Nine

Itt a kövi rész. Igaz tegnap kevesebb komit kaptam, de nem baj mivel ma mindehogy akartam új rész hozni. Remélem tetszeni fog mivel nekem eddig ez a legkedvesebb részem :D

BROOKLYN
Hétfő reggel feszengve szálltam ki az autóból és indultam el a kémia terem felé. Valahogy most semmi kedvem nem volt Liam mellett ülni. Őszintén megmondva mióta nálunk volt a szüleivel azóta szerencsére nem találkoztam vele. Pénteken nem volt közös óránk a hétvégén pedig nem voltam sehol. Perrie és El el akartak hívni magukhoz, de nem volt kedvem még hozzájuk sem.
Állandóan azon járt az eszem, hogy mi lesz akkor ha Liam véletlenül elszólja magát arról, hogy hogyan öltözködöm mikor nem vagyok suliban. Sőt lehet a barátainak már el is mondta és percek múlva az egész iskola rajtam fog nevetni.
Vajon Liam tényleg képes lenne elmondani mindenkinek, hogy régen mi volt köztünk? Amilyen mostanában velem kinézem belőle és még élvezettel nézné a szenvedésemet is. Túl paranoiás vagyok már. Beképzelek olyan dolgokat amik meg sem fognak történni...vagyis remélem.
- Miss. Jones elkésett. - mikor benyitottam az osztályterembe mindenki felém fordult. Tényleg elkéstem volna? De hisz pontosan elindultam otthonról és még rengeteg időm volt a csengetésig. Vagy mégsem? Annyira elbambultam a szekrényeknél, hogy fogalmam sincs, hogy mi történt körülöttem.
- Tessék? Ez most komoly? - néztem rá Mrs. Sweetre aki az óráját nézte majd rám emelte a tekintetét. Én soha nem szokok elkésni.
- Pontosan hat kerek percet késett. - világosított fel én pedig lesütöttem a szemem és úgy indultam el a Liammel közös padunk felé. Akár melyik óráról elkéshettem volna, de nekem pont kémiáról kellett. Ügyes vagy Brook. - Kezet foghat a padtársával. - tette még hozzá mikor én leültem a székemre és erre a kijelentésre Liamra kaptam a fejem.
Nem nézett rám hanem helyette a füzetét kémlelte. Olyan volt mintha nem akarna rám nézni ugyanis az egyik keze a szeme előtt volt.
- Sajnálom. Többet ígérem nem történik meg. - kértem bocsánatot.
- Büntetésből mind ketten a következő órára beadnak egy projectet amit közösen fognak elkészíteni! - mondta parancsolóan Mrs.Sweet. Hogy mi ? Itt nem is a feladattal van a gond hanem azzal, hogy Liammel közösen kell dolgoznom.
Kettesben.
- Tanárnő nem lehetne inkább egyedül? - kérdeztem idegesen, Liam pedig felhorkantott, de még mindig nem emelte fel a fejét.
- Tudtommal azért a tanulópárja, hogy segítsenek egymásnak. És nem vitatkozom. A következő órára kérem. - fejezte be és többet nem akart a témáról beszélni mivel kinyitotta a könyvét és elkezdett a tananyagról beszélni.
Már csak ez kellett a boldogságomhoz. A következő óra két nap múlva van. Ez megszívtam.
- Ma tanítás után a könyvártban. - mondta halkan Liam, de nem nekem hanem a füzetének. Még Ő parancsolgat nekem? Ráadásul még csak rám sem mer nézni.
- Majd Te fogod nekem megmondani, hogy mit csináljak? - kérdeztem halkan és úgy csináltam mintha annyira érdekelne ami a táblára van írva.
- Meg akarsz bukni Szőke? - kérdezte idegesen és végre rám emelte a tekintetét én pedig a szám elé kaptam a kezem mikor megláttam a szeme alatt lévő hatalmas lila foltot amit ha jobban megnéztem már zöld is volt. Kis híján felsikoltottam, de inkább nem tettem. - Meg se merj nyikkani ha jót akarsz!
- A szemed...mi történt? - kérdeztem óvatosan és aggódva.
- Semmi közöd hozzá. - sziszegte a fogai között, de így is túl hangos volt.
- Miss. Jones és Mr.Payne nem elég, hogy elkésnek, de még zavarják is az órát. Talán nem volt elég a büntetésük? Többet akarnak? - jött az asztalunk felé Mrs.Sweet mérgesen mi pedig csak a fejünket csóváltuk és sajnálkozva néztük.
De mielőtt mondhattam volna valamit, a tanárnő tovább sétált és húsos gyűrás újával a legutolsó padra csapott. Mindenki hátra fordult és néztük mi történik. Tyler összehúzta magát és meg sem mert nyekkeni, míg Zayn nagy nehezen kinyitotta a szemét, de mikor meglátta, hogy ki áll előtte hirtelen felugrott. Szokás szerint elaludt az órán.
- Mr.Malik sürgőssen keresse fel az orvosát mert ez már beteges, hogy mennyit alszik. - csóválta a fejét Mrs.Sweet és elindult vissza az asztala felé. Ám én még mindig Zaynt néztem aki a haját igazgatta végül pedig az öklére tette a fejét és úgy próbált figyelni. Azonban az én szememet a fején lévő horzsolás bökte ki.
Fura. Liam monoklia a szeme alatt, Zayn horzsolása a homlokán. Olyan mintha verekedtek volna vagy valami.
Á az kizárt. Egyikőjük sem olyan. Vagyis nem néznek ki annak. Lopva Liamra pillantottam aki ismét eltakarta a kezével a szemét. Úgyis rá fogok jönni, hogy mi történt...
○○○
- Nem ismered az órát Szőke? Azt mondtam, hogy az utolsó óra után gyere. - nézett rám mérgesen Liam mikor megtaláltam a könyvtár leghátsó sarkában ahol senki más nem volt rajtunk kívül. Ő az egyik széken ült előtte pedig egy halom könyv hevert.
- És én jöttem is az utolsó óra után. - mondtam egyszerűen majd leültem vele szembe és elő vettem a füzetemet.
Így világosan még csúnyább volt a folt a szeme alatt.  És Ő észre vette, hogy figyelem mert megint próbálta eltakarni.
- Negyed órája itt várlak. Tudom nem tudtál elszakadni nyálpofától. - mondta gúnyosan én pedig értetlenül bámultam rá. Mégis ki az a nyálpofa?
- Nyálpofa? - húztam fel a szemöldökömet érdeklődve.
- Willson. A pasid. - forgatta meg a szemeit unottan és újra a könyveket kezdte el tanulmányozni.
Ki Ő, hogy csak úgy csúfolja a barátomat?
- Ha nem akarsz a másik szemed alá is egy mondoklit akkor inkább befogod. - mondtam fogcsikorgatva Ő pedig hangosan felnevetett mintha valami vicceset mondtam volna. Kezeim ökölbe szorultak és tényleg közel voltam ahhoz, hogy behúzzak neki.
- Hú megijedtem Szőke. - fogta hasát a nevetéstől a szemei pedig könnyeztek. De mikor ki akarta volna törölni a monoklis szemét fájdalmasan felszisszent én nekem pedig elment a kedvem a sértegetéstől.
- Most komolyan mit csináltál? - kérdeztem aggódva és komoran rá néztem.
- Csak nem aggódsz értem? - terelte el a témát, de engem nem ráz le ilyen hamar.
- Nem csak megjátszom magam. Téged soha nem sajnálnálak. - vont vállat egyszerűen és hátra dőltem a székemen. Remélem nem látszik rajtam, hogy hazudog mert akkor magyarázkodhatok.
- Úgyis tudom, hogy aggódsz. - válaszolta és küldött felém egy szívdöglesző mosolyt én pedig inkább kerültem a pillantását. Miért kell neki ennyire ismernie engem?
- Szeretnéd mi? - húztam fel a szemöldököm. - Csak nem lefejelted az ajtót ?
- Mondtam már semmi közöd hozzá. - mondta el újra. Mérgesen kifújtam a levegőt, de az biztos nem adom ilyen könnyen fel. Valahogy úgyis kiszedem belőle.
- Gyerünk mond már el. Tuti nem olyan ciki. - erőltettem, de ő csak a fejét csóválta.
- Nem. Úgysem érdekel.
- De igen...vagyis kíváncsi vagyok. - válaszoltam és próbáltam barátságos lenni.
- Kizárt dolog. Nem szeded ki belőlem még akkor sem ha sztriptízt csinálsz itt nekem. Persze ha a szándékodban áll akkor nyugodtan megcsinálhatod. - mért végig és kacsintott egyet nekem pedig egy remek ötletet adott.
Bármit képes lenne értem megcsinálni. Szóval ha megcsinálom neki amit akar akkor elmondja, hogy mitől lett ilyan csúnya monoklia.
- És mit szólnál akkor ha azt mondanám, hogy megcsókollak? - húztam fel az egyik szemöldökömet dögösen és megnyáloztam a számat mire az Ő szemei felcsillantak és hatalmasat nyelt. - Akkor elmondanád?
- Most Te meg akarsz fenyegetni? - kérdezte végül én pedig elkezdtem az egyik tincsemmel játszani.
- Csak kérdeztem. Szóóóval? Mi a válaszod? - húzogattam fel le a szemöldökömet Ő pedig bőszen gondolkozott.
- Legyen. De én irányítok. - egyezett bele vigyorogva és teljesen fel lett dobva ettől az egésztől.
Mosolyogva áthajoltam az asztalon és egyik kezemet a hajába túrtam míg a másikkal lágyan elkezdtem simogatni az arcát. Liam rögtön lecsukta a szemét és várt. Magamban jót mosolyogtam rajta és mikor össze ért volna a szánk én egy ügyes mozdulattal oldalra fordítottam a fejem így az arcomat csókolta meg. Gyorsan vissza ültem a helyemre és a hasamat fogtam a nevetéstől. Annyira vicces volt az arckifejezése. - Ez meg mi volt? Azt mondtad, hogy megcsókolsz.
- Igen azt mondtam és be is tartottam. - mondtam egyszerűen.
- Te ezt nevezed csóknak? Ez csak arcra puszi volt. - mondta felháborodva és össze kulcsolta a kezeit.
- Hé én azt mondtam, hogy megcsókollak. De azt nem mondtad, hogy hova akarod. - Erre azonban más nem tudott mondani mivel igazam volt. Épp ez volt a lényeg. Én direkt csináltam így ezt az egészet. - Most már mondhatod, hogy mi történt.
- Hogy te mekkora egy...tudod, hogy nagyon utállak? - kérdezte duzzogva én pedig vállat vontam. - Tudoni akarod, hogy ki intézett el? Hát jó legyen. - kezei ökölbe szorultak és ahogy észre vettem nem tudja elviselniha valaki átveri. - A drága egyetlen nyálpofád és annak haverjai péntek este nekünk támadtak holt részegen.
Nem akartam hinni a fülének. Komolyan Tyler intézte el? Az lehetetlen, Tyler nem olyan, Ő soha nem verekedne.
- Hazudsz! - mondtam elhaló hangon és a fejemet csóváltam.
- Kérdezd meg Harryt, Zaynt, Niallt vagy Louist. Őket is ugyan így elintézték mint engem. - mondta bunkón és tudom tényleg igazat mondott.
Hisz a saját szememmel láttam Zayn horzsolását is. De ha ez mind igaz akkor Tyler jobb ha nem kerül a szemem elé. Mi jogon veri össze őket amikor semmit nem csináltak? Mert tudom, hogy semmit nem csináltak hiszem soha nem lennének képesek verekedni. ..