07

Hellótok!!! Nos tegnap valaki megjegyezte hogy rövidek a részek. Hát szerintem nem, de ha így is lenne akkor csak úgy közlöm, hogy naponta van friss rész ami elég nagy szó. Szóval ezen nem fogok változtatni. Ugyanis ha pl.hetente egy rész lenne akkor természetesen hosszabbra írnám a fejezeteket, de így felesleges :) Ó és bocsi amiért tegnap össze kevertem a neveket, már kijavítottam xD

Utam egy közeli parkhoz vezetett ahol leültem az egyik padra majd mély gondolkozásba kezdtem. Akár mennyire is próbáltam kiverni Lia szavait a fejemből, valahogy mindig újra a fülemben csengtek. Próbáltam magamat meggyőzni arról, hogy nincs igaza, de a szívem mélyén be kellett ismernem, hogy márpedig igaza van.

A jegyeim pocsékok és ha Jack nem lenne akkor már rég kicsaptak volna. Úgy lenne a tisztességes ha megköszönném neki amiért pénzel támogassa a sulit és így nem kell attól tartanom, hogy iskola nélkül maradok. Ha ő nem lenne akkor már tényleg nem járhatnák suliba.  

Pedig ha megerőltetném magam a tanulásba semmi gond nem lenne. Elég jó fejem van csak ki kellene használnom. De nem teszem ugyanis nem fogok örömöt szerezni Karennek és Jacknek. Ha betartották volna a szavukat és elengednének Wolverhamtonba minden hétvégén akkor én is máshogy viselkednék velük. 

Nina hiánya már lassan az őrületbe fog kergetni. Hiányzik a kishúgom! Két éve semmit nem hallottam felőle. Azt sem tudom, hogy hogyan néz ki, hisz tizennégy éves. Tudom most azt gondoljátok, hogy miért nem látogatom meg titokban. Nos a válasz egyszerű. A jogsit még tizenhat évesen letettem, de ezzel az a gond, hogy a drága rokonaim nem engedik, hogy kísérő nélkül vezessek. Akár hányszor volán mögé ülök, valaki mindig ül az anyósülésbe. Az unokatestvéreimet pedig felesleges megkérnem, hogy jöjjenek el velem, a válaszuk úgyis nem lenne. 

Telefonom bőszen csengett a zsebembe, de eszem ágában sem volt felvenni. Senkivel nem akartam most társalogni. Ha szerencsém van Niall és Zayn nem köpi be Karenéknek, hogy ellógtam az utolsó óráról. Habár bennük nem lehet megbízni. Ahogy ismerem őket, első szavuk a szüleikhez az lesz, hogy ellógtam. Nem érdekel, úgy ahogy az életem se.

- Liam miért nem veszed azt a rohadt telefont? - hallottam meg Josh hangját én pedig unottan felemeltem a fejem. Nem egyedül jött hanem többi tizenéves sráccal akikkel esténként bandázni szokunk. Ami annyiból áll, hogy beülünk egy kocsmába és szétdrogozzuk az agyunkat. Oké én nem. Én megállók a sörnél meg a füves ciginél. -Arra gondoltunk, hogy este elmehetnénk inni. Mit szólsz? - kérdezte mire én vállat vontam és felálltam a padról. Igazából ez azzal jár, hogy megint ki kell szöknöm otthonról. De nem érdekel, eddig még úgysem jött rá senki sem. Akkor ma miért lenne máshogy? 

- Kérsz? - George egy csikket nyújtott felém. Rögtön tudtam, hogy fűvel van megtöltve, de azért bele szívtam. Testemben szétáradt a méreg és lassacskán elfelejtettem Lia fájó szavait. Nem is volt igaz amit mondott. Csak a féltékenykedés beszélt belőle amiért neki nem lehet olyan menő élete mint nekem. Minden vágya az, hogy a barátnőm lehessen és nem tud bele törődni, hogy nekem nem kell. Pedig ha tudná, hogy mennyiszer elképzeltem már azt, hogy a tanári asztalon dugom meg. Sok mindent nem tud még rólam. De ha így folytatja akkor nem is fog.

§§§

Az ablakomhoz sétáltam majd kinyitottam az ablakot és óvatosan kihajoltam és lenéztem a többi ablakra, hogy égnek-e még a villanyok. Ezért jó, hogy enyém a padlás szoba. 

Mikor meggyőződtem róla, hogy az összes ablak sötét ami azt jelenti, hogy az unokatestvéreim alszanak, Karen és Jack pedig még nem jött haza a munkából, lassan indultam el az ajtó felé. A folyosóra érve nesztelen léptekkel indultam le a lépcsőn és próbáltam zajtalan lenni.

Sikeresen elértem a bejárati ajtót majd háttal becsuktam amikor is kész erős kezet éreztem a vállamon. Minta hideg vízzel öntöttek volna le olyan érzés fogott el mikor Jackel találtam szembe magam.

- Hova- hova ilyen késő este fiacskám? - húzta fel a szemöldökét szemei pedig villámokat szórtak. Nyeltem egy nagyot és lesütöttem a szemeimet közben pedig a piszkos cipőmet kémleltem. Ezt most jól megcsináltam. Fogalmam se volt róla, hogy ilyen hamar haza jönnek a munkából. Pedig azt mondták, hogy mostanában sokáig fognak dolgozni amiért egy új albumon munkálkodnak.

- Én csak sétálni akartam. - válaszoltam a megszokott hangomon és még csak nem is pislantottam. Mondjuk ez elég hülyén hangzik. Éjjel tizenegy órakor sétálni? Ráadásul úgy, hogy reggel iskola?

- Igen? És akkor Ő mit keresett pont most a házunk előtt? - szólalt meg Karen is majd akkor vettem észre, hogy hosszú ujjai Josh csuklóján vannak. A francba! 

Josh arca falfehér volt és egy hang sem jött ki a torkán.Szerintem nem erre a fogadtatásra számított. Miattam került bajba. Őszintén megmondva eddig még soha nem láttam ilyen dühösnek őket. 

- Nem elég, hogy hazudsz, de még bűzlesz is mint egy utolsó alkoholista. - Jack direkt úgy engedett el, hogy lökött rajtam egyet. Zihálva szedtem a levegőt és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnám rendbe hozni a dolgokat. De milyen hülye vagyok már, hogy elfelejtettem tiszta pólót felvenni? Tényleg bűzlök, de nem az alkoholtól hanem a füves csikktől amit délután szívtam.Még jobban.Már csak arra jöjjön rá, akkor még képes lenne élve kibelezni. - Meg szeretnéd hallgatni az én verziómat is? - kérdezte és összekulcsolta az izmos mellkasa előtt a kezeit. Meg sem várta a válaszomat úgy kezdett el beszélni. - Megint ki akartál szökni mint a többi este és kocsmázni akartál volna menni cigizni meg az Isten tudja, hogy mit csinálni. Csak most egy kicsit elszámítottad a menetet ugyanis nem számítottál rá, hogy véletlenül belénk ütközöl. - arcára vicsor terült szét. Igaza volt tényleg nem gondoltam rá, hogy pont beléjük ütközök. De most nem csak én vagyok bajban hanem Josh is.

- Most azonnal menj be! - mutatott az ajtóra Karen, Jack pedig elkapta a könyökömet és úgy húzott maga után. Mint egy bűnöző úgy éreztem magamat a jelen esetben.- Téged, hogy hívnak? - hallottam ahogy Josht faggatja, de Ő neki esze ágában sem volt válaszolni. Jól tette. 

- Josh Devine. Velünk jár egy osztályba és Liam haverja. Együtt cigiznek a tornaterem mellett és ma is együtt lógtak el az utolsó órákról. - fejemet az emeltre vezető lépcsőkhöz kaptam ahol Niall, Zayn és Louis állt. Ugye most csak képzelődök és Niall nem mondta el azt, hogy a suli udvarán cigizek és rendszeresen lógok. Ekkora köcsög nem lehet az unokatestvéréhez. Akár mennyire is utálom ezt azért nem nézném ki belőle.

- Mit tudsz még Niall? - kérdezte Jack majd a szőke fiához sétált. Akkor mégsem képzelődtem tényleg elárult. 

- Cigizik, füvezik, lóg, rendszeresen késik az órákról és a tanárok szerint nem fog leérettségizni. - sorolta, Jack pedig minden egyes szó után még vörösebb lett. Mikor Niall befejezte a mondandóját diadalittasan rám vigyorgott. És még Ő meri azt mondani, hogy az unokatestvérem. A pokolra valók az ilyen emberek. Ki kellett volna állnia mellettem nem pedig ellenem beszélnie.Most még jobban utáltam mint eddig bármikor.

- Niall ezért még kinyírlak. - indultam meg felé ökölbe szorított kezekkel, de Jack a grabancomnál fogva vissza rántott és lenyomott egy székre a kezét pedig nem vette el rólam. Tök mindegy mert úgyis megölöm. Ezt nem ússza meg szárazon.

- Felhívom Josh szüleit, Ti pedig menjetek aludni. - parancsolta Karen és már nyúlt is a telefonért, hogy tudja hívni Josh szüleit. Louis, Niall és Zayn libasorban vissza ment lefeküdni. Én is elindultam, de mikor rátettem az egyik lábamat, Karen utánam szólt.

- Veled még beszédünk van! - mondta mire én még csak felé sem fordultam. Egyenesen a szobámba mentem, majd mikor becsuktam az ajtómat idegesen a falba ütöttem a kezem végül pedig a fejem következett és másodpercekig csak oda ütögettem bele.

Miért van ekkora elcseszett életem? Miért nem élhetnek a szüleim akik szeretnek és én is szeretem őket? Nem kérek sokat csak annyit, hogy végre valaki teljes szívéből szerethessen. De ez képtelenség ugyanis engem mindenki utál. Élő példa Niall. Az unokatestvérem és Ő árult el. Kis szemét. Ezt még nagyon csúnyán vissza fogja tőlem kapni, azt garantálom!

Az ajtóm újra kinyílt majd Jack és Karen lépett be a szobámba. Mind kettőjük arca komor volt. Fogalmam se volt róla, hogy mit is kéne mondanom.

- Megmagyarázom! - álltam eléjük. Ez volt a legértelmesebb szó ami jelen esetben eszembe jutott. - Niall utál engem és kitalál dolgokat. Nem kell komolyan venni.

- Úgy ahogy Louis is igaz? Tudod Ő már régebben figyelmeztette, hogy átversz minket, de én hülye nem hittem neki. - mondjuk Loun nem lepődök meg. Ő élvezi mikor szenvedni lát. 

- Az volt a legnagyobb baj, hogy túl elnézőke voltunk veled. Ez mostantól megszűnik. - csóválta meg a fejét Karen. - Szobafogságot kapsz. Minden délután Zaynékkel kell haza jönnöd. Sehova nem mehetsz nélkülünk. Mindezek mellett nem kapsz zsebpénzt, a laptopodat és a telefonodat is oda adod. 

- Mi van? - kerekedett ki a szemem és ösztönösen a telefonomhoz nyúltam ami a zsebembe pihent. Jack a kezét nyújtotta ami azt jelentette, hogy adjam oda neki. Ezalatt Karen elvette a laptopomat a távirányítómat és most épp a hátizsákomat túrta fel. A pénztárcámból kivette a megtakarított pénzemet majd undorodva a cigis dobozt is. 

- Ürítsd ki a zsebeidet is. - mondta nyersen Jack én pedig megforgattam a szemeimet és úgy teljesítettem a kérését. Persze ott is volt egy csikk amit rögtön el is vett. Ezt nem hiszem el. Be akarnak ide zárni. - Remek!

- Utállak titeket. Bár felfordulna az egész család. Tönkre tettétek az életemet! - ordítottam miközben azok elindultak az ajtó felé. De csak mosolyogtam rám ami jobban idegesített mintha megütöttek volna.

- Ó és ne felejtsem el, korrepetálásra fogsz járni. Az ilyen reménytelen eseteken már csak az segít. - nézett rám utoljára Karen majd becsukta rám az ajtót.

Megsemmisülten csúsztam le a hideg padlóra és próbáltam feldolgozni ezt az egészet. Mit fogok én csinálni telefon és gép nélkül? De ami a legszörnyűbb honnan fogok pénzt szerezni cigire? Én bele halok ha nem mehetek innen sehova. Nekem szükségem van a szabadságra. 

Rettentően fájt a viselkedésük. Még a hülyének is feltűnne, hogy engem itt nem látnak szívesen. Mindig is éreztem, de most ezek után már el is hiszem. Nekik én csak teher vagyok a vállukon és alig várják, hogy megszabaduljak Tőlük...