Six

Szisztok. Itt a friss rész. Köszönöm szépen a komikat :D Arra gondoltam, hogy akinek van twittere és akarja, hogy kövessem nyugodtan írja le komiban én pedig bekövetem és nyugodtan írhattok ott is. Én jó ötletnek tartom mivel szeretném az olvasóimat közelebbről megismerni :D De ha nem akarjátok nyilvánosan kiírni, de viszont akarjátok, hogy én kövesselek akkor azt is írjátok le komiban én pedig leírom a nevem :))) Addig is komizzatok :P

BROOKLYN
- Majd jövök! - nyúltam a konyhapulton lévő motor kulcsaimért és szóltam anyának aki épp takarított, de mikor meglátott abbahagyta a tevékenységét és rám nézett.
Arcán egy nyugodt mosoly terült szét mikor meglátott. Ő ugyanis sokkal jobban szereti mikor így vagyok felöltözve. Gyűlöli a rózsaszín ruháimat és harcol ellenük amit meg is értek.
A modellkedés már rengetegszer próbálta tönkre tenni a házasságát. Ugyanis a cég ahol fotózzák állandóan megpróbálják össze boronálni valamilyen menő emberrel. Néha már elege van a sok könyörgésből és elmegy vacsorázni valamilyen befolyásos emberrel, de másnap rögtön nyilvánsoságra kerülnek a képek és magyarázkodhat apának. Én tudom, hogy soha nem lenne képes megcsalni apát ugyanis tiszta szívéből szereti. Irigylem az Ő szerelmüket. Egyszer én is ilyen házasságban akarok élni. Nem hazudnak egymásnak és mindent el mernek mondani rettegés nélkül.
- Sokkal jobban áll ez az öltözék mint az amiben iskolába jársz. - mondta halkan és félve ugyanis általában mikor ez a téma mindig csúnya veszekedéssel végződik mivel én utálom ha bele beszél az életemben. Fogalma sincs, hogy min megyek keresztül. Nem ismeri az életemet. - Fogalmam sincs, miért viselkedsz így. Téged nem modellkedésre teremtettek. - tette még hozzá én pedig csak kibámultam az ablakon.
És ki akar modell lenni? Soha az életemben még csak meg sem fordult a fejemben. Inkább állnák a fényképező mögött mint előtt. Ez arra értem, hogy szeretek fényképezni csak éppen az ágyomon kívül nincs más modellem mivel a suliban időpocsékolásnak tartják.
- Megyek jó? - kérdeztem meg végül mikor anya befejezte a sopánkodást.
- Motrozni mész? - kérdezte kíváncsia. Tudom most azt hiszitek, hogy szüleim féltenek meg ilyesmi vagy nem nézik jó szemmel, hogy egy szem lányuk imád hajkurászni a városban.
Ez nem igaz ugyanis az apám ötlete volt, hogy csináljuk át az Ő régi Hondáját ami a tizennyolcasik szülinapjára kapott én pedig boldogan bólintottam rá. Nagyon menő járgányt csináltunk belőle ketten. Élveztem a szerelés minden pillanatát mivel órák hosszatt az apámmal lehettem és beszélgethettem vele. Ugyanis máskor nincs nagyon rám ideje mert mindig az esti adásra készül.
- Aha. - bólintottam rá vigyorogva és már mentem is a garázs felé ahol a fekete Honda állt közvetlenül a piros Audi mellett.
Kitöltam a garázs elé de előtte még felvettem a fekete bőr kabátomat és fejemre raktam a sisakomat amiben senkinek még csak esélye sincs felismerni. Ezért is merek olyan nyugodtan a városban hajkurászni. Senki nem tudja, hogy én ülök rajta és ez annyira jó érzés mivel igazán szabadnak érezhetem magam.
Beindítottam a motort majd néhány másodperc múlva már magam után hagytam az utcánkat. Minél gyorsabban mentem, de nem ész nélkül hajtottam. Azért még élni akarok. Sorra haladt el mellettem a házak, épületek a hajam pedig csak úgy lebegett a szélben. Ha tehetném egész nap ezt csinálnám. Egyszer így akarom körbe járni a világot.
A kezemen lévő óra hat órát mutatott ami azt jelentette, hogy ideje haza mennem. Olyan kár, hogy ilyen gyorsan megy az idő. Őszintén megmondva sötétben félek vezetni meg aztán nem is nagyon biztonságos.
A hosszabik utat választottam a haza fele útig. Csak azért mert még egy kicsit vezetni akartam. Már csak egy utca választott el a háznktól mikor az egyik ház előtt parkoló autó ajta hirtelen kinyitódott egy srác pedig kiszállt belőle viszont én nem tudtam kitérni az ajtó előtt és pontosan a srác előtt álltam meg.
Nem néztem rá ugyanis a fékezés miatt teljesen előre csúsztam és megüttem a hasam. Radásul még izzadni is kezdtem ugyanis annyira megijedtem.
Reszkető kézzel vettem le a sisakomat.
- Jól vagy? - kérdezte egy ismerős hang aki miatt most itt vagyok. Miért nem tud körül nézni mikor kinyissa az ajtót. El is üthettem volna ha nem fékezek meg.
Mikor levettem a sisakom végre a srácra tudtam nézni, de abban a pillanatban inkább elhajtottam volna.
 Liam állt az autó mellett. Mogyoróbarna szemei pupillái kitágultak majd megrázta a fejét, gondolom azért, hogy jól-e lát. Csessze meg. Erre nem számítottam.
- Szőke Te meg, hogy nézel ki? - mért végig csodálkozva én pedig éreztem, hogy elvörösödök.
Nekem végem van. Holnap az egész suli arról fog beszélni, hogy a bálkirálynő Brooklyn Jones egy fekete Hondán hajkurászik a városban, szakadt farmerban és bőr kabátban, meg bőr csizmában.
Vége mindennek. Ennyi éve tudtam titkolni és most jött Liam és odaveszett minden. Ebből úgysem tudom magam kimagyarázni. Nem hülye és nem is vak.
- Öhm...ha most azt mondom, hogy nem láttál semmit és gyorsan elhajtok elfelejted ezt az egészet? - kérdeztem óvatosan és leszálltam a motorról ugyanis rájöttem arra, hogy a lábamat is megütöttem.
De ez most kicsit sem tudott érdekelni. Egyébként rájöttem arra, hogy szörnyen bénán tudok hazudni.
Liam felnevetett és mellém állt, de szerintem még mindig nem hitte el, hogy én vagyok az. Hogyani is hihette volna el, hisz amitóta itt van mindig rózsaszínben látott most meg úgy nézek ki mint...régen amikor barátok voltunk.
- Nem. - adott választ a kérdésemre. - Hogyan felejthetném el mikor most úgy nézel ki mint régen? Normális formád van és nem olyan vagy mint egy plázapicsa.
- Utállak. - sziszegtem a fogaim között.
- Én még annál is jobban. - vágott vissza én pedig csak felhúztam az orrom. - Egyébként meg sem kérded, hogy jól-e vagyok?
- Minek? - kérdeztem.
- Majdnem elgázoltál, Te meg azzal vagy elfoglalva nehogy elmondjam valakinek, hogy hogyan nézel ki mikor nem a talpnyalóiddal vagy. - van benne valami igazság, de ezt neki nem kell tudnia.
- Oké. Fáj valamid? Nem...szóval nincs probléma.
- Fájdalomdíjat kérek! - mondta kisfiús hangon és kiskutyaszemekkel rám nézett.
Jaj ne még mindig emlékszik a gyenge pontomra. Régen ha nem akartam azt csinálni amit Ő akart mindig így nézett rám én pedig rögtön bele mentem.
- Rendben van. - bólintottam. - Mond meg mit akarsz én pedig megcsinálom. - és kimondtam.
Azt hiszem fel kell készülnöm a legrosszabra mivel ördögi mosoly terült szét az a száján.
- Csókot. - vágta rá gondolkodás nélkül.
- Kizárt dolog. Mondtam, hogy nem foglak megcsókolni. - csóváltam a fejem hevesen. Miért nem lepődök meg én ezen. Mit nem tud azon felfogni, hogy nekem ott van Tyler?
- Azt mondtad mindent megcsinálsz. - erőszakoskodott és kényelmesen a motor oldalának dőlt. Lehet azt mondtam, de akkor sem fogom megcsókolni mivel nem szeretem.
- Igen mindent, de nem fogok csókolózni veled. - sziszegtem a fogaim közt és újra elkezdtem a fejemre húzni a sisakot. - És azt sem fog érdekelni ha mindenkinek elmondod ami történt. - tettem még hozzá.
- Hazug dög vagy. - horkantottam egyet mikor a fejemen volt a sisak és a kezeim a kormányon voltak. Nem újdonság a számomra, hogy hazug vagyok.
- Tudom. Semmi újat nem mondtál. - válaszoltam Ő pedig csak a fejét csóválta és nézett, de úgy mintha az agyamba látna. - És nincs lelkiismeret furdalásom se mert tudom, hogy nem lett semmi bajod.
Azzal beindítottam a motort és amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam. Hazugnak nevezett. Életemben most mondtam először valaki a szememben. Eddig még csak én mondtam saját magamról, de így nagyon rossz volt hallani. Ami pedig a legszörnyűbb igaza van...