§9-Szerintem ez nem jó ötlet.

Itt a kövi rész :D Ami már egy picit izgalmasabb :D Komizniiiiii

Még csak kényelembe sem tudtam helyezni magam, mikor Paul leparkolt a jól ismert villa előtt. Arcomra akaratom ellenére is egy széles vigyor húzódott mikor vissza gondoltam arra, hogy mennyi minden történt ebben a házban. És most újra itt vagyok és akár mindent megismételhetünk.
Imádtam New Yorkot és a közös lakásunkat Liammel, de azért London és a fiúk mindig első helyen maradnak a szívemben. Úgy lenne az igazi ha ők is velünk laknának és így akkor senkit nem kellene nélkülöznöm. De sajnos Ők azt nem tehtik meg, hiszen itt élnek a családjaik és a barátjaik. Azt pedig nem tehetem meg, hogy elválasztom őket tőlük. Liamnek is csak azért engedtem meg, hogy velem jöjjön mivel rajtam kívül nincs senkije. Oké apa még mindig fiaként tekint rá, de tudjuk nagyon jól, hogy mi az igazság. Liam pedig nem akarja kihasználni, meg aztán hogy őszinte legyek szerintem még mindig nem bocsájtotta meg neki, hogy annyi éven átt a szemébe hazudott.
Liam arca sugárzott a boldogságtól mikor kiszállt az autóból, majd rá pár pillanatára én is követtem a példáját. Mikor kiszálltam elkezdtem a környéket pásztázni. Semmi nem változott az utolsó látogatásom óta. Na jó talán annyi, hogy mikor utoljára itt jártam két autó állt itt ami Louis és Harry tulajdona volt, míg most csatlakozott hozzájuk egy fekete Ronge Rover ami ha jól sejtem Niallé lehet. Ezek szerint az ír manó megszerezte a jogsiát.
- Majd még találkozunk. - szólt ki az autó ablakán Paul, intett egyet majd a következő pillanatban elhajtott. Még csak időnk sem volt vissza köszönni neki. Paul már csak ilyen. Mindig van valami dolga, vagyis jobban mondva mindig az a dolga, hogy a banda körül intézkedjen valamit. A fiúk hálásak lehetnek neki, mivel olyan nekik mint az apjuk.
Liam megfogta a kezemet mosolyogva és a bőröndjeinkel együtt elindultunk a vaskapu felé. Gondolkodás nélkül kinyitotta azt és figyelembe sem vette a csengőt. Pedig szerintem jobb lenne ha megnyomná, hisz ki tudja mit csinálnak oda benn. Mi van akkor ha még mindig takarítanak, és erre fő pont Liam lép be akitől a legjobban tartanak? Nem akarom, hogy rögtön veszekedni kezdjenek. Vagyis inkább azt nem akarom, hogy Liam megint főnökösködni kezdjen és újra elő törjön belőle a Daddy Directionös imidzse.
Szaporán szedtük a lépcsőfokokat és mikor a bejárati ajtó elé léptünk, Liam meg akarta fogni a kilincset, de az hirtelen magától kinyílt és szembe találtuk magunkat Zaynel aki épp egy csirkét (?) kergetett.
Szinte figyelembe sem vett hanem minden figyelmét az állat kergetésére szentelt. Furán összenéztünk Liammel, de mikor szólásra nyitottam volna a számat, Zayn megelőzött ugyanis az udvaron körbe-körbe hajszolta az állatot, majd egy adott pillanatban a csirke irányt változtatott és ismét a bejáratot vette célpontba.
- Te ostoba agyatlan tyúk. Ha elkaplak esküszöm egy tollad sem marad. - ordította Zayn és olyan gyorasan futott az állat után, hogy minket szinte fellökött. És még mindig nem vett észre.
Személy szerint alig bírtam vissza tartani a nevetésemet. Akár ki akár mit mond, szerintem akkor is vicces mivel én még soha nem láttam a tökéletesen Zayn Malikot futni. Erre fő most nem csak simán futni látom, hanem egyenesen egy csirkét kerget. Azért kíváncsi vagyok, hogy hogyan került a villába ez a szerencsétlen állat. Remélem nem Niall hozta ide kaja gyanánt.
Vállat vontam és elindultam Zayn után be a villába mikor a fekete hajú srác, egy ugrással ráugrott a csirkére vagyis szerinte tyúkra aki fájdalmasan nyekkent egyett utoljára.
- Szerintem annak már annyi. - mondtam vigyorogva és Zayn fölé álltam aki vége rám nézett. Szemei elkerekedtek és szélesen elvigyorodott majd lassan föltápászkodott a földről és közben leporolta fekete ingjét ugyanis a csirkétől tiszta toll lett.
- Srácok, itt vannak! - ordította el magát Zayn, majd a következő pillanatban az emeletről olyan hangot lehetett hallani mint amikor a bika csordát szabadjára engedik. Jó, hogy a fal nem kezdett el potyogni és a tárgyak megmaradtak a helyükön.
De több időm nem volt gondolkodni mivel hirtelen a fiúk a nyakamba ugrottak és ezzel leterítettek a földre, ráadásul még Liam is csatlakozott hozzájuk. Rajtam birkóztak és egymás szavába vágba próbáltak mondani valamit. Én pedig csak magamban könyörögtem, hogy szálljanak le rólam. Tudom, hogy örülnek neki, de könyörgöm palacsintát csinálnak belőlem!
- Fiúk elég lesz. Kinyomjátok még a lelkemet is. - mondtam szuszogva mire azok egyesével lemásztak rólam.
- Bocsi. - Kért bocsánatot kiskutya szemekkel Harry majd a kezét nyújtotta és fölhúzott a kényelmetlen padlóról. Éppen, hogy csak megigazítottam a ruhámat mikor Zaynnel és Niallel együtt ismét a nyakamba ugrottak. Hallottam ahogy a hátam mögött Liam jót derül rajtunk, de az én figyelmemet más kötötte le. Mégpedig Louis.
Az örökké vidám, mosolygós Louis Tomlinson a lépcső előtt állt és leszegett fejjel nézte a cipőjét, de mikor észre vette, hogy figyelem megeresztett felém egy szomorú mosolyt. Ez nem az a Lou akit én ismertem. Tengerkék szemei nem ragyognak úgy ahogy megszoktam , arca pedig nyúzott és helye sincs a vidámságnak.
- Hé engedjétek már el, nem akarok egy hullával járni. - avatkozott közbe Liam és elhúzott a fiúktól majd kezét a derekamra tette és akkor vette észre, hogy Louissal épp szemezek. Éreztem, hogy erőssebben húz magához és az arcára fagyott a mosoly. Pedig valójában nem is szemeztem csak azt néztem, hogy mennyire megváltozott. Arrébb léptem Liamtől és elindultam Lou felé.
- Mi az Lou Te már nem is akarsz köszönni? - kérdeztem tőle mosolyogva és pár lépéssel előtte megálltam. Arcán megjelent egy halvány mosoly, ami jó jel volt.
- De csak...oké Szia Emma. - mondta ki végül és ismét leszegte a fejét. Valami nagyon bánthassa ha csak ennyit mond. Régen már tele beszélte a fejem a hülyeségeivel és úgy kellett leállítanom, hogy fogja be a száját. Ráadásul most még répával sem kínált meg.
- És hol marad az ölelésem? - indultam meg felé, de ezt mikor meghallotta elkezdett hátrálni, de nem sokáig jutott mivel pont ott volt a lépcső ami az emeletre vezetett. Mikor tudatosult benne, hogy nem tud menekülni riadtan pislogott felém és...és Liamre. Nem feltűnően nézte a pasimat hanem lopva, de én pont elkaptam a nézését. Liam végett nem akar megölelni? Én is Liam felé fordultam aki karba font kézzel állt a többiek mellett és figyelte a jelenete. Arca komor volt és ideges.
- Szerintem ez nem jó ötlet. - mondta végül Louis és kitért a kezeim közül és ismét tisztes távolságba ment tőlem.
Na nálam akkor telt be az a bizonyos pohár. Mégis mi történt itt. Liam féltékeny a legjobb barátjára, Louis pedig fél a legjobb barátjától. Oké valaki gyorsan magyarázzal el, hogy mi folyik itt, mert sajon én nem értem.
- Szerintem meg nagyon is jó ötlet, hisz a barátom vagy pont úgy ahogy a többiek is. - mondtam mérgesen. Nem fognak úgy viselkedni mint a gyerekek.
- Nem, nem jó ötlet és nem fogok veszekedni. - sziszegte a fogai között Louis.
- Most komolyan mi bajod? - álltam ismét elé és a szemébe néztem. Hatalmasat nyelt és elkezdett pislogni majd gyorsan elkapta a tekintetét mintha nem akarna a szemembe nézni. Valami fura volt a nézésében. - Liam ugye?
- Mi? Ezt meg honnan veszed? - kérdezte és idegesen elkezdte az ujjait tördelni. Kezeimet a derekamra tettem az egyik lábammal pedig elkezdtem a padlón dobolni. Még a hülyének is feltűnne, hogy zavarban van.
- Könyörgöm nézz már magadra. Te félsz Liamtől. - emeltem fel a hangomat.
- Hülyeség.
- Aha persze. Most azonnal tisztázzátok ezt a helyzetet amíg nem késő. Gyerünk Liam kérj bocsánatot és mond el neki, hogy miért viselkedtél vele olyan bunkón. - húztam magamhoz Liamet aki nagy kínok között, de oda állt mellém ám nem szólt semmit. Helyette gyilkos pillantásokat küldött Lou felé aki csak a fogait vicsorgatta. - Mond már meg neki, hogy csak azért mondtad azt neki, hogy ne flörtöljön a csajoddal mert merevedésed volt és rajva vezetted le a feszülséget. - böktem oldara mire értetlen fejjel nézett rám. Oké talán egy kicsit túl lőttem a célon a merevedéssel.
- Először is komolyan gondoltam azt amit akkor mondtam és ezzel a srácok is egyet értenek. - húzta fel bunkón az orrán majd a fiúk felé bökött akik csak bájosan mosolyogtak. Szóval velük is megbeszélte ezt a hülyeséget. - Másodszor pedig nem volt merevedésem.
- Haver nem kell titkolnod előttünk. Ha mellettem is ilyen jó csaj feküdne minden éjjel én is állandóan a szexre gondolnák. - mondta vigyorogva Harry az én arcom pedig lángba borult.
- Harry neked barátnő nélkül is mindig a szexen jár az eszed. - nézett rá Zayn szemforgatva.
- Tehetek én róla, hogy változó korban vagyok? - kérdezte felháborodva Harry és bevágta a durcát. Igaza volt a sajtónak, Harry tényleg megváltozott és kanos lett.
- Az még nem azt jelenti, hogy állandóan fel kell állnia a gyerekgyártó szerszámodnak. - kuncogott fel halkan Niall és Hazza ágyékára bögött aki rögtön oda kapta a tekintetét majd a következő pillanatban elkapott az asztalról egy magazint és az ágyék elé rakta majd a hajába túrt, hogy elterelje a tekinteteket a farkáról.
- Ez most csak Emma miatt van. - magyarázta, mire Liam kezei ökölbe szorultak és egy halálos nézéssel jutalmazta Harryt. Én pedig csak nevettem az egészen mivel semmit nem vettem magamra. Ők a barátaim és Liamet szeretem és ezt Ők is tudják. Mellesleg soha nem kezdenénk ki egyikükkel sem. - Nyugi Liam, nem gondoltam komolyan.
- Szóval akkor szent a béke? - fordultam ismét Liam és Louis felé akik még mindig farkasszemet néztek egymással.
- Nem flörtöltem Emmával. - mondta ki végül Lou mire Liam arca megenyhült. - Ő csak a legjobb barátom akinek ki tudom önteni a szívem. Nem akartam rá startolni vagy ilyesmi...
- Na persze. - horkantott fel gúnyosan Niall mire Louis hirtelen oda ugrott elé és hirtelen a Szöszi fejét bele nyomta abba a tortába amit épp a kezében tartott. Mindenki tátott szájjal nézte ahogy Niall kitörli a szeméből az édességet és a száját nyalogatja. - Hmm finom!
- Látod Liam én mondtam. - inkább figyelembe sem vettem a csupa torta arcú Niallt. Figyelmemt Liamre szegtem aki még mindig gyanakodva mérgette Louist. A hatás kedvéért még egy lágy csókot is nyomtam az arcára. - A legjobb barátodról van szó. Már csak nem lenne képes elvenni a csajodat.
- Oké. - nyögte ki végül Liam. - De csak miattad Em. - nézett rám és ismét megcsókolt majd mikor elengedett Lou felé nyújtotta a kezét aki bátortalanul de elfogadta. - Szeretem Emmát és nem akarom, hogy pont veled kelljen versengenem érte.
- Tudom haver. Eszembe sincs közétek állni. - varázsolt az arcára egy mosolyt Louis amitől én megnyugodtam mivel megint olyan kinézete lett mint régen...