§7-Jaj csak azt ne.

Sziasztok itt a kövi rész. És nem tudom, hogy észre-e vettétek de az oldal nézettsége áttlépte a 200 ezret. Nagyon szépen köszönöm ugyanis én még mindig alig akarom elhinni :P KOmizniiii

- Liam azonnal kelj fel. Nem szólok többet!- kicsit sem kedvesen hozzá vágtam egy párnát amit Ő egy hangos morgással jutalmazott majd még jobban a fejére húzta a takaróját. Toporzékoltam idegességemben és legszívesebben kirántottam volna Őt az ágyból. De sajnos mit érek én az Ő kidolgozott teste ellen.
És, hogy miért voltam ennyire ideges? A válasz egyszerű, ugyanis ma repülünk vissza Londonba Niall szülinapi bulijára. Vagyis csak repülnénk mivel ha a drága egyetlen szerelmem így folytatja akkor lekéssük a gépet. Tudtam én, hogy hülyeség ha megengedem azt, hogy Andy itt legyen hajnalig. Mert sajonos itt volt és egész éjjel videójátékoztak. Már az elején tudtam, hogy hülye ötlet ha megengedem azt, hogy belemerüljenek a foci világába, de sajnos Liam kiskutyaszemeinek nem tudtam ellenállni.
Megsajnáltam mivel Andy tényleg csak miatta utazott el New Yorkba. Ugyan Ő volt Liam legjobb barátja a bandán kívül és csak nagyon ritkán tudnak találkozni. Már az este folyamán tudtam, hogy gondok lesznek mikor jókedvűen levágódtak a TV elé és játszani kezdtek én rólam pedig teljesen elfeledkeztek. Ott ültem közöttük és azt néztem ahogy Liam minden egyes alkalommal leveri a virtuális pályán Andyt aki ezt nagy felháborodással viselte el. Nem szóltam rájuk csak csendesen néztem, végül pedig elálmosodtam és vissza mentem a hálószobánkba. Hajnalodott már mikor végre elhalkultak és Liam bemászott mellém az ágyba. Ezt csak onnan tudod, hogy mindig úgy alszik el, hogy engem ölel és magához húz. Állítása szerint azért csinálja ezt mivel én vagyok a plüss macija és nélkülem nem tudna elaludni. Mondjuk én is jól járok mivel minden éjjel érezhetem Liam csupasz mellkasának az illatát.
- Komolyan ugye nem akarod, hogy kiöntselek az ágyból? - fenyegettem meg majd hátráltam egy lépést, ugyanis -e mondat hallatán rögtön kiugrott az ágyból és álmos szemmel mért végig.
- Isten ments. Nem bírnám elviselni, hogy a barátnőm kiöntött az ágyból. - ásított egyet, közben pedig nyújtózkodott majd nagy nehezen kiszállt az ágyból.
- Siess, jó? - kérdeztem majd egy gyors puszit nyomtam a szájára és kiviharoztam a szobából és egyenesen a kanapét vettem célpontba.
Ott leültem majd elkezdtem a telefonomat nyomkodni. Gondoltam egyet és felmentem Twitterre. Addig jó időtöltésnek bizonyult míg Liam elkészül. Vissza követtem pár embert és kiírtam, hogy indulunk Londonba. Alig telt el pár másodperc rögtön több százan írtak vissza és azt kérdezgették, hogy melyik repülőtéren fogunk landolni vagy, hogy mikor érkezünk meg. Aha persze majd biztos megírom, hogy hol fogunk leszállni, hogy aztán egy tucat rajongó fogadjon minket. Az újságírókkal úgyis találkozni fogunk, szóval holnap megint tele leszenek a magazinok velünk. De már nem csinálok belőle ügyet. Nem fogom engedni, hogy a kapcsolatom egy rakat szaros paparazzi és rajongó miatt menjen tönkre. Szeretem Liamet és ebben senki nem tud megakadályozni.
Pár kedves tweetre azért vissza írtam. Épp ki akartam volna lépni mikor Liam bejegyzésével találtam szembe magam. Rögtön megnyitottam a posztját ahol szembe találtam magamat önmagával miközben a fogát mossa. Ez a srác nem normális. Mondom neki, hogy siessen erre fő magát fényképezgeti a tükörben mint egy plázacica.
Felálltam a kényelmes ülő helyzetemből és elindultam a fürdő felé és kopogás nélkül benyitottam. Liam a tükör előtt állt és a fogát mosta közben pedig a telefonját nyomkodta.
- Mi van felcsaptál ribancnak? - kérdeztem vigyorogva, Ő pedig értetlenül nézett vissza rám miközben hatalmasakat pislogott. - Tudod Ők szoknak a mosdóban fényképezkedni a telefonjaikkal. - világosítottam fel, mire neki leesett. De most komolyan úgy nézett ki mint azok a lányok akiknek a képjeikkel tele van a Facebook meg a Twitter. Annyi külünbséggel, hogy Liamé vicces volt mivel a szájában volt a fogkeféje és nem volt kint a melle és nem vágott kacsa szájat.
- Ezen a képen az a lényeg, hogy milyen álmos vagyok ugyanis valaki élvezettel keltett fel a hajnali órákban. - húzta fel az orrát szemrehányóan miközben a kezeit törölgette. Tudtam, hogy nem haragszik rám, csak a ribancos beszólásomért válaszolt ilyen flegmán.
- Sajnálom, de tudtad, hogy ma repülünk haza. Már előbb is ide hívhattad volna Andyt. - tártam szét a kezeimet bocsánatkérően majd sarkon fordultam és vissza mentem a konyhába. Alig telt el pár perc Liam is megjelent majd gyorsan levetette magát az egyik székre és maga elé húzta a müzlis dobozt és egy tálat majd szokás szerint nyúlt a villájáért és elkezdett tök nyugisan enni.
- Ugye ezt most nem mondod komolyan? - kérdeztem szörnyülködve miközben minden egyes müzli darabot a villájára szúrt és úgy tette bele a szájába. Tudom, hogy kanálfóbiája van, de ezt most akkor sem csinálhassa meg. Így órák hosszába fog tartani míg kiürül a tálja.
- Most miért? Éhes vagyok. - mondta ártatlanul és tovább folytatta a lakmározást. A percek teltek, de a tálja még mindig nem ürült ki és nem is fog mivel villával eszik.
Idegesen doboltam az ujjaimmal az asztalon majd hirtelen nem bírtam tovább és elkaptam egy kanalat az asztalról, bele tettem a táljába és elkezdtem közelíteni felé Liam szájához. Bandzsítva nézte ahogy a kanál közelít a szája felé.
- Gyerünk Limuci nyisd ki a szád. - dünnyögtem, de Liam csak a székkel hátrált és a fejét csóválta. - Ha Te nem eszel kanállal akkor majd én megetetlek. - mondtam. Az arca minden pénzt megért ahogy a kanalat nézte. Szinte már izzadt a félelemtől mivel tudta nagyon jól, hogy képes vagyok megcsinálni azt, hogy megetetem.
- Tudod mit, már nem is vagyok éhes. - pattant fel hirtelen majd tisztes távolságba ment tőlem. Halkan felkuncogtam és fejcsóválva fogtam meg az utazó táskámat.
- Ez érdekes, mivel alig pár perce azt mondtad, hogy éhes vagy. - mondtam miközben az ajtó felé haladtunk.
- Meggondoltam magam. - vont vállat egyszerűen és kinyitotta az ajtót majd csomagostult elindultunk az autója felé. Az idő szorított szóval gyorsan bepakolta a táskákat a csomagtartóba majd beült a volán mögé. De mikor be akarta volna indíta a motort a keze megakadt a kulcson és riadtan pislogott maga elé, majd a következő pillanatban a nadrág zsebéhez nyúlt és elkezdett keresgélni benne. Ezt követte a kabátja zsebje végül pedig ártatlanul pislogott rám. Tudtam, valamit elfelejtett. - Asszem fenn hagytam a mobilom. Az nélkül pedig én nem megyek sehova. - mondta sajnálkozva majd gyorsan kipattant az autóból és vissza futott a lakásba. Megsemmisülten ütögettem a fejem az ablakba, mikor percekkel később vissza jött.
- Ugye tudod ha elkéssük a repülőt a gyerekgyártó szerszámodtól búcsúzhatsz. - fenyegettem meg mire Liam az ágyékához kapta a kezét. - Mert esküszöm én foglak kiherélni!
- Jaj csak azt ne. Akkor hogyan fognak születni pici Payne babák? - nézett rám vigyorogva mire én szemforgatva vállon ütöttem. Nem szóltam aztán semmit, hogy végre tudjunk elindulni.
Delelőtt nagy forgalom volt az utakon ezért egy csomószor dugóba kerültünk. Végül már esélytelennek láttuk, hogy elérjük a repülőt. Szinte már rohantunk a csarnok felé ahol pont akkor mondták a hangosbemondóba, hogy a New York-i gép perceken belül felszáll. Mint az őrültek úgy rohantunk a terminálok felé, de végül sikeresen oda értünk és még időnk is maradt a felszállásig.
- Éhes vagyok. - nyöszörögte Liam és fejét a vállamra tette.
- Esküszöm rosszabb vagy mint Niall. - csóváltam meg a fejem. De komolyan ma egész reggel a gondolatai csak a kaja körül forognak. Még Niallt sem hallgattam ennyit hisztizni a hasa miatt. Liam ezzel rekordot döntött nálam.
- Tehetek én róla, hogy kanállal akartál megetetni? - nézett rám felháborodva majd durcásan összekulcsolta a kezeit a melle alatt.
- Igen tehetsz róla mivel nyugodtan ehettél volna ha nem videójátékoztál volna hajnalig Andyvel. - mondtam rosszállóan mire Ő szégyenlősen lesütötte a szemeit. A következő pillanatban elő halászta a zsebéből a telefonját nyomkodott rajta valamit végül pedig az orrom alá nyomta. Egy kép volt rajta amit ha jól sejtem Ő fényképezett egy képernyőről.
- Látod. Én voltam a Manchesterrel és hét, kettőre levertem Andyt. - húzta ki magát büszkén.
- Ügyes vagy. - csókoltam meg és úgy csináltam mint akit tényleg nagyon érdekelt, hogy nyert egy vacak fociban. KOmolyan mondom nem értem mi ebben ekkora szám. Persze ha élőben játszanának úgy sokkal jobban érdekelne, de így. Elméletileg én szeretem a focit és Louis megígérte, hogy ha egyszer megint fog jótékonykodásból játszani akkor elvisz magával. Remélem, hogy betarja a szavát mivel szívesen megnézném, hogy hogyan tud focizni.
Több beszélgetésre már nem nagyon volt időnk, ugyanis megkezdődött a beszállás és fel kellett szállnunk a gépre. Elég izgatott voltam mert minél előbb haza akartam már menni Londonba...