Eighteen

Sziasztook. Itt a friss és és láttam, hogy tegnap valaki azt hitte, hogy vége van a törinek. Nos igen lassan vége lesz mivel huszonöt részesre írtam :D de nem kell aggódni mert amint ennek vége lesz kezdem el írni az újat :P 

BROOKLYN
Reggel mikor nagy nehezen kinyitottam a szemeimet a fejem tompa volt. Az éjszakából semmire nem emlékszek csak arra, hogy csúnyán összevesztem Perrievel és Eleanorral, majd este mikor le akartam menni a buliban Louist pillantottam meg az erkélyen és elvettem a kezéből a füvet és aztán...semmi.
Nagy feketeség és ez engem különösen zavar. Egyáltalán hol vagyok? Oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam Louis ahogyan mellettem ül és nagy kék szemeivel bámul. Ostoba dolgok futottak át a fejemen ezért gyorsan a takarómra pillantottam és észre vettem, hogy csak bugyi meg melltartó van rajtam.
Jaj könyörgökök mondja azt valaki, hogy nem feküdtünk le. Azt már nem bírnám elviselni.
- Jó reggelt. - nézett rám és egy barátságos mosolyt küldött felém. Jobban szemügyre vettem a szívemről pedig hatalmas kő esett le mikor észre vettem, hogy fel van öltözve. Azonban ez még nem jelent semmit. Kitudja mennyit aludtam, azalatt simán fel tudott öltözni. - Hogy vagy?
- Öhm...kábán. - mondtam zavartan és hatalmasat nyeltem. - Mi ugye nem feküdtünk le? - becsuktam a szemem és úgy vártam. Nem válaszolt rögtön ami megrémített.
- Mond csak mire emlékszel? - kérdezte végül. Na ez jó kérdés mivel semmire. Azt sem tudom, hogy kötöttem ki a ágyában.
- Őszintén megmondva az ég világon semmire. - sóhajtottam fel és megfogtam a fejem. - Csar arra, hogy a barátnőim egy ribancnak tartanak és mindenki azt hiszi, hogy Liammel járok. - atya ég Liam! Mi van akkor ha meglátott fél meztelenen Liam ágyában? Nem veszíthetem el megint amikor kezd minden tökéletes lenni. - Könyörgöm Louis mond azt, hogy nem csináltunk semmi olyat amire én gondolok. - néztem rá kétségbeesetten az Ő arca pedig kifejezéstelen lett.
- Nem tudom, hogy nálad a csókolózás az mi...- mondta halkan.
- Csókolóztunk? Louis Te hagytad, hogy megcsókoljalak? - kérdeztem felháborodva. Vissza dőltem az ágyba megsemmisülten. Tényleg lassan igaz lesz rám a ribanc kifejezés. Hogyan voltam képes rámászni Louis Tomlinsonra? Jó nem azt mondom, hogy csúnya sőt nagyon helyes és ha nem lennék Liambe szerelmes talán még randizni is elmennék vele. De így, hogy van ez a dolog Liammel.
- Leállítottalak.  Megynugodhatsz mert semmi nem történt. - vágta a fejemhez majd felállt, de a szoba közepén megállt és újra vissza fordult. -Ott vannak a ruháid. És mielőtt azt gondolnád, hogy megerőszakoltalak, jobb ha tudod azért vagy fél meztelen mert lehánytad magad. - tette még hozzá majd kiment a szobából és becsapta maga után az ajtót.
○○○
Semmi kedvem nem volt Hétfőn suliba menni, de anya nem engedte meg, hogy otthon maradjak. A szoktál még kihívóbban öltözködtem, hogy tűnjek még menőbbnek. Nem veszíthetem el a hírnevemet. Nem, most még nem. Ha kell inkább újra összeveszek Liamékkel csak Eleanort és Perriet nem veszítsem el. Tudom, egy szemétláda vagyok, de nem akarom azt, hogy mindenki röhögjön rajtam meg lúzernek tituláljanak.
Mikor leparkoltam a diákok többsége szokás szerint megbámult. De most nem úgy ahogy általában. Összesúgtam és gúnyos megjegyzéseket vágtak a fejemhez. Amiben a ribanc és kurva szó szerepelt. Már kezdtem megszokni esküszöm.
Mikor a szekrényemhez értem Miranda jött oda és büszkén felhúzta az orrát. A szám tátva maradt mikor megpillantottam mögötte Perriet és Eleanort. Szóval most már Ő az új barátjuk. Jól el vannak nélkülem is.
- Most már Tomlinson is? - kérdezte bunkón Miranda én pedig legszívesebben a szekrénybe vertem volna a fejem. Ezt meg honnan tudta meg? Louis nem olyan, hogy elmondaná mindenkinek.
- Tessék? Beszélj érthetően mert sajnos nem értelek.
- A kiránduláson este mikor buli volt láttam, hogy az egyik szobában Louis Tomlinsonnal smároltál és tökre élvezted. - mesélte és egy diadalittas mosoly jelent meg az arcán. Élvezte úgy ahogy az állítólagos barátnőim is.
Nem azért vannak a barátok, hogy kiálljanak egymás mellett? Ha El és Perrie tényleg ennyire a barátnőmnek tartanának akkor nem hinnék el ezt a sok hazugságot. HOgy én mekkora egy marha vagyok. Egész addig csak azért barátkoztak velem mert menő vagyok. Ha motorral meg szakadt  farmerban jártam volna iskolába a szemükbe én is csak egy lúzer lettem volna.
- Hánynom kell tőletek. - vágtam be mérgesen a szekrényem ajtaját és indultam el órára.
Egész nap ha tehettem messziről kikerültem őket azonban az ebéd szünetben már nem volt akkora szerencsém. Észre vettem Liaméket egy távoli asztalnál és elindultam feléjük mivel kíváncsi vagyok arra, hogy Louis hogyan viselkedik velem.
De mikor elmentem a focisták asztala mellett Tyler állt elém. Na már csak Ő kellett a boldogságomhoz.
- Jaj Tyler könyörgök csak Te hagyj ma békén. Semmi kedvem hallgatni a rinyálásodat. És ha megcsaltalak akkor mi van? Én sem hisztizek, pedig tudom, hogy élvezettel nézel Miranda bugyijába...- vágtam idegesen a fejéhez, de Ő csak sejtelmesen mosolygott.
- Igazából már elegem van abból, hogy élvezettel alázol meg mások előtt, mivel azt hiszed, hogy Te tökéletes vagy...- mondta fogcsikorgatva és kezébe fogta a tányérját és az egész piros szószos izéjét a hófehér felsőmre borította majd a spagetti maradékját a szőke hajamra. A folt néhány másodperc múlva átázott és végül tökéletesen ki lehetett venni a fekete melltartómat.
Az ebédlőben mindenki rajtam nevetett még azok is akik állítólag a barátaim voltak. Senkit nem érdekelt a szenvedésem. A könnyeim egyszerre törtek fel belőlem, de próbáltam türtőztetni magam.
Megfordultam, tenyerembe temettem az arcom és elfutottam a legközelebbi mosdó felé és mikor beértem leültem a hideg csempére hátamat a falnak döntöttem és csak zokogtam. Ennyi volt, mindenki utál és nincsenek barátaim. Senkit nem érdekel, hogy mi van velem és soha nem is érdekelt. Itt én csak egy elkényesztett liba vagyok akit ki lehet használni mert a szülei tele vannak pénzel. Senki nem tartott engem a barátjának hanem csak egy játéknak akivel azt lehet csinálni amit akarnak. Én hülye pedig bedőltem. Képes voltam szoknyákat meg mindenféle lányos ruhákat hordani, pedig utálom és csak azért mert azt hittem így majd mindenki másnak fog hinni. Eldobtam a régi életemet ahol voltak barátaim. Összevesztem a legjobb barátommal mert azt hittem, hogy itt Londonban vannak az igaz barátaim. Tévedtem úgy ahogy minden másban. Itt én egy senki vagyok. Utálom magamat, utálom az életemet.
- Lyn? - nyitódott az ajtó és feldagadt szemmel bámultam fel Liamre. Arca komor volt és egyben szomorú is mikor leült mellém a csempére és nagy meglepetésemre gyengéden megfogta a kezem.
- Te meg mit csinálsz itt? Miért nevetsz rajtam a többiekkel? - kérdeztem és elfordítottam a fejem.
- Tudtommal a barátnőm vagy, szóval segítenem kell rajtad. Vagy nem? - kérdezte és egy mosoly jelent meg az arcán közben pedig a spagetti darabkákat vette le a fejemről.
- Sajnálom. - nyögtem ki az Ő szemei pedig megakadtak és értetlenül nézett a szemeim közé. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Többet soha senkinek nem fogok hazudni és úgy fogom élni az életemet ahogy én azt szeretném. Nincs több rózsaszín hanem azokat a ruhákat fogom hordani amiket én szeretek és akkor fogok motrozni mikor én akarok.
- He? - kérdezte értetlenül.
- Sajnálom amiért mikor elmentem Wolverhamtomból nem írtam vissza a leveleidre. Sajnálom mikor először megláttak a suliban kigyúnyoltalak. Sajnálom amiért letagadtam azt, hogy a barátom vagy. Sajnálom amiért élvezettel játszottam az érzéseiddel és nevettem rajtad...- tört fel belőlem újra a zokogás, Liam pedig magához húzott és megölelt közben pedig a hátamat simogatta. Annyira jó érzés volt, hogy itt van mellettem amikor szükségem van rá.
- Nyugi Lyn, semmi baj. Nyugodj meg. Az a lényeg, hogy most újra együtt vagyunk. - puszilt bele a hajamba én pedig elhúzódtam tőle.
- Mindenkinek igaza van. Egy ribanc vagyok. Lefeküdtem Harryvel pedig semmit nem éreztem iránta, csókolóztam Louissal csak azért mert akkor ahhoz volt kedvem. Mindig csak magra gondoltam. Még tégedet is megbántottalak. - folytattam tovább és szerintem próbálta feldolgozni a hallottakat. Harryről tudott, de Louisról nem.
- Felejtsd el ezt az egészet. Te jó fej vagy és aranyos, csak rossz társaságba kerültél. Hidd el ha újra elő tudod hozni a régi Brooklyn Jonest újra mindenki szeretni fog. - fogta az arcomat a kezei közé én pedig néhány másodpercre elvesztem barna szemeiben. Ő annyira más mint a többi srác.
- Liam? Köszönöm. - néztem rá hálásan és újra megöleltük egymást. - Fogalmam sincs, hogy mi lenne nélküled.
- Egy nagy ribanc lennél. - válaszolta én pedig válba ütöttem ezért a megjegyzéséért mire Ő kiöltötte rám a nyelvét. Végül felállt és engemet is felhúzott majd elhúzta a száját mikor meglátta a felsőm.
Tényleg a felsőm. Te jó ég én meg hagyom, hogy a melltartómat bámulja. Zavartan elé raktam a kezem és a cipőmet kezdtem el bámulni. - Tessék ezt vedd fel! - vette le a kockás ingét majd barátságosan átnyujtotta. Szemeim megakadtak a fekete felsőjén amiből kilátszódott izmos karja.
- Köszi. - vettem el tőle hálásan majd gyorsan magamra vettem és össze gomboltam. Igaz jóval nagyobb volt az én méretemnél, de jelen pillanatban nem nagyon tudott érdekelni...