Seven

Itt a várva várt új rész. És ne felejtsétek el, hogy holnap Kiss You premier. Én már alig várom. A mai nap folyamán pedig fel fogom rakni a novellát amit a fenti menüpontban található. Twitter neveiteket pedig még mindig küldhetitek :D

BROOKLYN
- Miért nem vetted fel tegnap a telefont? - állított nekem rögtön korán reggel Tyler a szekrényemnél én pedig zavartan kiejtettem kezemből az egyik füzetemet csak azért, hogy tudjam húzni az időt míg kitalálok valamit. - Egész este hívtalak.
Most egy rendes barátnő elmondaná az igazat, hogy motrozni volt a városban és véletlenül majdnem elütött egy srácot aki történetesen a gyerekkori legjobb barátja volt és akivel legelőször csókolózott, még akkor amikor a többi velük egyidős gyerek csak a 'jé neked puncid van' dolognál volt leragadva.
De én nem vagyok rendes barátnő sőt még csak barátnőnek sem mondanám magam. Inkább társnak aki csak azért jár vele mert így még menőbbnek tűnök.
Szóval marad a jó öreg hazudás ami már úgy megy nekem mintha igaz lenne amit mondok.Egyébként láttam, hogy hívott csak direkt nem vettem fel a telefont hanem helyette lehalkítottam és a párnám alá csúsztattam, hogy ne kelljen nézem a kijelzőn Tyler nevét. Nem volt kedvem vele beszélni ugyanis egész éjszaka Liam hangja csengett a fülembe mikor azt mondta a szemembe, hogy hazug vagyok. És sajnos igaza volt, ezért is esik ennyire rosszul. De Ő nem tudja, hogy miért csinálom ezt.
- Korán lefekdütem ugyanis fájt a fejem. - varázsoltam egy bűnbánó mosolyt az arcomra majd közelebb léptem hozzá és lágyan megcsókoltam. Tudtam ezzel az egész dolog le van rendezve mivel a fél folyosó minket bámul és irigykednek. Nekem pedig több nem kell.
- Felhívhattál volna, mivel aggódtam érted. - simította meg az arcom kedvesen, de mikor szólásra nyitottam volna a számat megpillantottam alig néhány lépésnyire tőlem Liamet és a többi lúzer haverját.
Úgy látszik hallhatta amit beszélünk mert megtorpant előre hajolt és a hasához tette a kezét majd úgy csinált mint aki hány. Ezt nekem szánta. Harry kérdően ránézett majd mikor felegyenesedett mogyoróbarna szemeivel újból végig mért és csak elhúzta a száját undorodva.
Tudom mire célzott. A bőr mini szoknyámra ami annyira feszül rajtam, hogy alig bírok menni benne és a magas sarkú cipőmre amitől öt centivel magasabb vagyok és a szőke hullámos hajamra amiben egy rózsaszín szalag díszeleg.
- Problémád van lúzer? - szólt oda Tyler bunkón. - Ne bámuld már ennyire feltűnően a csajomat mert kitekerem a nyakad. - kezemet a mellkasára tettem és próbáltam hátrébb nyomni, nehogy valami hülyeséget csináljon.
- Kinek kell az agyatlan plázapicsa lotyód? Nem mindenki bukhat a ribancokra. - vont vállat egyszerűen Liam én pedig tátott szájjal bámultam. Soha nem hallottam még így beszélni.  Ráadásul most rólam beszélt és a fél suli hallotta. Itt mindenki szerelmes belém és örülnének neki ha járnák velük. És most itt van Liam aki magasról tesz mindenre.
- Újult a szótárad Payne? Remélem tudod, hogy miről is beszéltél. - sziszegtem a fogaim közt majd karon ragadtam Tyler és elmettem a vigyorgó haverjai mellett.
Ezt még csúnyán vissza fogja kapni. Ha Ő így akkon én majd úgy. Senki nem fog a suli előtt lejáratni. Ráadásul nem egy lúzer. Majd tőlem megkapja a magáét azt garantálom...
○○○
- Ma este vednégeink jönnek. - szólt rám anya mikor haza jöttem és mérgesen ledobtam a cipőimet.
Remek. Remélem megint valamilyen munkatársa aki elhozza majd a modell gyerekét aki életében nem evett még csokit mivel annyira vigyáz az alakjára.
- Muszáj nekem is lejönnöm? - sóhajottam fel és az ég felé emeltem a fejem.
- Hidd el, nagyon fogsz örülni nekik. - kacsintott egyet sejtelmesen én pedig érdeklődve össze húztam a szemem, de nem kérdeztem többet. Helyette vállamra tettem a táskám majd lassan felmentem a szobámba.
Ott boldogan vettem le a ruháimat és húztam fel azokat a ruhákat amiket én szeretek. Nem érdekel, hogy kik lesznek a vendégeink. Nem érdekel, hogy ilyen ruhában látnak meg. A suliból úgysem jön ide senki.
Sötétedett már mikor anya beszólt.
- Gyere Brooklyn, megjöttek! - dugta be a fejét az ajtón én pedig duzzogva csuktam le a laptopom tetejét és egy sóhajtás közepette mentem le az étkezőbe.
Kezeimet a mackónadrágom zsebébe raktam és miközben lépkedtem össze kötöttem a hajam.
- Nem értem kik lehetnek ilyen fontosak. - forgattam meg a szemeimet mikor átléptem az ajtón és hirteln szembe találtam magam Liammel és a szüleivel. Oké elegem van a meglepetésekből. Ránéztem Liamre aki a szülei mellett ült csak lehajtotta a fejét viszont az orra alatt mosolygott. Ezt ha tudom tuti átöltözök.
- Hiszen Te már kész nő vagy. - állt fel Mrs.Payne és gyengéden magához húzott. - Gyönyörű vagy. Nem akartam elhinni Liamnek mikor legelső nap azzal jött haza a suliból, hogy mennyire megváltoztál.
- Brooklyn nem is mondtad, hogy Liammel jársz egy osztálybe. - vett elő anya és rosszállóan rám nézett. Persze, hogy nem mondta mivel legszívesebben rá sem gondolnék. Muszáj nekik ennyire jóban lenniük. - Egyébként képzeld a szomszéd utcában laknak.
- Csodás. De ha nem gond én ma nem eszek mivel rengeteg tanulni valóm van. - kértem bocsánatot sajnálkozva majd amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam és elindultam vissza a szobám felé.
Köszönöm én ebből a vacsorából nem kérek. Amúgy sincs semmi kedvem jópofizni mivel az egyik drága vendégünk pont ba mondott le ribancnak meg lotyónak.
Éppen, hogy csak leültem a székemre újból kopogtak és mikor megláttam az ajtóban Liamet meg sem lepődtem rajta.
- Mit akarsz? - kérdeztem fagyosan.
- Anyám erőszakoskodott, hogy jöjjek fel és tanuljunk együtt. - túrt bele a hajába amitől még kócosabb lett. Akkor ezek szerint vissza nem mehet mert akkor kérdezősködni kezdenének, hogy miért jött vissza.
Sóhajtottam egyet és kinyitottam előtte az ajtót majd félre álltam, hogy tudjon belépni. Mikor becsuktam utána az ajtót újra vissza ültem a székemre Ő pedig csak nézelődött. Gondolom azt hitte, hogy biztos olyan a szobám mint egy Barbie baba háza, de tévedett. Ugyanis semmi rózsaszín nincs.
- Ülj le. Nem fogsz fertőzést kapni vagy ilyesmi. - mondtam néhány perc után mikor már meguntam, hogy a szoba közepén áll. Az ágyamra böktem Ő pedig kellettlenül leült.
Csend. Ami engem mindig zavar.
- Csalódtam benned Szőke. Ez már a második alkalom, hogy így látlak. Az ember azt hinné, hogy kettős életet élsz. - szólalt meg egy idő után mikor hosszan elidőzött a fekete Nirvanas pólómon. Éreztem, hogy arcom lángba borul.
- Mit érdekel ez téged. Hisz számodra én csak egy ribanc, lotyó meg hazug vagyok. - emlékeztettem mire Ő csak vállat vont.
- A te számodra meg egy lúzer. - mondta egyszerűen és most én vontam vállat.
- Nem mondom rád többet azt, hogy lúzer ha te sem nevezel többet ribancnak a suli előtt. - kezdtem el alkudozni vele és fölé álltam mire horkantott egyet.
- Csak nem bele gázoltam a leki világodba Szőke?
- Ne hívj többet Szőkének. - sziszegtem a fogaim között idegesen mire Liam hangosan felnevetett. - Annyira béna!
- Pont olyan mint az egész stílusod. Miért nem tudsz ilyen öltözékben suliba járni? Akkor talán még újra barátok is lehetnénk. - komorult el és a szemem közé nézett én pedig elkezdtem a cipőmet kémlelni.
- Te ezt nem érted. - sóhajtottam fel és elfordítottam a fejem.
- Hát akkor magyarázd el és megértem. - állt elém és éreztem ahogy az arcomat nézi. Megint olyan mintha az agyamba látna. Kizárt dolog, hogy megtudja. Soha. De akkor is olyan szépen néz. Nem, nem,nem Brook ne dőlj be neki csak játszik veled.
- Liam gyere. - nyitott be anya és az ő anyja az ajtón Liam pedig még utoljára rám nézett majd követte anyját.
Túl vagyok egy normális beszélgetésen Liammel...