§17.-Itt meg mi történt?

Sziasztok. Itt a várva-várt kövi rész ami szerintem elég érdekesre sikerült. Én mondtam, hogy nem fog hasonlítani az első évadhoz:D Mellesleg most már igazán kijelenthetem, hogy innentől lesz érdekes és izgalmas a töi :) És köszönöm a 7 komit..remélem ehhez is össze jön annyi :)

/LIAM/
Szótlanul ültem az öltözőnkben közben pedig Emmán járt az eszem. Valahogy rossz előérzetem támadt. Olyan fura érzésem volt mikor rá gondoltam, mintha történne valami.
Csak paranoiás vagyok és legfőképpen féltékeny. Egyszerűen nem tudok bele nyugodni, hogy nélkülem ment el egy buliba ami tele lesz csupa részeg alakkal akik majd megint rá fognak nyomulni, én pedig nem leszek ott, hogy megakadályozzam. Helyette itt ülök és azt várom, hogy mikor kezdődik a koncert. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ilyet mondok, de bárcsak történne valami és lefújnák az egész koncertet. Igen ez lenne a legjobb. Mondjuk senki nem jönne el mert a tinilányok súlyosan megfertőződtek. Á, de ez lehetetlen. A rajongóink még halálos betegen is képesek lennének eljönni a koncerjeinkre.
Viszont ha most tényleg sikerülne a kérésem, akkor azonnal autóba szállnák és már mennék is Em után. Vajon mit csinálhat most? Gondolom jól szórakozik Lanával és a többi volt osztálytársával. Örülnöm kéne, hisz most igazán boldog lehet a barátaival akiket annyira szeret. Igen és boldog is vagyok, csak van egy kis gondom. Méghozzá az, hogy Emma gyönyörű és aki meglássa Őt az rögtön elkezd vele flörtölni.
Élő példa Louis. A szemem láttára flörtölt vele és még Ő volt felháborodva mikor megmondtam neki a véleményemet. Lehet az egyik legjobb haverom, de mostanában kezd nagyon elegem lenni belőle. Állandóan csak sajnáltassa magát Emmával Ő meg amilyen hiszékeny elhiszi, hogy tényleg szomorú és magányos. Ha engem kérdeztek szerintem Lou csak így próbálja elcsavarni a barátnőm fejét. De abból nem eszik. Emma az enyém és szeret engem. Soha nem szakítana velem Louis végett. Még akkor sem ha valami katasztófa történne. Minket senki és semmi nem tud elválasztani egymástól! Nem is értem, hogy akkor miért vagyok még mindig féltékeny. Hiszek Emmának szóval ha Ő azt mondta, hogy semmit nem érez Lou iránt akkor így is van. Állítsd le magad Liam!
- Idő van. - nyitott be az ajtón Paul én pedig vissza tértem a valóságba majd a srácok nyomába felmentem a színpadra. A kérésem nem vált be ugyanis több ezren jöttek megnézni a One Directiont. Legtöbb esetben ilyenkor már rég fülig vigyor szoktam lenni, de most sajnos nem ment. Helyette egy kényszer mosoly jelent meg az arcomon és alig vártam már, hogy legyen vége a koncertnek. Egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből Emmát. Fura volt, hogy nincs mellettem. Hiányzik.
Bő egy óra után mentünk le a színpadról. Mint a villám berohantam az öltözőbe és már vetkőztem is át. Még csak tizenegy óra múlt. Szerintem ha sietek még simán oda érek a buliba és kettesben lehetek Emmel.
- Hova sietsz Liam? - nézett rám gyanakodva Harry mikor már át voltam vetkőzve és az ajtóban toporzékoltam, hogy siessenek. Igen a Sors ellenem játszik, mivel még Őket is meg kell várnom.
- Elméletileg nekem már rég Emmával kellene lennem egy buliban. De helyette még mindig a félmeztelen testeteket nézem. - mondtam bosszúsan.
- Szerintem is siethetnétek már, mivel éjfélkor bezár a Nando's én pedig éhes vagyok. - értett egyet velem Niall közben pedig a hasát simogatta. De legalább Ő már átöltözött és indulásra készen áll. Hát igen ha a hasáról van szó akkor mindenre képes.
Negyed óra múlva pedig végre mindannyian az autóban ültünk. Louis vezetett míg Niall az anyósülésen foglalt helyet. Én pedig Zaynel és Harryvel hátul. Elég lassan tudtunk csak haladni mikor hatalmas tömeg volt az utakon. Ráadásul Niall egész úton jajgatott mivel állítása szerint az éhenhalás szélén állt. Én csak csendben meghúztam magam és alig vártam, hogy ülhessek át a saját kocsimba és mehessek a buliba. Em még biztos nem ért haza mert akkor felhívott volna. Ideges voltam és minél előbb haza akartam menni. Késő van már és féltem Őt. Ilyen bulikban akár mi megtörténhet.
- Itt meg mi történt? - szólalt meg Louis közben pedig lassított a tempón. Előrébb másztam, hogy jobban lássak ki az ablakon. Az út le volt zárva és a mentő autók fényei miatt jól kivehető volt, hogy baleset történt. Méghozzá elég csúnya baleset. Ugyanis egy fekete BMW egyenesen neki hajott az út szélén álló fának és ripityára tört. Akaratom ellenére is az jutott eszembe mikor alig pár hónapja Emma is autóbalesetet szenvedett. Akkor majdnem elveszítettem Őt. És megfogadtam, hogy soha nem fogom magára hagyni. - Kerülő úton kell mennem. - tette még hozzá.
- Louis Te most szórakozol velem? - nézett rá Niall gyilkos pillantással. - Éhes vagyok! Ha kerülő úton mész, esélyem sincs oda érni a Nando'sba zárás előtt.
- Akkor majd elmész holnap. - mondta egyszerűen Zayn és kényelmesen hátra dőlt az ülésen. Nekem sem tetszett ez az ötlet. Ha hosszab úton megy az fél órával tovább tart.
- Tudsz jobb ötletet Niall? Mert én nem. - mondta mérgesen Louis majd hátra tolatott végül pedig megfordult. Utoljára még vissza pillantottam és épp láttam ahogy a mentősök egy hordágyat tolnak be a mentőautóba.
Életem leghosszabb haza vezető útja volt. Szinte megkönnyebülve szálltam ki az autóból és indultam el az autóm felé. De pár lépés után megtorpantam ugyanis a zsebemben elkezdett csörögni a mobilom. Gyorsan elő kaptam és megnéztem a képernyőn amin egy ismeretlen szám virított. Félve nyomtam meg a zöld gombot és tartottam a fülemhez.
- Üh, Igen? - szóltam bele.
- Liam Paynel beszélek? - kérdezte egy ismeretlen mély férfi hang. Hasam görcsbe rándult mikor szólásra nyitottam a számat.
- É-én vagyok az. - nyögtem ki végül. A srácok észrevették, hogy valami nincs rendben ugyanis feszülten körém álltak.
- Csak tudatni szerettem volna magával, hogy Emma Sparks ma autóbalesetet szenvedett és a városi korházba szállították. - elfehéredtem és közel voltam az ájulás széléhez. Szédült velem a világ és nem tudtam másra gondolni csak Emmára. Már megint ugyan az történik mint pár hónapja. Akkor majdnem elveszítettem, mi lesz ha most tényleg elveszítem? Én abba bele halok. - Nem tudom, hogy milyen közeli hozzátartozója, de az Ön száma volt a legelső a hölgy telefonjában. - képtelen voltam válaszolni. A telefon kicsúszott a kezem közül és a járdán landolt aminek az lett a következménye, hogy a kijelzője össze tört. De nem foglalkoztam vele. Fejembe még mindig az a mondtat járt, hogy autóbalesetet szenvedett. Én pedig még nem vagyok mellette.
- Liam mi történt? - kérdezte aggódva Harry. Éreztem ahogy szememből kicsordul az első könycsepp, de nem töröltem le. Hagytam, hogy végig folyon az arcomon.
- Emma...- képtelen voltam befejezni, helyette hangosan felzogoktam.
- Mi történt Emmával Liam? - nézett rám idegesen Louis majd erősen a vállamra tette a kezeit. De mivel nem válaszoltam gyengéden rázott rajtam egyet. - Mond már, mi történt vele?
- Autóbalesetet szenvedett és kórházba szálították. - nyögtem ki végül. Louis elfehéredett, elengedett majd maga elé bámult és nem szólt semmit. A többiek is megsemmisülten próbálták feldolgozni a hallottakat.
- Akkor mit ácsorgunk még itt? - szólalt meg Zayn és újra vissza szálltunk az autóba. De most nem Louis vezetett mivel Ő teljesen sokkos állapotba került. Ezért Niall ült a volán mögé majd kicsit sem lassan elindult a kórház felé.
Mikor megérkeztünk és rögtön kipattantam az autóból és elkezdtem rohanni a már jól ismert épület felé. Rossz emlékek lepték el az elmém mikor a megszokott folyosón mentem végig és álltam meg az információs pult előtt.
- Emma Sparkst keresem. Nemrég hozták be. - hadartam el egy szuszra pont akkor mikor a srácok is utol értek. A nővér elkezdett keresgélni a gépen.
- Áh itt van Dr.Mitchell. - mutatott a szemüveges elég köpcög orvosra aki felénk tartott. Én rögtön megindultam felé, Ő pedig megtorpant.
- Maguk Miss.Sparks hozzátartozói? - mért végig a srácok pedig velem együtt bólintottak.
- A barátja vagyok. Liam Payne. - nyújtottam a remegő kezem az orvos pedig elfogadta a gesztusomat majd tekintetét újra vissza vezette a kezében tartó papírjaiba. - Ugye jól van, nem lett semmi komolyabb baja? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Úgy utálom mikor nem válaszolnak rögtön. Miért nem tud megszólalni?
- Jól van. Enyhe agyrázkódást szenvedett. Szerencsére semmi komolyabb baja nem esett. Most még alszik, de szerintem hamarosan magához tér. - megkönnyebülten sóhajtottam fel. Nem lett komolyabb baja. Megúszta egy kis agyrázkódással. Azt majd valahogy kiheveri. Az biztos, többet sehova nem megy nélkülem. Tudtam, hogy most sem lett volna szabad maga elengednem. Ez az én hibám, hogy most itt van.
- Mikor láthatom? - kérdeztem izgatottam, ugyanis alig vártam, hogy újra a karjaim közt tarthassam.
- Hamarosan. - mondta Dr.Mitchell majd újra a papírjait kezde el vizsgálni. - Esetleg Lana Spell hozzátartozóival nem találkoztak? - pillantott rám, de mikor Lana neve elhagyta a száját, Zayn félve lépett mellém. Te jó ég Lana is vele volt? Hát persze, hisz mondta, hogy együtt mennek abba a buliba.
- A barátja vagyok. - mondta bizonytalanul Zayn és látszott az arcán a rémület. - Zayn Malik. Ugye jól van?
- A jobb lábát operálni kellett mivel a térdében lévő csontok apró darabkákra zúzódtak. Ezért elég hosszú ideig nem fog tudni lábra állni és csak mankók segítségével fog tudni járni. - magyarázta a doki, Zayn pedig bólintott egy aprót. Ha ezt Lana megtudja akkor megbolondul ugyanis így nem fog tudni járkálni az üzletekben és vásárolni. Neki ez pedig kész rémálom lesz. - A két lány szerencsésen túlélte azonban a két fiúról már nem mondható el.
- Milyen két fiú? - kérdezte értetlenül Niall. A számból vette ki a szót.
- Benjamin Clinton és Mark Hilton. - adott választ Niall kérdésére. Cseppet sem voltak ismerősek ezek a nevek és szerintem Emma soha nem beszélt nekem róluk. - Sajnálatos módon nem tudtuk őket megmenteni. Mr. Clinton még a helyszínen meghalt, Mr. Hilton pedig az újraélesztés közben. - hát ez tényleg szomorú. De miért van olyan érzésem, hogy ez az egész baleset az Ő hibájuk volt? A nyakamat teszem rá, hogy részegek voltak és úgy ültek volán mögé. Valahogy nem tudom Őket sajnálni. - Ha akarnak bemehetnek a lányokhoz. - tette még hozzá Dr.Mitchell majd ahogyan jött úgy el is ment.
Gondolkodás nélül benyitottam a kórterembe majd rögtön elindultam Emma ágya felé. A srácok halkan jöttek utánam majd az ágy köré álltak. Én leültem szorosan mellé majd lágyan megfogtam a kezét. Néhány karcolás volt a testén és ha a feje nem lett volna bekötve észre sem lehetett volna rajta venni, hogy autóbalesetet szenvedett. Annyira rossz volt Őt így látni. Nem vagyok hozzá szokva, hogy nem látom a mosolyát.
- Soha többet nem hagylak magadra Emmus. Megígérem. - fölé hajoltam és gyengésen megpusziltam az arcát majd vissza húzódtam a székre és csak néztem alvó arcát.
Csak néztem és néztem és senki nem szólt semmit. A többiek komolyan álltak az ágy körül és egyikőjük sem mondott semmit. Azt vártuk, hogy mikor fog magához tértni.
Éjfél már javában elmúlt mikor megmoccant. Erősebben szorította a kezem és lassan kinyitotta kék szemeit. Én vigyorogva felugrottam majd fölé hajoltam és meg akartam csókolni, de Ő szörnyülködve elhúzódott Tőlem.
- Mégis mi a szart csinálsz Te ütődött? - nézett rám és undor terült szét az arcán.
 A srácok egyesével mentek ki a kórteremből, hogy szóljanak valamilyen orvosonak mivel magához tért.  Értetlenül néztem rá, és nem értettem ezt a kérdését...