§5-Te vagy Liam Payne barátnője és nem Ők

Itt a kövi rész. Nincs nagyon sok hozzáfűzni valóm. Talán csak annyi h esetleg észre e vettétek, hogy megint naponta jönnek a frissz részek :D komizniiii

- Szóval ha áll az este akkor nyugodtan gyertek. Szívesen fogadunk. - kacsintott Cara és a kezembe nyomott egy cetlit, amin mint később kiderült a telefonszáma volt található.
Számat egy szomorú sóhaj hagyta el, majd a papírdarabkát a táskámba gyömöszöltem. Jó mélyre, hogy soha többet ne kelljen látnom a rózsaszín szívecskéket amit Cara ha jól sejtem nem nekem szánt, hanem Liamnek.
Életkedvem valahol a föld alatt volt mikor a könyveimet raktam be a szekrényembe ugyanis végre vége volt az utolsó órámnak is. Figyelmemet a könyveimre szenteltem, és nem a többi diákra akik még mindig élvezettel bámulnak meg. Azt hiszem hozzá kell szoknom, hogy én itt csak a fiúk miatt vagyok sikeres. Nem is a sulival van itt a baj.
Sőt az iskola nagyon szuper. Pont olyan amit én képzeltem el. Egy csomó olyan órám van amire később még nagy hasznom lesz ha írónő leszek. A tanárok is tök normálisak és végre magamnak is elhittem, hogy tényleg jó vagyok az írásba. Nagy jövő áll előttem és ezt ki is fogom használni.
Nem a gond nem itt van. Hanem azzal, hogy magányos vagyok. Tudom hülyén hangzik pont az én számból mivel szinte minden percben valaki beszél hozzám és még a mosdóba is követnek. De ezek az ember nem önmagam csinálják ezt, hanem a One Direction miatt. Őket a srácok érdeklik és azt hiszik, hogy majd álltalam a közelükbe fognak tudni férkőzni. Nekem pedig ez rettentő szarul esik, ugyanis önmagam miatt nincs egy barátom se.
Miközben mentem a folyosón egy csomóan mosolyogva integettek én pedig fancsalian vissza köszöntem. De amint kiléptem az iskolából a mosoly lefagyott az arcomról és lehajtott fejjel lépkedtem a járdán és csak akkor pillantottam fel mikor megláttam Liam jól ismert fekete BMW-jét. Tudom egy csomóan minket bámulnak és azt várják, hogy Liam mikor fog kiszállni az autóból. De Ő nem olyan, tudja nagyon jól, hogy veszéllyel jár és én meg is értem.
- Szia Em. - nézett rám jókedvűen Liam mikor beszálltam az anyósülésbe és rögtön a számra nyomott egy puszit. - Na milyen volt? Gondolom egy csomó barátod lett. - mondta izgatottan. Nem válaszoltam hanem helyette a biztonsági övemmel vacakodtam. De mikor kész lettem vele muszáj volt felemelnem a fejem és így megláttam, hogy Liam milyen izgatott. Még pedig miattam. Ahogy ismerem egész nap azon stresszelt, hogy mi lehet velem. Nem akarom, hogy miattam aggódjon. Nekem kell minden nap elviselnem ezeket az embereket és nem neki. Semmi köze hozzá.
- Aha. Persze. Minden szuper. Igazad volt egy csomó barátom lett. - hazudtam majd gyorsan elfordítottam a fejem és kibámultam az ablakon.
- Akkor örülök. Nagyon szurkoltam neked. - mondta vidáman miközben beindította a motort és elindultunk haza.
Lelkiismeret furdalásom volt amiért hazudtam neki. Eddig még soha nem hazudtam és nem is állt szándékomban, mivel az az elvem, hogy egy kapcsolatban a bizalom a fontos. De most akkor sem volt más választásom. Van elég gondja nélkülem is. Például a banda. Egy csomó interjúra kell menniük, de csak nagy nehezen tudják megoldani mivel Liam New Yorkban van a többiek pedig Londonban. Ráadásul az új albumukon dolgoznak, de a stúdió is Londonban van és Liam nélkül nem tudják felvenni az új anyagokat. És még ott vannak a rajongók is akik új klipeket akarnak, de nem tudnak forgatni szintén Liam miatt. Vagyis jobban mondva miattam. Én kevertem bele ebbe az egészbe. Ha nem akartam volna minden áron eljönni ide akkor minden olyan lenne mint régen. De így minden a feje tetejére állt. És igen megint miattam. Mondtam én, hogy egy lúzer vagyok.
Az út hátralévő részében meg sem szólaltam, pedig Liam próbált faggatni. Tudom, hogy tudja, hogy valami bajom van, mivel elég sokszor pillant rám aggodalmasan.
A lakásunk előtt szó nélkül szállok ki az autóból és mikor belépek a földre vágom a táskámat majd levágódok a kanapéra és szétterülök. Végül pedig arcomat a tenyerembe temetem. Hallom ahogy Liam is megérkezik és az asztalra rakja a kulcsait majd leül közvetlen mellém.
- Nagyon szótlan vagy. - mondja halkan és érzem a pillantását a testemen. Nem válaszolok csak vállat vonok flegmán. Nem vagyok képes hazudni neki, de az igazat sem akarom elmondani. Olyan nehéz ez az egész. - Esetleg történt valami amit nem mondtál el? - kérdezte óvatosan.
Mérgesen felültem és megöleltem a térdeimet és akkor vettem észre, hogy könnyek csurognak a szememből. Liam gondolkodás nélkül magához húzott és elkezdte simogatni a hátamat. Nem kérdezett többet hanem azt várta, hogy magamtól mondjam el, hogy mi bánt.
- Igazam volt Liam. Senki nem kíváncsi rám, hanem csak rád és a srácokra. - szipogtam az ingjébe.  Elég érdekesen hangzott az utolsó mondtatom.
- Nem értelek. - húzódott el tőlem, hogy tudjon az arcomba nézni. Mogyoróbarna szemei már nem csillogtak hanem tele voltak szomorúsággal.
- Csak azért beszélnek velem mert Te vagy a pasim. - nyögtem ki végül és kitöröltem a szemeimből a könnyeket. - Követnek engem és állandóan a One Direction a téma. Azt akarják, hogy mutassalak be nekik vagy, hogy mennyünk el hozzájuk. Nem én vagyok a lényeg hanem Te. Nekem pedig ez az egész nagyon rosszul esik. Tudom, hozzá kellett volna már szoknom, de egyszerűen nem megy. - adtam ki magamból a gőzt, de mikor tovább akartam volna folytatni Liam ismét magához húzott és lágy puszikat nyomott az arcomra.
- Nem kell őket figyelembe venni. Ne is fogd fel, hogy mit mondanak. Te vagy Liam Payne barátnője és nem Ők. A Te barátaid Harry, Louis, Niall, Zayn és nem az övék. És ez nem hiába van így Emma. Azok az emberek a pénzem és a sikerem miatt akarnak velem lenni, míg Te azért mert olyannak szeretsz amilyen vagyok. Te ismered az igazi Liamet míg mások nem. És az a lényeg amit érzel. - nézett a szemem közé.
Arcomra egy széles mosoly húzódott és egy csapásra jobb kedvem lett. Ennyire őszintén velem még soha nem beszélt. És ami a legjobb igaza volt. Engem soha nem érdekelt, hogy egy világszár és nem is fog. Úgy ahogy a pénz sem érdekelt. Nekem ő azért kell mert szeretem a természetét és a stílusát. Ha egy csöves lenne még akkor is kellene.
- Akkor is miattam kell lemondanotok egy csomó interjút. Nem akarom, hogy miattam mennyen szétt a banda. - mondtam csendesen és lehajtottam a fejem, de Liam lágyan felemelte a fejem, hogy tudjon ismét a szemembe nézni.
- Ezt most fejezd be. - mondta keményen. - Tudtuk, hogy mire vállalkozunk és megoldjuk. A bandának nem lesz semmi baja mert kiállunk egymás mellett. - tettem még hozzá mire én bólintottam egyet.
Megnyugtató volt hallani ezt az ő szájából mivel így legalább elhszem. Ha Ő így gondolja akkor így is van. Hisz Ő a banda egyik tagja, ráadásul jobban ismeri a barátait mint én. Rengeteg mindenen mentek már keresztül és mindent megoldottak eddig.
- De...
- Emma! - szólt rám keményen.
- Oké csak nem akarom, hogy megint miattam legyenek gondok. - sütöttem le a szemeimet.
- Akkor lesznek gondok ha nem fejezed be ezt a sok sületlenséget amit most beszélsz. Kérem vissza a vidám, mosolygós barátnőmet aki egy balfék. - nézett rám vigyorogva. Csillogó szemekkel ránéztem majd kezeimet a nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz végül pedig szenvedélyesen megcsókoltam. Liam bele mosolygott a csókunkba.
- És mit csináltál egész nap? - kérdeztem jókedvűen miközben már az ölében ültem. Liam-e kérdés hallatán hirtelen a karjaiba vett majd elindult velem a konyha felé és letett az egyik székre majd hirtelen eltűnt. - Liam mire készülsz? - szóltam utána, de válasz nem jött.
Pár pillanat múlva vissza tért két tányérral a kezében amin két muffin pihent. Szemeim kitágultak mikor elém rakta, Ő pedig leült mellém és jóízűen lakmározni kezdett. Bizonytalanul méricsgéltem a sütit. Itt valami nem stimmel. Reggel a rántottája borzalmas volt és ehetetlen. Szóval lehetetlen, hogy délutánra egy ízletes muffint tudott csinálni.
- Ezt nem Te csináltad. - mondtam egy ördögi vigyor kíséretében. Liam csalódottan lenyelte az utolsó falatot majd szomorúan rámnézett.
- Téged semmivel nem lehet áttverni? - kérdezte mosolyogva és kiöltötte rám a nyelvét majd bevágta a durcit.
- Reggel kis híján felgyújtottad a lakást az ehetetlen rántottád miatt. Ahhoz nagy varázslat kéne, hogy délutánra ilyen muffint tudj csinálni. - magyaráztam.
- És mi van akkor ha én vagyok Harry Potter? - húzta fel a szemöldökét majd mind kettőnkből egyszerre tört fel a röhögés. Egy csapásra elfelejtettem a gondjaimat.Bár minden ilyen könnyen menne mindenhol. Vagy az is elég lenne ha Liam járhatna velem iskolába.
- Ha ennyire sütni akarsz akkor majd sütünk ketten valamit. - húztam magamhoz a gallérjánál fogva majd hevesen megcsókoltam. Liam rögtön vette a lapot és kezeit a derekamra csúsztatta végül pedig ismét a karjai közé vett és elindult velem a hálószobánk felé. Ott gyengéden lefektette az ágyra majd fölém tornyosult miközben lágy puszikkal borította be a nyakamat.
-  Szóval már nem korai? - kérdezte vigyorogva miközben én a pólóját vettem le közben pedig a kockáit csodáltam.
- Eddig sem volt, csak az agyadat húztam. - válaszoltam vigyorogva mire Ő ismét a számat vette célpontba...