/ Első /

Szóval itt is lenne az első rész. Mondjuk ha sok komit kapok akkor esetleg már holnap hozom a frisset, de ha nem akkor csak pár nap múlva. Meg aztán kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy mit gondoltok a töriről :D szóval várom a komikat!!!!

CODYLIA MITCHELL

- Mond csak kislányom, nincs semmi mondanivalód nekem? - anya karba font kézzel várt mikor én haza este haza érek.
 Félelmetesen néz rám, szóval egy kissé megijedek, de aztán újra eszembe jut az, hogy nyári szünet van. Ez annyira jó, hogy szinte bele borzongok, hogy két hónapon keresztül megint egész nap az óceánnál leszek.  Ugyanis itt Ausztráliában ez normális dolog. El sem tudnám képzelni az életemet máshol. Imádom a meleget a hőséget a vizet.
- Nincs. - csóválom meg a fejem és elmegyek mellette mikor Ő a karom után kap és megállít. Összehúzom a szemöldökömet és kikapom a kezemet a szorításából.
- Akkor ez mi? - kérdezi és az orrom alá nyomja a bizonyítványomat. Fájdalmasan felszisszenek és azon gondolkozok, hogy hogyan magyarázzam azt meg, hogy megbuktam angolból. Mert megbuktam csak éppen Őt elfelejtettem tájékoztatni. Utálom az angolt, úgy ahogy a tanárt is .
- Öh ...semmi. - túrok bele a kócos hajamba és elfordítom a fejem.
- Tudod nagyon különös ugyanis a koszos nadrágod zsebében találtam meg összegyűrve. - kezdi el mondani mire én homlokon csapom magam. Tudtam, hogy jobb helyre kell eldugnom. Rá sem gondoltam volna arra, hogy anya átnézi a nadrágaim zsebét mielőtt beteszi mosni. A tervem egyébként az volt, hogy kimossa és ha kéri a bizimet megmutatom neki ahogyan szét van mosódva az írás. Nem jött be a tervem. - Nem tudod, hogy került oda?
- Fogalmam sincs. - mosolyodok el bájosan. - Biztos ott felejtettem.
- Nahát. Pont akkor veszítetted el majdnem mikor megbuktál angolból. - mondja kísérteties hangon. Nekem végem van. - Na ezt, hogy magyarázod.
- Tudod a tanár, utál és élvezettel vágja be a rossz jegyeket...-kezdek el magyarázkodni, de tudom, hogy felesleges.
 Az én anyám az egyetlen a Földön akit lehetetlen átverni. Hisz élő példa apa. Néhány éve mikor még házasok voltak anya rájött arra, hogy apa megcsalja. Képes volt mindenhová követni végül pedig rajtakapta egy idegen nővel. Rögtön elváltak és apa Spanyolországba költözött mi pedig maradtunk itt Melbourne-ban.
- Érdekes ugyanis pont most beszéltem vele. És tudod mit mondott? Azt, hogy összesen öt óráján voltál a többiről pedig orvosi igazolással hiányoztál. - emeli feljebb a hangját majd mérgesen az asztalra csapja a bizonyítványom én pedig szégyenkezve lesütöm a szemem. Ezt megint jól megcsináltam. Nem elég, hogy rájött arra, hogy megbuktam, de még azt is megtudta, hogy lógok a suliból.
- Figyelj...
- Ne magyarázkodj nekem Codylia. A világon egyvalamit nem tűrök és az a hazudozás. Mond mire volt jó ez az egész? - kérdezi és hosszú vörös haját mérgesen hátra dobja. Soha nem láttam még ennyire mérgesnek és csalódottnak.
- Amikor rajta kaptalak, hogy cigizel tűrtem, a füvezést is, de azt már nem fogom engedni, hogy kicsapjanak az iskolából. - már a magyarázkódástól is elment a kedvem. Talán most tényleg túl messzire mentem? És kit érdekel? Nem érdekel az iskola és az sem, hogy nem fogok leérettségizni. Hisz csak egyszer élek akkor meg ki kell használnom vagy nem? Elegem van már belőle, hogy neki soha nem felelek meg.
- És utálom azt az egész szeméttelepet. Felfordul tőle a gyomrom úgy ahogy tőled is. Azt hiszed, hogyha most leordítod a fejemet akkor tökéletes anya leszel? Hát tévedsz. - emelem fel én is a hangom mire Ő az ajkába harap. Gondolom nem kell hosszan magyaráznom, hogy az anyámmal nem tökéletes a kapcsolatunk. Őszintén megmondva alig várom, hogy töltsem be a 18-at, csak hát sajnos még 17 éves sem vagyok, de az legalább már csak pár hónap.
- Én most nem fogok csinálni semmit hanem majd más. Indulhatsz fel a szobádba pakolni ugyanis holnap utazol Londonba a nyári szünetre. - mondja ki végül az én állam pedig a földet súrolja. Hogy mit mondott?
- He? - kérdezem meg banbán és elkezdem a fülemet piszkálni mert szerintem félre hallottam.
- Jól hallottad. Megbeszéltem a barátnőmmel és azt mondta, hogy szívesen vigyáz rád a nyáron és az alatt a nyelvet is jobban tanulod. - ismételte meg újra én rajtam pedig pánikroham lett úrrá.
- De anya nem teheted ez. Ezzel tönkre tennéd a nyaramat ha elküldenél egy vadidegen nőhöz. A te barátnőid unalmasak és idegesítők...-kezdek el hisztizni, de anyámat nem érdekli.
- Már megtettem. És figyelmeztetlek ha egy rossz szót hallok rólad, bentlakásos iskolába küldelek Alaszkába. - sziszegi a fogai közt majd magamra hagy.
Az anyám képes elküldeni engemet egy vadidegen országba egy idegen nőhöz. Hát ilyen egy normális anya. Soha nem néztem volna ki belőle, hogy képes lesz ilyen ezközökhöz folyamodni. Talán most túl messzire mentem. És? Nekem senki nem mondhatja meg, hogy mit csináljak.

///

- Na ezt most jól megszoptad. - röhög fel gúnyosan Jai mikor este úgy döntök, hogy ideje elköszönni a barátaimtól, mivel anyát nem tudtam meggyőzni. A parton ülünk és azon gondolkozunk, hogy hogyan tudnánk megcsinálni azt, hogy maradjak.
- London tele van sznobokkal. Az emberek imádnak olvasni és az időjárásról beszélgetni. Ráadásul állandóan esik. - veszi át a szót Luke közben pedig a piercingjével játszadozik a szájában.
- Remek. - sóhajtok fel megsemmisülten és egy nagyot szívok az előttem heverő fehér porból. Tudom egy utolsó lény vagyok amiért drogozok, de ez van. Próbáltam már róla leszokni, de akkor mindig történik valami és muszáj betépnem. Tönkre teszem az életemet, de nincs mit veszítenem. Családom nincs, a suliban a tanáraim akkor lennének a legboldogabbak ha ki tudnának dobatni. Szóvál már csak a haverjaimra számíthatok.
Jai és Luke mindig mellettem álltak és ők tényleg a legjobb barátaim még akkor is ha fiúk. Anyám rühheli őket mivel szerinte Ő miattuk züllöttem el. Talán van benne valami ugyanis Ők adtak először a kezembe egy cigi szálat és az Ő 15.születésnapjukon voltam először részeg. Mondjuk én nagyon bírom őket, mivel nem csak sima tesók hanem ikrek és olyanok mint két tojás. Ráadásul még helyesek it.
- Két hónap az hosszú idő. Sok anyagra lesz szükséged, hogy túléld. - nyom a kezembe egy zacskót amiben virít a fehér por. Vigyorogva teszem el a zsebembe majd szorosan megölelem Jait és össze kócolom a hajamat.
- Egyébként kihez mész? - kérdezősködik tovább Luke.
- Nem t'om. Anyám valamilyen piperkőc barátnőjéhez. Gondolhatjátok milyen lehet ha ő a legjobb barátnője. - nevetek fel gúnyosan és inkább bele sem gondolok abba, hogy holnap ilyenkor már a világ másik felében leszek.

///

- Próbálj meg rendes lenni és fogadj szót. - néz a szemem közé anya mikor a reptéren a kezembe nyomja a Londonba tartó jegyemet. Kora reggel van még szóval nagyon kell koncentrálnom, hogy oda tudjak figyelni a szent beszédjére. - Komolyan beszéltem Codylia. - a hátamon felállt a szó mikor a teljes nevemen szólított. Miért nem bírja felfogni, hogy utálom?
- Most köszönjem meg, hogy tönkre tetted a nyaramat? - morgom az orrom alatt.
- Talán még hálás leszel nekem. - húz magához és egy puszit nyom a hajam közé.
- Azt kétlem. - húzom fel az orrom majd a bőröndjeimet magam után húzva elindulok a gép felé.
Még, hogy hálás leszek neki. Mégis miért? Mert elküld két hónapra Londonba ahol senkit az ég világon nem ismerek? Biztos nagyon élvezetes lesz...