2013. április 23., kedd

§16.-Te normális vagy?

Itt a kövi rész. Igaz a múlkorihoz megint csak 2 komit kaptam, de már nem érdekel. Viszont ez a rész egy kicsit hasonlít az első évadhoz, de nyugi nem fog hasonlítani a következő részekben :D komizni
Nem mondhatnám, hogy a következő napokban unatkoztam. Szinte mindig történt valami szóval Liammel örültem ha esténként kettesben tudtunk lenni. De akkor is csak arra volt ereje, hogy megcsókoljon mivel aztán rögtön bealudt. Ugyanis szinte minden nap a stúdióban voltak és az új albumon dolgoztak. Néha velük mentem viszont végül már kezdtem megunni ezért olyankor az időmet Lanával töltöttem. Azonban Lanának iskolába kellett mennie, de értem képes volt ellógni. Amit még mindig nem tartok jó ötletnek mivel bajba fog kerülni miattam.
A napok rohamosan teltek én pedig minél szomorúbb lettem, ugyanis nem akartam vissza menni New Yorkba. Nem is a várossal volt a gond hanem az iskolával. Megint minden előről fog kezdődni és megint csak Liamre számíthatok.
***
Csütörtök reggel mikor felébredtem kissé elszomorodtam ugyanis Liam nem volt mellettem. Pedig a stúdióba még nem mehettek el. Lassan kikeltem az ágyból és elvégeztem a reggeli tehendőimet. Miközben mentem le a folyosóra akkor tudatosult bennem, hogy a többiek még mélyen alszanak. Akkor már megint hova tűnhetett Liam? Esküszöm sokszor megrémít ezzel a viselkedésével, hogy csak úgy eltűnik.
Egy kakaó társaságában leülte a TV elé és egy zenecsatornára kapcsoltam ahol épp egy Rihanna dalt szólt. Fejemmel elkezdtem mozogni a zene ritmusára, majd mikor a refrén jött én is elkezdtem a szöveget énekelni.
- Oh, na, na, what’s my name? - dúdoltam hangosan és semmi másra nem koncentráltam.
- Oh, na, na, Mrs. Payne. - fejezte be mögöttem Liam kuncogva és hátulról áttkarolta a nyakamat miközben egy jó nagy puszit nyomott az arcomra. Kissé meglepődtem a hirtelen felbukkanásán, de a kijelentésén még inkább. Valahogy olyan jó volt azt hallani, hogy Mrs.Payne. Milyen jó lenne ha egyszer tényleg így hívnának.
- Komoly? - emeltem rá a tekintetemet Ő pedig egy nagyot bólintott majd kérdezés nélkül kivette a kezemből a kakaómat és az egészet megitta. Most, hogy így végig néztem eléggé ki volt fáradva ráadásul sport felszerelés volt rajta. - Hol voltál Limuci ?
- Futni. - válaszolta egyszerűen. - Hívtalak.
- Uhh bocsi, fent hagytam a mobilom. - húztam el a számat.
- Semmi baj, de ilyenból ne csinálj rendszert mert aggódtam. - nyomott egy csókot a számra majd feltápászkodott a kanapéról. - Megyek zuhanyozni. - kiáltotta el magát miközben rohant fel a lépcsőn. És igen a többiek még mindig aludtak. Az üres kakaós poharamra néztem majd gondoltam egyet és vissza mentem a konyhába, hogy csináljak egy újat Liamnek.
Mikor elkészültem boldogan indultam fel az emeletre ahol a szobánk volt majd benyitottam az ajtón és szembe találtam magam a félmeztelen pasimmal. Egész testét nem takarta más csak egy törülköző míg egy másikkal a vizes haját szárította. Számban a nyál megállt miközben végig néztem tökéletes alakján. Ezt nem hiszem el, hogy még mindig ilyen reakciókat tud kiváltani belőlem. És ezt Ő is észrevette mivel pimaszul vigyorgott rám.
- Nocsak Emmus tetszik a látvány? - kérdezte közben pedig kacsintott egyet. Totál zavarba jöttem és csak pislogtam.
- Öhm. É-én csak csináltam neked kakaót. - dadogtam mint egy szerelmes kis csitri.
- Imádlak, ugye tudod? - kérdezte miközben közelebb lépett hozzám és lassan a falhoz nyomott. Kezeit a derekamra csúsztatta miközben szenvedélyesen megcsókolt. Lábaim elgyengültek és ha nem tartott volna meg az biztos, hogy  a karjaiba ájultam volna. - Alig várom, hogy újra New Yorkba legyünk kettesben. - egy utolsó lágy puszit nyomott a számra majd elengedett. Talán most már énis várom, hogy újra az Államokban legyünk...kettesben. - Egyébként ma megint stúdiózni megyünk. Ha akrsz nyugodtan eljöhetsz.
- Köszi, de nem. Megígértem Lanának, hogy elmegyek elé a sulihoz. - utasítottam vissza miközben Ő elkezdett öltözködni. Jó is, hogy az eszembe jutott. Igazából semmi kedvem nincs a régi sulimhoz menni mivel nem akarok találkozni a többiekkel. De ha már egyszer megígértem neki.
Dél múlhatott mikor a fiúk elmentek otthonról én pedig magamra maradtam a villába. A gimi elég közel volt hozzánk szóval a gyaloglást választottam. Épp a cipőmet húztam fel mikor csengettek az ajtón. Mivel úgyis indultam kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam egy ismeretlen lánnyal. Haja szőke volt néhány rózsaszín tincsel, barátságosan mosolygott rám én pedig azon gondolkoztam, hogy honnan ismerem.
- Szia. Segíthetek? - kérdeztem kedvesen miközben Ő felém tartott egy fekete bőr dzsekit.
- Szia. Én csak Zaynt keresem ugyanis az autómba hagyta a kabátját. - mutatott a ruhadarbra én pedig csodálkozva néztem. Honnan ilyen ismerős ez a lány. - Igazából Perrie vagyok és Te ha jól sejtem Emma. - Perrie hát persze. Ő az a lány aki tetszik neki.
- Igen én vagyok. - bólintottam mosolyogva. - Zayn sajnos nincs otthon, ugyanis a srácokkal stúdiózni mentek. Én pedig épp a barátnőmhöz indultam. - én próbálok kedves lenni vele, de valahogy nem megy. Lana és Zayn még mindig járnak. Erre fő kiderül, hogy ezzel a csajjal már autózgattak is.
- Oké, de azért itt hagyom. - vont vállat egyszerűen. - Amúgy örülök, hogy találkoztunk mivel mindig is csodáltalak amiért ennyire kitartasz Liam mellett pedig világsztár. - mosolygott rám barátságosan. Talán nem is annyira reménytelen eset. Sőt nagyon is szinpatikus.
- Most akkor Te és Zayn...jártok? - kérdeztem óvatosan, mire az arcára fagyott a mosoly. Hupsz talán kényes témára tapintottam. Lehajtotta a fejét, de nem válaszolt.
- Nem. Mi csak barátok vagyunk. Vagyis...Ő szerintem úgy tekint rám. De ez nem téma. - zárta le gyorsan a témát én pedig úgy döntöttem, hogy nem faggatom tovább. Hisz látszik rajta, hogy nem akar róla beszélni. Bólintottam egy aprót. - Ha akarod szívesen elviszlek a barátnődhöz. - ajánlotta fel vidáman.
- Az jó lenne. - néztem rá hálásan majd elindultunk az autója felé. Igazából nem sok mindenről tudtunk beszélni mivel mint ahogy nemrég mondtam a gimi közel volt a villához. Alig öt perc autóval. Viszont Perriet nagyon megkedveltem. Akár még barátnők is lehetünk. Isten bocsájsd meg bűnömet, de Ő sokkal jobban illik Zaynhez mint Lana. Hisz még az izlésük is ugyan az. Mint ahogy kiderült az X-Factorban ismerkedett össze Zaynel a fináléban ahol a fiúk fellépők voltak Ő pedig a csapatával a Little Mix nevezetű együttesel a fődíjért harcolt. És meg is nyerték.
Mikor kiszálltam az autóból még utoljára megköszöntem Perrienek amiért elhozott és elindultam a suli kapuja felé. Pont akkor mikor kicsöngettek. A diákok úgy indultak meg az épületből mint egy csorda. Örültem mivel senkit nem érdekelt, hogy ki vagyok. Csak nyugodtam álltam és köszöntettem az ismerősöknek. Végül pedig megpillantottam Lanát aki mikor meglátott boldogan rohant felém.
- Nézd csak Em, kit hoztam neked. - állt meg előttem majd pár másodpercel később két srác lépett elém vigyorogva. Arcomra egy széles mosoly húzódott mikor megpillantottam Bent és Markot. Régi haverjaim voltak, vagyis jobban mondva a fiú barátaim. Sőt Bennel mikor 14 éves voltam úgymond jártam. Igen jártunk, de soha nem csókolóztunk. Érdekes felfogás mi?
- Sziasztok srácok. - köszöntöttem őket boldogan és mind kettőjüket boldogan megöleltem. - Mizu?
- Lana mondta, hogy vasárnap mész haza. Arra gondoltunk, hogy pénteken Te is eljöhetnél a házi bulimba amit én szervezek. - hívott meg vigyorogva Ben. Elgondolkoztam rajta. Annyira régen lógtam már velük, hogy szívesen elmennék. De ugye itt van Liam aki hát, nem az ilyen bulikhoz van szokva. Viszont én nem akarok nélküle menni.
- Majd még meglátom. - mondtam mosolyogva.
***
- Sajnálom Emmus, de péntek este egy jótékonysági koncertünk van. - húzta el a száját sajnálkozva Liam mikor elmondtam neki Ben buliját. Csalódottan ültem ültem le az ágyra. Pedig én annyira el akartam menni. Liam észre vette, hogy elszomorodtam mivel leült mellém és kedvesen elkezdte simogatni a hátam. - De Te nélkülem is nyugodtan elmehetsz.
- Jó, de az úgy nem olyan. Én veled akartam menni. - mondtam komolyan.
- Lana is ott lesz. Biztos elleszel nélkülem is. Én bízok benned. - nézett a szemem közé. Jól estek a szavai ezért kedvesen megcsókoltam.
Péntek hamar eljött. Igazából már nem is volt annyira nagy kedvem elmenni. Liam tudom, hogy elengedett, de láttam rajta, hogy szomorú amiért nem jöhet velem. Késő délután volt mikor a srácok indultak a koncertra. Liamre kellett a legtöbbet várni mivel nem bírt tőlem elszakadni.
- Vigyázz magadra. Szeretlek Emmus. - csókolt meg olyan tizedjére.
- Sietek haza és én is Szeretlek Li. - simogattam meg az arcát mosolyogva. Utoljára megpuszilta az arcomat majd végre elindult mivel Lana is megérkezett már ugyanis nekünk is indulnunk kellett a buliba.
Kedvtelenül szálltam ki Lana autójából Benék háza előtt ahol már az udvaron lehetett hallani a dübörgö zenét. Meg sem lepődtem azon, hogy már egy csomó ember totál részeg volt. Köztük volt Ben és Mark is pedig a buli még csak most kezdődött. Oda álltam a pulthoz míg Lana a táncoló tömegbe ment engem pedig magamra hagyott. Mennyivel jobb lenne ha Liam is itt lenne. Ő biztos nem hagyna egyedül.
Az órák teltek én pedig halálra untam magam. Tizenegy óra is elmúlhatott már mikor meguntam a semmittevést és karon ragadtam Lanát akiben már elég sok alkohol volt.
- Te normális vagy? Mégis, hogy fogunk így haza menni, hogy ittál? - ordibáltam vele mérgesen. Komolyan mondom nem normális. Iszik aztán meg képes lenne vezetni.
- Mi ez a civakodás lányok? - jött oda Mark és végig mért minketet. - Fuvar kéne? Ha akarjátok én szívesen haza viszlek.
- Ittál? - kérdeztem gyanakodva.
- Igen, de nem eleget. - vont vállat majd gyengéden kinyomott minket a házból az autójáig. Még csak ellenkezni sem engedett. MIért van ennyire rossz előérzetem?
- Hé én is megyek. - rohant felén Ben majd beszállt az anyós ülésbe míg Mark a volán mögé én Lanával pedig hátra.
Mark beindította a motort miközben Ben bekapcsolta a rádiót és jó hangosra tekerte a hangerőt. A gázra lépett és kicsit sem érdekelte, hogy egy kicsit túl gyorsan megy. Úgy hajtott az úton mint egy őrült és mindenki élvezte csak én nem. A piros lámpákon áthajtott és röhögött a merészségén. Én pedig imádkoztam, hogy minél elébb szálhassak ki ebből az autóból. Én hülye, képes voltam beszállni az autójába mikor tudtam, hogy ivott.
- Mark lassíts! - szóltam előre, de a zene miatt nem hallotta meg. Kétségbeesetten vissza dőltem az ülésre és akkor vettem észre, hogy Lana is riadtan pislog. Ennek nem lesz jó vége. Nagyon nem lesz jó vége.
Egy hatalmas fékezés, üvegtörés és körülöttem minden elsötétült. Hallottam, hogy körülöttem hangosan kiabálnak, de nem tudtam vissza szólni...

7 megjegyzés:

  1. háááááááááá imáádtaaam!! Siess a kövivel!! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett! Már kíváncsi vagyok mi lesz!! :) Várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
  3. Na ezt ne:D:D Még egy baleset?.__.Szegény Emma, ennyire szerencsétlen, hogy mindenki csak ki akarja nyírnixd :D
    Amúgy nagyon jó lett:D Várom a következő fejezetet:3:D

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett! <3 Hamar hozd a következő részt mert nagyon várom!! :D

    VálaszTörlés
  5. omg:O..hol hagyod abba:(..nagyon jo lett.siess a kovivel:)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett, hogy hagyhattad itt abba??-.-":DD Nagyo. Kiváncsi vagyok, siess!!!:D

    VálaszTörlés
  7. Te jézusom! Remélem nem lesz komoly baja Emmának! Milyen cuki volt már a Mrs. Payne-es rész?! Imádom a blogod! Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés