Eleven

Gondoltam ma is hozok friss részt mivel tegnap sok komit kaptam szóval megérdemlitek. Szerintem ezzel a résszel sokatoknál kiverem a biztosítékot, de pont ez a célom xD remélem tetszeni fog és sok komit kapok, hogy holnap is tudjam hozni a frisst...

BROOKLYN
Az autó fékei hatalmasat szóltak mikor megálltam a jól ismert luxusház előtt. Mikor kiszálltam dühösen csaptam be az ajtót és indultam el a kapu felé. Út közben észre vettem, hogy a szomszédok máris kíváncsian figyelnek a házuk ablakán. Szokász szerint azt hiszik, hogy nem látom őket. Pedig nagyon is feltűnőek és most közel vagyok hozzá, hogy bemutassak nekik. Mert Tyler szüleinek pont London legpletykásabb nyededében kellett házat venniük.  Miért nem lepődök meg ezen? Itt mindenki azt nézi, hogy a másiknak milye van és ha valami menőbb mint az övéké akkor rögtön rohannak a boltba nehogy véletlenül elmaradjanak.
Nem nagyon szeretek náluk lenni mivel minden annyira tökéletes. Bejárőnőjük van, kertészük és még medence takarítójuk is. Erre mondják azt, hogy megtehetik. Pedig az én családom se szenved semmiben hiányt, de ezzek képest mi szegények vagyunk.
Az anyja egy műsort vezetett ami nem volt valami felkapott, de mégis rengeteg pénzt kapott érte. Az apjának pedig luxusautó üzletei vannak szerte az országban. Hát igen semmiben nem kell egyetlen fiuknak hiányt szenvednie. Nem is csodálom, hogy ennyire el van magától telve. De azt már elfelejti, hogy nekem köszönheti azt, hogy a suliban miattam lett a legnépszerűbb pasi. Ha én nem kezdek el vele járni akkor ő csak egy gazdag, stréber srác lenne.
Mérgesen nyomtam meg a csengőt ami az egész házban szólt. Néhány percig vártam majd néhány másodperc múlva megjelent az ajtóban Tyler személyesen. Barna szemei először meglepődtek majd néhány pillanat múlva mosoly húzódott a szájára és megölelt. Én azonban nem öleltem vissza.
- Brook pont most akatalak hívni, hogy nincs-e kedved elmenni valahova. - kezdett el fecsegni, de én egy határozott mozdulattal leintettem.
- Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit ugyanis olyan régen voltunk már kettesben. - vágtam közbe az Ő szemei pedig felcsillantak mint mindig amikor a kettesben szó elhagyja a számat. Amióta tavaly osztálykiránduláskor lefeküdtem vele azóta mindig azt hiszi, hogy mikor kettesben akarok lenni akkor azt akarom csinálni.
Válasz helyett megfogta a kezem és behúzott a konyhába majd öntött egy pohár kólát és egész testével felém fordult.
- Hallgatlak. Tényleg régen voltunk már együtt. - mondta sajnálkozva és egy puszit nyomott a homlokomra. - És nagyon sajnálom csak mostanában elég sokat kell edzenem meg aztán tanulnom is kell...- bla bla bla süket duma. Lehet tényleg szőke vagyok, de csak a hajam színe az. Süt róla a hazugság. Két éve járok vele és ezáltal úgy ismerem mint a tenyeremet. Szóval tudom, hogy Ő soha nem tanul. A szüleinek köszönheti, hogy még nem bukott meg.
- Szegénykém. - varázsoltam egy mosolyt az arcomra majd tovább folytattam. - És mond csak mit csinálták a hétvégén? Mondjuk pénteken mivel én nem mentem ki veled. - hirtelen megrökönyödött és még a kóláját is elfelejtette lenyelni. Hah most megszívta!
- Öhm...semmi érdekeset. Csak a srácokkal lazultam...- túrt bele világosbarna hajába és különös mód kerülte a pillantásomat.
- És véletlenül nem ütköztél bele Liam Paynebe és a barátaiba? - húztam fel a szemöldökömet, de már nem mosolyogtam. Helyette utálattal mértem végig.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? - kezdte el tördelni a kezeit nekem pedig betelt a pohár.  Nem fogom tűrni, hogy valaki a szemembe hazudjon. Legalább csinálná rendesen.
- Ne tedd itt az ártatlant Tyler. - pattantam fel és ő is követte a példámat és most már egymással szembe állunk. - Nagyon jól tudom, hogy részegek voltatok és szétvertétek őket! Legalább ne hazudnál a szemembe Te gyökér. Tanul meg először hazudni.
- Brook nyugodj meg. Én csak egy kicsit lazulni akartam. Aztán valahogy a fejembe szállt. Majd jött az-az öt lúzer és elkezdtek beszólogatni. - próbált nyugtatni, de én ismét leintettem.
- Mert neked a rögeszméd a féltékenység. - ordítottam az arcába Ő pedig hátra lépett egyet mert megijedt. Tudom félelmetes vagyok mikor kiabálok, de Ő most tényleg megérdemli. - Harry miattatok van kórházban mert akkor behúzott neki az egyik gorillád, hogy össze kellett forrasztani az orrát mert nem áll el a vérzése. - kiabáltam a gyomrom pedig összerándult mikor szegény srácra gondoltam. - Louis alig tud beszélni mert annyira fel van dagadva a szája.
- Sajnálom én nem akartam...
- Ne tőlem kérj bocsánatot hanem tőlük. - csóváltam meg a fejem és valahogy megnyugodtam. - Csalódtam benned Tyler. Azt hittem megbízhatok benned, mivel voltam olyan hülye, hogy azt hittem, hogy te soha nem tudnál fájdalmat okozni.
- Brook ne mondj ilyeneket...
- Tévedem ezek szerint veled kapcsolatban. Bocs de én nem tudok egy olyan sráccal járni aki a szemembe hazudik. Lehet nem is ez volt az első eset. - fura, hogy pont én beszélek a hazugságról amikor én sem vagyok jobb nála. De engem eddig még senki nem kapott rajta.
- Ne csináld ezt. Én szeretlek és Te is engem...- hatalmasokat nyelt és a szájába harapott majd meg akart csókolni, de én elhúzódtam tőle. Elindultam az ajtó felé, de ő utánam szólt. - Meg fogod bánni. Könyörögni fogsz, hogy vegyelek vissza. - kiabálta én pedig egy sóhajtás közepette hátra fordultam és pont észre vettem ahogy gyorsan letöröl egy könnycseppet az arcáról. Sír méghozzá miattam.
- Szia Tyler. - intettem egyet majd halkan távoztam.
Gondolkozva ültem be az autóba és megkönnyebülten indítottam el az autót. Most igazán szabadnak érzem magam. Tyler tényleg rendes srác, de valljuk be őszintén nem hozzám való. Mindenki tudja, hogy csak azért voltunk együtt mert menők vagyunk.
Mikor elindultam nem haza felé vettem az irányt hanem a kórházba. Nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy meg kell látogatnom Harryt és bocsánatot kell tőle kérnem Tyler nevében is.
Izgultam mikor elindultam a kórházi folyosón és megkérdeztem az egyik nővért, hogy hol fekszik. Elég érdekes szituációnak nézünk elébe ugyanis én és Ő elvileg még csak barátok sem vagyunk. Addig ha beszéltünk mindig csak szívattuk egymást. Most meg meglátogatom őt úgy mintha egész életemben puszi pajtások lettünk volna.
Mikor a kórteremhez értem halkan bekopogtam, de mivel nem jött válasz félve benyitottam és rögtön megláttam az ablak melletti ágyon feküdni Harryt. Épp a zenelejátszóját hallgatta, de mikor észre vette, hogy valaki áll az ajtóban rögtön kivette a füléből a füllhallgatóit smaragdzöld szemeit pedig rám emelte. Komolyan mindig ilyen szépen ragyogtak a szemei? Eddig én ezt miért nem vettem észre?
- Eltévesztetted a kórtermert vagy pedig álmodok? - mért végig tetőtől talpig én pedig mosolyogva elindultam az ágya felé és leültem szorosan mellé.
- Történetesen hozzád jöttem ugyanis hallottam, hogy mi történt veled. - néztem rá sajnálkozva.
- Gondolom az egész suli Tyler és a pincsieit ünnepeli, hogy hogyan elintéztek minket.- szorította meg a párnáját mérgesen. Egy kósza göndör tincs a szemébe lógott de nem nagyon vette figyelembe. Azonban én közel voltam hozzá, hogy kifésüljem onnan. Soha nem voltam még ilyen sokat kettesben vele ráadásul nem ilyen közel.
- Senki nem tud róla és nem is fognak mivel Tyler most gondolom az anyja vállán sír amiért szakítottam vele. Ha rajtam múlt volna behúztam volna neki amiért ezt tette veled vagyis veletek. - néztem a zöld szemei köző Ő pedig a karja után nyúlt és megcsípte azt. - Te meg mit csinálsz?
- Ez lehetetlen...nem álmodok. - mondta elképedve és megrázta magát. - Brooklyn Jones komolyan bejött hozzám a kórházba mert aggódik értem.
- Hé én azt nem mondtam. - állítottam gyorsan le mivel túl messzire ment már. Vagy mégsem? Be kell ismernem magamnak, hogy tényleg aggodtam érte, de csak azért mert sajnálom. Nem kellene neki itt feküdnie. Ráadásul lelkiismert furdalásom is van az miatt mert mindig olyan csúnyán beszéltem vele. Rendes srác.
- Látszik rajtad. Zavarban vagy ráadásul most már az arcod is piros. - bökött vigyorogva az arcomra én pedig gyorsan az arcom elé raktam a kezeimet. Azt hiszem ideje témát váltani, de gyorsan.
- Igazából csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek Tylerék nevében és nem kell aggódnod többet ez nem fog megismétlődni. Az garantálom. Már Liaméknek is mondtam. - mondtam Ő pedig bólintott egyet és úgy látszott rajta, hogy szégyenli magát amiért így kell látnom. Az orra ugyani a szokottnál jóval vörösebb és nagyobb. - Egyébként, hogy vagy Harry? Mikor jöhetsz ki?
- Most közel vagyok az ájuláshoz, de amúgy remekül. - vont vállat és kacsintott egyet én pedig játékosan vállba ütöttem. - Esküszöm amint kijutok innen megköszönöm Austinnak amiért ide jutatott. - vigyorgott még mindig én pedig csak a szememet forgattam mosolyogva. Tényleg örül neki amiért itt vagyok és nekem más nem kell.
- Most már indulnom kell mert még ma nem voltam otthon. - néztem rá sajnálkozva, Harry pedig lebigyesztette a száját. Épp felálltam mikor a karom után kapott így kénytelen voltam vissza fordulni.
- Gyógypuszit nem kapok? - húzta fel az egyik szemöldökét egy szexi mosoly kíséretében. - Ugye nem akarod, hogy meghaljak? - kérdezte én pedig hangosan felnevettem.
Harry az mindig is Harry marad. De az a jó, hogy neki ez a stílus illik. Lehet rajta nevetni ami a lényeg. Miért nem figyeltem fel én eddig erre?
- De csak most az egyszer. - emeltem fel a mutatóujjam, Ő pedig határozottan bólintott egyet.
Megforgattam a szememt és fölé hajoltam. De mikor a szám az arcához ért volna hirtelen elfordította a fejét így a szájára ment. Automatikusan lecsukódtak a szemeim és vissza csókoltam. Azt ne kérdezzétek, hogy miért mert nem tudok rá választ adni. Hagytam, hogy nyelve utat törjön a számba a keze pedig a derekamra csússzanak és minél jobban húzzanak magához.
El kell ismernek tényleg jól csókol, de nekem akkor sem jelent semmit. Egyáltalán mi ütött belém, hogy hagyom magam? Nekem most szomorúnak kéne lennem amiért szakítottam Tylerrel. És én mit csinálok? Harry Stylessal csókolózok és titkon még élvezem is.
Már épp azon voltam, hogy kezeimet a nyaka köré tekerjem mikor hangos csapódással nyitódott az ajtó mi pedig rögtön szétrebbentük és farkas szemet néztem Liammel. Gondolkodás nélkül felpattantam és amilyen gyorsan csak tudtam elmentem mellette és elmotyogtam egy halk sziát Louisnak Zaynek és Niallnak.
Na ez most tényleg halál ciki volt....