Thirteen

Sziasztok. Sajnálom, hogy ennyi napig nem jelentkeztem, de egyszerűen nem volt erőm írni. Ez a sok hó rendesen lefárasztott. Ígérem mostantól megint megpróbálom naponta hozni a frisst. Ó hát és ez a rész olyan...érdekes lett xD Komikaaat

BROOKLYN
- Ez annyira ciki ami Austinnal történt. - mondta felháborodva Perrie mikor végre kicsöngettek és elindultunk haza felé. Őszintén megmondva én még mindig nem nagyon fogtam fel, hogy mi történ az ebéd szünetben. Nem is Austinon csodálkoztam hanem Harryn. Képes volt miattam szembe szállni egy olyan sráccal aki alig pár napja kórházba jutatta. Minden elismerésem az övé, de komolyan. - Soha nem gondoltam volna, hogy az a kis fürtös fogja pont elintézni a suli legkeményebb tagját. - folytatta.
- Annak a fürtösnek neve is van. - mondtam bosszúsan. Az én szemembe Harry most nagyot ugrott. Már csak az a kérdés, hogy miért csinálta. Jó tényleg megcsókoltam, de én nem érzek iránta semmit. Helyes, aranyos és tényleg szépek a zöld szemei, de nem tudnám elképzelni mellette magam. - Méghozzá Harry. És épp ideje volt, hogy valaki elintézze Austint. - húztam fel az orrom. Még jó, hogy a batárnője pont mellettem lépked.
- Egy hónap elzárást kapott, Styles pedig megúszta egy heti büntetéssel. - mondta Eleanor aki mindig mindent előbb tudott mint bárki más. Remek Harry megint miattam került bajba. Először agyonverik aztán meg a délutánjait a suliban töltheti. - Ha engem kérdeztek nagyon cuki a srác. Csak hát egy lúzer.
- Mondod Te akinek a pasija miatta van szarban. - horkantottam fel, El pedig csak egyszerűen megforgatta a szemeit.
- De akkor is megvédett. Ha már egyszer...
- Hé csajok! - oldalra fordítottam a fejem és Miranda Rynn sietett felénk. Szokás szerint virított a rózsaszín ruhái, a haját pedig ugyan úgy dobálta mint én. Ha jobban megnézem már a járása is olyan mint az enyém. Köszöntsétek Brooklyn Jones klónját csak barna hajjal.
- Szia Miranda. Bocs de ma nem tudlak haza vinni.  - próbáltam lerázni magamról mivel nem bírnám ki ha egész úton azt kellene hallgatnom, hogy milyen tökéletes vagyok.
- Nem azt akartam. - mondta gyorsan és barna szemeit mérgesen rám emelte. - Miért dobtad ki szegényt Tylert? Ma egész nap nekem sírt és azt kérte, hogy próbáljak beszéni veled. - legszívesebben az öklömet nyomtam volna a szájában ugyanis erről elvileg még se Perrie és sem El nem tud.
- Leszarom. Hazudott nekem. - vontam vállat egyszerűen. - Tőlem még a kiránynőnek is sírhat akkor sem fogok vissza menni hozzá.
- Megváltoztál Brook. Még undokabb vagy mint voltál. Csak vigyázz nehogy egyszer ennek a tökéletes életednek vége legyen. - mondta félelmetes hangon Miranda majd sarkon fordult és elsétált. Mérgesen szálltam be az autóba és indítottam be a motort.
- Könyörgöm mond azt, hogy a szakításhoz semmi köze nincs Harry Stylesnek. - nézett rám könyörgően Perrie én pedig nem válaszoltam.
Őszintén megmondva már magam se tudom. Lelkiismeret furdalásom van amiért ennyiszer kevertem bajba szegény srácot. Valahogy meg kell hálálnom neki ezt amit ma értem tett. Mert ha Ő nem lép közbe akkor már rég Austin kocsijába ülök és hagyom, hogy lefeküdjünk. Ideje egyszer a szívem után mennem, de sajnos megint hazugsággal.
○○○
Leparkoltam egy kicsi kertes ház előtt amit Harry egyik osztálytársa diktált le. Hogy miért vagyok én itt? Nos úgy gondoltam személyesen köszönöm meg neki amit értem tett. Ennyivel tartozom neki.
Feszengve szálltam ki az autóból és indultam el az ajtó felé. Soha nem voltam még úgy egy srácnál, hogy az nem számított rám. Lehet be sem enged majd mivel rájön arra, hogy csak kihasználtam.
Halkan bekopogtam majd néhány másodperc múlva megjelent egy hölgy gondolom az anyukája. Arcára mosoly szökött közben pedig a kabátját vette.
- Öhm...Jó napot én Brook vagyok és Harryhez jöttem. Otthon van? - kérdeztem, Ő pedig még mindig mosolygott.
- Szia. Harry már sokat mesélt rólad. - kacsintott egyet én pedig tetőtől talpig elvörösödtem.Vajon mit mondhatott? - Egyébként a szobájában van. Emelet, balra az első ajtó. Szívesen megmutatnám, de már így is késésben vagyok. - kért bocsánatot majd gyorsan elviharzott én pedig csak álltam.
Levettem a kabátomat majd lassan elindultam a megadott helyre. Nagyon otthonos kis ház volt. Pont olyan mint amit én szeretnék. Mikor az ajtó elé értem ismét kopogtam és nagy sokára lépések zaja hallatszott bentől. Majd egy másodperc múlva megjelent előttem Harry teljes életnagyságban, de nem úgy ahogy én arra számítottam.
Farmer nadrágja gombja ki volt kapcsolva, fehér ingje néhol volt csak begombolva ezért betekintést nyerhettem csupasz hasára ami eléggé hívogató volt, ezért inkább gyorsan az arcát kezdtem el kémlelni. Göndör haja még a megszokottnál is kócosabb volt, viszont zöld szemei felragyogtak mikor meglátott. Remek felébresztettem, vagy épp valamilyen csajjal hancúrozott amit kétlek.
- Brook Te meg mit keresel itt? - kérdezte.
- Bocs ha zavarok...
- Dehogy zavarsz. Gyere be. - invitált be a szobájába én pedig mikor beléptem szokatlan rendel találtam szembe magam. Még a szám is tátva maradt mikor körülnéztem. Ez nem normális, hogy egy fiúnak ilyen rend legyen a szobájába.
- Azta. Szép rend. - mondtam Ő pedig lenyomott az ágyára és mellém ült aminek az lett a vége, hogy szemeim megint a hasán kalandoztak. Ezt nem hiszem el fel sem tűnik neki, hogy hogyan van felöltözve? Kellett nekem ide jönnöm. - Nem tudtam, rendmániás vagy.
- Sok mindent nem tudsz te még rólam. - mondta és kacsintott egyet. - Egyébként most rendesen megleptél, hogy csak így betoppantál. Soha nem hittem volna.
- Csak gondoltam ideje lenne megköszönnöm azt, hogy megvédtél Austintól. - néztem a zöld szeme közé amikben néhány másodpercre elvesztem. Ajaj ennek nem lesz jó vége. Uralkodj magadon Brook! - Szóval köszönöm.
- Most hülyéskedsz? Szívesen tettem.
- Jó, de mind ketten tudjuk, hogy soha nem voltunk jóban. Még csak nem is beszéltem veled. Most meg...
- Ha a csókra gondolsz én sajnálom. - sütötte le a szemeit szomorúan. Na ezt megint jól megcsináltam. Azt próbálom neki mondani, hogy élveztem erre Ő félre érti.
- Ne sajnáld ugyanis az a helyzet, hogy én...élveztem. - ismertem be mire Ő rögtön felkapta a fejét és végig mért. Mi ütött belém? Istenem már megint meg fogok bántani egy embert. Akár, hogy is vesszük én nem vagyok szerelmes belé csak szimpán nem bírok uralkodni magamon.
- Ez...ez komoly? - kérdezte félve én pedig bólintottam egyet majd mikor kellő távolság volt köztünk számat az ajkaira nyomtam. Gondolkodás nélkül csókolt vissza viszont most már nem félt tőlem. Ugyanis sokkal bátrabban harapott bele az ajkaimba én pedig túrtam bele göndör tincseibe. Vele annyira más volt csókolózni mint Tylerrel vagy a többi sráccal akikkel az életemben össze kerültem.
Kezei lecsúsztak a derekamra majd néhány másodperc múlva hanyatt döntött az ágyán. És én nem ellenkeztem. Egyszerűen nem tudtam józanul gondolkozni, pedig a szívem azt súgta, hogy nem helyes amit csinálunk. Hagytam, hogy a kezeivel benyúljon a pólom alá és simogassa a hasam közben pedig a nyakamat csókolgassa. Apró sóhajok hagyták el a számat ő pedig csak mosolygott. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam és egy határozott mozdulattal levettem a felsőjét majd újra magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Ne! Nekem ez nem fog menni. - toltam el magamtól mikor a szoknyám alatt volt a keze. ez így nem jó. Nem is ismerem és nem vagyok egy ribanc aki csak úgy lefekszik bárkivel. - Harry Te túl jó vagy hozzám. Hidd el nem olyan vagyok mint amit Te képszelsz.
- De engem nem érdekel. Kívánlak Brook, és tudom, hogy te is engem. - nézett a szemeim közé. Félreérti ezt az egészet. Úgyis csak megbántanám mivel rájönne, hogy én semmit nem érzek iránta. Én nem akarok járni vele.
- Hát nem érted? Én...én nem szeretlek és nem is hiszem, hogy valaha foglak. - az arcát fürkésztem és szinte vártam, hogy kezdjen el ordítozni.
- Nem érdekel. Én képes vagyok rád várni. - mondta majd ismét letámadta a számat. És hagytam magam. Hagytam, hogy levegye rólam a maradék ruhákat és magáéva tegyen. Ami pedig a legszörnyűbb, hogy titkon élveztem is. Én nem vagyok normális. Tönkre teszem az életét és hagyom, hogy olyan dolgokban higgyen ami soha nem fog megtörténni. Mert én soha nem leszek szerelmes belé...