Twenty

Sziasztok. A tegnap komiaitok nagyoon jól estek, de komolyan :D rettentő hálás vagyok amiért ennyien olvastok és szeretitek amit csinálok :P tényleg megérdemlitek, hogy naponta hozzam a frisst. Nálatok jobb olvasókat álmomban sem kivánhatnék :)))

BROOKLYN
Hétfőn anya vitt suliba mivel most még az autótól is eltiltott. Őszintén megmondva nem nagyon izgatott. Félve szálltam ki és indultam el az épület felé mivel először látnak ilyen ruhákban. Tudom furán festek a szemükben, de hozzá kell szokniuk. Ez az igazi Brooklyn Jones.
A nap folyamán az eddig barátaimnak hitt emberek nagyban kikerültek és össze súgtak a hátam mögött. Miranda lett a suli fénypontja mikor kézenfogva sétált a folyosón Tylerrel utána pedig Eleanor és Perrie loholt. Még csak rám sem néztek aminek különös mód örültem.
Az ebédszünet előtt pont össze futottam Liamhez aki szó nélkül elkezdett húzni az asztaluk felé ahol Harry, Niall, Zayn és Louis ült. Féltem leülni közéjük mivel egyszerűen nem bírtam a szemükbe nézni. Legfőbb nem Lousiéba. Ugyanis amióta a kiránduláson megtörtént az-az eset nem beszéltem vele.
- Szeva haver. - köszönt vigyorogva Harry és arrébb csúszott, hogy tudjunk leülni. - Mizu Brook? - kérdezte és rám nézett. Olyan volt mintha semmi nem történt volna kettőnk között.
- Tetszik az új stílusod. - kacsintott egyet Louis és az orra alatt mosolygott. Szóval akkor nem haragszik rám.
- Köszi. - mosolyodtam el zavartan és éreztem, hogy elvörösödik.
- Mostantól Ő is velünk fog lógni. - mondta Liam és a vállamra rakta a kezét vigyorogva. Annyira fel lett dobva attól, hogy újra barátok vagyunk.
- Végre megjött az eszed és úgy döntöttél, hogy otthagyod a pincsiket? - kérdezte Zayn és undorodva Mirandáék felé bökött.
- Szerintem ami néhány napja történt mindent megmagyaráz. - mondtam csendesen mivel erről még mindig nem nagyon szerettem beszélni.
Az ebéd hátralévő részében jól szórakoztam. Annyit lehet rajtuk nevetni és ami a legjobb, hogy ők nem utálattal néznek rám. Megbocsájtottak és elfogadnak olyannak amilyen vagyok.
○○○
- Brooklyn van egy jó hírem számodra. - rontott be anya szobámba miközben a leckémet csináltam. Esküszöm ebben a házban senkinek nincs magánélete.
- Anya nem hallottál még olyanról, hogy kopogás? - kérdeztem felháborodva. - Mi lenne akkor ha épp meztelenen futkároznák? - kérdeztem, de ő figyelembe sem vette amit mondok. Totál fel volt pörögve ami nála rosszat jelentett.
- Kezdj el pakolni ugyanis mész egy hétre Hawaiira kirándulni. - újságolta én pedig nagy szemekkel bámultam rá. Kirándulni megyek én Hawaiira? De mégis miért és miért csak most tudom meg. És ők miért nem jönnek?
- Hogy mi? - kérdeztem és felálltam, hogy magasságban legyek vele. - Tudtommal én szobafogságban vagyok.
- Azt most felejtsd el. Most Hawaiiról van szó. - mondta izgatottan.
- De Ti miért nem jöttek? És én kivel megyek? - zúdítottam rá a kérdéseimet mivel annyira felfoghatatlan volt ez az egész. Persze, hogy szívesen megyek el, hisz ott meleg van meg tenger és nem kell addig suliba mennem. De akkor is bűzlött valami.
- Hát Liamékkel. - csapta össze boldogan a kezét. - Tegnap este mikor te már lefeküdtél átjött az anyukája és megkérdezte, hogy nem-e engednélek el velük mivel nem akarja, hogy a fia unatkozzon.
A pupilláim kitágultak és vigyorogva ugortam anyám nyakába. Anya életében egyszer jót csinált nekem. Liamékkal kirándulni az maga lesz a mennyország.
Mondanom se kell, hogy szó nélkül bele mentem. Vigyorogva pakoltam össze és alig vártam, hogy reggel legyen. Egész éjjel csak azon járt az eszem és reggel még ébresztő óra sem kellett mivel az nélkül keltem.
- Gyere. Itt vannak. - nyitott be mosolyogva apa és segített kivinni a bőröndjeimet a ház elé ahol Liam a szülevel állt. Az arca sugárzott a boldogságtól és mikor meglátott rögtön megölelt.
- Annyira örülök neki, hogy eljössz velünk. - mondta az apukája miközben berakta a cuccaimat. Ha tudnák, hogy én, hogy örülök. Csak rá kell néznem Liamre és abba sem tudom hagyni a mosolygást.
- Ígérd meg, hogy naponta hívsz és próbálsz normálisan viselkedni. - húzott magához anya én pedig csak bólintottam egyet majd bemásztam Liam mellé és elindultunk a repülőtérre.
Az út elég gyorsan telt mivel Liam mellett ültem és állandóan hülyéskedett.
Mikor leszálltunk a gépről egy taxiba ültünk ami egyenesen a hotelba vitt. Rögtön megbántam, hogy melegen öltözködtem fel mivel rettentő meleg volt. A Nap szikrázóan sütött a környék pedig gyönyörű volt. Ráadásul a hotel ahol leszünk közvetlen a tenger mellett volt. Így akár mikor nyugodtan kijöhetünk és fürüdhetünk.
Mondanom sem kell, hogy mikor beléptünk a hotelba és megkaptuk a kulcsokat- én és Liam külön szobában voltunk, de egymás mellett- gyorsan ledobáltuk a cuccainkat és már át is vetkőztünk fürdőruhára és rohantunk le a tengerbe és egyenesen bele a vízbe.
Mikor kifáradtunk vigyorogva ültünk le a homokba és csak nevettünk.
- Most már mondhatod. - fordultam Liam felé aki értetlenül nézett vissza rám. Tudom, hogy az Ő keze van a dologban amiért most itt vagyok.
- Mégis mit? - kérdezte értetlenül és megrázta a vizes haját.
- Ugyan már. Tudom, hogy Te szedted rá a szüleidet, hogy jöhessek veletek. - mondtam vigyorogva Ő pedig hangosan felnevetett.
- Honnan veszed? - kérdezte és sejtelmesen mosolygott.
- Ismerlek. - vontam vállat és egy gyors puszit nyomtam az arcára mire Ő szétterült a homokban úgy mint aki meghalt. Viccesen festett. De mielőtt valaki azt hinné, hogy valami van köztünk csak szólok, hogy nincs. Még mindig ugyan az a helyzet mint eddig volt. Én fülig szerelmes vagyok belé, Ő pedig a legjobb barátjának tart.
- Jó, tényleg igazad van. - ült fel újra és felém fordult.
- És elmondod, hogy miért? - kíváncsiskodtam tovább.
- Mert nem szeretem amikor szomorú vagy. - vallotta be és a szemem közé nézett. Egy halvány mosoly jelent meg a számon és még percekig a fülembe csengett a mondata. Érezni lehetett, hogy tényleg komolyan gondolja.
De mielőtt mondhattam volna valamit, hirtelen felpattant és elfutott egyenesen a tengerig majd elbukott a vízben én pedig a homokból néztem. Most annyira tökéletes volt minden az életemben.
Felálltam, hogy én is kövessem a példáját mikor egy labda ért a lábamhoz majd néhány perc múlva megjelent a tulajdonosa is. Egy napbarnított színű, kidolgozott testű, napszemüveges srác hajolt le a labdáért majd nézett rám mosolyogva.
- Nocsak magadra maradtál kislány? - kérdezte és levette a szemüveget. Nagyon be van magával telve ahogy észre veszem. De nem is csodálom mivel tényleg jól néz ki. Csak az a baj, hogy én nem szeretem a túl izmozott pasikat. - Egyébként Kevin vagyok. És te?
- Brooklyn. - nyújtottam kezet egy mosoly kíséretében.
- Különleges neved van. - dícsért meg és kivillantotta hófehér fogait. - Gondolom turista vagy mivel nem láttalak még erre fele.
- Aha. Igazából Londonban élek és most nyaralok a barátommal. - mondtam és tiszta furán hangzott a számból a barát szó. Mivel Liam nem úgy a barátom, hanem a legjobb barátom.
- És szeretsz bulizni?
- Imádok. - válaszoltam és kis híján felsikoltottam. Minden vágyam, hogy egyszer eljussak egy igazi tengerparti buliba. Biztos nagyon király lehet a homokban táncolni meg koktélokat inni.
- Csúcs. Akkor nem lenne kedved ma eljönni egybe? - kérdezte én pedig hevesen bólogattam. Jó tudom mit gondoltok, hogy nem ismerem meg minden, de nem magam mennék hanem Liammel. Vagyis remélem, hogy eljön velem. - Akkor ezt megbeszéltük. - kacsintott egyet majd tovább állt én pedig alig vártam, hogy elmondhassam Liamnek, hogy ma bulizni megyünk...