§15.-Mondj Igazat

Sziasztok. Szóval el kezdtem gondolkozni egy új törin ami hát elég érdekes lesz. Nem tudom, hogy mi fog belőle összejönni, de remélem, hogy sikerül úgy megírnom ahogy én tervezem :D Komiznii

Szó nélkül követtem Liamet, miközben Ő kézen fogva húzott az autója felé. Kissé kellemetlenül éreztem magam mivel még csak esélyt sem adott, hogy elköszönhessek Nialltől. Nem akarom, hogy megsértődjön, hogy csak úgy leléptünk szó nélkül. De szerintem nem olyan mint aki nem értené meg, hogy egy kicsit kettesben akarunk lenni Liammel. Hisz akár, hogy is vesszük mióta újra Londonban vagyunk alig voltunk együtt. Vagy mikor együtt akartunk volna lenni akkor mindig megzavart minket valami. Mint például ma délután Harry és Louis. Igen akkor még Louis is normálisan viselkedett, úgy mint mindig is szokott.
Miért rándul görcsbe a gyomrom mikor Loura gondolok? Annyira rossz érzés arra gondolni, hogy ott ül egyedül a buli és senkit nem érdekel, hogy mi van vele. Jó tudom, hogy most nincs maga mivel épp Harryt próbálja kijózanítani, de ha nem kellene neki azt csinálni akkor egymagában ülne azon a kanapén és szomorúan nézné ahogy a barátai táncolnak és jól szórakoznak. És ez mind ki miatt van? Igaz az miatt a titokzatos csaj miatt akibe bele zúdott úgy, hogy a lánynak közben barátja van, ráadásul a srác az egyik régi barátja. Azért elbeszélgetnék azzal a csajjal és megmondanánk neki egy-két dolgot. Már nem azért, de azért legalább esélyt adhatnak Louisnak. Oké én elhiszem, hogy a pasijával tisztára egymásba vannak habarodva, de talán ha jobban megismerné Lout akár még valami ki is alakulhatna közöttük.
De miért érdekel ez engem ennyire? Louis már felnőtt ember aki maga is meg tudja oldani a problémáit. Igen ez igaz, de én már nem akarom többé szenvedni látni. Annyit szenvedett már az utóbbi időben, hogy egyszerűen fáj még csak rá néznem is. Pedig próbál úgy viselkedni előttem mint régen szokott, de nem tudja jól játszani a szerepét. Félek attól, hogy ez a lány megint csak bántani fogja. Hisz még csak nem is járnak, de Louis máris szenved miatta.
- Állj meg egy picit! - Liam hangjára össze rezzentem és megtorpant úgy ahogy parancsolta. Amíg én elmerültem a gondolataimban, megérkeztünk az autójáig. Érdeklődve pillantottam rá és vártam a folytatást, hogy miért is kellett megállnunk ilyen gyorsan. Egyébként már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit talált ki. Ahogy Liamet ismerem el fog kápráztatni. Nem is értem, hogy miért gondolkozok Louison amikor nekem itt van Liam. Hisz Louist sem érdekelte az mikor én bele estem Liambe, és Ő akkor nem beszélt velem, sőt még a létezésemről sem akart tudni. Akkor nekem miért kellene foglalkoznom Lou szerelmi életével?
Liam a farmerje zsebébe nyúlt majd pár másodperc múlva egy fekete kendőt húzott elő és a hátam mögé lépett és kérdezés nélkül bekötötte a szemem. De még mielőtt sikerülhetett volna neki a terve én gyorsan elugrottam előle.
- Mégis minek akarod bekötni a szemem? - kérdeztem és apróra össze húztam a szemeimet és gyanakodva néztem Liamre. Cseppet sem tetszett ez az ötlet. Vagyis jó talán vicces, hogy én semmit nem látok, de egyben félelmetes is. Ki tudja, hogy mit tervez.
- Nem bízol bennem? - nézett a szemem közé. Elgondolkoztam. Oké erre a kérdésére nem számítottam. Persze, hogy bízok benne, ez nem is kérdés. Hisz szeretem, sőt még az életemet is rábíznám. De ez akkor is hülye ötlet. Eléggé paranoiás vagyok és a meglepetéseket sem nagyon szeretem.
- Mégis, hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy bízok benne!
- Akkor jó. - bólintott és ismét mögém lépett majd a szememre kötötte a kendőt. Nyeltem egy nagyot mikor a sötétségen kívül semmit nem láttam. Éreztem, hogy Liam ellép mögülem én pedig gyorsan a keze után kaptam. - Nyugi itt vagyok. - simogatta meg a kezemet.
- El ne engedj! - parancsoltam és hallottam ahogyan halkan felkuncog. Persze jó nevetni a tehetetlénsegemen. Ezt még nagyon csúnyán vissza kapja. - Bízok benned meg minden, de most akkor is tele a liberóm. - tettem hozzá gyorsan miközben ő lassan elkezdett vezetni és hallottam ahogy kinyitja az autó ajtaját majd segít beülni és újra rám csukja az ajtót, majd Ő is beszáll a volán mögé.
- Nyugi Emmus. - mondta kedvesen és elindultunk...valahova. Az egész úton semmit nem beszélt hanem inkább bekapcsolta a rádiót. Még jobban megijedtem ugyanis cseppet sem vall rá az, hogy nem beszél. Ilyenkor már rég tele szokta beszélni a fejem, most meg inkább bekapcsolja az a vacak rádiót. Ha nem szeretném ennyire már rég levettem volna a fejemről ezt a kendőt. Tisztára olyan hangulat lett úrrá rajtam mintha valaki épp elrabolna és most készülnének megerőszakolni. Még jó, hogy Liam ül mellettem és tudom, hogy éppen nem az jár a fejében, hogy megerőszakoljon. Habár neki megengedném mivel eddig még nem csalódtam benne és köztünk szólva elképesztően jól csókol. Na nem mintha életemben annyi pasival csókolóztam volna már, de Ő akkor is az elsőszámú befutó.
Az autó hirtelen megállt majd pár perc múlva Liam kinyitta az ajtómat és gyengéden kihúzott az ülésből.
- Indulhatunk is. - fogta meg ismét a kezem és lassan elkezdtünk gyalogolni ...fogalmam sincs hova. Szinte magam előtt láttam ahogy magában mosolyog a bénaságomon. Fogta a kezem, de így is nem egyszer magjdnem orra estem a saját lábamban. Hirtelen megállt és a következő pillanatba a karjai közé vetett és úgy indult fel a lépcsőn. - Még mielőtt jobban bepánikolnál, csak azért emeltelek fel mivel nem akarom, hogy leforogj a lépcsőről. - mondta nevetve én pedig éreztem, hogy elpirulok. Mennyire ismer már és tudja, hogy milyen béna vagyok. Ezzel a kijelentésével teljesen egyet kell értenem. Bekötött szemmel tuti, hogy leforogtam volna a lépcsőről és ahogyan ismerem magam még szegény Liamet is magammal rántottam volna. - Meg aztán így romantikusabb is. - tette hozzá kuncogva. Ja, mivel úgy nézünk ki mint a friss házasok.
Lassan lépkedett fel a lépcsőn majd nem sokkal később lágyan letett a földre és hallottam ahogy kinyit egy ajtót. Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy mire készül. Istenem minek kellett a szememre kötnie ezt a szar kendőt.
Épp mérgesen duzzogtam mikor megéreztem gyengéd kezeit az arcomon és végre levette a szemeimről a kendőt.
- Végre...-mondtam felháborodva mikor kinyitotta a szemem, ám a szavak hirtelen belém ragadtak mikor megláttam, hogy hova is hozott.
Köpni- nyelni nem tudtam miközben meghatódva néztem, hogy mit csinált a villa tetején. Az egész tetőt tele rakta gyertyákkal középre pedig egy pokrócot rakott le amin kényelmesen el tudunk férni ketten is. De ami a legjobban tetszett az-az volt, hogy felettünk a csillagok ragyogtak és a gyertyákon kívül semmi más fényforrás nem volt. Ettől annyira romantikus lett az egész.
- Liam ez csodás! - ugrottam a nyakába majd szenvedélyesen megcsókoltam. A hirtelen mozdulatomtól meglepődött ezért egy lépést hátrált mikor a nyakába ugortam, de szerencsémre meg tudott tartani. Hát igen már kellő képpen megedzsődött mellettem.
- Örülök, hogy tetszik. - mosolyogott rám mikor ajkaink elváltak és a pokróchoz vezetett majd egymással szemben leültünk. Én csodálkozva vizslattam a teremet miközben Ő mosolyogva nézett. Annyira tökéletes volt ez az egész. Nem tudtam egy helyben maradni. Mellé másztam és fejemet a vállára tettem miközben Ő egy puszit nyomott a homlokomra. Mégis megérte eljönni Niall bulijáról.
Hosszú percekig csak szótlanul ültünk, mikor Ő elhúzódott tőlem és szembe ült velem. Rögtön tudtam, hogy tervez valamit mivel olyan érdekesen mosolygott. Mint mindig amikor valamin töri az eszét.
- Mit szólnál hozzá ha játszanánk valamit? - kérdezte izgatottan. Elég fura kérdés volt pont az Ő szájából hallani azt, hogy játszunk. Már csak az a kérdés, hogy mire célzott.  - Hallottál már arról a játékról, hogy Mondj Igazat? - húzta fel a szemöldökét én pedig megcsóváltam a fejem.
Elég érdekesen hangzik. Csak nem lehet annyira szörnyű. Amúgy is most semmi nem tudja elrontani a kedvem. Nem nagyon szeretek játszani, de azt hiszem most engedek a csábításnak.
- Jól hangzik. - vigyorogtam. - Hogyan kell játszani?
- A lényeg az, hogy a másik játékos szemét kell figyelned, hogy vedd észre mikor mond igazat és mikor hazudik. Ha hazudik akkor vetkőznie kell. Ennyi az egész. - csapta össze a kezét. Miért nem lepődök meg a vetkőzős részen?
- Gondolom Harry találta ki. - forgattam meg a szemeit, Liam pedig bólintott egyet. - Szóval a lényeg az, hogy kérdéseket kell feltenni és figyelni kell, hogy igazat-e mondunk. De ha úgy gondoljuk, hogy az ellenfél hazudik akkor vetkőznie kell. - foglaltam össze magamnak. Elég perverz játék. De nem értem, hogy miért pont ezt akar játszani. Hisz mindent tud rólam és semmi titkolni valóm nincs előtte. De ha ezt akarja, hát legyen. Engem semmivel nem tud zavarba hozni. - Kezdhetjük!
- Lányoké az elsőbbség. - ajánlotta fel rögtön, mire én bosszúsan ránéztem közben pedig a kérdésen gondolkoztam. Mégis mi a csodát kérdezzek Tőle?
- Ha a sulim nem lenne New Yorkba akkor itt Londonban is képes lennél össze költözni velem? - kérdeztem és láttam ahogyan mosolyog az orra alatt. Oké tudom elég béna kérdés volt, de engem személy szerint érdekel. Mi van akkor ha a válasza nem? Akkor tudni fogom, hogy csak miattam költözött össze velem és nem a saját akarata miatt.
- Egyértelműen igen! - vágta rá én pedig az arcát néztem. Semmit olyan jel nem volt rajta ami a hazudásra lenne jellemző szóval igazat mond. Ami nekem nagyon jól esik.
- Ki volt az első igaz szerelmed? - nézett rám. Hoppá szóval Ő rögtön a perverz részekre megy?
- Te! - mondtam egyszerűen, mire mosolyogva bólintott egyet.
- A bandából ki a legjobb barátod? - láttam rajta, hogy elgondolkozik majd hosszú másodpercekkel később válaszolt csak.
- Nem tudok köztük dönteni. Mindegyikőjük szeretem valami miatt. - válaszolta végült. Valahogy sejtettem, hogy ezt fogja mondani. Gondoltam, hogy nem fog kiemelni senkit sem név szerint.
- Ha én nem lennék, vagy még mindig azt hinnéd, hogy a mostohatestvéred vagyok akkor a bandából kivel járnál? - húzta fel komolyan a szemöldökét. Éreztem, hogy az arcom elfehéredik. Ez elég durva kérdés volt amit Tőle nem vártam. Mégis, hogy kérdezhet ilyen?
- Liam Te meg vagy húzatva? Mégis, hogy jutott az eszedbe ilyen kérdés? - kérdeztem felháborodva. Arcán egy gúnyos mosoly terült szét. Mintha ezt az egész játékot igazából ez miatt a kérdés miatt találta volna ki. De mégis miért érdekli Őt ennyire. - Ha azt hiszed, hogy van valami köztem és Louis között előre szólok, hogy tévedsz. Ma este csak azért beszélgettem vele mert megsajnáltam, mellesleg csak hogy tudd szerelmes egy másik lányba aki nem én vagyok! - mondtam teljesen kikelve magamból, de nem úgy tűnt mint akit érdekel a magyarárkodásom.
- Ne tereled a témát. Válaszolj. Ha nem teszed zálogot kell adnod. - kulcsolta össze a kezeit a melle alatt. Mérgesen kifújtam a levegőt és a következő pillanatban mérgesen hozzá vágtam a kabátomat. Nem fogok ilyen hülyeségre válaszolni.  Jó ha Ő így akar játszani akkor megkapja.
- Kivel veszítetted el a szüzességed? És ne mond azt, hogy velem mert úgyis tudom, hogy hazudsz. - mondtam bunkón, Liam pedig meglepődött a kérdésemen. Elkezdett fészkelődni a tekintetét pedig az égre emelte. Most megfogtam. Igazából mindig is érdekelt, hogy kivel csinálta először. Csak eddig soha nem volt merszem megkérdezni Tőle. Viszont most megtehetem.
- Oké legyen. - sóhajtott fel végül és az arcomba nézett. - Még az X-Factor idején ismerkedtem meg egy lánnyal. Daniel Peazernek hívták és Ő volt az egyik háttértáncos. Szerelem első látásra ha lehet így mondani. 16 voltam szóval persze, hogy rögtön rámozdult. Vagyis jobban mondva Harrynek köszönhettem, hogy meg mertem szólítani. De nem is ez a lényeg. Megdícsértem a kabátját Ő pedig kedvesen vissza mosolyogtt rám. Másnap úri ember módjára kinyitottam előtte az ajtót és talán itt kezdődött minden. Elkezdtünk találkozgatni és összejöttünk. - rossz volt ezt így hallani. Szörnyű volt bele gondolni, hogy volt egy lány akit talán ugyan úgy szerett mint egem. Ugyen ezeket mondta neki, mint nekem és végül mégis szakítottak. Pedig a hallottak alapján tényleg szerethette.
- Szép kis történet. - mondtam végül csak azért, hogy mondjak valamit.
- Még nem fejeztem be, ugyanis a lényeget kihagytam. - szólt közbe. - Danielle 5 évvel idősebb volt tőlem. Mikor erről tudomást szereztem már megtörtént a dolog az időt pedig nem tudtam vissza fordítani. Ha tudtam volna esküszöm még csak hozzá sem nyúltam volna. Persze mikor ezt megtudtam rögtön szakítottunk és utána nem volt senkim egészen addig amíg Te fel nem bukkantál. Hidd el Em, Danielle nekem nem jelentett semmit. Számomra az első az veled volt! - nézett a szemem közé szomorúan. Láttam az arcán, hogy tényleg fáj neki erről beszélni. Ezért, az ölébe ültem a kezeimet pedig a nyaka köré fúrtam.
- Semmi baj. Hisz én se veled csókolóztam először hanem Zaynel. Szóval nekem is lelkiismer furdalásomnak kellene lennie akkor. Mindenki követ el hibákat. - mondtam kedvesen.
- De akkor is az Zayn volt. Még Danielle egy érett nő! - lett libab bőrös és, hogy elfeledtessem vele gyorsan megcsókoltam.
- Szerintem nem olyan ciki. - mondtam vigyorogva mire Ő csúnyán rámnézett. - Viszont örülnék neki ha végre abba hagynád azt a hülyeséget, hogy Louisnak bejövök. Csak barátok vagyunk és azok is leszünk mivel én csak téged szeretlek.
- Én is csak téged szeretlek és ez örökké így is marad. - húzott ismét magához és ismét megcsókolt...