Seventeen

 Sziasztok itt a napi friss rész. Igen az a rész amit a múltkor véletlenül feltettem. szóval aki akkor elolvasta annak már nem lesz érdekes aki meg nem olvasta annak szerencséje van. És mivel ma befejeztem az egész törit elkezdtem gondolkozni egy újon viszont nincs semmi ötletem, hogy mi legyen a főszereplő csaj neve. Szóval szívesen várom az ötleteiteket és ha kitaláltok valamilyen elég kreatív nevet ami még egy blogban sincs akkor az lesz a csaj neve :D remélem segítetek :P

BROOKLYN
- Anya ne siránkozz már. Holnap este már otthon is leszek. - másztam ki anya szorításából mikor az leparkolt az iskola előtt.
Nem tudom mit kell ennyire túlreagálni egy ostoba tanulmányi kirándulást amiben az én osztályom mellett a végzősöknek is részt kell venniük. Semmi kedvem nincs most kirándulgatni. De nem tehetek ellene semmi mivel muszája ha meg akarom tartani a kitűnő eredményeimet.
- Azonnal hívj fel holnap amint megérkeztek. Érted jövök. - mondta parancsolóan én pedig határozottan bólintottam egyet és egy megkönnyebülten szálltam ki az autóból. Majd megvártam míg anya elhajt és elindultam a többiek felé.
Mr.Brow máris névsort olvas szóval megint elkéstem, hála anyának. Nem értem miért kell úgy viselkednie velem mint egy óvodással. Néha annyira elegem van belőle.
Megindultam a barátnőim felé, de mikor kellő távolságva értem hozzájuk kölönös módon elfordultak tőle. Ezekbe meg mi ütött?
- És itt van a mi kis fekete báránykánk is. Mondja Miss.Jones véletlenül a születésnapjára nem szeretne tőlem egy órát? Akkor talán végre pontos lenne. - mondta szigorúan Mr.Brow én pedig szégyenlősen lesütöttem a szemem. Szerencsére nem szólt be többet helyette tovább állt és felememlte a hangját, hogy mindenki hallja. - Diákok a busz néhány perc  múlva itt lesz, addig próbáljátok elfoglalni magatokat valamivel!
Kifejezetten örültem ennek a hírnek mert legalább ki tudom deríteni, hogy mi folyik itt.
- Csáó! - köszöntem a barátnőimnek, de csak Perrie és Eleanor motyogott el valamit. Miranda bunkón felhúzta az orrát és tovább állt. - Mizu? - és senki nem válaszolt. - Hú de nagy a csend. Mi történt csajok?
- Köhm az új barátaid ott állnak. - bökött Perrie, Liamék felé akik szokás szerint öten álltak. Értetlenül bámultam rájuk.
- Mi van? Miért az új barátaim?
- Jaj ne játszd a hülyét Brook. Mindenki tudja, hogy Tylert, Payne miatt dobtad. Ráadásul Matt buliján lejárattad Tyler úgy, hogy még iskolába sem mer jönni. És kivel hetyegtél aztán egész este? Hát persze, Paynel. - mondta fagyosan Eleanor én pedig alig akartam hinni a fülemnek. Velem ilyen lenézően még soha senki nem beszélt.
- És azt is mindenki tudja, hogy mikor még Tylerrel voltál közben Stylessal hemperegtél. - tette még hozzá Perrie. Az állam a földet érte. Mi történt itt?
- Ribanc! - hallottam Miranda hangját valhonnan távolról és azok az emberek akik csodálattal néztek rám most gyülölködve méregetnek.
Utolsóként szálltam fel a buszra mivel most már valahogy nem volt kedvem kirándulgatni. A barátnőim ribancnak tartanak pedig nem is igaz. Jó Harryvel tényleg lefeküdtem, de akkor már nem jártam Tylerrel. És milyen szöveg már az, hogy Liammel járok? Még ha igaz volna.
Hirtelen valaki elkapta a könyökemet és néhány másodperc múlva Liammel néztem farkasszemet. Már csak ez hiányzott, hogy meglássanak vele.
- Hé mi folyik itt? - sziszegte a fogai között én pedig értetlenül néztem rá. - Mi az, hogy Te meg én járunk?
- Hidd el ha tudnám elmondanám. - sóhajtottam fel megsemmisülten. - A barátaim nem állnak szóba velem, egy ribancnak tartanak.
- Ó, sajnálom. - mondta de nem tudtam kivenni belőle, hogy komolya-e gondolja. - Engem ma a fél iskola megfenyegetett, amiért állítólag veled járok. Honnan veszik ezt a hülyeséget?
- Szerintem a bulin valaki meglátott minket mikor táncolunk vagy pedig Tyler kever mivel nem bír bele törődni, hogy szakítottam vele. - akkor boldog voltam és nem hittem, hogy akkora baj, ha egy sráccal táncolok aki történetesen helyes és tökre bejön. De most már cseppet sem vagyok boldog. A barátnőim nélkül nekem végem van. Oda a sok évi munkám és oda az a rengeteg hazudozásom...
○○○
Mikor beléptem a szobába Eleanor és Perrie mellé még csak a fejüket sem emelték fel.
- Jaj ne csináljátok már. Ez hülyeség. Semmi valóság alapja nincs.
- Menny a lúzer pasidhoz vigasztalódni. - vágta nekem csípősen Perrie és többet egyikük sem szólt semmit.
A nap hátralévő részében ki sem mozdultam a szobából. Semmi kedvem nem volt azt hallgatni, hogy mekkora egy ribanc vagyok.
Este azonban a szállodában ahol voltunk csak a diákoknak szerveztek egy bulit. Így aztán nagy nehezen össze szedtem magam és elindultam lefele. De alig értem el a folyosó végét megpillantottam, hogy az egyik ajtó nyitva van. Megtorpantam és bekukucskáltam. Az erkélyen Louis állt egymaga. Feje le volt hajtva és úgy tűnt szomorú.
- Hát Te miért nem vagy lent és bulizol? - indultam meg felé és ránéztem mikor mellé értem. Nem nézett rám hanem helyette a tájat bámulta.
- Minek? Utálom ezt a bandát ahogy van. Ne érts félre nem a srácokat hanem a többi menő pincsit. Eleanor ma a szemembe mondta, hogy én neki soha nem leszek elég jó. Mivel nem vagyok gazdag és nem tudnám megadni neki amit Ő akar. - sóhajtott fel és észre vettem a kezébe egy szál cigit vagyis ha jobban bele gondolok inkább fű volt benne.
- És ezért most inkább füvezel itt egymagad. - böktem rá és egy magabiztos mozdulattal kivettem a kezéből majd megszívtam.
A méreg hamar szétáradt a testemben és megkönnyebültem. Minél többet szívtam annál jobban felejtettem el a gondjaimat. Louis csodálkozva nézte és nem értette, hogy mi ütött belém.
- Szerelmi bánat neked is? - kérdezte és rám emelte kék szemei. Vállat vontam és vissza mentem a szobába és leültem az ágyra. Az agyam már nem gondolkozott hanem csak volt. Semmire nem tudtam gondolni csak arra, hogy most mennyire boldog vagyok. Miért nem lehet mindig így. Élni szenvedés és hazudozás nélkül.
- A barátnőim egy ribancnak tartanak. És tudod mit igazuk van. A suliban nem tudsz olyan srácot mondani akivel nem szexeltem volna még. - fújtam ki a füstöt és magam elé bámultam.
- Akkor ezek szerint én nem tartozok a suliba mivel velem még nem feküdtél le. - nevetett fel én pedig csak mosolyogtam egyet. - Nem is értem, hogy miért. Hisz bennem is megmozgatsz valamit és amikor azon lennék, hogy megcsókoljalak jön Eleanor és csak rá tudok gondolni. De ennek most már vége.
- Nem fogja otthagyni Mattet. Tudom és ismerem. Ahogy azt is tudom, hogy élvezettel nézi ahogy szenvedsz. - mondtam fagyosan és Louis minél közelebb ült hozzám. Nem húzódtam el mivel már nem volt erőm. Épp eszűen már rég nem tudtam gondolkozni mivel a fű megtette hatását. Kába voltam.
- Eleanor a mai nappal meg szűnt létezni. Végre élni fogom az életem úgy ahogy a szívem akarja. - suttogta és kék szemeivel a szemembe nézett. Vissza mosolyogtam rá és hagytam, hogy megcsókoljon és a hajamba túrjon.
Vajon jó ötlet ezt csinálni? Miért nem tudom leállítani. Hagyom, hogy az ágyra döntsön és csókolgassa a nyakamat. Apró sóhajok hagyják el a számat miközben a felsőjénél fogva magamhoz húzom, hogy ismét megcsókoljam.
Hallom amit beszél, de válaszolni nem tudok rá. Engedem, hogy azt csináljon velem amit akar. Tudom, hogy soha nem lenne képes bántani. Megbízok benne. Hevesen vissza csókolom és az agyamba Liam mosolygós arca férkőzik be ahogy táncolunk. Boldog vagyok vele mivel szeretem.
Bele mosolyog a csókunkba és leveszi a felsőm. Annyira el vagyok bódulva, hogy már azt sem tudom mi a helyes. Csak azt akarom, hogy ne hadja abba mert akkor újra vissza térek a valóságba. Felejteni akarok és egy teljesen új életet akarok kezdeni amiben nincs semmi hazugság csak én és Liam...