Fourteen

 Sziasztok. Először is elnézést akarok kérni mivel aki tegnap éjszaka feljött az látott egy 17. fejezetet és még komiztak is xD nos véletlenül mikor feltettem piszkozatként közzé is tettem. Tudom ilyen béna is csak én lehetek, na mindegy. Ez az igazi kövi rész az majd később jön de aki olvasta annak már nem lesz meglepetés :P komizni ér

BROOKLYN
Hajnalban vagy inkább reggel a telefonom csengésére keltem. Mikor megmozdultam rájöttem arra, hogy Harry mellkasán fekszek. Lopva rápillnatottam és láttam, hogy még alszik, de a szája így is mosolyog. Egy szemétláda vagyok. Most boldog, de mi lesz akkor ha rájön arra, hogy ennek az egésznek semmi jövője nincs?
Mikor felkeltem róla és magamra tekertem a takarót éreztem, hogy kezei a derekamért nyúlna és húznak vissza.
- Hova mész? - kérdezte álmos hangon.
- Csörög a mobilom. - mondtam és a földön megtaláltam a szoknyámat aminek a zsebébem a telefonom volt. Mikor nagy nehezen kihalásztam kis híján felsikoltottam mikor megláttam rajta anya nevét. Francba totál elfelejtettem felhívni őket, hogy nem megyek haza. Most mi a csodát fogok hazudni? Apa kinyír ha megtudja, hogy egy srácnál aludtam. Utálja Őket mint minden normális apa. 
Gyorsan szedtem a levegőt majd nagy sokára felvettem a készüléket és anya máris kiabált.
- Brooklyn Jones hogy képzelted azt, hogy csak úgy lelépsz és még csak nem is szólsz. Tudod mennyire aggódtunk érted egész éjszaka? - kiabált én pedig most örültem, hogy nem kell vele szembe állnom. Még telefonon keresztül is rossz hallgatni.
- Bocsi, csak elvesztettem az időérzékem. - mondtam nyugodt hangnemben.
- Mégis hol vagy? És miért nem mondtad, hogy nem jössz haza? - folytatta tovább. Na most légy okos Brook. Hogy hol voltam az éjszaka? Egy srác ágyába hemperegtem akit még csak nem is szeretek,  de ez nem is zavar meg élveztem.
- Öhm...hát...a csajok áthívtak tanulni aztán bekapcsoltunk egy filmet a végére pedig elaludtunk. - hazudtam és éreztem, hogy Harry mellém mászik és halkan felnevet majd apró puszikat nyom csupasz vállamra amitől libabőrös lettem.
- Hívd ide a szüleit. Beszélni akarok velük, hogy elnézést kérjek amiért nem vittelek haza. - a vér megfagyott az ereimben és kalapáló szívvel néztem Harryre aki nem értette mi ütött belém. És egy remek ötletem támadt.
- Hát Eleanor apukája épp most itt van. - nyögtam ki nagy nehezen és Harry felé tarottam a mobilom aki nem értette, hogy mit akarok vele. - Gyerünk beszélj az anyámmal! - parancsoltam Ő pedig hatalmasat nyelt, és elvette a telefont majd megköszörülte a torkát.
- Halló itt Mr. Parker. - próbált mély hangon beszélni ami elég vicces volt. Szerencsére nem kellett sokat beszélni mivel csak bólogatott. - Hamarosan haza megy a lánya. Higgye el itt jó kezekben van. - mondta még végül majd gyorsan letette és rám ugrott.
- Ej-ej Brook hogyan voltál képes bealudni azon a filmen? Annyira unalmas volt? - kérdezte vigyorogva és megcsókolt.
- Inkább izgalmas. - válltak el az ajkaink és újra vissza dőltünk az ágyba. Harry a mellkasomra feküt én pedig a göndör tincseivel játszottam. - Úgy imádom a göndör hajod, de a zöld szemeidet annál is jobban. - és ez igaz volt mivel tényleg így gondoltam.
- Igen? - nézett rám mosolyogva. - Tudod az én szemembe Te már első pillantás óta tökéletes vagy.
- Harry ugye tudod, hogy ez az egész nem változtat semmit? Én még mindig nem érzek irántad semmit. - mondtam ki a fájó szavak Ő pedig bólintott egyet. Nem akarok gonosz lenni hozzá, de jobb ha tudja az igazat...

○○○

Szombat reggel a telefonom csörgésére keltem. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és bosszúsan az asztalom felé sétáltam ahol a telefonom volt. Ki olyan hülye aki képes engem korán reggel felkelteni? Mikor oda értem meglepetten láttam, hogy a kijelzőn Harry neve virít.
- Ajánlom, hogy fontos legyen Hazza mert ha nem az akkor búcsúzhatsz a golyóidtól. - sziszegtem a fogaim közt és hallottam ahogy felnevet. - Mit akarsz?
- Te. Én. Ma. És az unokatesómra fogunk vigyázni. - mondta én pedig össze húztam a szemöldökömet mivel nem értettem.
- Mi van?
- Kérlek segíts vigyázni az unokatesómra mivel fogalmam sincs mit kell vele csinálni, az anyám pedig rám bízta mivel Ő meg elment a nővéremmel. - mondta kétségbeesetten én pedig sóhajtottam egyet.
- Rendben. Fél óra és ott vagyok. - mondtam és letettem a telefont majd elindultam készülődni.
A fél óra egy picivel hosszabb ideig tartott mivel annyira álmos voltam, hogy nem tudtam normálisan elkészülni. Mikor megálltam a házuk előtt rögtön kinyílt az ajtó és már mentem is a szobája felől ahol hangos beszéd szűrődött ki. Rögtön benyitottam és szembe találtam magam Harryvel és Liammel akik épp egy szőke hajú kislányhoz beszéltek mivel sírt. Őszintén megmondva nem is csodálom, hogy ennyire sír mivel ahogy fel volt öltöztetve az katasztrófa volt.
- Ti meg mit csináltatok vele? - kérdeztem szörnyülködve és levettem  a kislány szeméről a fekete napszemüveget és levettem róla a hóruhát. Majd a karomba vettem és elkezdtem dajkálni. - Szegény baba.
- Nos kakaót itattam vele és egyszer csak összecsinálta magát, de úgy hogy az egész nadrágja olyan lett. - mesélte Harry majd tovább folytatta. - És pont akkor jött Liam én pedig megkértem, hogy segítesen felöltöztetni Luxot. - ránéztem Liamre aki csak lesütötte a szemét.
- Én ezek szerint nem is kellek már ide. - tettem vissza az ágyra Luxot majd megindultam az ajtó felé, de a két srác az utamat állta.
- Nem mész Te sehova, úgy ahogy Liam se. Segíteni fogtok nekem! - parancsolta Harry én pedig felhúztam a szemöldökömet.
- Arról nem volt szó, hogy Szőke is itt lesz. - mondta bosszúsan Liam majd megfogta a kicsit és lement vele a konyhába így ketten maradtam Harryvel.
- Miért csináltad ezt? - néztem rá szúrós szemekkel.
- Tudom Brook, hogy Liam miatt nem akarsz velem járni. És ha téged Ő boldoggá tud tenni akkor én nem állok közétek. - nézett a szemeim közé én pedig elfehéredtem. HOgy miről beszél Ő össze-vissza. Még, hogy én szerelmes vagyok Liambe? Na persze.
- Miről beszélsz? Én meg Liam? Na ne nevettes.
- Látom rajtad ahogyan ránézel vagy ahogy Ő néz rád. Izzik köztetek a levegő.
- De Harry akkor mi volt ez az egész ami köztünk volt? - kérdeztem mivel most már tényleg semmit nem értettem.
- Életem legszebb éjszakája amit soha nem fogok elfelejteni. De egyszerűen nem tudnék Liam szemébe nézni. Ő a barátom és sokkal jobban megérdemel téged mint én. Meg aztán úgyis tudom, hogy te engem soha nem szeretnél úgy.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy fiú engem le fog rázni. Ráadásul nem Harry. Azt hittem, hogy mindet megtenne értem csak azért, hogy szeressem. Erre kiderül, hogy a barátja fontosabb neki mint az Ő szerelmi élete.
De vajon igaza van. Tényleg a szívem mélyén érzek valamit Liam iránt? Ez olyan abszurd dolog mivel utálom. Vagy csak próbálom hitegetni magam. Fogalmam sincs már semmiről.
- De azért barátok vagyunk ? - kérdeztem és megöleltük egymást majd szétváltunk és elindultunk le a konyhába ahol Liam volt és épp Luxal játszott. Azt hiszem hosszú napnak nézünk elébe...