2013. április 10., szerda

§8-És ez még csak a kezdet.

Itt is a kövi rész. Sajnálom, hogy még ilyen unalmas részek vannak :/ De ígérem már nem kell sokat várni az izgis részekig...Addig is komizniiii
New Yorkból, London viszonylag elég messze van, ami annyit jelent, hogy szinte egy teljes nap repülővel. És ez nekem katasztrófa mivel utálok egy helyben ülni. De most valahogy kibírom mivel Niellről van szó és az Ő szülinapi bulijáról. El sem hiszem, hogy képes voltam majdnem elfelejteni szegénykémet. Pedig ha nem szólt volna, komolyan elfelejtettem volna. Még szerencse, hogy nem történt meg mivel nem lettem volna képes többet a szemébe nézni.
De mentségemre legyen szólva, más dolgokon járt az eszem. Először is ott volt a suli ahol a tanulás mellett a beilleszkedéssel is meg kellett küzdenem. Az utóbbi pedig még mindig nagyon gyatrán ment. Próbálok jó pofit vágni és mosolyogva válaszolni a kérdéseikre amik nagy részt a fiúkkal kapcsolatosak. De mikor tizedgyére kérdezik meg, hogy nem-e akarom behozni a suliba Liamet, na akkor már hajamat tépve rohanok be a mosdóba és zárom be magam az egyik fülke ajtaját és ott ücsörgök amíg meg nem szólal az a bizonyos csengő.
Amikor pedig nem a diákok elől menekülök akkor meg a tanulásra próbálok koncentrálni, ami nem nagyon megy. Először is a biológia, a történelem meg a többi átlagos tantárgy mellett most már külön rajzórám is van ami arra a célra szolgál, hogyha egyszer kijön a saját könyvem tudjam saját magam megszerkeszteni a borítóját. Ez szerintem tök klassz mivel így olyanok lehetnek a szereplők mint ahogy én képzeltem el. Viszont az már nem annyira jó, hogy én nem tudok rajzolni. Komolyan a rajz tehetségem még az ének hangomnál is szörnyűbb. Ami azért nagy szó, hiszen mégis csak Liam barátnője vagyok aki tehetséges énekes, míg nekem olyan a hangom amivel üveget lehetne töretni. Hát a rajztudásom is azzal egyezik meg, még egy ovodós is szebben rajzol mint én. De meg kell oldanom a feladataimat ezért muszáj próbálkoznom. Ilyenkor lenne jó ha a srácok is nálunk laknának mivel Zayn nagyon szuperul tud rajzolni és akkor simán meg tudná helyettem csinálni a feladataimat.
A többi tantárgyról pedig inkább már nem is beszélek. Míg a londoni gimiben a spanyoltól dobtam hátast és legszívesebben leváltottam volna, addig itt a némettel és a franciával szenvedek. A német még úgy ahogy meg mivel néhol hasonlít az angolra, de a francia. A világon talán most azt a nyelvet utálom a legjobban. Szerintem még a kínait meg a japánt is könnyebben megtanulnám mint azt.
De nincs okom panaszra, hisz itt van Liam, na meg a rajongói akikkel nap mint nap találkozok mikor a városba megyek vásárolni, vagy csak simán moziba. Úgy rá vannak tapadva Liamre mint a piócók és levakarhatatlanok és idegesítőek. Álomvilágban élnek ugyanis azt hiszik, hogy egyszer Liam majd pont közülök fog feleségül venni valakit. Na persze és akkor velem mi lesz?
- Megkérjük utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket ugyanis pár perc múlva landolunk! - hallottam meg a pilóta hangját, majd csodálkozva eszméltem fel, hogy még mindig a gépen ülök.
- Ilyen hamar megérkeztünk? - néztem rá csodálkozva a mellettem ülő Liamre akinek a szája tele volt tömve chipsel. Undorodva mértem végig ahogy letörli a szájáról a maradékot végül pedig megnyálozza a száját. - Annyit ettél, hogy ennyi kajával egy hétig ki kellene bírnod. - csóváltam meg a fejem rosszállóan, Ő pedig vigyorogva kiöltötte rám a nyelvét. Szerintem nem volt vicces ugyanis szinte az egész utat végig ette. A légikisasszonyok győzték hordani neki a kaját.
- Bocsi, de tudod súlyos trauma ért és én álltalában evéssel vezetem le a feszültséget. - mondta tetett bunkósággal mire én értetlenül bámultam rá.
- Mégis miféle trauma? - húztam fel a szemöldökeimet kíváncsian. Komolyan érdekelt, a mondandója mivel én most nem csináltam semmi olyat ami feszülté tehette.
- Nem is tudom, hogy ki volt az aki kanállal próbált megetetni. - mondta egyszerűen. Hanyagul legyintettem egyet a kezemmel és próbáltam nem képen nevetni. Komolyan akkor ügyet tud csinálni abból ha véletlenül a szeme elé kerül egy kanál. Hetekig azon rágja magát míg végül szép csendesen lenyugszik. Mert neki pont a kanalaktól kell félnie amivel szinte a nap minden órájában találkozik. Miért nem lehet neki pókfóbiája? Vagy más olyan valami amivel nem találkozik ilyen sűrűn.
- Oké sajnálom. - néztem rá bocsánatkérően, Ő pedig odahajolt és lágyan megcsókolt. Pont abban a pillanatban mikor a gép landolt a repülőtéren.
Bőröndjeinket magunk után húzva, hagytuk el a terminálokat és indultunk el a csarnok felé. Elvileg a srácoknak kéne értünk jönniük. Épp, hogy csak áttléptünk az üveg ajtón, mikor egy csapat sikoltozó lánnyal találtuk szembe magunkat. Talán mégsem volt olyan jó ötlet kiírni Twitterre, hogy ma jövök Londoba. A rajongók össze tudták rakni a képet. Ugyanis ha én jövök akkor Liam is jön velem ami egyet jelent a One Directionnel.
Liam egy hatalmas vigyort varázsolt az arcára majd letette a földre a csomagjait a lábam mellé és elindult a rajongók felé akik szinte sokkos állapotba kerültek kedvencük láttán. Nekik ez maga a menyország míg nekem egy egyszerű szívfájdalom.
Szomorú sóhaj hagyta el a számát miközben leültem az egyik bőröndöm tetejére és onnan néztem az, ahogy a lányok sorra ölelik átt az én Liamemet. Tudom rossz dolog ilyenen gondolkozni, de féltékeny vagyok azokra a lányokra. Semmi joguk csak úgy megölelniük és megpuszilniuk az én pasimat. Nekik, hogy esne ha egyszer oda mennék a szerelmükhöz és csak úgy simán arcon puszilnám majd megölelném? Szerintem szarul. Szóval természetes dolog, hogy nekem is fáj. Pedig tudom, hogy semmi jelentősége mivel Liam engem szeret. De ezek a lányok akkor is elvetemültek. És ezt azóta tudom amióta az egyik koncertjükön egy lány házassági szerződést próbált alá iratni Liammel. Már majdnem alá írta mikor Zayn észre vette a papíron a pecsétet. A csajt persze rögtön bevitték a rendőrségre, személyi jog megsértése miatt. Én egyenesen a diliházba küldtem volna. És még ezek után legyek nyugodt.
A lányok percről percre fogytak. Mikor kevesebben lettek, felálltam a bőröndömről és mikor el akartam volna indulni Liamhez egy alacsony, aprócska kislány nekem állított. Nagy szemekkel néztem le rá miközben Ő egy papírt és egy tollat nyújtott felém.
- Mit szeretnél? - kérdeztem érdeklődve ugyanis nem értettem, hogy mit akar ezzel az egésszel. Hiszen Liam pár lépésre áll tőlünk. Még csak össze téveszteni sem tud.
- Aláírást. Mindig is szerettem volna egy One Directionös barátnővel találkozni és ma végre sikerült. - mondta csillogó tekintettel amitől én meghatódtam. Annyira aranyos volt tőle, hogy nem utálattal néz rám hanem ugyan úgy mint Liamre. Csodálattal.
- Te komolyan tőlem akarsz aláírást? - mutattam önmagamra a kislány pedig bólintott egy hatalmasat. Remegő kezekkel vettem átt tőle a papírt és a tollat és gyorsan ráfirkantottam a nevemet a végén pedig megköszöntem és rajzoltam egy mosolygós fejet.
- Nocsak Emmus, túl vagy életed első aláírásán. És ez még csak a kezdet. - állt mellém mosolyogva Liam egyik kezét pedig a derekamra csúsztatta és közelebb húzott felém. A papírt visszaadtam a kislánynak aki a sírás szélén állt. Azért fura, hogy ezt mind én váltottam ki belőle, pedig még csak híresség sem vagyok. Aha én nem vagyok sztár csak pont a pasim a világ legfelkapottabb banda tagja.
- És esetleg egy képet még kérhetek? Annyira aranyosak vagytok így együtt, hogy muszáj megörökítenem és kiraknom a falamra az ágyam fölé. - Liam szó nélkül bólintott majd a másik pillanatban a karjai közé kapta az aprócska kislányt én pedig félénken melléjük álltam és vártuk, hogy az anyukája elkészítse a képet. De mielőtt ez megtörtént volna a kislány az egyik kezével átkarolta a nyakamat. Tényleg komolyan gondolta amit mondott. Csodál minket és engem is.
Mikor a fotó elkészül a kislány még utoljára megköszönte majd megfogta az anyukája kezét és elmentek. Én még mindig a történtek hatása alatt álltam ugyanis még percekkel később is arra a ponta néztem ahol a lány állt. Liam halkan kuncogott és megfogta a kezem mire az ujjaink összekulcsolódtak.
- Annyira aranyos vagy mikor zavarban vagy. - mondta mosolyogva és megsimogatta az arcom. Éreztem, hogy fülig elpirulok ezért inkább elkezdtem a cipőmet kémlelni. Még mindig nem nagyon bírom mikor bókol nekem. Olyankor mindig elpirulok és teljesen hülyének érzem magam. - Én vagyok a világon a legszerencsésebb pasi, hogy pont Te vagy a barátnőm.
- Azért nem kell túlreagálni. Egy szimpla szeretlek is megteszi. - mondtam hálásan.
- Te annál sokkal szebbet és többet érdemelsz. - suttogta majd lassan feje közeledni kezdett az ajkaimhoz. Már éreztük egymás leheletét mikor egy köhögésre lettünk figyelmesek. Rögtön szétrebbentünk és kerestük a hang forrását majd pár pillanat múlva megakadt a szemünk Paulon a banda biztonsági őrén.
- Paul Te meg mit keresel itt? - kérdezte csodálkozva Liam miközben megfogta a bőröndjeit és elindult a férfi felé. Én is követtem a példáját ugyanis nem akartam lemaradni.
- Én viszlek titeket a villába. - mondta egyszerűen majd sarkon fordult én elindult a kijárat felé. Tanácstalanul összenéztünk Liammel, de azért követtük Őt. Az emberek természetes megbámulták Liamet és voltak olyanok akik meg is akarták őt állítani, de Paul az összes rajongót elkergette a srác útjából.
Megkönnyebülés volt beülni a fekete Audiba ami teljesen el volt sötétítve így senkinek sem volt esélye betekintést nyerni, hogy mi történik az autóban. Paul beült a volán mögé, mi pedig Liammel hátra. De Ő tovább kíváncsiskodott.
- Hol vannak a srácok? - érdeklődött és én is hegyeztem a füleimet ugyanis úgy volt, hogy Ők fognak értünk jönni erre fő Paul jött. Mi történhetett, hogy megcserélődött a helyzet? Remélem semmi hülyeséget nem csináltak magukkal.
- Épp a villát takarítják. - felelte egyszerűen a férfi. Milyen jó, hogy belőle mindig harapófogóval kell kivenni a szavakat.
- Hogy érted, hogy takarítják? - kérdeztem és hirtelen elképzeltem ahogy a négy srác seprűvel futkározik a villába. Ezt amúgy el sem lehet képzelni mivel ilyen a való életben soha nem történik meg. Hisz azt sem tudják, hogy kell seprűt a kezükbe fogni. Inkább kérnek meg valakit, mint, hogy ők takarítsanak.
- Tegnap házibulit csináltak és ma reggelre úgy nézett ki az egész ház mint egy csatatér. De  mivel tudják, hogy Liam haza jön és leordítaná a fejüket ezért inkább rendet csinálnak. Már ha sikerül nekik. - magyarázta. Liam büszkén húzta ki magát mivel neki az dícséret volt hallani, hogy a barátai félnek tőle. Kár, hogy én abból a nagy takarításból már nem fogok semmit látni. Habár lehet, hogy addig nem végeznek míg oda érünk...

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett*.*!

    VálaszTörlés
  2. ez nagyon jó lett :) várom az "izgalmakat" is, és remélem hamar megjön az ihleted a másik történet folytatásához is :) xoxo

    VálaszTörlés
  3. Jaj, nagyon jó!! Remélem sietsz a kövivel! Kíváncsi vagyok, hogy fog-e barátot(/kat) találni Emma New Yorkban, de legfőképpen arra, hogy Lounak tényleg tetszik-e Em!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett! Olyan aranyos volt az a rész amikor aláírást kért a kislány Emmától! Arra a nagytakarításra én is kíváncsi lennék! Imádom a blogod! Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés
  5. nagyon jó..várom a kövit :)) http://thesecrettwin.blogspot.hu/

    VálaszTörlés