Twenty-four

 Sziaszttoook. El sem hiszem, hogy ez már az utolsó előtti rész :D olyan fura, hogy megint új törin kell gondolkoznom mivel sajnos ihlethiányban szenvedek :S szóval arra gondoltam, hogy esetleg ha valakinek van valamilyen jó ötlete egy törire akkor nyugodtan írja le a komiban és ha látok benne fantáziát akár még az is lehet az új sztori :D mit szóltok hozzá? de ha nincs az sem baj mert kitalálok valamit :))nem hagylak cserben benneteket azt garantálom...

 

BROOKLYN
És még mindig semmi. Miért nem veszi fel a telefont már több mint két hete? Ráadásul még suliba sem jár. És ami a legfurább mióta Ő nem jár azóta Louisnak, Zaynek, Niallnek és Harrynek is nyoma veszett.
Oké azt megértem, hogy Liam elment Wolverhamptonba- amit még mindig nem akarok elhinni, mivel megígérte, hogy együtt  megyünk- de a többiek? Tuti, hogy nem mentek el vele. Meg ha el is mentek volna miért nem szóltak?
Annyira hülyén érzem magam. Összesen még csak egy hónapja ha járunk és abból jó ha két hétig voltunk együtt aztán lelépett.
Miért van olyan érzésem, hogy titkol előttem valamit. Valamikor már a telefont sem veszi fel, vagy ha felveszi akkor is szűkszavú és percenként elondja, hogy mennyire szeret. Én abba bele pusztulok, ha nem láthatom többet.
Még Louist is képes voltam felhívni, ráadásul még el is bőgtem magam a telefonba, de semmit nem tudtam meg. Soha életemben nem sírtam még fiú miatt. Igen, de Liam nem csak egy egyszerű pasi akit hülyíteni akarok. Mivel én Őt tiszta szívemből szeretem még most is. De mit szúrtam el, vagy valami rosszat mondtam amin megsértődött?
○○○
Szomorúan léptem ki az iskola épületéből. A srácok nélkül magányos vagyok. Nélkülük tényleg most már egy lúzer vagyok. Senkit nem érdekel, hogy mi van velem. Olyan vagyok mintha láthatatlan lennék és én nem is akarok ezen változtatni.
Lesétáltam a lépcsőn mikor a szemem megakadt egy napszemüveges srácon aki mosolyogva felém tartott. Fülig érő vigyor terült szét a számon majd néhány pillanat múlva Liam nyakába ugrottam és csak szorítottam amilyen erősen tudtam.
Kicsit elhúzódott tőlem majd arcomat keze közé fogta és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira hiányzott már az érintése az illata, hogy rendesen újra éledtem tőle. Még a haragomat is elfelejtettem. Hisz eljött hozzám.
- Mi történt a hajaddal? - kérdeztem mikor nagy sokára végre szétváltunk és pedig csodálkozva néztem az új hajára. Nyoma sem volt a göndör fürtjeinek hanem helyette tökéletesen ki volt vasalva. De még így is aranyos volt mivel sokkal jobban illett kisfiús arcához.  De nem csak a haja hanem az egész stílusa megváltozott. Menő, drága ruhákat viselt. - Megváltoztál.
- Dehogy is, csak...beszereztem pár új ruhát. - vont vállat egyszerűen majd elkezdte az arcomat simogatni. - Hiányoztál Lyn. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád. - nézett a szemeim közé én pedig csak zavartan mosolyogtam. Ha tényleg ennyire hiányoztam neki akkor miért nem keresett fel és mondta el, hogy hol van.
- Hol voltál? Hetek óta egy szót sem tudok rólad. - vettem kérdőre Ő pedig szégyenkezve lesütötte a szemét.
- Eljössz velem sétálni? Akkor mindent elmondok. - kérdezte én pedig bólintottam egy aprót majd megfogta a kezem az újjaink pedig összekulcsolódtak és úgy kezdtünk el sétálni. Egy közeli parkba mentünk és leültünk egy eldugott padra, hogy senki ne tudjon minket zavarni.
- Hallgatlak. - fordultam felé mosolyogva, Liam pedig egy hatalmasat nyelt. Hú, itt nagyobb baj van mint amit én gondoltam.
- Tudod én mindig szerettem énekelni. Sőt az volt az álmom, hogy egyszer énekes legyek...-kezdte el mondani én pedig rögtön közbe szóltam.
- Mi? Nekem soha nem mondtad. - csóváltam a fejem hevesen.
- Engedd meg, hogy mondjam el. Ne szólj közbe. - szólt rám komolyan én pedig csak unottan megforgattam a szemem. Utálom ha valaki nem engedi, hogy beszéljek. - Szóval az volt az álmom, hogy énekes legyek és ez most...teljesült. - becsukta a szemét miközben beszélt. Oké totál össze zavarodtam. Mi köze van az álmának az eltünéséhez?
- Csak nem találkoztál Justin Bieberrel és most együtt fogtok énekelni. - kezdtem el bután nevetni, Ő pedig rosszállóan rám nézett.
- A srácokkal beneveztünk az X-Factorba és bekerültünk az elő műsorba. - újságolta és elnevette magát a hatás kedvéért. Az én szám a földet súrolta mikor ez a mondat elhagyta a száját. Jelentkeztek egy tehetségkutató műsorba és mostantól minden héten a fődíjért fognak harcolni. És én erről miért nem tudtam? Jó persze örülök neki, de ez nem vicces. Ez a műsor a sztársággal jár ami rám nézve nem jó. Mi lesz akkor ha aztán már nem leszek elég jó neki? Tökéletes élete lesz amiben én már nem fogok bele férni.
- Ugye most csak hülyülsz? - kérdeztem és azt vártam, hogy a képembe nevet majd megcsókol. De nem ez történt. Hanem megigazította a haját persze óvatosan nehogy tönkre mennyen. Rögtön tudtam, hogy igazat beszél hisz csak rá kell nézni. Az új stílus, új haj megváltozott pedig a műsor még csak most kezdődik.
- Nem. Mikor haza jöttünk Hawaiiról a fiúk rögtön ezzel fogadtak. Először nem akartam bele menni mert féltem attól, hogy esetleg tönkre fog menni a kapcsolatunk. De aztán rá beszéltek és azt mondták, hogy lehet el sem jutunk az élő műsorig. Végül bele mentem, de csak úgy, hogy Te nem fogsz tudni róla mivel lehet nem lesz semmi jövője...
- De lett...- kezdtem elveszíteni a fejem.
- Igen. Hidd el nagyon sajnálom, hogy hazudtam neked. - nézett a szemeim közé sajnálkozva és szomorúan.
- Szóval ezért tűntél el hetekre. - sóhajtottam fel.
- Igen. Először ott volt a tábor, aztán a mentorok háza most pedig az élő műsor és két nap múlva költözünk be az X-Factor házba. - mondjátok azt, hogy félre értettem és nem azt mondta, hogy két nap múlva elköltözik tőlem.
- Elköltözöl? - kérdeztem akadozó levegővel. Ilyen nincs.
- Muszáj addig amíg a műsor tart. Lyn ez még semmit nem változtat. Én ugyan úgy foglak szeretni. - nyúlt a kezem után, de én elkaptam és felpattantam tőle. Nekem ez túl sok. Azt hittem, hogy tényleg szeret és most kiderül, hogy egy ostoba műsort választ helyettem.
- Liam ez nagyon is sokat változtat. Hisz nézd meg még csak el sem kezdődött a műsor, de te máris elfeledkeztél rólam. Mi lesz akkor ha beköltözöl a villába és csupa híres ember fog körül venni. Nem hinném, hogy én bele tudnék férni az idődbe. - fájt kimondanom ezek a szavakat, de ez volt az igazság.
- Jaj ne butáskodj. Szeretlek és soha nem szorulnál háttérbe. Te mindig az én Szőkém maradsz...- mosolyodott el, de engem nem tudott meghatni.
- Ezt csak most mondod. Könyörgöm nézz magadra. Méregdrága ruhák, szexi stílus, dögös haj...
- Ugyan már. Ez...semmi. Csak azért csinálták mert mostmár az utcán is fel fognak ismerni. - vont vállat egyszerűen.
- Hát ez ez. Végül pedig rájössz arra, hogy nem kellek neked mivel csak egy átlagos lány vagyok...- sóhajtottam fel majd rá néztem. - Semmi sem lesz ugyan az. Te két nap múlva elmész én pedig maradok.
- Azt hittem ez a két nap tökéletes lesz és mind ketten élvezni fogjuk. - nézett rám.
- Hogyan tudnám élvezni mikor a srác akit szeretek elmegy és az álmát valósítsa meg? - néztem azokba a gyönyörű barna szemeibe amik most tele voltak bánnattal. Végül sarkon fordultam és sírva haza felé vettem az irányt...
○○○
Liam a nap folyamán szinte minden percben hívott miközben én az ágyamon feküdtem és sírtam. Elmegy és sztár lesz belőle én pedig maradok. Végül pedig elfelejt és nem is fog rám emlékezni. Dögös barátnői lesznek és milliók fognak érte megőrülni. Én nekem pedig csak maradnak az emlékek és az üresség. Soha egy fiút sem fogok annyira szeretni mint Őt. Olyan keveset lehettem vele a hülye eszem miatt.
Két napom maradt, hogy vele lehessek aztán csak a képernyőn kersztül láthatom.
Csessze meg akkor mit csinálok még mindig itt? Vele kellene lennem és támogatnom nem veszekednem vele.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és mikor a fürdőbe értem  a szemem megakadt az új hajamon. Átfestettem méghozzá barnára. Minden megváltozik úgy ahogy én is.
Szinte már szaladtam Liamék házuk felé. Az anyukája nem kérdezett semmit csak mosolyogva mondta, hogy a szobájában van.
Rögtön hangosan bekopogtam és vártam, néhány perc múlva pedig megjelent előttem, de arca könnyázott volt. A szívem össze szorult mikor megláttam ezért rögtön a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
- Szeretlek és szeretni is foglak még akkor is ha szupersztár leszek. - mondta és éreztem leheletét a nyakamon.
- Tudom. - mondtam és elhúzódtam tőle majd levettem a fejemről a kapucnit az ő szemei pedig kitágultak.
- A...a ....hajad. - nyelt egy nagyot én pedig csak kuncogtam. - Barna lett. De ez nem ér mert most már nem szólíthatlak Szőkének. - mondta csalódottan.
- És most már énsem játszhatok a göndör fürtjeiddel. - mondtam szomorúan a kivasalt hajára célozva.
- Semmi nem fog változni. - nézett a szemem közé miközben ledöntött az ágyára és hevesen megcsókolt. - Te örökké az első szerelmem maradsz. - mondta....