudott segíteni rajtam. Hogyan is tudna segíteni? A húgomat nem tudja vissza hozni.
Halkan kopogtak az ajtón, de még csak arra sem voltam hajlandó, hogy szóljak valamit. Csak bámultam a falat és bámultam ki a fejemből. Szerintem ha tudnék járni már rég végeztem volna magammal. Minek éljek? Úgysem érdekelne senkit sem ha végeznék magammal. Sőt szerintem örülnének neki, hogy végre megszabadultak Tőlem.
Durván hangzik? De még milyen durván fáj az, hogy tudom, hogy senki nem szeret. Hogy csak muszájból szívelnek el a házukban. Legalább ne csinálnák ilyen feltűnően. Senki nem tudja átérezni azt amit én most érzek. Most lettem igazán árva.
Az ajtó halkan kinyílt, de nem foglalkoztam vele. Továbbra is a plafont bámultam miközben néha egy könnycsepp végig folyt az arcomon.
- Szia. - egy vékonyka hang ami csak egy valakihez tartozhat. Méghozzá Liához. Fura mióta megtudtam, hogy drogozással vádoltak és, hogy meghalt a húgom azóta még csak rá sem gondoltam. Minek? Ő engem soha nem tekintett barátjának és én sem bíztam meg benne teljes mértékben. - Hogy vagy? - lépett az ágyam mellé arcán pedig egy kedves mosoly terült szét miközben az arcomat fürkészte.
Nagy nehezen felülten és vállat vontam. Fogalmam sincs, hogy mit kéne most mondanom. De szavak most nem is kellettek ugyanis tekintetem a levélre vándorolt ami a párnámon pihent és abban a pillanatban tört fel belőlem a zokogás. Lia a szája elé kapta a kezét majd leült az ágyamra és magához húzott én pedig tovább sírtam a nyakába. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esett jól. Végre valaki aki előtt nem kell elrejtenem az érzéseimet.  Legtöbb srác szégyenli kimutatni az érzéseit, de én most képtelen vagyok magamba fojtani.
A nevelő szüleim gyűlölnek úgy ahogy az unokatestvéreim is csak azért mert azt hiszik, hogy drogozok. A húgom pedig meghalt ráadásul miattam! És mindezek mellett egyedül érzem magam.
- Annyira aggódtam miattad. A suliban csak annyit mondtak, hogy motorbaleseted volt. Úgy tudtam, hogy ez lesz...- fújtatott mint egy macska, de engedte, hogy tovább sírjak a nyakába.  - Aztán Niall mondta, hogy nem tudsz lábra állni. Hidd el hamar rendbe jössz nem olyan borzasztó ez a helyzet. - csacsogott tovább és akkor elhúzódtam tőle. Szóval Ő azt hiszi, hogy a balesetem miatt bőgök mint az állat. Bárcsak az miatt borultam volna ki ennyire mert nem tudok lábra állni. Ha ez valóban így lenne akkor örömömben bőgnék mivel nem kell suliba mennem.
Megtöröltem a szemeimet és a kezébe nyomtam a levelet amiben a húgom haláláról írtak. Pupillái kitágultak miközben a sorok között olvasott. Végül csak megcsóválta a fejét és rémülten pislogott felém.
- És még csak el sem tudtam Tőle búcsúzni. Három éve nem láttam és ez mind a nagynénémék hibája. Mikor örökbe fogadtak megígérték, hogy minden héten meglátogathatom Ninát, de nem tartották be a szavukat.Bosszút fogadtam ellenük és direkt minden rosszba bele keveredtem - és hogy ezt most mind miért mondom el Liának? Most jött el az a pillanat, hogy elnyerte a bizalmamat. Eljött hozzám és aggódott értem, tudom. És még csak ki sem nevetett mikor elbőgtem magát. Hanem hagyta, hogy a vállán sírjak. Ezzel a cselekedetével megnyert.
- Soha nem tudtam, hogy van egy húgod. - csóválta meg a fejét mire én gúnyosan felnevettem.
- Rengeteg mindent nem tudsz Te még rólam. - válaszoltam egyszerűen mire Ő értetetlenül pislogott rám. - Tudtál róla, hogy a szüleim három éves koromban meghaltak és egy árvaházba kerültem ahol egészen tizennégy éves koromig éltem? Tudtál róla, hogy azért kerültem a nagynénémékhez mert egy este kiszöktem az árvaházból cigizni meg füvezni és ezért el kellett hagynom az intézményt? Tudtál róla, hogy az állítólagos nevelő szüleim nem szerettek soha sem? Tudtál róla, hogy miattuk züllöttem el ennyire és miattuk nem bízok senkiben...
- Liam én...
- Tudtál róla, hogy most azzal vádolnak, hogy drogozok és most senki nem beszél velem közülük? Tudtál róla, hogy az egész család utál és megmondták a szemembe, hogy nem bíznak bennem? - figyelembe sem vettem azt, hogy közbe akar szólni. Nem azt akarom, hogy tudjon arról amin keresztül mentem. Azt akarom, hogy érezze át a fájdalmamat. Érezze azt ahogyan én szenvedek.
- Sajnálom. Soha nem hittem volna, hogy ilyen szörnyű életed van. Mindig is tudtam, hogy titkolsz valamit, de nem gondoltam volna, hogy ilyen súlyos. - szemeiből egy könnycsepp folyt le miközben a szívéből beszélt. Látszott rajta, hogy komolyan gondolja amit mond. - Mikor mondták, hogy kórházban vagy azt hittem, hogy elveszítelek. Akár hiszed, akár nem de számomra fontos vagy. - az utolsó mondatnál elmosolyodott és én sem álltam meg. Jól estek a szavai.
- Addig nem halhatok meg amíg nem csináltam meg ezt - válaszoltam mosolyogva miközben a fejem minél közelebb került az arcához. Nem húzódott el hanem hatalmas szemekkel bámulta a számat ami pár percen belül az ajkain pihent. Bátortalanul csókolt vissza miközben zihálva szedte a levegőt. Kezemmel a hajába túrtam és úgy húztam minél közelebb magamhoz. Azért a csókot vele máshogy képzeltem el. Nem hittem volna, hogy ilyen félénk lesz. Mikor elhúzódtam tőle az orrom alatt elmosolyodtam amiért nem mert a szemembe nézni. - Számomra is fontos vagy. - tettem még hozzá barátságosan.
Halványan elmosolyodott és elfordította a fejét így pontos rátekintést nyert az éjjeliszekrényemen álló képre amin én és a szüleim meg Nina volt.
- Ő a húgod? - kérdezte és közelebb ment a képhez. Arcom ismét elkomorult és úgy bólintottam egyet. - Hasonlítotok. - mosolyogta.
- Hasonlítottunk. - javítottam ki a szívem pedig ismét összeszorult. Ezt Lia is észre vette mivel újra vissza fordult felém és lágyan megszorította a kezemet. - Képtelen vagyok bele törődni, hogy nincs többé. Túl nagy kérés lenne ha eljönnél velem a temetésre. Már csak benned bízhatok Lia...- néztem a szemei közé, de Ő zavartan lesütötte a szemeit. Nem tudom mitől van ennyire zavarban? Ez az igazság tényleg benne bízok már mivel tudom Ő soha nem tudna fájdalmat okozni nekem.
- Ne mondj olyat amit később megbánhatsz. - mondta halkan. - De ha akarod elkísérlek. - bólintott rá én pedig hálásan ránéztem. - Most mennem kell. - állt fel majd egy puszit nyomott a homlokomra és kiment a szobából.
Csak nekem tűnt fel, hogy milyen fura? Azt hittem, hogy minden vágya az, hogy csókolózhasson velem. Hát nekem nem úgy tűnt mint aki nagyon élvezi azt, hogy velem csókolózik. Őszintén megmondva nem is akarom hiú reményekhez fűzni. Jó csaj meg minden, de nem szeretem szerelemmel, azonban valamiért mégis akarom...

20 megjegyzés:

  1. Úristen! o.O Itt bőgök a gép előtt és nem tudom feldolgozni amit olvastam.Annyira átéreztem Liam szenvedését, annyira kedves Lia-tol hogy törődik Liammel. Szomorú rész de egyben aranyos is. Siess a kövivel:)
    xoxo Any

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úúúgy nem szeretem mikor megsiretok az olvasóimat :S pedig szerintem nem olyan sírós :)

      Törlés
  2. Nem semmi. Örülök neki,hogy Liam megcsókolta Liát,de a lány viselkedését nem értem. Várom a kövit. :-)

    VálaszTörlés
  3. Szia:)Most olvastam el az összes részt és hát imádom*-* Nagyon örülök hogy Liamnél maradsz mert ez illik igazán hozzád:)Ezen a részen elsírtam magam szóval valamit nagyon jól csinálsz:) Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
    xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem is Ő illik hozzám a legjobban :P de ezen nem kell sírni :P

      Törlés
  4. Én is csatlakozom a tibbiekhez!! És szerintem legyen happy end a vége! De ezt csak az én gondolatom ; )

    VálaszTörlés
  5. Úristen ez nagyon jó volt, és Liam-ot rettentően sajnálom !! :'( Én nagyon örülnék ha happy and lenne a vége :) siess <3

    VálaszTörlés
  6. Szia :)
    Nagyon jó rész lett. :P
    Kíváncsi vagyok, hogy Lia miért viselkedik ilyen furcsán.
    A következő történetben pedig benne lehetne, hogy a főszereplő lányt a barátja bántalmazza és Liam védené meg majd végül egymásba szeretnek. :) Remélem adtam némi ihletet. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nagyon szomorú rész lett, de egyben olyan aranyos :)) Kíváncsi vagyok mit titkol Lia,már várom a folytatást. Siess :)) xx

    VálaszTörlés
  8. Nagyon tetszett ez a rész és csak itt bőgök mint egy hülye.
    Szerintem is jó lenne ha Happy end-el vágződne ez a történet. :DDD

    VálaszTörlés
  9. Szia... nem szoktam komizni de most muszaj...
    Szerintem ha mar egyre szomorúbb lesz akkor Liam még Liá t is el fogja vesziteni...
    bocsi a nehol ékezet hianyért de telorol vagyok :).siess

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó rész lett! Tökre azt hittem hogy összejön Liam és Lia! Olyan kár hogy Liam nem szereti! Remélem azért a kövi törid happy end lesz! Imádom a blogod! Siess az új résszel!!! <3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a kövi törimen még nem gondolkoztam h milyen vége lesz xD

      Törlés